Halihó!

Nos, elérkeztünk ennek a kötetnek az első 18+-os részéhez :D Mint mindig én most sem vagyok vele túlságosan elégedett, de remélem nektek tetszeni fog! :D

A megszokottnál hosszabb, és egy kis "komolyság" is lett belecsempészve! Ki se m bírtam volna :D

Jó olvasást! A véleményeknek csak örülök!^^

D.

Az ingermegvonás, másként szenzoros depriváció vagy perceptuális izoláció egy vagy több érzékleti inger tudatos megvonását jelenti.

Egymás után sokszor olvasod el ezt a mondatot, miután nem bírva a kíváncsiságoddal bepötyögöd a „szenzoros depriváció" kifejezést a keresőbe.

Mingivel a kapcsolatotok fantasztikus. Minden értelemben. Az ágyban, és az ágyon kívül is. Sosem gondoltad, hogy annyi csalódás és rossz tapasztalat után lesz még valaki, aki ennyire boldoggá tud tenni... minden tekintetben. Nincs köztetek hangos szó vagy veszekedés. Ha valamiben nem értetek egyet, azt képesek vagytok kulturált keretek között megbeszélni. Nincsenek titkok és tabuk. Bátran mersz előtte olyan dolgokról beszélni, amik az előző kapcsolataidban sajnos nem történhettek meg. Ezért cserébe ő is teljesen őszinte veled. Mindenben.

A legutolsó nagy beszélgetésetek témája pedig a szexuális életetek feldobása volt, amin bedobta ezt a témát, mint lehetséges módszert, amivel egy kis különlegességet csempészhettek a hálószobába.

Vannak rossz tapasztalataid, és ezzel ő is tisztában van, ezért is lepett meg kissé, hogy elrukkolt az ötlettel, bár neki is bevallottad, hogy nem tudod, hogy mi ez. Ő pedig erre egy sejtelmes mosollyal az ajkain csak annyit tanácsolt, hogy nézz utána.

Te pedig most megtetted, és hazudnál, ha azt mondanád, hogy indította be a fantáziád.

De!

És itt jön a félelmetes de.

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet annak, aki nem működik rendesen. Hülye kifejezés ez, és lázadhat ellene bárki, de az emberekbe bele van kódolva a normális, mint jelenség. Normális az, ahol nincs baj. Ami olyan, mint a többség. Lehet ezzel egyetérteni és egyet nem érteni, de tagadni a létét lehetetlen.

De tényleg, milyen az, amikor valaki nem hall? Nem csak a madárcsicsergést vagy a zenét, de például a szerelme hangját sem? Milyen az, amikor valaki nem tud beszélni? Gondolatai biztos vannak, talán még szárnyalóbb, mint sokaknak, de nem tudja elmondani. Sem azt, ha szeret, sem azt, ha gyűlöl. Ha fáj, ha boldog, ha fél... Milyen az, amikor valaki nem tud mozogni? Érinteni, cirógatni, vagy csak dühében kisétálni a világból is...

És milyen az, amikor valaki nem lát? Talán mind közül ez a legijesztőbb. Nem látni, amikor közeledik valaki, mindegy, hogy milyen céllal. Felkészülés nélkül ér minden, minden érintés, minden szó, minden mozdulat. Kiszolgáltatott állapot.

És te ettől félsz.

Bízol Mingiben, ez nem kérdés. De vajon ennyire is? Hogy úgy add át neki a gyeplőt, hogy esélyed sincs védekezni? Olyan bizalmi játék ez, ami örökre meg tud pecsételni egy emberi kapcsolatot. Talán túl gondolod ezt az egészet, hiszen csak szex...

De valóban tényleg csak a szexről szól ez?

Hetekig motoszkál a fejedben a gondolat. Mingi nem hozza fel a témát, hagy időt. Ismer, tudja, hogy félsz, te pedig nem tagadod.

Az ember – bár elnyomni képes – a múlt sebeitől megszabadulni nem tud. Minden tapasztalat, élmény – legyen az jó vagy rossz – nyomot hagy rajtunk. Túl sok vagy épp egyetlen nagy csalódás után az óvatosság – jobb esetben – ösztönszerűvé válik. És jöhet bárki, legyőzni nehéz.

Szereted Mingit, tudod jól, hogy vágyik erre az egészre, és te szeretnéd is megadni neki. De igyekszel nem szívesség kérdését csinálni ebből, hiszen ez nem az. Szereted, jót akarsz neki. Azt viszont nem akarod, hogy holmi hamis ábránd után az érintéseit se tudd elviselni... hogy félj tőle.

Hosszú-hosszú hónapok telnek el, mire valami változik. Talán furcsa, de utána olvasol. Éjjeleken át bújod a neted tapasztalatok, élmények után kutatva. Rengeteg történettel találkozol. Van, ami boldog véget ér, és van, amitől a szíved is összefacsarodik, de a döntésed idővel megszületik.

Magad sem tudod, hogy mikor vagy hogyan, de szilárd akarattá válik, amit idővel gyakorlati síkra is terelsz.

Ma van az évfordulótok, te pedig egy meglehetősen érdekes ajándékkal készülsz a Kedvesed számára.

Délután, amikor hazaérsz és gyorsan összedobsz egy romantikus vacsihoz mindent, magadra veszed az a fekete fehérneműt, amit Mingi úgy szeret, majd egy hatalmas sóhajjal csomagolod be az ajándékdobozt, és várod, hogy a Szerelmed hazaérjen.

- Megjöttem! – hallod meg a mély hangot, mire önkénytelen mosoly kúszik az ajkaidra. Ez a férfi a te boldogságod.

- Szia! – szaladsz le a lépcsőn, hogy boldogan vethesd magad a karjaiba, ami némiképp körülményes a kezeiben lévő hatalmas rózsacsokorral, de megoldja.

- Boldog évfordulót, Jagiya! – mosolyodik el, és a kezedbe adja a virágokat, miközben lágyan megcsókol.

- Köszönöm! – súgod az ajkaira. – Gyere, főztem vacsit – invitálod, ami ellen nem tiltakozik.

A vacsora szokatlan légkörben telik. Benned pillanatról pillanatra nő a feszültség, ami mellé tagadhatatlan, hogy jó adagnyi izgalom is társul. Mingi pedig elemez. De ahogy telik az idő, rajta is érezni az izgalom erősödő jeleit.

Valami készül, és ezt tudja.

- Finom volt – dicséri meg a vacsorát, miközben szorosan magához húz.

Kezei lágy érintésekkel barangolnak végig a testeden. Ajkai megtalálják a tiéd, és egy édes, de határozott csókba hív. Ujjai felsőd alá táncolnak, majd mikor kitapintja a szexi csipkét, egy pillanatra lefagy, hogy aztán egy elégedett vigyor terüljön el a fején. A csókot meg nem szakítva nyúl a feneked alá, hogy a csípőjére emeljen, és heves csókolózás közepette eljusson veled a hálóig. Finoman fektet végig az ágyon, miközben a kezei egy pillanatra sem szakadnak le a testedről, és szép lassan megszabadít a felesleges ruháidtól. Ajkai finoman járnak végig a csipkeanyag mentén, óvatos csókokkal borítva a tested. Mintha tudná, hogy hogyan űzze el minden kételyed. Mert tudja is. Szavak nélkül bizonyít újra, újra és újra.

Talán még az idő is megáll, ahogy egyre inkább egymásba feledkeztek. Ölelitek, csókoljátok egymást, az őrületig ingerelve a másikat. A levegő forrósodik, és szép lassan száll el minden józan gondolat, hogy a helyét a mindent elsöprő vágy vegye át.

Mingi csípőjén ülve, puha bőrétől egy pillanatra elválva nyúlsz az ágy alá, hogy elővedd a dobozt, ezzel megtéve azt a bizonyos utolsó lépést.

- Boldog évfordulót – súgod a szájába, majd ülésbe húzod, hogy ki tudja bontani. Miközben ő a papírral bajlódik, te a puha bőrét cirógatod, és iszod magadba teste látványát. Elképesztő, hogy mit jelent neked ez a férfi. Hogy milyen falakat döntött le benned.

- T/N? – pillant rád, ahogy a dobozból előkerül egy vörös színű szaténszalag és egy hozzáillő szemtakaró.

- Mingi? – pillantasz rá egy huncut mosollyal, majd egy apró csókot nyomsz az elnyílt ajkakra. Úgy látszik sikerült egy pillanatra befagyasztani a rendszert.

- Nem kell, ha nem akarod – mosolyodik el. Téged pedig ezek a szavak győznek meg végleg arról, hogy jól döntöttél. – Nem ezek számítanak – emeli fel a szalagot. De látod a szemeiben a fellobbanó izgalom lángját.

- Akarom – hajolsz közel hozzá, és miközben megszabadulsz a maradék testedet fedő anyagtól, egyetlen pillanatra sem szakadsz el az ajakitól.

- Csak szólj, ha nem tetszik, és abbahagyom – ígéri, ahogy pillanatokkal később egyetlen mozdulattal fordít maga alá. Mosolyogva csókol végig a hasadon felfelé haladva, ahogy lassan a fejed felé emeli a karjaid, és a puha anyaggal az ágy rácsához kötözi. Rajongással teli szemekkel mér végig újra és újra, ahogy végez a művelettel. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem hoz zavarba, de egyszerűen imádod, hogy évek múltán is így néz rád. Kezei lágyan felismerhetetlen mintákat rajzolnak a bőrödre, egészen addig, amíg az egész tested libabőr nem fedi. Elégedett mosollyal vezeti ujjait érzékeny pontjaid felé, és issza tested önkénytelen reakcióinak látványát. Egy idő után ajkai is beszállnak a játékba, lassacskán az őrületbe kergetve. Egy kacér mosollyal az arcán vetkőzik ő is teljesen meztelenre, te pedig most először bánod, hogy a kezeid nem használhatod.

- Mingi – sóhajtod, ahogy meztelen testével hozzád simulva újra csókok százaival kényeztet.

- Emeld fel a fejed egy kicsit – kéri lágyan, majd egy mozdulattal teszi a fejedre a vörös szatént. – Szeretlek – súgja, miközben a szemeid elé húzza az anyagot, elvéve egy pillanatra a biztonság érzetét. – Szeretlek – ismétli meg, ahogy megérzi, hogy a tested megfeszül. Ujjai lágyan kezdenek újra őrjítő táncba a tested mentén, miközben édes semmiségeket suttog a füledbe egészen addig, amíg újra el nem lazulsz teljesen.

Az igazi móka csak ekkor kezdődik. Többször olvastad, hogy az ilyenféle szexuális élmény leírhatatlan... ezzel pedig most csak egyetérteni tudsz.

A váratlanság , hogy nem tudod előre, hogy hol is cirógat, csókol majd, minden más érzéked felerősíti. Szinte hallod a szíve dobbanását, csókjai, lágy harapásai pedig ezerszeres erővel bizsergetik végig minden porcikád. Remegsz a karjaiban.

Valóban leírhatatlan.

Ölel, csókol, érint... mindenhol, te pedig minden mozdulatát egyre erősödő sóhajokkal díjazod, miközben a tested és az elméd az izgalom uralja szép lassan teljes egészében. 

Ajkai csillapíthatatlan mohósággal járják végig a tested minden apró pontját, mintha most ismerkednétek. Közben pedig pontosan tudja minden olyan pontod, amivel elérheti, hogy a puszta érintései az őrület határára sodorjanak.

- Mingi – nyögöd kissé döbbenten, ahogy a kezdeti édességet mohóság váltja fel. Fogai váratlan módon karcolják finoman a melled, miközben egyszerre két ujja merül el benned ívbe feszítve a tested. Egy pillanatra sem áll le bőröd kényeztetésévek, te pedig újra bánni kezded a szalagot a kezeid körül. Érinteni akarod a bőrét, a hajába túrva megtépázni azokat a szénszínű tincseket, magadhoz szorítani a forró testét. Ez a frusztráció pedig csak még inkább felerősít mindent. Tested ezerszeres intenzitással reagál minden érintésre, amit Kedvesed hallhatóan élvez.

- Mi az, Baby? – kérdezi incselkedve, miközben a harmadik ujja is elmerül benned, mire válaszul egy jóleső hangos nyögés hagyja el az ajkaid. Szinte látod a fején elterülő hatalmas vigyort, ahogy a tested megvonaglik minden pillanatban, ahogy hozzád ér. – Mit szeretnél, Hercegnőm? – súgja lágyan, és a füled mögötti érzékeny részre tapad az ajkaival, ami újabb nyögésre késztet.

- Arról nem volt szó – nyelsz egy hatalmasat, ahogy ujjai egyre gyorsabb ritmusban mozognak benned –, hogy szemétkedni fogsz – liheged, ahogy egyre közelebb kerülsz a beteljesüléshez. Csípőd önkénytelenül emelkedik el a matracról.

- Abbahagyjam? – érkezik egy újabb kérdés. Most tényleg kedved lenne megtépni.

- Ne merd – kissé hisztisebben csúszik ki ez a mondat a szádon, mint szeretted volna, mire csak egy halk kuncogás a válasz, és mielőtt még elélvezhetnél, kihúzza belőled az ujjait. – Song Mingi, csak egyszer szabaduljak el innen – fújod, akár egy dühös macska.

- Mi ez a frusztráció, Édesem? – hajol a füledhez suttogva. Hangja az összes szőrszálat égnek állítja a tarkódon, és csak egy elégedetlen morgásra futja tőled, ami hamar elnyújtott nyögéssé válik, ahogy férfiasságával a csiklódat érinti.

- Mingi! – ez már valóban hisztiként szakad fel belőled. Hihetetlen, hogy képes veled így szórakozni. Bármennyire is élvezed, amit veled tesz, megfogadod, hogy soha többé. Song Mingi maga az ördög, nem szabad ilyen hatalmat a kezébe adni.

- Én annyira szeretlek – neveti, majd egyetlen mozdulattal merül el benned, mire mindketten felnyögtök. Lábaid dereka köré fonod, mielőtt újra kedve támadna szórakozni, ami egy újabb apró nevetést vált ki belőle. – Milyen kis türelmetlenek lettünk – simít végig kezeivel az arcodon, és az ajkaidra tapadva kezd mozogni.

Lassan újra megszűnik a tér, az idő. Csak Mingit érzed. Magadban. Levegővételeit a bőrödön, érintéseit, amivel csak még tovább szítja a vágyad, szívének ütemét, ami egyszerre dobban a tiéddel. Ugyanabban az őrült ütemben. Csókjait az ajkadon. A vörös szatént markolva nyögöd újra és újra a nevét, ahogy megérzed az alhasadban azt a jóleső szorítást, és ahogy az élvezet egyre gyakrabban fut végig a gerinced mentén. Most bánod csak igazán, hogy nem látod a szemeit, az arcát, hogy nem érintheted a bőrét. Nevével az ajkain ér el a beteljesülés, ahova pillanatokkal később ő is követ, majd lihegve borul rád, apró csókokkal borítva a vállad, nyakad.

Hosszú percek kellenek, hogy mindketten visszatérjetek a mámor édes perceiből. Elégedett mosoly húzódik az ajkaidra, majd egy hasonlóval találod szembe magad, ahogy Mingi megszabadít a szemkötőtől, és egy lágy csókot nyom az ajkaidra. Kezeidet is elereszti, majd apró puszikkal borítja a kissé kipirosodott csuklódat.

Meghitt csendbe burkolóztok, miközben egymást cirógatjátok. Te az élményt dolgozod fel, ő pedig ki tudja merre jár gondolatban.

- Köszönöm – bukik belőled hirtelen, miközben ránézel.

- Mit? – pillant le rád egy édes mosollyal.

- Ezt az egészet – fúrod a fejed a mellkasába elpirulva.

- Én köszönöm a bizalmad – nyom egy puszit a hajadba. – Nem gondoltam, hogy belemész – ismeri be.

- Én sem – kuncogod, miközben kihasználva a lehetőséget a mellkasát cirógatod. – És hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű volt. De megérte – villantasz rá egy incselkedő mosolyt.

- Szóval megérte? – gördül feléd egy levakarhatatlan vigyorral. – Annyira, hogy bevállalnál egy újabb kört? – veszi a kezébe a vörös szalagot, mire te gondolsz egy merészet.

- Mi lenne, ha inkább te is megtapasztalnád, hogy milyen érzés ez? – kérdezed, és pillanatnyi döbbentét kihasználva teríted le a hátára, majd helyet foglalsz a csípőjén. Szemeiben fellobban a vágy lángja, ajkaira pedig egy piszkosul elégedett mosoly ül ki, ahogy a szemeidbe nézve emeli karjait a feje fölé...