Hejó!

Ma kalandozzunk új vizekre, én azt mondom!^^ Holnap meg igyekszem hozni egy Enhypent valahova, mert túlságosan szerelmes vagyok Heeseungba ahhoz, hogy ne írjak mindenhova vele xD

Jó olvasást, Kedveskéim!

D.

P.S.: Ezt el kell mesélnem... tegnap este kezdtem el írni ezt a részt (lol valójában már vagy két hete ülök rajta xD), és pont ma jegyeztem meg magamnak, hogy milyen szomorú, hogy a kutyát nem érdekli, amit írok, mire leesett, hogy ki se raktam, sőt be se fejeztem xD Szóval ez egy ilyen agyilag megborulva írt részecske lesz, úgy nézzétek xD

P.S2.: Találhatnék valami jó kifogást a címre... de inkább  hagyjuk xD

Rano

Valljuk be, kevesebb keserves dolog van annál, mint amikor az ember gyűlöl bejárni oda, ahova minden nap muszáj bejárnia. 

Szavakkal leírni gyakorlatilag lehetetlen, hogy mennyire gyűlölöd a munkahelyed. A főnököd, a kollégáid, az ügyfeleid. Az épületet, de még magát a környéket is. A mai nap meg aztán könnyűszerrel felkerülhet az 'undorító munkanapok' listádra, méghozzá elég előkelő helyre. Ezt pedig a Kedvesed elől sem tudod eltitkolni. 

- Annyira utálom ezt az egészet – borulsz sírva a mellkasára, ahogy belépsz az ajtón, mire ő csak fejét csóválva vesz a karjaiba, és a kanapéhoz sétál veled. 

- Annyiszor mondtam már, Baby, hogy hagyd ott az egészet a fenébe – súgja, és apró csókokkal lágyan ringatva vigasztal, amíg meg nem nyugszol. 

Choi In

Kevés ember viseli jól a kudarcot, főleg akkor, ha egy olyan dolog kapcsán éri őket, aminél biztosak voltak a dolgukban. 

Hosszú heteken át tökéletesítetted a műved a mai versenyre. Időt, energiát nem kímélve készültél, hogy a legjobbat mutasd. Sok-sok héten keresztül dicsértek és mondogatták, hogy győzelemig viheted, ha még egy kicsi energiát beleölsz. Te pedig megtetted. Így kicsit sem meglepő, hogy lesújtott a második hely...

- Ugyan már, Édesem – ölel magához In, mikor már sokadszorra sírod el magad. – Tehetséges vagy, te is tudod. A legközelebbi sikerülni fog, csak ne add fel – csókol lágyan az ajkaidra, majd valami rögtönzött motiváló táncba kezd, amivel eléri, hogy a könnyeidet lassan nevetés váltsa fel. 

Seungyeop

Vannak napok, amik egyszerűen csak olyan meeh feelingben telnek. Amikor semmi se úgy sikerül, ahogy az ember akarja, amikor nincs a kedvenc kajája a büfében, és amikor az a mocsok kávéautomata képes elnyelni az utolsó aprópénzt is, és csak kávét nem ad.

Nos, ez a mai napod épp ilyen volt, és már a kezdete után három perccel azt vártad, hogy mikor lesz vége. Éppen ezért természetesen csigalassúsággal telt. A nap végére elcsigázottan indulsz haza, és Seungyeop is csak nehezen tud felvidítani. 

- Én azért szeretlek, Jagiya – vigyorog rád, amikor már a kedvenc csokid se segít. – Még akkor is, ha ilyen kis dulifuli pukkancs vagy – ölel magához, és csak nevetve fogadja az arcába nyomódó párnát. 

Baekgyeul

Egy barátban csalódni talán az egyik legrosszabb érzés a világon. Nem csak a veszteség miatt, de olykor a tévedést is nehéz feldolgozni, hogy rossz emberre bíztuk a titkainkat. 

Pár hete olyan dolgok történtek, amiről még neki sem vagy képes mesélni. Egyszerűen képtelen vagy róla bármit mondani, azonban a hangulatodra igencsak rányomja a bélyeget. Amit Sunwoo a mai napon un meg, és addig nem tágít, amíg ki nem szedi belőled, hogy mi a gond. 

- Szerelmem – ölel magához, amikor végre könnyek között beavatod az elmúlt napok-hetek történéseibe –, ez a lány meg sem érdemelte a barátságodat – cirógat finoman. – Pláne nem a könnyeidet – simít végig szelíden az arcodon, és képes még napokkal később is újra és újra végighallgatni a kiakadásod. 

Romin

Vannak időszakok az ember életében, amikor a legkevésbé sincs kibékülve saját magával. Nincs konkrét dolog, amit meg tudna nevezni, egyszerűen csak tükörbe nézni is nehéz ezekben az időkben. 

Te pedig épp egy ilyen időszak kellős közepén létezel jócskán feladva a leckét a Kedvesednek, aki nem igazán tudja, hogy mit is kezdjen a helyzettel, hiszen gyakorlatilag nem érti, hogy mi a gond, csak a mérhetetlen feszültségedet érzi, ami őt is frusztrálja. 

- Nos, Kedvesem – perdül eléd, amikor hosszú órák óta egy árva szót sem szólsz hozzá –, eljött az idő, hogy beszélgessünk – vesz a karjaiba, és befészkelve magát a fotelba veled az ölébe mereszt rád kíváncsi szemeket, és hallgatja végig türelemmel a cseppet sem összeszedett monológodat, amiből tisztán kitűnik neki, hogy valójában magad sem tudod, hogy mi a gond. – Szeretlek – mosolyodik el végül, amikor végre kibeszélve magadból mindent halványan elmosolyodsz. – Talán nem vagy tökéletes – vigyorog rád –, de az enyém vagy – lop egy apró csókot. – Én pedig tökre bírom a dilinyósokat – nevet fel, mire te csak szemedet forgatva bújsz hozzá. 

Wonhyuk

Az ember, amikor szerelmes hajlamos azt hinni, hogy mindent kibír a szerelméért. Ezzel te sem vagy másként. Amikor Wonhyukkal hivatalossá vált a kapcsolatotok igyekeztél teljesen megkeményíteni magad. Tudtad, hogy teljesen civilként ez nem lesz annyira egyszerű, ám arra nem számítottál, hogy ennyire nem lesz az.

Valójában sosem érted, hogy miért bántanak. Az összes közösségimédia fiókod privát lett még azelőtt, hogy nyilvánosságra került a kapcsolatotok. Éppen azért, hogy ne vádolhassanak azzal, hogy Wonhyukot kihasználva akarsz előrébb jutni. Ma mégis ilyen dolgokkal kell szembenézned, és nehezen viseled az igazságtalanságot. 

- Tündérem – sóhajt hatalmasat, ahogy a karjaiban veled terül el az ágyon és lágyan cirógatva vigasztalni kezd. – Azt sem tudják mit beszélnek – ölel magához. – Tudom, hogy nehéz, de zárd ki őket – emeli fel a fejed, hogy a szemeidbe nézzen. – Mi tudjuk az igazságot, és csak ez számít – dörgöli össze az orrotokat.  

Wonjun

Vannak azok a napok, amikor semmi sem sikerül, amikor semmi sem úgy alakul, ahogy szeretnénk. És ilyenkor mindegy, hogy milyen kis csupri ügyről van szó, az ember igencsak neki tud keseredni. És ezzel te se vagy másként. 

Egyszerűen nem érted, hogy mit rontottál el vagy mit csináltál rosszul, de a mai állásinterjú, aminek nagy reményekkel indultál gyakorlatilag csúfos kudarcba fulladt, és most egy doboz csokival és Wonjun társaságával vigasztalódsz a kanapén kuporogva. 

- Ugyan, Baby, ez nem a világ – vesz a karjaiba, te pedig csak készségesen bújsz az ölelésébe. – Találsz majd valami sokkal jobbat – csókol lágyan a homlokodra. – Egyébként sem baj, hogy nem egy vén szatír lesz a főnököd – fűzi hozzá, mire te csak prüszkölve felnevetsz. 

Yejun

Amikor belevágtál az infulencer karrierbe nagyjából fel voltál készülve arra, ami rád vár. Vagyis azt hitted, hogy fel vagy készülve rá.

Alapvetően túl tudsz lépni a negatív kommenteken, el tudod viselni, ha valaki nem kedvel, mostanában azonban vannak emberek, akik kicsit messzire mennek. Nemcsak az önbizalmadat akarják porig rombolni, de a Yejunnal való kapcsolatodat is szabotálni akarják. És ez utóbbi zavar igazán, sőt rettegsz attól, hogy sikerülni is fog nekik. 

- Napsugaram, úgy nézek ki, mint akit érdekel, hogy pár névtelen-arctalan fotelhuszár mit gondol vagy ír? – teszi fel a kérdést, miután könnyek között talált rád az ágyon kuporogva, és addig-addig győzködött, amíg el nem mondtad neki, hogy mi bánt. – Szeretlek – ölel át szorosan. – És baromira nem érdekel, hogy erről ki mit gondol – dönti a homlokát a tiédnek.