Long time no see 人(_ _*)

Rég jártam erre, de mentségemre mondom, nagyon igyekszem tökéletesre fejleszteni a time management-em, hogy egyetem mellett is legyen időm írni... kell is, különben meg fogok bolondulni xP

De most büszkén prezentálom az első Omega X imagine részt, remélem tetszeni fog! :3 Egy édes kis slice of life (akar lenni :D Talán össze is jött xP) A véleményeknek csak örülök!^^

A jövőhéten készülök egy kis KPOP témájú kérdezz-felelekkel a K-Cornerbe, szóval, akinek akad a témában kérdése bátran írja meg itt, vagy a Kpop Smut Alphabets vonatkozó részéhez vagy akár privátban! ;)

Ehhez jó olvasást!

D.

A nap végén kissé elcsigázottan indulsz haza az egyetemről. Nem volt egyszerű ez a hét, és a tudat, hogy otthon is az üres lakás vár nem igazán sarkall arra, hogy siess. Elmélázva nézed a várost, miközben mélyen gondolataidba merülve valahol egészen máshol jársz. Nem csak ez a hét, de az elmúlt jó pár hónap nem volt egyszerű. Olyan változások történtek, amik sok mindenre megtanítottak. Tanultál magadról, az emberekről, az életről. Párkapcsolatról, és arról, hogy tényleg mennyit jelenthetnek a legapróbb mondatok is akár a másiknak, és az, hogy egy kapcsolatban tényleg a jóban-rosszban a legfontosabb, ez az, ami valójában összetarthat két embert.

Amikor Jinwoo és te egy pár lettetek a fiú már idol volt. A kapcsolatotok pedig egy nem túl szerencsés véletlen folytán alig néhány hónappal a kezdete után nyilvánosságra került. Nem voltak a fanok sem kedvesek sem megértők. A Kiadó viszont szerencsére igen, bár a mai napig emészted magad, hiszen hiába bizonygatták a srácok, a manager, de még maga a CEO is, hogy nem miattad és a kapcsolatotok miatt oszlott fel a banda, nem tudsz nekik hinni. Egész biztos vagy abban, hogy igenis nagy szereped volt ebben neked is. Ez az érzés pedig kis híján a kapcsolatotok végét jelentette. De Jinwoo melletted állt, és minél inkább igyekeztél távol tartani magadtól, ő annál jobban küzdött érted, mára pedig minden pontosan ugyanolyan, mint a botrány előtt... talán még jobb is.

Manapság pedig igyekszel ezt meghálálni neki, még ha nem is olyan egyszerű néha. Például ilyenkor. Amikor másra sem vágysz, csakhogy belépve a lakásba a karjaiba vethesd magad és elpanaszkodj neki mindent, ami a lelked nyomja. A sok tanulnivalót, a kegyetlen tanárokat vagy épp az idióta embereket. Ilyenkor – bár hangosan sosem mondanád ki – néha kissé bánod az újra debütálást. De minden ilyen gondolat után egyből el is szégyelled magad, és valahol mélyen te is tudod, hogy csak az elhanyagoltság és némi sértődöttség beszél belőled. Tisztában vagy azzal, hogy mit jelent Jinwoonak a színpad, a zene, a fanok... és azzal is, hogy lehetőségeihez mérten mindent megtesz azért, hogy rád is jusson elég ideje. Éppen ezért nem akarod ilyen butaságokkal elszomorítani. De néha legalább magadnak ki kell mondanod ezeket a gondolatokat, hogy ne zúdítsd egy óvatlan pillanatban a Szerelmed nyakába.

Hiába a kerülő út, lassacskán hazaérsz, és csak egy fáradt sóhajjal lépsz be a lakásba, hogy aztán elkerekedett szemekkel meredj az előtted vigyorgó Jinwoora.

- Szia, Jagi – kuncogja, ahogy percek után is csak döbbenten tátogva bámulsz rá. Eléd lépve lassan veszi le rólad vékony kabátodat, majd a derekadat átölelve nyom egy aprócska üdvözlő csókot az ajkaidra. És ez az, ami észhez térít. Ahogy eltávolodik tőled, nyakát átölelve húzod vissza magadhoz egy hosszabb üdvözlésre, amit nevetve viszonoz, és feneked alá nyúlva csípőjére emel, hogy legalább a kanapéig eljussatok.

- Szia – veszed kezeid közé az arcát, és úgy bámulod, mintha csodát látnál. Bár ez nem áll messze a valóságtól, hiszen az elmúlt jó pár hétben maximum csak sejtetted, hogy még életben van. Éjszakánként álmodból egy pillanatra felrebbenve érezted, ahogy melléd bújva magához ölel, reggelre azonban már mindig csak egy rövid üzenetet találtál a helyén, amiben gyönyörű napot kívánt. – Hogy-hogy itthon? – kérdezed tőle, miközben szorosan magadhoz öleled.

- Nem is örülsz nekem? – kérdezi pimaszkodva, mire csak erősebben szorítod a nyakát, amire csak felnevet. – Amúgy meg csak hiányzol – hajol el tőled, hogy a szemeidbe nézhessen. – Szerettem volna veled lenni egy kicsit – dönti a homlokát a tiednek, miközben a világ legédesebb mosolyát ajándékozza neked. Ezekben a pillanatokban csak még rosszabbul érzed magad a néha rád törő gondolatoktól.

- Te is hiányzol nekem – bújsz a nyakába, hogy elrejtsd előle a vörös arcod.

- De most itt vagyok – nyom egy puszit a hajadba, miközben ujjai gerinced mentén zongoráznak. – Mit szeretnél csinálni? – kérdezi érdeklődve pár csendes perc után.

- Menjünk el valahova – dünnyögöd. Pár pillanatnyira vagy már az elalvástól, és azt is tervezted esti programnak, de eszed ágában sincs így, hogy itt van végre. Ki akarod használni azt a kevés időt, amit ajándékba kaptatok. De Jinwoo túl jól ismer már.

- Mi lenne, ha inkább felmennél, átöltöznél, addig én dobok össze valami vacsit, aztán veszünk egy közös forró fürdőt? – dobja be az ötletet, a terv hallatán pedig csak jól esően nyögsz fel már a fürdő puszta gondolatára is, ami egy újabb nevetést csal elő belőle. – Gondoltam, hogy tetszeni fog – ad egy újabb puszit, majd kiemel az öléből. – Na, menj – állít talpra.

- Pár perc és jövök – nyomsz egy fáradt csókot az ajkaira, majd felszaladsz a hálóba, hogy egy kényelmesebb ruhát húzz magadra. Miközben öltözöl végig az jár a fejedben, hogy mennyire szerencsés is vagy, amiért az élet egy olyan srácot adott neked, mint Jinwoo. És megfogadod, hogy végleg leszámolsz minden mérgező gondolattal. – Itt is vagyok – öleled át, és lapockájába fúrod a fejed pár perccel később, amikor már a pólójában és egy rövid nadrágban álldogálsz a konyhában mögötte.

- Nocsak, csini póló – pillant hátra, majd nem sokkal később tálalja a vacsorát.

Beszélgetve, jókedvűen esztek, miközben minden pillanatban az jár az eszedben, hogy mennyire hiányzott már egy ilyen este. Amikor nem kell rohanni, nincs próba vagy fellépés, banda tagok és folyton csörgő telefon. Csak te, Jinwoo és egy kis meghitt nyugalom.

- Én mosogatok – állsz fel az asztaltól közel egy óra múlva, miközben összeszeded a mosatlanokat.

- Mi lenne – áll fel ő is, és derekadat átölelve veszi ki a kezedből a tányérokat, hogy mosogatóba rakja –, ha most inkább hagynánk a tányérokat, és beváltanám a tervem másik felét is? – kérdezi, miközben a kezei már a póló alatt cirógatják a bőröd, ajkai pedig a nyakadon csókolnak végig halk sóhajokat előcsalogatva belőled, amik hallatán csak elvigyorodik. – Úgy hallom, hogy nincs tiltakozás – kuncogja, majd hirtelen a karjaiba kapva sétál veled a fürdőbe. A mosógépre ültet, majd egy pillanatra elfordulva tőled nyitja ki a csapokat, hogy tele engedje a kádat. Visszafordulva hozzád csillogó szemekkel néz végig rajtad újra és újra, mire szép lassan elpirulsz, és kezeidbe temeted az arcod. – Ne bújj el előlem – húzza el finoman a kezeid, hogy a szemeidbe nézhessen. – Gyönyörű vagy – súgja, miközben lassan megszabadít a pólójától és csak egy döbbent nyögés szalad ki az ajkain, ahogy realizálja, hogy csupasz melleiddel néz farkasszemet.

- Te pedig fantasztikus – villantasz rá egy mosolyt, ahogy a zavarod lassan semmisé válik, és ezúttal te szabadítod meg őt a felsőjétől, hogy aztán mosolyogva simíts végig forró bőrén.

- Szeretlek – hajol hozzád egy újabb csókra, és szinte pillanatok alatt vetkőztet meztelenre mindkettőtöket, miközben folyamatosan csókol.

- Én is szeretlek, Jinwoo – súgod a szájába. Karjaiba véve, továbbra is ajkaidat harapdálva merül el veled a forró vízben, mire mindkettőtökből egy jóleső nyögés szakad fel.

- Ez már hiányzott – dől hátra, és mellkasához húzva kezdi el cirógatni a bőröd. – Hagyományt kellene ebből csinálnunk – csókol a válladra. – Minden héten legalább egy ilyen közös fürdős nap.

- Legyen havi egy – fészkeled el magad kényelmesen a karjaiban nevetve. – Az talán még a te ütemtervedbe is belefér – kuncogod, és felé fordulva egy csókkal akadályozod meg a készülő reklamálást.