Heeseung:

Viszonylag régóta vagytok együtt, még ha a rajongók erről nem is tudnak, így több mérföldkövön is túl van már a kapcsolatotok. Sőt, az ő szájából nem egyszer hangzott már el az a bűvös nyolcbetűs szó. Csak eddig valahogy neked sosem volt bátorságod viszonozni... szavakkal legalábbis. Édes csókokba, forró éjszakákba torkollottak mindig Heeseung vallomásai, amit látszólag sosem bánt, de hála Jay nagy szájának tudod, hogy mindennél jobban vágyik a Kedvesed arra, hogy hallja.

Sosem gondoltad, hogy ez számára ennyire fontos. De ha az, rajtad nem múlik. Ha ez kell, hogy boldog legyen, nem veszed el tőle.

Alig vártad, hogy egy hosszú nap után végre Heeseung karjaiba fészkelve magad terülj el a puha ágyon, és kipihend végre magad. Hazaérkezve egy gyors csókot nyomsz Szerelmed ajkaira, majd bevágtatsz a fürdőbe és rekord idő alatt elkészülve vágod magad kényelmesbe, hogy az este további részét az ágyban összegabalyodva töltsétek. Órákkal később, túl a vacsin, két filmen és kiadós beszélgetésen, lassan szenderedsz álomba az ölelő karok között. Érzed, ahogy Heeseung lágyan cirógatja a bőröd, mire felpillantva rá mosolyodsz el.

- Szeretlek – súgod halkan, mire Heeseung szemei tágra nyílnak, majd egy ragyogó mosoly terül el az ajkain, aminek látványa csak téged is örömmel tölt el. Tényleg nem hitted, hogy egyetlen szó ennyit jelenthet neki. 

- Én is szeretlek, Hercegnőm – hajol le hozzád egy lágy, édes jóéjt csókra, amitől pillanatok alatt a karjaiba olvadsz. 

Jay:

Jay Park és a romantika... nos... sosem ápoltak túl közeli kapcsolatot egymással. Nem arról van szó, hogy ne tudná megfelelően kimutatni, hogy szeret téged, inkább csak az a vérében lévő amerikai menőgyerek túl sokszor kerül felszínre. Amivel igazából nincs baj, hiszen pont így szereted, de vannak pillanatok, amikor – stílusosan – egy baseball ütővel tudnád agyoncsapni a benne élő amerikai vagány csávót. 

Valójában egyikőtök sem a szavak embere, így talán nem meglepő, hogy hosszú hónapok alatt sem hangzik el köztetek az a bizonyos 'sz' betűs szó. Ami egészen addig nem is zavar, amíg a barátnőid – akik jóval rövidebb ideje vannak kapcsolatban – el nem kezdik elmesélni az ő nagy pillanataikat. Ki egy romantikus randi után, ki egy jó szex után, ki csak teljesen random szituációban éli át ezt a pillanatot a párjával. 

Ti randikra is jártok, szexeltek is, és egészen sok időt is töltötök együtt, mégsem tűnik úgy, hogy Jay valaha is elérkezettnek látná az időt egy ilyen vallomásra. Mit tehet ilyenkor az ember lánya?! A kezébe veszi a dolgokat. 

Egy iszonyatosan jó szex után kifulladva, egymást cirógatva pihegtek szorosan összebújva, amikor elérkezettnek látod az időt. 

- Szeretlek – dünnyögöd, miközben a hátát cirógatod. A szó hallatán egy pillanatra megmerevedik, ami téged is idegessé tesz. Hiba volt? Könyökeire támaszkodva emelkedik fel, és hosszú pillanatokig komolyan néz a szemeidbe, majd hirtelen egy vérlázítóan pimasz mosoly terül el a fején. 

- Tudom – vigyorogja, mire döbbenetedben csak hápogni vagy képes, majd egyetlen mozdulattal rúgod le magadról a már nevető fiút. 

- Utállak – pattansz fel az ágyból mérgesen, amit ő csak nevetve figyel. 

- De hamar változik a véleményed, Édesem – kap utánad, mielőtt bárhová is mehetnék, majd az ölébe rántva hajol az ajkaidra, és egy békítő csókba hív, amit viszonozol, mire csak egy újabb egoista mosoly terül el az arcán. 

Jake:

A Jake és a te kapcsolatod finoman szólva is érdekes. Valójában hivatalosan nem is vagytok egy pár. Nem a Kiadó vagy a rajongók miatt, hanem tulajdonképp saját magatok miatt. Még évekkel ezelőtt beleragadtatok egy olyan játékba, amiből egyikőtök sem talál kiutat... de talán nem is keresitek. Mindketten féltek az elköteleződéstől. Attól, hogy, amikor kimondjátok hivatalosan is, már nem lesz ugyanolyan. Így is a másik az egyetlen, de mégis... valamiért ez így izgalmasabb. 

Egy ideig.

A debütálás után azonban valami megváltozik... leginkább benned. Felüti a fejét a féltékenység, némi bizalmatlanság, és a gondolat, hogy talán nem vagy elég. Ezért nem mondja soha, hogy lépjetek szintet vagy azt, hogy szeret. Valahol mélyen tudod, hogy nem így van, mégis elérkezik a pont, amikor hallanod kell... muszáj, különben beleőrülsz. De nem akarsz kezdeményezni, hiszen, ha csak kierőszakolod belőle, az nem olyan. 

Azonban Jake szereti a hatalmi játszmákat, és valójában mindig is uralkodott feletted, ami ellene sosem volt egyetlen szavad sem, hiszen élvezed. Most mégis szinte megfojt ez a szituáció. 

- Jake... kérlek... szere – csuklik el a hangod. Magadon kívül sóhajtod összefüggéstelenül a szavakat egymás után, miközben csillagokat látsz, de közben már sírni tudnál.

- Tudom, hogy mit szeretnél, Szerelmem – súgja, miközben egy újabb végtelen éjre csábít. – De azt ki is kell érdemelni – csókol végig a testeden. 

- Rohadj meg – sziszeged, amikor már órák óta csak szórakozik veled. Érint, csókol, de sosem hagyja, hogy elérd a beteljesülést. Most is csak ingerel, mikor pillanatokra elmerül benned, hogy aztán kihúzódva belőled mérhetetlen űrt hagyjon maga után.

- Én is szeretlek – vigyorogja végül, miközben egy határozott mozdulattal elmerül benned, így válasz helyett csak egy hangos sikoly szökik ki az ajkaid közül. – Cöh – sóhajt lemondóan, miközben mozogni kezd. – És még csak nem is viszonozod – vigyorog, miközben őrült szenvedéllyel tesz a magáévá teljesen. 

Sunghoon:

Park Sunghoonnál idegesítőbb lény a világon nincs, és te ezt pontosan tudod. Tökéletes. És ezzel tisztában is van, ami csak még inkább egoistává teszi... már ha ez egyáltalán lehetséges. Mindenki a lábai előtt hever, és ő ezt imádja. A mindenkibe pedig te is igencsak beletartozol, bármennyire is utálod ezt a tényt.

Már amikor megismerkedtetek imádtatok beszólogatni egymásnak, és ezzel hosszú-hosszú éveken át nem volt semmi probléma. Tulajdonképpen élvezted te is ezeket a kis cicaharcokat, és látszólag Sunghoont sem zavarták az állandó civakodások.

A változás néhány hónapja kezdődött, amikor teljesen váratlanul, és igazából indokolatlanul kezdtek el zavarni a megjegyzései. Főleg azok, amik a külsődre irányultak. Észrevétlenül férkőzött beléd a gondolat, hogy bármennyire is szeretnél, sosem leszel elég jó neki, hisz minden nap talál benned valamit, amit kritizálhat. 

Egy ideje igyekszel is elkerülni őt jó messzire, hogy védd magad, de látszólag ez csak olaj a tűzre, mert amikor valahogy egymásba botlotok mindent bepótol. 

Ez pedig ma elszakít benned valamit, ezúttal cseppet sem mókás a vita.

- Szeretlek, te idióta – szakad fel belőled a vallomás, miközben a könnyeid patakokban folynak. Sunghoon a mondat hallatán csak hátrafordulva bámul, miközben téged ráz a zokogás. Pillanatokkal később erős karjai fonódnak köréd, és a tiltakozásoddal mit sem törődve szorít magához. 

- Annyira hülye vagy – csókol a hajadba, és csendesen ringat, amíg meg nem nyugszol. 

Sunoo:

Ebben a kapcsolatban mindent neked kell csinálni. Nem azért, mert Sunoo gyáva lenne... egy cseppet sem. Egyszerűen csak imádja a tudatot, hogy odavagy érte. Persze, azzal tisztában van, hogy mikor kell lépnie, de az esetek nagy többségében te unsz rá hamarabb a türelemjátékra. Habár a kapcsolatotokat hivatalosan elindító kérdést ő tette fel, az első csókot végül neked kellett kezdeményezni, mert életed pofátlan szerelme bizony imád játszani. 

Tulajdonképpen imádod ezt benne. Valahogy ettől izgalmas ez az egész kettőtök között. Mert, valamiben biztos lehetsz vele kapcsolatban az az, hogy tuti nem úgy fog reagálni bizonyos helyzetekre, hogy azt te várod, és ahogy az normális lenne. Merthogy Kim Seonwoo sok minden, csak nem normális. 

És ez alól miért pont az első szerelmi vallomás lenne kivétel?!

Csendesen fekszel a mellkasán egy randi után, miközben csak úgy cikáznak a gondolatok a fejedben. Nem volt egyszerű az elmúlt pár hónap. Lebuktatok a manager előtt, aki éktelen patáliát csapott, és csak a CEO emberségén múlott, hogy nem vágták ki Sunoot a fenébe és, hogy együtt maradhattatok. Ezekben a hetekben hagyta el először a Szerelmed száját az a bizonyos szó, de válaszolni nem volt alkalmad, hiszen csak egy éjjel elsuttogott vallomás volt, amiről azt hitte, hogy nem hallod. De most itt a lehetőség.

- Szeretlek – pillantasz fel rá, mire csak csodálkozó pillantást vet rád, majd meg mernél esküdni rá, hogy a füle elvörösödik. 

- A legjobb választás vagyok – kacsint rád vigyorogva, mire csak megforgatod a szemeid. 

- Egoista majom – dünnyögöd a mellkasába, mire csak felkacag.

- Én is szeretlek – emeli fel az állad, hogy meg tudjon csókolni. – De ezt már úgy is tudod – dörgöli össze az orrotokat.

Jungwon:

Néha nehéz eldönteni, hogy mi jár Jungwon fejében, vagy épp megérteni, hogy mit miért tesz. Az ismeretségetek elég régi, a kapcsolatotok meg elég bonyolult. Tulajdonképpen mindenki tudja – beleértve saját magatokat is –, hogy totálisan odavagytok egymásért már évek óta, de a kapcsolatotok hivatalosan még mindig csak barátság. És nem is nagyon történik köztetek semmi konkrét. Leszámítva azt az egyetlen részeg éjjelen elcsattant csókot, ami azóta is folyamatosan kísért. 

Türelmes vagy, érted Jungwon indokait, hiszen nyíltan elmondta, mégis a legtöbb alkalommal, amikor látod a többieket boldogan összebújni a szerelmükkel, azt kívánod, hogy bárcsak lennétek ti is ennyire szabadok, bárcsak ne nyomná ekkora felelősség a Jungwon vállát, és bárcsak lennél annyira bátor, hogy odaállj elé, és elmondd neki, hogy kész vagy mellette kiállni, bármi is történjen. 

Hosszú hónapok telnek el, mire eljutsz odáig, hogy megteszed ezt a lépést. A visszautasítástól – a klasszikus értelemben vettől legalábbis – nem félsz, de a kiszámíthatatlan reakciója azért eltölt némi aggodalommal. És bár előre eltervezed, hogy hogyan is szeretnéd, a vége természetesen teljesen más. 

- Szeretlek – nyögöd ki teljesen váratlanul, miközben a fiúk is veletek vannak. A szó hallatára nem csak te, de Jungwon is a füle tövéig vörösödik, és döbbenetében nem is tud mit mondani, miközben a fiúk csak húúgatnak és röhögcsélnek. 

- Szeret engem – vigyorodik el végül kissé ábrándosan, mire te csak meglepetten pislogsz, a fiúk pedig csak harsány nevetések közepette gratulálnak a Leadernek, aki pillanatokkal később egy ugyanolyan vigyorral az ajkain zár a karjaiba, és egy cseppet sem zavar, hogy egyelőre válasz nélkül maradtál. 

Ni-ki:

Tiniszerelem a tiétek, nincs ezt hova ragozni. Valójában nincsenek is sokan a környezetetekben, akik túl komolyan vennének titeket. Valahol még ti sem tudjátok komolyan venni magatokat. Egyszerűen csak szerettek együtt lenni. Valamilyen szempontból barátság extrákkal. Persze szeretitek egymást, de amellett, hogy nagyon fiatalok vagytok, a Riki időbeosztása sok mindenre alkalmas csak épp egy kiegyensúlyozott párkapcsolat fenntartására nem. De ezt már a legelején tudtad. Tulajdonképp így kezdtetek bele az egészbe... Lesz, ami lesz belőle. 

Ennek ellenére persze a klasszikus lépcsőfokokon ti is végig mentek szép lassan. Első csók, első veszekedés, első együtt alvás, első közös nyaralás... mind-mind kipipálva. Az első együtt töltött éjszakáig még nem jutottatok el, ahogyan az első valódi szerelmi vallomásig sem még, ami viszont kicsit zavar. Oké, hogy nem házasságra készültök, oké, hogy fiatalok vagytok, oké, hogy egyikőtök sem veszi halálosan komolyan ezt az egészet, de azért néha napján jól esne tudni, hogy hányadán is álltok. 

És mivel kettőtök közül te vagy a türelmetlenebb, egyértelmű, hogy te teszed meg azt a bizonyos nagy lépést még úgy is, hogy eddig azt vallottad, hogy ez a fiú dolga. Nem hiába, Nishimura Riki ezt is – mint oly sok minden mást – felül ír az életedben. 

- Szeretlek – nyögöd ki neki totál váratlanul a mai randin, miközben valami vicces videóról magyaráz neked. A vallomás hallatán egy pillanatra megfagy. 

- Miért mondasz nekem ilyet?! – nyöszörög, de azért a karjait a derekad köré fonva magához húz. 

- Meg ne sértődj már – dünnyögöd az orrod alatt, mire csak hozzád hajolva csókol meg nevetve. 

- Én is szeretlek, Dinka – súgja az ajkaidra.