Seungwoo:

Hiába magabiztos az ember alapból, amikor több helyről érkezik negatív visszajelzés, el tud bizonytalanodni önmagában. Neked pedig a negatív beszólásokból kijut bőven, főleg mióta nyilvánosságra került a kapcsolatod Seungwooval. Habár az Alice-k nagy része jól fogadta, valahogy a kisebbség szava hangosabban ér el hozzád. Azoké, akik csúnyának, kövérnek neveznek, és akik szerint sosem leszel méltó a kedvencük mellé. Ezek a visszhangok pedig nem kicsit zúzzák össze az önbizalmad. 

Amíg régebben szerettél csinosan, nőiesen öltözködni, ma már szívesebben hagyod el a lakást Seungwoo bő pulcsijaiban, amik takarnak... sőt, ha nem muszáj, el sem hagyod. És bár igyekszel szó nélkül tűrni a sértéseket, néha napján kiszakad belőled minden, és ennek most a Kedvesed is tanúja.

- Túl sokat foglalkozol mások véleményével, Szerelmem – emel az ölébe, miután kellőképp kitomboltad magad. – Rájöhettél már, hogy engem nem érdekel, hogy mások mit mondanak – törli le a könnyeid, és apró csókokkal kezdi el beborítani az arcod. – Nekem te vagy a leggyönyörűbb nő – mosolyog rád. – Ha szeretnéd be is bizonyítom – válik a vigyora pimasszá, és a karjaiba véve a hálóba sétál veled, hogy minél sikeresebben meggyőzzön a szavai igazáról.

Seungsik:

A zavar a saját önértékelésedben már nem most kezdődött. Kifejezetten duci baba és kisgyerek voltál, amit aztán szépen kinőttél a felső tagozatra, csak éppen az előtte lévő évek sértései után maradt hegek nem olvadtak le a babahájjal, így egy alapvetően is kissé komplexusos személyiséggel kerültél a középiskolába.  Ezen a helyzeten pedig nem sokat javított az sem, hogy egy teljesen idegen kultúrába kerültél. Egy olyan kultúrába, ahol minden a külsőség, és ahol sokszor irreális elvárások elé állítják a még egészen fiatal kamaszokat is. És ahonnan te magad kilógtál. A szó legszorosabb értelmében.

A gondjaidon sokat segít, amikor megismered Sikit, aki egy pillanatig sem fukarkodik a szavakkal, ha dicsérni kell, és aki minden alkalommal érezteti veled, hogy számára nem létezik más nő. Ez egészen addig működik jól, amíg nem debütál, és amíg nem kezdenek el csinosabbnál csinosabb idollányok feltűnni körülötte a közös munkák miatt, mialatt te újra visszacsúszol... mélyebbre, mint valaha.

- Tönkreteszed magad, Jagiya – akad ki teljesen, amikor több hétnyi koplalás után szinte jártányi erőd sincs, és egy nap arra ér haza, hogy összeesel a nappali közepén. – Nem tudom, hogy mivel bizonyítsam még, hogy számomra tökéletes vagy, és nem érdekel, hogy mennyit mutat alattad a mérleg vagy, hogy épp milyen méretcímke van a ruháidba varrva. Én boldognak szeretnélek látni, és egészségesnek – fakad ki dühösen, miközben a kezei lágyan cirógatnak.

Chan:

Ahogyan sokan, úgy te is gyakran hangoztatod, hogy elégedett vagy magaddal, és nincs semmi gond az önértékeléseddel. Ami igaz is... egészen addig, amíg nem szembesülsz azzal újra és újra és újra, hogy európaiként sosem fogsz megfelelni a koreai szépségideálnak. Hogy egyszerűen fizikálisan képtelenség, hogy az alacsony, törékeny koreai lányokra gyártott ruhákból a legkisebb méretűekre legyen szükséged. Csinos vagy, az alakod tökéletes, csak épp így is kétszer akkora vagy, mint ők. Ezt pedig Chan rajongói sosem felejtik el az orrod alá dörgölni.

Éppen ezek miatt szinte már megszállottan figyeled magad a tükörben, edzel és diétázol, amit a Kedvesen sokszor csak fejét rázva a figyel, és minden alkalommal csak mosolyogva néz, amikor felhozod neki a témát, de eljön az a pont, amikor már nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy felesleges dolgokkal foglalkozol.

- Te buta vagy, Jagi, nem kövér – dönti oldalra a fejét egy nyugodt mosollyal az ajkain az egyik teátrális kiborulásod után. – Buta vagy, mert nekik hiszel helyettem – húz magához. – Pedig senki más véleménye nem kell, hogy számítson – nyom egy puszit a fejedre –, főleg olyanoké nem, akik látványosan csak bántani akarnak – ölel magához, majd sajátos módszerekkel adja a tudtodra az ő véleményét minden egyes porcikádról.

Sejun:

Sejun az a fajta pasi, aki megmondja, amit gondol. Ha valami nem tetszik neki, azt is kanyar nélkül közli veled. Legyen az egy ruha vagy épp egy új hajszín, azonban gyakran halmoz el bókokkal, és kétséget sem hagy afelől, hogy a legkívánatosabb nő te vagy számára... Pont ezért nem tudja hova tenni az olyan megnyilvánulásaidat, amikor a tükör előtt állva, kritikus szemmel vizsgálgatva minden porcikád dünnyögsz magad elé, olykor becsmérelve saját magad és a kinézeted. 

Egy ideig nem szól semmit, amikor viszont már olyanokba hergeled bele saját magad, hogy sosem leszel neki elég jó, és naphosszat rágódsz egy-egy ruha kommentjén, mi több már néhány idollány is belekerül a képbe, képtelen nem közbelépni leginkább a kapcsolatotok védelme érdekében.

- Ne akard helyettem eldönteni, hogy szerintem mi a szép, T/N – kezdi fagyosan az egyik kirobbant vitátok alkalmával. – Számomra gyönyörű vagy, és szeretlek. És szeretném, ha végre egy kicsit te is úgy látnád magad, ahogy én téged... ahelyett, hogy hülye teóriákat gyártasz magadban. Ismersz. Vagyok annyira tisztességes, hogy közölöm veled, ha már kevés lennél – hadarja el indulatosan, amivel igen csak határozottan sikerül visszaterelnie a normális irányba.

Hanse:

Dél-Korea a plasztikai sebészet Kánaánja, és az önértékelési zavarok melegágya. Az állandóan sugallt tökéletesség és a szinte már körzővel megrajzolt szépségideálok állandó reklámozása még egy olyan embert is képesek megingatni, aki alapvetően tisztában van azzal, hogy közel sem tökéletes, de el is tudja fogadni a maga tökéletlenségét. A megingás alól pedig te sem vagy kivétel. Sosem volt bajod igazán önmagaddal, úgy voltál vele, minden jó úgy, ahogy van. Semmi kirívó nincs a külsődön, sem pozitív sem negatív értelemben, így teljesen jól elvagy önmagaddal. 

Csak épp a Koreában töltött idő felvet némi aggályt, és ezen Hanse sem tud változtatni, bármilyen gyakran is hangoztatja, hogy számára úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, más pedig ne érdekeljen. Egy ideig nem is nagyon foglalkozik azzal, hogy egyre több időt töltesz a saját tested tökéletesre formálásával, ám amikor rábukkan egy plasztikai sebészeti klinika szóróanyagára, kissé kiakad.

- Hülye vagy, ha azt gondolod, hogy ettől majd jobb lesz – közli veled nyersen, miközben eléd dobja a katalógust. – Ebből a körből nincs kiszállás – bök egy undorodó fintorral az arcán a prospektusra. – Egy boldog, magabiztos lányba szerettem bele – lép eléd, hogy e szemeidbe tudjon nézni. – Vissza akarom kapni. És szeretném, ha minden ilyen butaságot kivernél a fejedből – veszi a kezei közé az arcod. – Gyönyörű vagy – nyom egy apró csókot az ajkaidra. – Pontosan így. 

Byungchan:

Kettőtök kapcsolata már hosszú ideje a nyilvánosság előtt zajlik. Illetve tudnak rólatok. Így nem meglepő, hogy jó pár nyilvános eseményen te magad is feltűnsz Byungchan mellett. Egészen addig, amíg el nem érkezik az a pillanat, hogy egy-egy ilyen esemény után mindenki veled foglalkozik és rajtad köszörüli a nyelvét. Habár arra már senki sem mer megjegyzést tenni, hogy európai vagy, ennek jeleit azonban gyakran firtatják, tesznek rá megjegyzéseket, és egészen odáig juttatnak, hogy tükörbe nézni se nagyon van kedved.

Kezdetben nem érti, hogy miért mondasz vissza szinte minden eseményt, amire magával szeretne vinni, de ahogy egy nap a próbáról hazaérve könnyek között talál rád, miközben te a Twittert olvasgatod, egy csapásra összeáll benne a kép.

- Miért nem engem kérdezel, Jagiya? – kérdezi kissé kuncogva, miközben szelíd erőszakkal szedi ki a telefont a kezedből, és a karjaiba véve terül el veled az ágyon. – Nekik úgyse lesz jó soha senki. Mindenkiben lesz valami, ami miatt bántanák. Én szeretlek, és nincs még egy olyan ember ezen a világot, akit annyira szépnek látnék, mint téged – támaszkodik feléd és apró puszikkal lepi be az arcod. – Másnak meg csak ne akarjon tetszeni, Kisasszony! – fűzi hozzá, mire egy halvány kuncogás belőled is előtör.

Subin:

Bár egy kifejezetten törődő és figyelmes pasi, vannak dolgok, amiket bizony az arcába kell tolni, máskülönben nem látja a fától az erdőt. Egy kicsit így van ez veled is, főleg miután egy hirtelen jött betegség miatt magadra szedsz pár kilót. Még így is messze vagy attól, hogy jogosan nevezzenek kövérnek, de a változás szemmel látható, a rajongók figyelmét pedig semmi sem kerülheti el. Főleg akkor nem, ha egy kicsit köszörülhetik rajtad a nyelvüket, és pletykálhatnak arról, hogy szerintük milyen nagy a hátsód.

Titokba edzve – mivel az orvos egy időre határozottan letiltott a megerőltetőbb mozgásról – igyekszel visszaszerezni a versenyalakod, de Subin bár kelekótya néha, nem hülye, így hamar lebuksz, ami egy hatalmas kiboruláshoz vezet, aminek folyamán bizony mindent a Kedvesed nyakába zúdítasz, amin ő eleinte csak pislog. 

- Ne haragudj rám – dönt el hirtelen az ágyon, amikor az információk utolsó morzsái is eljutnak hozzá. – Jobban kellett volna figyelnem rád – mondja bánatosan, és a homlokát a tiédnek dönti. – De amúgy meg tiszta hülyeséget beszélnek – háborodik fel egy pillanattal később. – Így is gyönyörű vagy – cirógatja lágyan az oldaladon – sőt... – fűzi hozzá egy pimasz mosollyal, miközben a láthatóan nagyobb melleiden simít végig, mire csak elvörösögve vered fejbe egy párnával, hogy aztán nevetve-csókolózva bújjatok össze.