Hellokaaaa! :3

Jóóóó hosszú idő után egy valódi újdonságot hoztam... sok szempontból.

Először is ez nem egy nyers fejezet, hanem tényleg egy friss-ropogós újdonság. Másodszor sosem írtam még a Cravityvel.

A smut meg már csak gratis! :D

A véleményeknek csak örülök :3

Mondjuk tudjátok, van a gyakorlat, amiből ki lehet jönni... nos, nekem sikerült és még mindig nem találtam vissza xD Szóval legyetek kíméletesek :D

Jó olvasást!

D.

Mert mindig eljön az a pont...

Serim hosszú-hosszú évek óta a barátod... már ha a kettőtök kapcsolatát lehet „csak barátságnak" titulálni.

Bár, miért ne lehetne?! Soha semmi sem történt köztetek...

Annak ellenére sem, hogy teljesen tisztában vagy azzal már egy jó ideje, hogy szerelmes vagy belé. Sokáig igyekeztél még magad elől is titkolni, de be kellett látnod, hogy ha túl akarsz lenni rajta, kénytelen vagy szembe nézni vele...

Mégis...

Olyan régóta a mindennapjaid része, olyan régóta kézenfekvő az, hogy őt hívod, ha baj van, ha boldogok vagy, de még akkor is, ha egyszerűen csak beszélgetni akarsz valakivel... mindig.

Ezt pedig félsz tönkre tenni holmi bizonytalan érzelemért vagy vágyért... vagy legyen ez akármi.

Most viszont lelkesen készülsz a ma esti buliba, ahol természetesen Serim is ott lesz, de ezúttal nem miatta vagy olyan izgatott...

Woobint csak nem rég ismerted meg, de ő az első fiú – Serim mellett –, aki igazi érzelmeket vált ki belőled. Ahogy a fuldokoló az utolsó szalmaszálba, úgy kapaszkodsz Woobin létezésének tényébe...

Talán majd ő...

És akkor visszaáll a világ rendje.

Megérkezve Taeyounghoz újra csak megállapítod, hogy ez a srác bulicsászárnak született. Nem vagy egy nagy házibulis figura, de mikor hallottad, hogy ő szervezi, egyből rábólintottál, mert tudtad, hogy nem fogsz csalódni. Arról a tényről pedig, hogy ő Serim legjobb barátja – aki szintén itt lesz a bulin tekintve, hogy itt lakik ő is – csak igyekszel tudomást sem venni.

- Szia, Tündérem – veti rád magad az – ezúttal vörös hajjal büszkélkedő – enyhén már becsiccsentett házigazda. – Már többen is nagyon vártak – súgja a füledbe, te pedig csak nevetve tolod el magadtól. – Érezd jól magad! – rikkantja még, majd elindul a táncoló tömeg felé.

- Már azt hittem, hogy érted kell menni – csapódik melléd Serim hirtelen és egy piros műanyag poharat nyom a kezedbe.

- Csak nem tudtam, hogy mit vegyek fel – rántod meg a vállad vigyorogva.

- Szerintem tökéletesen sikerült a választás – súgja a füledbe, mire megremegsz. Hihetetlen, hogy már csak a hangja elég lenne, hogy a lábai elé vesd magad.

De ma nem miatta vagy itt...

- Woobin? – pillantasz fel rá ártatlanul a pohár mögül és nem kerüli el a figyelmed a furán megvillanó tekintete, de nem tulajdonítasz neki túl nagy jelentőséget.

- Csak nem engem keres, Kisasszony? – ölel át hirtelen a fiatalabb, mire csak boldogan simulsz a karjaiba.

- De, de – nevetsz rá és fel sem tűnik Serim villámló tekintete.

- Akkor én most elrabolnám – pillant Woobin az idősebbre egy kissé fellengzős vigyorral, majd meg sem várja a választ húz magával a táncolók közé.

Eddig egyetlen utadba kerülő fiú sem volt képes veled akárcsak egy percre is elfeledtetni Serimet, de Woobin mellet hosszú órákra vagy képes kizárni a tudatodból a fiút, ami látszólag nem igazán tetszik neki.

Táncoltok, beszélgettek és alkohol is egyre több fogy, ahogy telik az éjszaka. Woobin eleinte csak édesen kerülget olykor-olykor hozzád érve vagy átölelve, egy ideje azonban a kezei ellentmondást nem tűrően fedezik fel a tested és olykor ajkai is beszállnak a játékba. Pillangók sokaságát éleszti fel benned percről percre... valami azonban mégis hiányzik...

- T/N – csattan melletted hirtelen Serim hangja, miközben szó szerint kitép a már igencsak bátor Woobin kezei közül –, beszélhetnénk négyszemközt? – sziszegi dühösen. A válaszod meg sem várva ragad kézen és a szobájába rángat.

- Te megőrültél?! – csattansz fel, amikor gyakorlatilag felkenődsz a barna falapra, miután beléptek Serim birodalmába.

- Én őrültem meg, T/N? – támaszkodik meg a fejed mellett, hogy centikről bámuljon az arcodba. Dühös... nagyon dühös. – Én öltöztem talán ribancnak ma este? – simít végig a rövid ruhán, ami valójában tényleg többet mutat, mint amennyit általában megszoktak tőle az emberek.

- Hogy mi bajod van?! – próbálod meg magadtól eltaszítani dühösen.

- Talán nem? – vonja fel a szemöldökét provokatívan. – Úgy simultál egész este ahhoz az idiótához, mint valami...

- Ki ne merd mondani, Park Serim – figyelmezteted sötéten. – Eressz el – simítod a kezed újra a mellkasára, de hiába erőlködsz, egy centit sem távolodik tőled.

- Eszembe sincs – siklik a keze a csípődre és magához ránt. Egy papírlap sem férne közétek már. Magadon érzed minden porcikáját és egyre kevésbé érted a kialakult helyzetet.

- Serim? – szakad fel a neve kérdésként az ajkaidról, mire csak megvillan a tekintete és még erősebben szorít magához, majd pár pillanattal később a hátad a puha matrachoz ér, ő pedig hozzád simulva támaszkodik feletted és csak bámul a szemeidbe.

- Elveszed az eszem – morogja és szemeit újra és újra végig vezeti rajtad, majd hirtelen az ajkaid után kap és szenvedélyes csókba invitál. Egy pillanatra lefagysz, de aztán nyakát átölelve csókolod hasonló hevességgel, mire csak az ajkaidra vigyorog.

- Meg ne merj szólalni – morgod és hagyod, hogy elszédítsen. A bőrödön érzed perzselő érintéseit, miközben szinte felfal... és más most nem is számít. Puha ajkai a nyakad felé kalandoznak, miközben keze a hátad alá siklik kissé megemelve téged. Szinte fel sem fogod, ujjai ügyes mozdulatokkal húzzák le a cipzárt a ruháról, hogy aztán pillanatokkal később a fekete csipke az ágy mellett landoljon.

- T/N – nyögi, ahogy szembe találja magát a csupasz mellkasoddal. – És ő még hozzád ért... - motyogja maga elé. Ajkai végig csókolják bőröd minden centijét, amit csak egyre hangosodó sóhajokkal és apró nyögésekkel díjazol.

- Serim – nyögöd a nevét ívbe feszülve, ahogy melledbe harapva jelöli meg a bőröd, miközben ujjai a bugyidba siklanak és finoman masszírozni kezdi a csiklód.

- Ha tudnád – csókol végig a bőrödön az ajkaid felé haladva –, hogy mióta vágyom arra, hogy így nyögd a nevem – meríti el benned egyszerre két ujját, mire egy halk sikoly szakad fel belőled –, hogy mióta vágyom arra, hogy így érjek hozzád – duruzsolja, miközben ujjaival gyors tempóban űz az első orgazmus felé, ami néhány perc múlva birtokba is veszi minden porcikád –, hogy mióta akarlak így látni – egy pillanatra sem szakítja el a tekintetét a mámorban úszó arcodról és a gyönyörtől meg-megvonagló testedről. Lágy köröket simít a lüktető csiklódra, hogy minél tovább tartson az élvezet, miközben leügyeskedi magáról a ruháit. – Olyan régóta vágyom rád, T/N – hajol fel hozzád és az ajkaidra csókol, miközben lassan újra felkészít. Szájába nyöszörögve marsz a hátába, ahogy egyre sürgetőbbé válik a testedet birtokba vevő vágy.

- Serim – nyögöd –, kérlek – simítasz a kézére, ahogy csípőd önkénytelenül mozog rá az ujjaira még többet akarva. – Téged akarlak – nézel mélyen a szemeibe.

- Valóban? – húzza fel a szemöldökét provokatívan. – És Woobin? – érdeklődik, miközben az eddig benned mozgó két ujja mellé egy harmadikat is társít. Egy pillanatra beléd szakad a levegő, hogy aztán hangosan felnyögve lökd fel a csípőd. – Milyen türelmetlen vagy, Cicám – morogja a bőrödbe.

- Kérlek – nyöszörgöd, de ez láthatóan nem elég.

- Válaszokat, Baby – súgja, miközben ajkai közé veszi az egyik mellbimbód. – Mire kellett ma az az idióta?

- Én... én csak – képtelen vagy tisztán gondolkodni, ahogy egyre közelebb sodródsz az éjszaka második beteljesüléséhez. De ezúttal Serim már nem annyira kedves. – Serim – szinte sikolyként szakad fel belőled a neve, ahogy pillanatokkal az orgazmus előtt abbahagy mindent.

- Tudni akarom – szorítja a kezeidet a fejed fölé, miközben farkával a csiklódat kényezteti. – Mi volt a terved Woobinnal? Azt akartad, hogy ő dugjon meg ma éjjel? – tested össze-összerándul alatta, hogy az érzékeny idegcsomóval játszik. Makkjával újra és újra egyre keményebben simít végig rajta, amíg a válaszodra vár.

- Nem – szinte sírsz az édes kínzástól. – Nem akartam – fűzöd hozzá reménykedve, hátha ennyi elég... de nincs szerencséd.

- Hát akkor? – firtatja tovább. – Kinek a farkát akartad ma magadban, Hercegnő?

- A  tiédet – nyögöd frusztráltan. – Mindig csak a tiédet, Serim – villantod rá a szemeid, mire csak vigyorogva merül el benned. Hátravetett fejjel sikoltasz fel jóval hangosabban, mint szerettél volna.

- Sikolts csak – búgja a füledbe és egy kíméletlen, szinte már dühös tempót vesz fel – hallja csak Woobin, hogy erről lemaradt – vigyorodik el és a csípődbe markolva hajszol mindkettőtöket a csúcs felé. A lepedőbe kapaszkodva fel-felakadó szemekkel élvezed, ahogy magáévá tesz. Olyan rég vágytál erre... olyan rég álmodozol arról, hogy így ér hozzád. Szinte sírsz az élvezettől. Nem ő az első fiú, akivel lefekszel, de az első, aki ösztönösen tudja, hogy mire vágysz. Az első, aki nem kezel törékeny porcelánbabaként, de mégsem okoz fájdalmat. Ahogy egyre közelebb kerülsz az újabb orgazmushoz, úgy szorulsz össze körülötte újra és újra, mire egyik kezével végig simítva a mellkasodon finoman a torkodra fogva vigyorog le rád. – Gyerünk, Hercegnő, élvezz el – szinte hipnotizál a tekintetével, mire pillanatok alatt behódolva neki teljesíted a kérését. Ívbe feszülve, nevét sikítva, hátába marva élvezel el, mire a csiklódra simít, miközben kihúzódva belőled egy mély morgással a hasadra élvez. Ujjai segítségével nyújtja el újra a mámort, miközben csak imádattal issza tested látványát.

- Serim – rándulsz össze kuncogva tested túlérzékenysége miatt, mire ő csak mosolyogva nyúl az ágy melletti szekrényhez, hogy egy nedves törlőt vegyen elő-borul

- Mondd, Hercegnőm – tisztogat le finom érintésekkel, majd lágyan csókol az ajkaidra újra elszédítve.

- Nincs itt a szavak ideje – rántod le magad mellé és bújsz a mellkasába elégedetten –, elfáradtam – szuszogod, mire felkuncog és finoman cirógatni kezd.

- Mindig eljön az a pont... – hallod még félálomban, de már nem tudod értelmezni a mondatot. Már csak az ölelő karokra, a finom érintésekre és a lágy csókokra a bőrödön vagy képes fókuszálni...

Más pedig nem is számít...