Somin:

Először nem is érted a kissé éles megjegyzéseket a nap folyamán, csupán annak tudod be, hogy Somin feszült a kissé feszes promó tempótól. Egészen addig le sem esik, hogy milyen nap van, amíg hazaérve szembesülsz a gyönyörűen feldíszített lakással,  a kedvenc ételeddel, és egy igencsak szexi, ám végtelenül morcos Sominnel.

- Az évfordulónk – nyögöd döbbenten, ahogy összeáll a kép a fejedben. – Ne haragudj, kérlek! – lépsz elé nem csekély bűntudattal. Kettőtök közül egyértelműen az ő napjai zsúfoltabbak, mégis volt ideje erre, te pedig...

- Semmi baj – mosolyodik el, de érzed, hogy meg lesz még a kis feledékenységednek az ára. És milyen jól érzed. Egész este körülötted lebzsel, lágy érintésekkel szítja fel szép lassan a vágyad, de amikor a valódi ünneplésre térnél rá, még csak azt sem hagyja, hogy hozzá érj. – Ezt te sem gondoltad komolyan, Baby – duruzsolja. – Aki feledékeny, annak büntetés jár – kacsint, majd előtted levetkőzve bújik ágyba, és csak a jó kedvének köszönheted, hogy nem száműz a kanapéra.

Jiwoo:

Napok óta az az érzésed, hogy elfelejtesz valami fontosat, de képtelen vagy rájönni, hogy mit. Kissé hektikusak mostanában a napjaid, így sokszor arra sem emlékszel, hogy mit csináltál kettő perccel korábban, arra pedig végképp se időd, se energiád, hogy azon agyalj, hogy mi is ment épp ki a fejedből, aminek nem kellett volna.

Erre a választ végül a Kedvesed adja meg, amikor meglep a lakásodon – tudva, hogy egyedül vagy ma otthon – egy igencsak különleges szerkóban.

- Boldog évfordulót, Szerelmem – veti magát a nyakadba egy hatalmas nyuszifüllel és egy világító varázspálcával, neked pedig azonnal beugrik, hogy mit felejtettél el, és ez valószínűleg az arcodra is kiül. – Elfelejtetted, ugye? – kérdezi egy édes grimasszal, miközben suhint egyet a pálcával elárasztva téged csillogó konfettivel.

- Ne haragudj – húzod az öledbe, és egy békítő csókot nyomsz az ajkaira.

- Semmi baj! – kuncogja, majd a sarokba vágja a nyúlfület és a pálcát. – Jobban élvezem a civil estéket – vigyorogja. – Netflix? – kacsint rád, te pedig csak egy hálás csókra húzod magadhoz megköszönve, hogy ennyire fantasztikus csaj.

J.Seph:

Taehyung az a fajta pasi, aki mindent észben tart. Nemhogy az évfordulótokat nem felejtené el sosem, de még a legjobb barátnőd tesójának a szülinapjára is emlékszik, így hiú a remény, hogy – nem úgy, mint te – úgy kezelje ezt a napot, mint bármelyik másikat az évben. Neked pedig ötleted sincs, hogy hogyan is kellene neki elmondani, hogy bár mindennél jobban szereted, a mai évfordulótok csúnyán kiment a fejedből.

- Szeretlek – súgja magához ölelve, amikor végül könnyek között vallod be neki, hogy egyszerűen kiment a fejedből, és ma már hiába kapkodtál volna, semmi értelme nem lett volna, egy csokival pedig nem akartad kiszúrni a szemét, mert az mégis mennyire béna már. – Nem csak az évfordulóinkon, hanem minden nap – csókol lágyan az ajkaidra, majd letörli a könnyeid. – Egy ilyen miatt nehogy sírj már, Baby – ölel magához kuncogva. – Majd bepótoljuk – ígéri sokat sejtetően, te pedig csak szipogva bújsz hozzá, és nem is vagy hajlandó elereszteni az este folyamán egy pillanatra sem.

- Köszönöm – súgod hálásan, csukott szemmel, amikor már mindketten a meglepi fürdőben merültök egy nyakig. – Te vagy a legfantasztikusabb pasi a Földön!

Végül a lelkiismereted nem hagy nyugodni, így másnap te vagy az, aki egész nap kényezteted Taehyungot, ami ellen persze egyetlen pillanatig sincs kifogása.

BM:

Matt – bár tagadja – kifejezetten romantikus pasi, így még halvány gyanú sem merül fel benned, hogy valamit elfelejtettél, amikor – nem kevés szervezés árán – szabaddá téve a hétvégéjét egy csendes kis szigetre invitál, ahol semmi más dolgotok nincs, mint egymással törődni, amire a rohanó hétköznapokban nem igen van idő. A tantusz akkor esik le, amikor a szállodai szobába belépve megpillantod a hatalmas rózsacsokrot, ami összesen – ezt számolás nélkül is tudod most már – negyvennyolc szál rózsából áll, aminek egy-egy szála egy-egy együtt töltött hónapot jelent. Ezt a szokást még a kapcsolatotok elején vette fel, minden hónapban eggyel több rózsával ajándékozva meg téged.

- Matt – nyögöd döbbenten és kis híján elsírod magad, amikor erős karok zárnak egy szoros ölelésbe. – Miért nem mondtad? – fordulsz meg, és jobb híján ezt a mondatot nyögöd ki még kínosabbá téve magadnak a szituációt.

- Elfelejtetted? – kérdezi döbbenten, és pillanatra még a megbántottság élét is kihallod a hangjából. 

- Sajnálom – bújsz a mellkasába.

- Semmi baj – emeli fel a fejed, és egy lágy csókot nyom az ajkaidra, amibe pár pillanattal később belevigyorog. Kérdő tekintettel húzódsz el tőle, mire kezei automatikusan indulnak el a tested mentén, ajkai pedig a nyakad érzékeny bőrére tapadnak. – Fogalmazzunk úgy – morogja néhány finom harapás között –, hogy kiengesztelhető vagyok – szabadít meg szép lassan a ruháidtól, hogy számodra is egyértelmű legyen, hogy milyen engesztelésre is vágyik igazán.