Haai, 

hoztam ide egy kis szösszenetet, ha már tanulni kb. semmit se tudtam ma... nem baj, majd szépen felöltözöm, hátha az segít...

Remélem tetszeni fog! ^3^

Jó olvasást:

D. 

P.S.: ez az ember veszélyes... nagyon veszélyes...

- Te ezt komolyan gondoltad, Cicám? – sziszegi Jiwoong és lassan a torkodra simítja az egyik kezét, hogy még inkább elbódítson. Képtelen vagy levenni a szemeid róla. Fekete pólója tökéletesen simul a testére és legszívesebben letépnéd róla, hogy érinthesd a forró, puha bőrét, de nem enged... Lábaid derekára fonódnak, miközben lassú, mély lökésekkel veszi el az utolsó józan gondolatod is. – Azt hitted nem veszem észre? – harap a füledbe és szorítása erősödik lassacskán elvéve tőled a levegőt.

Szemeid felakadnak, ahogy újra és újra elmerül benned tökéletesen rátalálva tested legérzékenyebb pontjára.

- Jiwoong – szakad fel belőled a neve, ami csak egy elégedett mosolyt fest az arcára. Vágytól sötét szemekkel issza a vonagló tested látványát és egyszerűen oda van a tényért, hogy ő tette ezt veled, hogy csak ő láthat így. Ziláltan, széthullva, többért könyörögve. Az ő tökéletes kis babája.

- Mit szeretnél, Szerelmem? – simít végig hüvelykujjával az ajkaidon.

- Csak... kérlek...még... kérlek – nyöszörgöd összefüggéstelenül, ami elmondhatatlan elégedettséggel tölti el és ennek hamar hangot is ad.

- Annyira szeretném, ha látna most – súgja a füledbe, mire te csak élvezetten szusszantasz fel. – Nocsak, Hercegnő – szorít újra a torkodra egy pofátlanul elégedett vigyorral az arcán. – Izgat a gondolat, hogy Ricky végig nézi, ahogy a magamévá teszlek? – a kérdésre összeszorulsz körülötte, mire csak felkuncog – Gondolhattam volna – harap a nyakadba és újra a nyakadra szorítva egy olyan tempóra kapcsol, ami pillanatok alatt szinte darabokra tép. – Talán az is tetszene, ha csatlakozna hozzánk? – teszi fel évődve a kérdést, te pedig bár nem akarod megadni neki ezt az örömöt, képtelen vagy magad visszafogni az agyadat elöntő képek miatt.

- Jiwoong – nevét sikítva, felakadó szemekkel, remegve élvezel hatalmasat és rántod magaddal őt is. A színek összemosódnak a szemeid előtt, a tested lángol és talán még a világ is fejre áll körülötted. Csak kapaszkodsz belé, ahogy az éltető oxigén újra a tüdődbe jut. Könnyek peregnek az arcodon, miközben a fejed a nyakába fúrod. Lassan mozdul még néhányat kiélvezve a mámor minden pillanatát.

- Nem akarom, hogy újra a közelébe menj – emeli fel a fejed, hogy mélyen a szemeidbe nézzen. – Az enyém vagy, T/N, csak az enyém – súgja és birtokba veszi az ajkaid egy akaratok csókkal, mely nyomatékot ad minden szavának. – De ha jó kislány leszel, talán átgondolom a lehetőséget egyetlen alkalomra – ígéri csábító hangon, mire felnyögve marsz a karjába. Olyan fegyvert adtál most a kezébe, amit meg fogsz bánni... 

De izgatottan várod a megbánás minden egyes édes pillanatát...