N:

Egy hosszú és mindkettőtök számára igencsak hosszú nap után végre egymásba gabalyodva terültök el a kanapén. Te egész pontosan Hakyeon mellkasán, és halkan beszélgetve tárgyaljátok ki a napotokat, amikor megszólal a telefonja. Bár elsőre nem veszi fel, a hívó fél kitartó, így az újabb csörgéskor elveszi az asztalról.

- Ne haragudj, Jagi, a Manager hyung az – pillant rád, mire te csak bólintasz, hogy vegye fel nyugodtan. Egy ideig követed a beszélgetést, de egy idő után a fiú halk hangjára, és a hátadon táncoló ujjainak lágy érintésére szép lassan álomba merülsz. Még valahol az ébrenlét és az álom határán hallod, ahogy Hakyeon édesen felkuncog, majd egy apró csókot érzel a fejed búbján. – Jó éjt, Szerelmem! – súgja halkan, és egy kényelmesebb pozícióba fészkeli magát vigyázva, hogy ne ébresszen fel.

Leo:

A fiúknak szokása a koncert után még általában a helyszínen összeülni, és megbeszélni a tapasztalatokat az aznap estéről. És ez alkalommal te is velük tartasz, bár tudod, hogy sok hasznodat nem fogják venni. Elfogult vagy velük, és ezt ők is tudják, ennek ellenére édesen invitálnak magukkal.

Csak épp a mozgalmas nap és a kései időpont megteszi a hatását, és miközben hallgatod az eszmecserét a szemhéjaid egyre nehezülnek, végül pedig Taekwoon mellkasának dőlve elalszol.

- Jagi, te mit gondolsz? – kérdezi tőled, ám a többiek csak csendesen figyelmeztetik, hogy elaludtál. Ő csak egy gyengéd mosollyal az ajkain simít végig az arcodon – Szeretlek! – súgja halkan,  majd a többiekre pillant. – Azt hiszem, mi indulunk haza.

Ken:

Jaehwan őszinte rajongója az esti beszélgetéseknek. Valójában te is szereted őket, hiszen ekkor tudtok tényleg nyugodtan beszélgetni, és megvitatni mindent, amire napközben nincs sem idő, sem lehetőség. Csak épp a mai nap annyira fárasztó, hogy nemes egyszerűséggel bealszol Kedvesed mondandójának kellős közepébe.

- Akkora szerencséd, hogy édes vagy, Jagi – sóhajt drámaian, amikor neki is feltűnik, hogy miért nem válaszol neki. Végül csak fejét csóválva húz magához még közelebb, és egy kényelmes pozíciót keresve fekszik el veled. – Szép álmokat, Hercegnőm! – nyom egy apró puszit a nyakadba, és szép lassan ő is elalszik. 

Ravi:

Ha munkáról van szó, Wonshik nem tudja, hogy hol a határ. Éppen ezért vagy most is a lakásotokban berendezett kis stúdióban vele az éjszaka közepén, és igyekszel rávenni, hogy fejezze be mára a munkát, és pihenjen le végre egy kicsit.

- Adj még tíz percet, Babe – mered rád könyörgő szemekkel, majd mikor kimennél, csak utánad nyúl, és  finoman az ölébe húz magával szembe. – Maradj itt velem – súgja halkan, és magához ölel. Némi ficergés után megtalálod a tökéletes pozíciót, és a fejedet a vállára hajtva hallgatod, ahogy ütemesen veri a billentyűzetet, mellé pedig folyamatosan mormog az orra alatt. Azonban a monoton zajnak, és az olykor-olykor a hátadon végigsimító kezeinek hála – bármennyire is próbálkozol – végül elalszol. Amikor ez neki is feltűnik, csak aranyosan kuncog egyet, majd mindent kikapcsol, és veled a karjaiban sétál át a hálószobátokba.

(aaaaaaaaaannyira szereteeeem🤧❤️🥺)

Hongbin:

Hiába vagy hullafáradt, ragaszkodsz ahhoz, hogy megtartsátok a szokásos randiestéteket, ami többnyire közös filmnézésből szokott állni. Ilyenkor kikapcsoljátok a telefonjaitokat és senki mással nem törődtök egymáson kívül. Ugyan igyekszik meggyőzni, hogy halasszátok egy másik estére, hajthatatlan vagy, így csak kényelmesen befészkelitek magatokat az ágyba, és elindítjátok a filmet, amit már hetek óta meg akartatok nézni. Követed is az eseményeket, úgy tíz percig. Hongbin pedig az elalvásod szakaszait figyeli mosolyogva a film helyett.

- Istenem, nők – sóhajtja nevetve, ahogy alig húsz perccel a film kezdete után már a karjaiban szuszogsz. Képtelen levenni rólad a szemeit, így csak hosszú percekig mosolyogva néz, végül kikapcsolja a filmet, és téged szorosan ölelve alszik el ő is.

Hyuk:

Egy közös társasozós, beszélgetős estét tartotok a srácokkal, aminek a végére jócskán elpilled a társaság. Az idő is későre jár, illetve csúszott le pár pohár alkohol, ám hangos dalolászás és röhögés helyett egymáson fekve beszélgettek mindenféle hülyeségről. Épp Sanghyuk mesél valamit, amire figyelsz is egy ideig, de aztán érzed, hogy nem bírod tovább nyitva tartani a szemeid, és Szerelmedhez bújva elszenderedsz

- Komolyan a saját csajom alszik bele a sztorimba? – kérdezi döbbenten, ahogy feltűnik neki, hogy elaludtál. De közben egy szelíd mosollyal a tested köré fonja a karjait. – Igazatok volt – fordul a fiúk felé vigyorogva. – A nők csak tönkretesznek – sóhajtja, mire váratlanul az oldalába csípsz. – Te nem is alszol! – háborog, mire mindenki felnevet, te pedig csak kuncogva nyomsz egy csókot a nyakára, majd visszaalszol.