Jaehyun:

Az NCT fennállásának tizedik évfordulója előtt Jaehyun a kezedbe nyom egy első sorba szóló jegyet, ami csak azért furcsállsz, mert alapvetően nem szereti ha ott vagy a koncerteken. Nem miattad, hisz a kapcsolatotok évek óta nyilvános, sokkal inkább mert ennek ellenére is félt.

A koncert vége után a fiúk egyesével mondanak köszönetet a NCTzeneknek a támogatásért és a sok-sok szeretetért, amiket az évek folyamán kaptak tőlük. Jaehyun szavai pedig különösen megmelengetik a szívedet.

- Nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatásotokat – veszi át a szót Doyoungtól. – A debüt óta, életem minden nagyobb eseményénél ott voltak a NTCzenek, ha testben nem is a szívemben biztosan. És ezen ma sem szeretnék változtatni. Minden rajongónkat nagyon szeretem, de van köztetek egy valaki, aki különösképpen közel áll a szívemhez – néz rád mosolyogva. – És szeretném ezt hivatalossá is tenni – nyújtja feléd a kezét és felsegít a színpadra, majd egy apró mosollyal és e bársony dobozzal a kezében eléd térdel. – T/N! Leszel a feleségem?

Jungwoo :

Jungwoo sokaknak fura, elsőre neked is az volt. De gyakorlatilag ebbe a furcsaságba szerettél bele jó pár évvel ezelőtt. Ő tipikusan az az ember, akiben az édes külső egy lázadó szívet takar, és sokszor nem veszi figyelembe, hogy mi az elvárt sokkal inkább a maga feje után megy. Ennek hála pedig egy nem éppen tipikus lánykérést tervel ki...már ha tervezné.

Az egyik szabadnapján egy laza, összebújós napot szerveztek magatoknak. Kikapcsoljátok a telefonotokat és csak egymással törődtök. Beszélgettek, főzőcskéztek, kicsit még a lakást is összepakoljátok, majd a nap végén a kanapén bújtok össze, semmiségekről beszélgetve, később pedig egy-egy pohár bor társaságában bekapcsoltok egy filmet is. Mivel te vagy a soros, így romantikus filmet választasz, aminek vége után még percekig fekszetek egymás karjaiban a kanapén, mikor Jungwoo hirtelen megszólal, a több perces meghitt csend után.

- Hozzám jössz? – húz elő egy gyűrűt hirtelen a farmerja zsebéből és mosolyogva néz le rád.

WinWin:

Shichenggel az egyik kedvenc közös időtöltésetek, kifeküdni nyáron a hatalmas ég alá és együtt bámulni a csillagokat, semmiségekről beszélgetve. Tulajdonképpen így is ismerkedtetek meg egy nyár végi házi buliban, még Kínában.

Egyik nap kapsz tőle egy smst, hogy találkozzatok este nyolckor a Múzeum bejáratánál. Izgatottan várod, hogy mit is talált ki ezúttal számotokra. Mikor a megbeszélt helyre érsz, ő már ott vár mosolyogva, és boldogan kap a karjaiba, amikor odaérsz.

- Mehetünk? – kérdezed izgatottan. – Már kíváncsi vagyok.

- Várj egy kicsit – nevet fel. – Valami még hiányzik – fordít háttal magának és egy jó illatú, puha kendőt köt a szemed elé. – Így lesz meglepi. Gyere! – fogja meg a kezed és elkezd a lépcsőn felfelé vezetni. Már bent jártok a múzeumba, amikor újra megszólal. – Tudod, mit nem szeretek Szöulban? – lép melléd és leveszi a szemeidet takaró kendőt, majd szembe fordít magával.

- Nem – mosolyogsz rá.

- Hogy itt nem lehet látni a csillagokat – mosolyodik el ő is. – De azért megpróbáltam neked elhozni őket – fogja meg az állad és a plafon felé fordítja a fejed, amin a csillagos eget ábrázoló fények elvarázsolnak.

- Ez gyönyörű – szólalsz meg, majd, amikor hirtelen a „Hozzám jössz feleségül?"-felírat rajzolódik ki a csillagokból, csak rákapod a tekinteted és boldogan veted magad a karjaiba. – Igen, igen, igen!

Mark:

Mark sosem tagadta előtted, hogy ha nem a zenéről van szó, ő bizony nem a szavak embere. Éppen ezért minden érzelmét a zenén keresztül adja át. Az ötödik évfordulótok után nem sokkal egy fülhallgatót és egy lejátszót ad a kezedbe, majd megkér, hogy ülj le a kanapéra, és csukott szemmel hallgasd végig azt, ami a lejátszón van. Ahogy helyet foglalsz és elindul a zene a szíved hatalmasat dobban. Mark hangja mellé egy gitár társul, és lassan egy édes, szerelmes dal kel életre a füledben, amitől könnyek kezdenek peregni a csukott szemhéjad mögül. Minden egyes szava a szívedig elér, és képtelen vagy rájönni, hogy mivel is érdemeltél ki egy ilyen srácot, mint Mark. Ahogy véget ér a dal, az utolsó akkordok után újra felcsendül a Mark hangja.

Mint tudod, ez az a forma, amiben a legjobban ki tudom fejezni magam. És kellően különlegesnek is tartom ezt az módszert. Ebből a dalból ez az egy példány létezik, és soha nem is lesz belőle több. Ez a te dalod, neked, rólad, rólunk. Ezzel a dallal szeretném megmutatni, hogy mennyire fontos is vagy nekem, és mennyire szeretném, hogy az életem része maradj, örökre. T/N, leszel a feleségem?

Ahogy elhangzik az utolsó szó, kipattannak a szemeid, és előtted egy mosolygó, szintén könnyes szemű Mark térdel a kezében egy gyönyörű gyűrűvel.

Haechan:

Donghyuck egy vicces, játékos fiú. És a lánykérése is éppen ilyen. Egyik nap, amikor haza érsz a lakás üres. Fel is hívod Haechant, hiszen nem jellemző, hogy ilyenkor később érne haza nálad, de nem veszi fel a telefont. Végül egy sárga papírt találsz a hűtőre ragasztva, ami azt mondja, hogy menj el az első randitok helyszínére. Sok-sok ilyen üzenettel vezet keresztül a városon, a kapcsolatotok nevesebb helyszínein, végül pedig arra a régi játszótérre irányít, ahol hivatalosan is egy pár lettetek.

- Szia T/N – ugrik elég a csúszda tetejéről, mikor meglátja, hogy megérkeztél. – Hogy tetszett ez a nap?

- Nagyon élveztem – bújsz a mellkasába.

- Akkor gyere – fogja meg a kezed és felhúz a faházhoz a csúszda tetejére. – Emlékszel még, hogy hova véstük a dátumot? – kérdezi, utalva a szívecskére, amit a fába véstetek, amikor összejöttetek.

- Igen! Ide – lépsz a megfelelő sarok felé, ahol a belevésett szívecske közepébe egy gyűrű van szúrva. – Hyuck? – fordulsz vissza döbbenten a fiú mögé, aki már előtted térdel.

- Leszel a játszópajtásom egy életen át, T/N? – kérdezi édesen.