Jaehyun:

Jaehyun nem az a típusú férfi, akinek bárki bármire is nemet mondana bármikor is, így igencsak meglepődik, amikor közlöd vele, hogy eszed ágában sincs hozzámenni feleségül. Akkor sem, ha ezen a múlik apád kartellének sorsa, és ha ő ketten már mindent meg is beszéltek ezzel kapcsolatban... téged természetesen mindenből kihagyva.

- Ejnye, T/N – mosolyodik el kissé cinikusan. Tudja jól, hogy előnyben van –, mióta vagy te ilyen önző? – lép közelebb hozzád. – Mindketten tudjuk, hogy sokkal egyszerűbb lesz ez a történet, ha nem ellenkezel – hajol hozzád, és egy lágy csókot nyom az ajkaid szélére. – Ne nehezítsd meg a helyzetet... leginkább a magadét ne – tanácsolja komolyan, majd magadra hagy, hogy megbarátkozz a gondolattal. 

Jaemin:

Jaemin, mint a helyi maffiakartell ifjú Hercege és egyben leendő vezére nem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy valaki nemet mondjon neki vagy egyáltalán csak megpróbáljon ellenszegülni az akaratának. És ha teljesen őszinték akarunk lenni, nem is igazán kezeli jól ezeket a helyzeteket, ám egyáltalán nem az a típus, akit egy egyszerű nem bármiben is megállíthatna. 

- Azt majd meglátjuk, Kedvesem – pillant rád hűvösen a nyílt elutasításod után. – De ne feledd –  simít végig az arcodon –, én mindig megkapom, amit akarok – kúszik egy félmosoly az ajkaira. – Így vagy úgy, de végül én nyerek. Mindegy, hogy miről van szó – fűzi még hozzá egy baljós éllel a hangjában, majd elsétál. 

Jeno:

Nem az a fajta ember, akit különösebben érdekel, hogy ki mit gondol akár róla, akár a tetteiről. Emellett kitartó. Amit egyszer a fejébe vesz, azt véghez is viszi. És nem nagyon válogat az eszközökben, amik segítségére vannak. Ezt pedig be is bizonyítja neked, amikor rájön, hogy van valaki más az életedben, és ezért utasítod el.

- Csak nem hitted, hogy hagyom, hogy egy idióta miatt ne legyél az enyém? – közli veled egy flegma kuncogással, amikor rárontva követelsz válaszokat arra, hogy miért fekszik a szerelmed összeverve, élet-halál között a kórházban. – Én a  helyedben azt választanám, aki képes neked megadni azt, amit érdemelsz, Hercegnő – ránt magához. – És kétlem, hogy valaha újra ember lesz a kis szerelmedből – teszi hozzá egy lesajnáló pillantással.

Johnny:

Hozzá van szokva, hogy az emberek félnek tőle. Emellett viszont azt is tudja, hogy bárki kész lenne akár a lelkét is eladni, hogy egyetlen éjszakát vele tölthessen. Viszont ő téged akar, és nem számít, hogy ez mibe kerül. Téged, aki megzabolázhatatlannak tűnik, aki ellenkezik, és küzd. Azonban bármennyire is elfogult veled, van egy határ, amit még te sem léphetsz át, amit még tőled sem visel el. Ez pedig az, amikor megpróbálsz ellenszegülni az akaratának.

- Te is tudod, T/N, hogy ez nem egy ajánlat volt – csap az asztalra dühösen, amikor már órák óta vitatkoztok. – Sem te, sem az apád nem vagytok abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjatok. A feleségem leszel, és hozzám fogsz tartozni örökre – lép eléd, és egy dühös mozdulattal magához ránt. – Ha tetszik, ha nem – közli, majd az ajkaidra tapadva durván esik neked tudatosítva benned is, hogy ki a Főnök. 

Kun:

Önmagához képest meglepően higgadtan fogadja az elutasítást, ami azért téged is meglep. Nem úgy ismerted meg, mint aki ennyitől feladja, és nem is tévedsz. Csak épp arra nem gondoltál, hogy a végletekig képes elmenni, ha rólad van szó, és arról, hogy mindenki megtudja, hogy kihez is tartozol igazából. 

- Ugye te sem gondoltad, Kedvesem...? – találod magad szemben a szélesen vigyorgó Kunnal, amikor egy teljesen idegen helyen térsz magadhoz. – Tudhatnád már, hogy nem ok nélkül nem mondanak nekem nemet – simít végig lágyan az arcodon. – Az enyém vagy, T/N – súgja az ajkaidra, majd elhúzódik, és nevetve távozik a szobából, aminek kulcsra zárja az ajtaját.

Lucas:

Először megdöbbenti, majd őszintén szórakoztatja, amikor egy másik férfival az oldaladon jelensz meg így tudatva vele, hogy elutasítod a házassági ajánlatát. Egy ideig csak szórakozottan nézi, ahogy próbálod őt bosszantani. Csak te magad sem hitted, hogy komoly ára lesz ennek a próbálkozásnak.

- Mondd, T/N – lépi át alkalmi partnered holttestét egy könnyed mozdulattal, miután igen sajátos módszerrel vet véget a műsornak –, megérte? – vigyorog rád, miközben te továbbra sem vagy képes levenni a tekinteted az élettelen férfiról. – Most majd megtanulod, hogy nem éri meg velem szórakozni – pillant rád. – Még neked sem.

Mark:

Az évek alatt gyakorlatilag a rögeszméje lettél. Nem számított, hogy hányszor szöktél meg, mindig addig keresett, amíg rád nem talált. A mostani elutasításod sem hagy benne mély nyomokat, tudja jól – ahogyan te is  –, hogy a végén úgyis az lesz, amit ő akar. Az pedig mindig te vagy.

- Ha ez téged szórakoztat, Baby – vonja meg a vállát, amikor hevesen tiltakozni kezdesz, hogy hivatalosan is hozzá tartozz. – Úgyis tudod te is, és én is, hogy a végén az enyém leszel – áll fel lassan. – Kerüljön ez bármibe is – villant rád egy figyelmeztető pillantást jelezve, hogy gondolkodni sem fog, ha valakit ezért fel kell áldoznia.

Taeyong:

Épp frissen szerezte meg a hatalmat a kartellek világában. Fiatal, szenvedélyes, és még mindent egyfajta játéknak él meg, ahol nem számít, hogy mi a tét. A te elutasításod is inkább kihívás lett számára, mintsem kudarc.

- Játszunk – terül el egy kihívó mosoly az ajkain. Pontosan tisztában van a vonzerejével, így már előre ünnepli a győzelmét. – Ha képes vagy nekem ellenállni, elengedlek – lép eléd, és zár be az asztal és a teste közé –, ha nem, hozzám kötöd magad egy életre – ismerteti a szabályokat. – Világos? – kérdezi, mire csak bólintasz egyet, mert megszólalni képtelen vagy. – Remek – hajol még közelebb. – Csak, hogy tudd, eddig senkinek sem sikerült – súgja a füledbe, majd egy apró, incselkedő csókot nyom a nyakadba. 

Ten:

Nincs az a történés, ami képes kibillenteni az egyensúlyából. Ezért is rettegnek tőle annyian. Képtelenség megállapítani, hogy mikor szakad el nála a cérna. Pont olyan semleges arccal oltja ki bárki életét, mint amivel mások az időjárásról csevegnek. Az elutasításod sem vált ki belőle látványos érzelmeket.

- Harcolhatunk – sóhajtja kissé unottan, amikor szemtől szemben utasítod vissza az ajánlatát. – De kérdem én, miért akarod húzni az időt? – vonja fel a szemöldökét. – Vársz valakire? – teszi fel a kérdést. – Te is tudod, hogy bárki próbálna meg elvenni tőlem, az holtan végzi – közli rezignáltan – Cipelnéd ezt a terhet egy életen át, Hercegnőm?

Xiaojun:

A kapcsolatotok érdekes. A szüleitek már azelőtt elrendezték a házasságotokat, hogy megszülettetek volna. Habár kötődtök valahogyan egymáshoz – ha másért nem is, dacból –, de ez aligha elég ahhoz, hogy összekössétek az életeteket, így ketten együtt határoztok az ellenszegülés mellett, amikor mindketten megtaláljátok azt, akivel le akarjátok élni az életeteket. 

- Meneküljetek el – súgja halkan – egy olyan helyre, ahol senki se találhat rátok. Én meg majd elintézem itt a többit – ölel magához. – Egy ideig biztosan vadászni fognak rátok, legyetek óvatosak – tanácsolja, majd elenged. – Aztán vigyázz a csajra – fordul a kedvesed felé –, ha megtudom, hogy nem jól bánsz vele, megkereslek, és én veszem feleségül – kacsint rád, majd utatokra enged titeket. 

Yangyang:

Elsőnek ártatlannak tűnhet, de az egyik legnagyobb tévedés vele kapcsolatban. Yangyang sok minden, csak épp ártatlan nem. Meglehetősen aljas módszerekkel játszik, amik olykor sokkal hatásosabbak, mintha egyből golyót repít valaki fejébe. Ez az elutasításod után sincs másképp. Nagy jelentek, fenyegetőzés és kényszerítés helyett nemes egyszerűséggel inkább eléri, hogy meggondold magad... amit aztán persze mocskosul élvez.

- Mit is mondjak most, T/N? – gondolkodik el tettetett ártatlansággal, miközben hozzád sétál és az arcodat a kezei közé veszi. – Vagy-e vajon annyira jó, hogy megérdemelj engem? – teszi fel a kérdést egy ravasz mosollyal. – Meglátjuk, hogy mivel tudsz lenyűgözni – hátrál el tőled egy elégedett vigyorral az ajkain.

Yuta:

Egyikőtöknek sincs egyszerű természete. Akaratosak vagytok mindketten, és a lehető legritkábban akarjátok ugyanazt. Küzdötök, harcoltok egymással állandóan. Olykor egymás életére törtök, máskor közösen hódoltok az élvezet oltárán egymás karjaiban. Kettősség uralka minden pillanatotokat, de őszintén meglepi, amikor nyíltan elutasítod.

- Meggondoltad ezt, Hercegnő? – lép közel hozzád, és a csípődre simít. Tökéletesen tisztában van minden gyenge pontoddal, és egy percig sem fél kihasználni egyiket sem. – Mellettem Királynő lehetsz – súgja a füledbe, miközben finoman a falnak szorít. – Más úgysem tudja megadni neked azt, amire igazából vágysz. Vagy tévedek? – kérdezi, miközben jól tudja a választ... és azt is, hogy előbb-utóbb behódolsz neki... ő pedig türelmesen kivárja ezt a percet.