Hellooooka, 

ti se gondoltátok, hogy jövök, mi? Nyugi, én se :D

De hoztam most egy soron kívüli kérést (még hozzá egy igazi ritkaságot), mert a(z egyik) kedvenc Anyám szülinapos volt <3 

MinSugaHUN a leeeeegeslegeslegeslegboldogabb (utó)szülinapot! ❤️Tuuudom, hogy utálod a nyálat, de most el kell viselned :D Szeretlek!❤️

A történetről röviden: háthömizé... kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok (de azért legyetek kíméletesek, jó? xD)... ki lehet jönni a gyakorlatból.

Jó olvasást, 

D.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember lánya hiába tudja, hogy épp a legnagyobb őrültséget készül elkövetni, egyszerűen nincs más választása. Kívülről persze ez csak egy üres kifogásnak tűnhet, de mi van akkor, amikor tényleg nincs választásod?

Illetve van...

Megszoksz vagy megszöksz... és ebben az esetben a szökés egyenlő a biztos halállal.

Mit teszel?

Az egész egy görbe estén kezdődött, amikor a barátnőiddel elmentél egy új klubba, hogy egy kicsit kieresszétek a gőzt a hosszú hét után. Eszedben sem voltak a pasik, tényleg csak egyetlen hamisítatlan csajos estére vágytál, ahol bár vígan flörtölhetsz mindenkivel, a buli végeztével egyedül hajtod álomra a fejed.

És minden a legnagyobb rendben is ment addig, amíg Jung Daehyun úgy nem döntött, hogy megszerez magának... bármi áron.

Daehyun Korea egyik legbefolyásosabb embere. Nappal egy sikeres multinacionális cég tulajdonosa, a felszín alatt azonban jócskán benne van Szöul legmélyebb köreiben. Bérgyilkosok, maffia, drog kartellek... mondhatni nem minden arany, ami fénylik.

Nem vagy hülye, pontosan tudtad, hogy ki ő már akkor, amikor a táncoló tömegben egyszer csak hozzád simulva csábított el.

Csak épp azzal nem számoltál, hogy milyen következményei lesznek annak, hogy jó kislányként hajolsz meg az akarata előtt aznap éjjel.

- Nem tehetsz meg bármit, Daehyun – sziszeged, miközben igyekszel kiszabadulni a vigyorgó férfi alól. Ágyának puha matracába süllyedve igyekszel tudomást sem venni a szép lassan átnedvesedő bugyidról, miközben egyre jobban frusztrál az az elégedett vigyor a fején.

- Tényleg? – kérdezi szórakozottan, miközben egyik kezét finoman a combjaid közé csúsztatja. – Ez nem erről árulkodik, Baby – simít finoman a nedves foltra a bugyidon, mire képtelen vagy visszafogni egy vágyakozó sóhajt. – Most nekem hazudsz vagy magadnak? – hajol a füledhez, majd nyakadon végig nyalva késztet egy sóhajra.

- Engedj el – próbálod visszaszerezni minden méltóságod, de a tested rútul elárul. Ahogy kezei a bőrödön zongoráznak megszabadítva minden felesleges ruhadarabtól, csípőd fellendülve követel még többet totálisan figyelmen kívül hagyva az agyad jajveszékelő sikoltásait.

Ha valamihez Jung Daehyun igazán jól ért az az, hogy megszerezze magának, amit akar.

- T/N, T/N, T/N – csóválja meg a fejét, miközben lassan megszabadul a ruháitól. – Te is tudod, hogy jó lesz neked – villant rád egy rémesen egoista vigyort, miközben kényelmesen elhelyezkedik a lábaid között. – Tapasztalhattad az elmúlt hetekben, hogy én vagyok minden, amire szükséged van – súgja a füledbe. Mély hangjára csak végig bizsereg a gerinced és ajkadba harapva akadályozod meg, hogy felnyögj. – Mire vágysz, amit nem adtam meg neked? – búgja és kihasználva a magaddal vívott küzdelmed a csuklóidat finoman az ágyhoz kötözi, majd elégedetten figyeli a döbbent tekinteted.

- Daehyun – nyögöd ki, de bármennyire is igyekszel, az izgatottság remegését nem tudod eltitkolni a hangodból... előle nem.

- Nocsak, nocsak – ül a sarkaira és csak egy játékos mosollyal simít végig a testeden. Kezei lágyan táncolnak a bőrödön, amikhez egy idő után az ajkai is csatlakoznak. Ujjai addig játszanak a már kemény mellbimbóiddal, amíg az első hangosabb nyögés fel nem szakad belőled. – Látod, én tudom, hogy mi kell neked – vigyorog, miközben lassan combjaid közé fekszik. Puha ajkaival csókolja végig belsőcombjaid vékony bőrét, miközben egyik keze a csípődre szorít, hogy ne tudj mozdulni. – Türelem, Kicsikém, türelem – a torkodból csak egy elégedetlen morgás tör elő, ami kifejezetten szórakoztatja őt és csak azt éred el vele, hogy még tovább húzza az agyad. – Tudod – hajol újra vissza hozzád, mire kedved lenne belerúgni egyet –, egyszerűen imádom nézni, ahogy újra és újra megadod magad nekem – nyakadon keresztül csókolva egy milliméterre áll meg az ajkaidtól és csak egy önelégült mosollyal figyeli a vágytól kipirult arcod.

Nyert.

Megint.

Egy gyors mozdulattal hajolsz előre, hogy az ajkai után kapj. Már nem érdekel, hogy mit gondol, már nem érdekel, hogy nem ezt akartad. Most már azt akarod, hogy dugjon meg rendesen. Úgy, ahogy rajta kívül eddig senki nem tudott.

Egy pillanatnyi döbbenet után szenvedélyesen viszonozza a csókot, miközben ujjaival combjaid közé simít. Halkan a csókba morog, ahogy megérzi, hogy mennyire nedves vagy, hogy mennyire készen állsz rá. Gondolkodás nélkül meríti beléd egyszerre két ujját, amiért egy hangos nyögés a jutalma. Ajkaidtól egy pillanatra sem válik el, miközben egyre közelebb sodor a beteljesüléshez. Egyre elnyújtottabban nyögsz ajaki közé, és már csak egyetlen pillanat hiányzik, amikor egy pimasz mosollyal az ajkain elhajol tőled.

- Daehyun – szinte sikolyként szakad fel belőled a neve és egy kósza könnycseppet sem tudsz visszafogni.

- Eddig azt kérted, hogy engedjelek el – hajol vissza föléd. Ajkaival lecsókolja az apró cseppet az arcodról, miközben ujjai pillekönnyű érintésekkel zongoráznak a bőrödön.

- Annyira utállak – rántod meg a kezeid és igyekszel szabadulni... természetesen hiába.

- Baby – morogja, ahogy kezei a csípődre szorítva állítják le a folyamatos mozgolódást. – Tudod, hogy csak kérned kell – súgja a füledbe, mire a gerinced mentén végigszáguld a bizsergés és libabőr lepi el minden porcikád.

- Azt lesheted – makacsolod meg magad, amin csak jót kuncog.

- Ám legyen – terül el egy ördögi vigyor a fején, majd a combjaid közé hajolva nyal beléd. Sikoltva kapaszkodsz a puha lepedőbe, miközben a gerinced ívbe feszül, ahogy ütemesen újra és újra végig nyal a csiklódon. Elégedetten hümmögve kényeztet hosszú-hosszú percekig, miközben te úgy kapaszkodsz az ágy keretébe, hogy szinte elfehérednek az ujjaid és a nevét ismételgeted, akár egy mantrát. Újra megérzed azt a kellemes nyomást, ami pillanatról pillanatra növekszik benned, de ezúttal sincs szerencséd.

Daehyun túl jól kiismerte a tested az elmúlt néhány hétben.

Most sem hagyja, hogy elélvezz és minden fejéhez vágott szitokszó csak még szélesebbé varázsolja a mosolyát. Imádja a látványod, ahogy széttett lábakkal, vörös arccal, kócosan, könnyes szemekkel bámulsz rá, miközben a mellkasod hullámzik, a kezeid pedig az ágy rácsát szorítják.

- Daehyun – nyögöd, és már képtelen vagy a könyörgő élt eltüntetni.

- Kérd – vigyorodik el, de a hangja inkább már parancsoló, ami megmagyarázhatatlanul indít be még jobban. Egy nyögést visszanyelve rázod meg a fejed, mert félő, hogy ha kinyitod a szád, könyörögni fogsz, hogy dugjon meg. Ő pedig épp erre játszik. – Nem? – vonja fel a szemöldökét, mire te újra megrázod a fejed. Egyik kezével a fejed mellé támaszkodik, amíg másikkal a merevedésére fog. Hozzád igazítva magát kezdi el makkjával a csiklód simogatni, mire csak az ajkadba harapva szusszansz fel. – Biztos vagy benne? – kérdezi, miközben tovább incselkedik veled. Ajkai nyakadra siklanak, fogaival megjelöl, nyelvével pedig nedves csíkot húz egészen a melledig.

- Daehyun – nyögöd megfeszülve, ahogy fogait finoman a melledbe mélyeszti, hogy megjelöljön magának. – Kérlek – elfúló nyögésed végtelen elégedettséggel tölti el.

- Mire kérsz, Hercegnő? – hajol vissza hozzád, hogy a szemeidbe nézzen. Szemei szinte feketék a vágytól, de az a pimasz csillogás, ami bennük ül teljesen kiakaszt.

- Dugj már meg végre! – csattansz fel hisztisen minden méltóságod a sarokba vágva. De egyszerűen annyira vágysz rá, hogy képtelen vagy tovább türtőztetni magad.

- Jó kislány – morogja, és egyetlen mozdulattal merül el benned. A szoba falairól verődik vissza mindkettőtök elégedett nyögése, ahogy mozogni kezd.

- Daehyun – sóhajtasz fel –, kérlek, engedj el – annyira hozzá akarsz érni. Ujjaidat puha tincsei közé futtatni, a körmeidet hátába mélyeszteni. Érezni a puha, forró bőrét. Ahogy kimondod a fehér színű szaténszalag szorítása eltűnik, te pedig mohón kapsz a benned mozgó férfi után. Azonnal magadhoz húzod egy csókra, amit csak vigyorogva mélyít el.

Kezeid egy pillanatra sem szakadnak le a testéről. Centiről centire tapogatod végig izmost hasát és élvezettel mélyeszted a körmeid, a karjába, amikor egy mélyebb lökéssel eltalálja a tested legérzékenyebb pontját. Hátravetett fejjel sikítasz fel, majd lábaidat dereka köré fonva kezdesz vele szinkronba mozogni, ahogy a jól ismert bizsergés újra elönti minden porcikád. Egyik kezét kettőtök közé csúsztatva simít a csiklódra, ahogy falaid egyre többször szorítanak ré jelezve, hogy közel jársz.

- Ez az, Kislány, élvezz el nekem - morogja a füledbe, miközben egyik kezével végig simít a testeden, majd a torkodra szorít. A szavai, a nyakadat körbefonó ujjai és csípőjének erőteljes mozdulatai elegek ahhoz, hogy átlendülve a határon sikítsd a nevét. Ívbe feszülve, szorosan belé kapaszkodva bódít el az orgazmus, és érzed, ahogy pillanatokkal később ő is elélvez, ami csak egy újabb nyögésre késztet. Szuszogva pihegtek egymás karjaiban hosszú-hosszú percekig. Nem szólsz semmit akkor sem, amikor leszáll rólad, majd néhány perccel később egy melegvizes törölközővel tér vissza, amivel finoman végig törölgeti a tested itt-ott egy lágy csókot felejtve a bőrödön. – Velem maradsz – súgja, amikor visszabújik melléd és a karjait szorosan a derekad köré fonja.

Nem válaszolsz, hiszen tudod, hogy nem kérdés volt.

Vele maradsz.

Mert nincs más választásod.

Vagy

Vele maradsz.

Mert így akarod.

?