LTNS... emlékszik még rám valaki?(ノωヽ)

Eljutottam arra a pontra, hogy gyakorlatilag nincs életem... vagy ami van, az is elég tempós. Ennek ellenére azért igyekszem itt néha felbukkani.

Most például egy több szempontból is különleges részt hoztam nektek. Egyrészt ritkán írok crossover részeket. Másrészt pedig ez egy különleges kérés volt. Kicsit ugyan elcsúszott... DE itt van.

A folytatása pedig Inkittre fog felkerülni nem sokára. Nem tagadom, gyáva vagyok, nem merem ide feltölteni...

No, de jó olvasást!  A véleményeknek csak örülök^3^

Nagy-nagy ölelés:

D.

P.S.: Utólag is nagyon-nagyon-nagyon boldog szülinapot, Kiara!ღ

Az ember életében akadnak olyan helyzetek, amikor úgy érzi, egyszerűen képtelen döntést hozni bármennyire is szeretne... nem, hogy jót, de semmilyent.

Meg vannak azok a helyzetek, amikor talán nem is kell... hiszen egyszer élünk, nem? És olykor beleférnek olyan dolgok, amikről sosem feltételeztük volna, hogy egyszer megtesszük.

Kár lenne tagadni, hogy hosszú-hosszú éveken át vágytál Hongjoong figyelmére. Eleinte a barátságával is beérted, de az évek alatt a kezdeti ragaszkodás szenvedélyes szerelemmé alakult át... részedről.

Megszámlálhatatlan estét sírtál át annak tudatában, hogy ez a fiú sosem lesz a tiéd, hiszen – annak ellenére, hogy barátok vagytok – aligha különbözhetnétek ennél jobban. Meg hát az évek alatt végig asszisztáltad a kapcsolatait és láttad, hogy milyen lányok keltik fel az érdeklődését... nem olyanok, mint te.

Aztán valahogy az Élet mégiscsak máshogy gondolta.

A tavalyi iskolai bál után magad is alig hitted el a garatra jócskán felöntött Hongjoong kesze-kusza, itt-ott talán kissé értelmetlen vallomását, amiben összeakadó nyelvvel és csillogó szemekkel avatott be a legnagyobb titkába:

Szeret téged.

Habár először nem hitted el, az a soju ízű csók mindenről meggyőzött. Az a csók, ami után a világ legboldogabb embere voltál.

Hogy aztán az egész teljesen máshogy folytatódjon, mint ahogy az ember a tündérmesék alapján várná...

Egyszerűen fogalmad sincs, hogy milyen kapcsolatban is álltok a báli este óta. Úgy változott meg kettőtök viszonya, hogy tulajdonképpen semmi sem változott... ez pedig igencsak összezavar.

Eleinte szinte bántott, sőt egy ideig igyekeztél elkerülni őt, amit persze nem sokáig tűrt, így egy igencsak szenvedélyes éjszakával bizonyította, hogy minden szavát komolyan gondolja...

Hogy aztán továbbra se változzon semmi konkréttá. Kicsit olyan ez, mintha megkérdeznék, hogy mi a kedvenc sütid, amit aztán elkészítenek neked – még s neved is ráírják –, majd otthagyják egy tányéron egyetlen szó nélkül. Azt sem mondják, hogy megeheted és azt sem, hogy nem... csak ott van előtted rajta a neveddel.

Csakhogy ami ezután jött, arra ő sem számított... te pedig főleg nem.

Évek óta ugyanabba a tánccsoportba jársz. Nem komoly, inkább csak hobbi, de hosszú-hosszú ideje a kedvenc elfoglaltságaid egyike a tánc. Ebben az évben sokan mentek el más városokba tanulni vagy egyszerűen csak valamiért felhagytak a tánccal, így az iskola a nyári hónapokban felvételt hirdetett, aminek hála jó pár új emberrel bővült a társaság.

Köztük Heeseunggal.

Nem vagy egy nagyon fiúzós típus. Vannak fiú barátaid, de mint pasi, mint nagybetűs Pasi, Hongjoong az egyetlen, aki valaha is megmozgatta a fantáziád.

Egészen eddig.

Heeseung valójában Hong totális ellentéte.

Magas, beszédes, játékos, határozott és hihetetlenül szemtelen. Az első találkozásotok alkalmával rád nyitott, miközben öltöztél és ahelyett, hogy kiment volna, csak egy pofátlan vigyorral mustrálta végig minden porcikád és azóta sem hagyja ki, hogy tegyen néhány igencsak kétértelmű megjegyzést.

A viselkedése pedig kellően összezavar.

Szereted Hong komolyságát és azt a semmivel össze nem téveszthető izgalmas érzést, ami a kettőtök viszonyához kapcsolódik, ám felesleges lenne tagadni, hogy nagyon is imponál Heeseung határozottsága, még ha ez a határozottság azzal is jár, hogy állandóan vörös vagy és dadogsz, amikor vele vagy.

- Tudtad, hogy szeretem a csipkét? – bukkan fel mögötted hirtelen, mire csak sikítva megugrasz.

- Heeseung! – csattansz fel és örülsz, hogy a szíved a helyén maradt, majd azonnal lángra gyúl az arcod, ahogy eljut a tudatodig a megjegyzése. – Hülye – fonod össze morogva a karod a mellkasod előtt. Otthon felejtetted a sportmelltartód, így ma kénytelen vagy a reggel felvett csipkében táncolni, amit tökéletesen megmutat a fiú kíváncsi szemeinek a szorosan rád tapadó póló.

- Szívesen megnézném, hogy milyen színű – húzódnak egy pimasz vigyorra az ajkai, ahogy a füledbe suttog, miközben finoman végig simít az oldaladon néhány pillanatig érintve a szóban forgó ruhadarabot.

Annyira hamar kiismert, hogy az már-már kínos. Tudja minden apró gyengepontod és egy pillanatig sem fél felhasználni ellened, amit te tagadhatatlanul élvezel és a legtöbb esetben partner is vagy ebben.

Közben pedig éjszakánként csak forgolódva szenvedsz, mert nem tudod, hogy mit tegyél.

Ott van Hongjoong... annyit vártál rá, annyi éjszakát sirtál át miatta, annyi éven át akartad őt mindennél jobban és megkaptad. A tied.

Mégis kénytelen vagy beismerni, hogy Heeseung igencsak elcsavarta a fejed. Tehetnél úgy, mintha közömbös lenne neked – néha próbálkozol is –, de még te magad sem hiszel el ekkora hazugságot.

És fogalmad sincs, hogy mit tegyél, hiszen egyszerre nem lehetsz két fiúval.

Ráadásul két olyan fiúval, akik nem is tudnak egymás létezéséről.

És talán emiatt érzed magad a legrosszabbul. Hogy egyikkel sem vagy teljesen őszinte. Ez pedig előbb vagy utóbb, de fájni fog valakinek...

Valószínűleg neked.

A borús gondolatok végül arra az elhatározásra juttatnak, hogy jó néhány hétig igyekszel mindkét fiút elkerülni.

Mivel Hongjoong csak évfolyamtársad, így ezt nem is olyan nehéz kivitelezni, bár kiérdemelsz néhány kérdő pillantást, amikor a megszokottal ellentétben a közös kémia órátokon nem mellé, hanem a tőle legtávolabbi székre ülsz le. De – sosem hitted, hogy ezért egyszer még hálás leszel – a kissé húzós hétköznapokban nincs lehetősége szóvá tenni, hétvégén pedig – bármennyire is nem szép tőled – ignorálod. Ő pedig hagyja, amiért némiképp hálás vagy... valahol pedig fáj.

Nos, Heeseunggal már nincs ennyire egyszerű dolgot. Mint oly sok mindenben, ebben is teljesen más, mint Hong, így a terved, miszerint átkéred magad egy más időpontban próbára járó csoportba, egyetlen egy alkalommal működik. Ez pedig egy résztől bosszant, másrészről pedig nagyon is imponál.

És akkor még csodálkoznak a barátnőid, hogy miért szenvedsz.

A két fiú tűz és víz...

De te mindkettőt ugyanannyira akarod.

Ámbár Hee megnehezíti kissé a dolgokat, azért mégiscsak sikerül egy kisidőre kikerülni mindkét fiú bűvköréből, hogy egy kicsit józanul is végig gondold, hogy mit is szeretnél.

Nem mintha jutottál volna bármire is.

A mai bulira is csak azért mész el, mert a barátnőid nem hagynak békén, mióta – szerintük – depressziós vagy.

Így hát eleget téve a nyaggatásnak fordulsz most körbe néhányszor a teljes alakos tükör előtt. Egy egyszerű kockás rövidnadrág, fehér felső és egy a térded fölé érő csizma mellett döntesz ma este. Talán kissé alul öltözöd a bulit, de ezúttal némi alkoholtól várod, hogy felmelegítsen. Ha tisztafejjel nem tudsz magaddal dűlőre jutni, hátha néhány kör tömény majd segít.

Az alapozás után egy rövid időre megszabadulsz a két fiú gondolatától is és csak a barátnőidbe karolva, kissé spiccesen énekelve indulsz el a buli helyszínére.

Csak épp arra nem vagy felkészülve, ami ott vár rád ma este...