assassination classroom ,,,
horibe itona x (female) reader

━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

━━━━━━━━━━━━━━━━━━━

a fiúnak azóta tetszettél, hogy először beszéltetek miután gyakorlatban is csatlakozott az osztályhoz.

az ominózus találkozás viszont egyáltalán nem volt romantikus. te épp késésben voltál valahonnan suli után, és ahogy rohantál sikeresen elestél a cipőfűződben. az esésed felfogója itona volt, de nem a romantikus, hanem a kínos és rettentően fájdalmas módon. őt ez mégsem akadályozta meg abban, hogy a kicsit sem nőies esésed után ő is beléd essen.

a baj csak az volt, hogy fogalma sem volt, hogy hogyan kell kezelni az ilyen dolgokat, ezért a lehető legrosszabb döntést hozta: segítséget kért a barátaitól.

így történt, hogy fura, kísérteties és hátborzongató szerelmes versek potyogtak ki a szekrényedből rendszeresen. bár sejteted, hogy kirara keze van a dolgokban, de tudtod szerint neki nem voltak hajlamai lányok felé, ezért már fogalmad sem volt, hogy mit higgy.

egyszer pedig miközben hazafelé sétáltál, a semmiből egy csokor virág csapódott az arcodba az egyik fa ágáról. persze nem az a fajta amit virágboltokban szokás venni, hanem amit az ember útközben lopkod össze random nyugdíjasok virágoskertjeiből. ettől végképp összezavarodtál, hiszen a terasaka teamnek eszébe sem jutott, hogy valami szöveges infót fűzni kéne ezekhez az "ajándékokhoz", kezdve egy névvel mondjuk; nehogy azt hidd, hogy valami fura, okkult hajléktalan zaklat, mert be akar szervezni egy pornóhálózatba.

a hét végére már kezdted megunni azt, ami körülötted történik, így jó bérgyilkoshoz méltón elhatároztad, hogy elrejtőzöl, hogy megfigyeld, ki hagyja az ijesztő leveleket a szekrényedben; bár akkorra már nem tudtad, hogy kirarának vagy a hajléktalannak örülnél-e jobban.

a terved azonban nem volt épp kidolgozott, de azért sikerült tisztességesen elbújnod. vagyis a pontosság kedvéért: sikerült beerőszakolnod a testedet kanzaki szekrényébe, te sem tudtad milyen csoda folytán.

nagyjából negyven percet várhattál ott és ez idő alatt legalább háromszor hálát adtál az égnek, amiért mégsem maehara szekrényére esett a választásod, hiszen látatlanban is megtudtad tippelni, hogy a fekete hajú lányé legalább tízből tíz fokkal kevésbé büdös.

mire letelt a negyven perc mindened elzsibbadt, de te nem adtad fel és hősiesen helytállva vártad a titkos hódolódat (vagy jövőbeli pornómenedzsered, ha mégis igazak a teóriáid). legnagyobb meglepetésedre itona kanyarodott be a szekrényekhez, és ez a meglepődöttség akkora volt, hogy véletlen kinyitottad közben a szekrényajtót és egy nőies csattanással elterültél a csempén ahogy ki is estél onnan. kanzaki könyveinek legalább fele a fejeden landolt e mozdulatsor közben, de ezt szinte már észre sem vetted, annyira számítottál rá.

- (név)...? - pislogott rád a fiú értetlenül tekintetét közötted és a szekrény között kapkodva.

- szia! hát te mit csinálsz itt? - mosolyodtál el kínosan, ahogy felülve egy kémia könyvet szedtél ki a tincseid közül.

- én? - kérdezett vissza egyből a fiú és még zavartabbá vált a tekintete. - te estél ki egy szekrényből.

- de jó magyarázatom van rá! - pattantál fel a földről heves gesztikulációval bizonygatva kijelentésed hitelességét. - te! - mutattál rá, mire szegény már tényleg nem tudta hol van.

- én? - kérdezte ezt újból jobb szavak híján.

- te hagytad ezeket a szekrényemben, nem? - úgy tervezted, hogy ezt a kérdést drámaibbá teszi majd, ahogy elhúzod a farzsebedről azt a négy levelet, amit a héten találtál, de nem voltak a helyükön. - oh - motyogtad. - egy pillanat!

megfordulva és lehajolva kanzaki kipottyant könyvei közt ráleltél a keresett bizonyítékokra és csak azért is újból a farzsebedbe csúsztattad őket, hogy előadhasd filmekbe illő jelenetedet.

- szóval - köszörülted meg a torkod, ahogy újra ugyanolyan pózban álltál, mint azelőtt. - te hagytad ezeket a szekrényemben, nem? - rántottad elő a leveleket, de a mozdulatsor akkorra már jelentősen veszített drámai értékéből.

itona megszeppenve nézte ahogy szerencsétlenkedsz, de amint ténylegesen eljutott a tudatáig, hogy mit szeretnél mondani neki, elfordította a fejét és halk és bizonytalan "igent" motyogott.

- hála istennek - sóhajtottál fel megkönnyebbülten. - nem leszek pornósztár!

- tessék? - kapta vissza rád a tekintetét.

- lényegtelen - legyintettél könnyeden és közelebb léptél hozzá. - szóval mi célod volt ezekkel, mert jelenleg nem tudom eldönteni, hogy szerelmes vagy vagy meg akarsz késelni - pillantottál le az egyik bizarr versre, ami immár egyértelművé vált számodra, hogy tényleg kirara munkája lehet.

a fiú agya azonban másfél percre elfelejtett működni.

- oh? megöltem? - lengetted az arca előtt a kezed. - VAGY EZ VALAMI MELLÉKHATÁS? - csattantál fel hirtelen. - szólnom kéne korosenseinek? a csápok miatt van?!

- jól vagyok - motyogta a fiú, miután összeszedte magát, bár zavara nem múlt el, hiszen te már addigra a kendőjét is el kezdted igazgatni, mintha lett volna bármi jelentősége abban a helyzetben.

- uhh - fújtad ki megkönnyebbülten a levegőt e szavak hallatán, és visszahúztad kezeid a hajától, bár nem léptél hátrébb. - szóval - kezdted óvatosan. - igazán nem szeretném, hogy megint storke-od legyen meg ilyesmi, de mi van ezekkel? - emelted kettőtök közé a papírokat.

- oh, hát kirara szerint ez a jó út, ha... szóval ha tetszik valaki - fordította el újra a fejét a másik irányba.

- nem szeretnélek kiábrándítani, de kirara az egyetlen lány, akit ezekkel meg lehetne hódítani.

- oh.

az arcodba csapódó virágcsokrot már meg sem merted említeni, így is elég sokkot okoztál szegénynek, mindössze hat perc leforgása alatt.

- viszont - kezdtél bele halkan. - legközelebb kezdhetnéd ezzel - mosolyodtál el, de újra zavarttá vált a tekinteted. - mármint a vallomással, nem a többi fura dologgal!

- szóval...? - nézett rád összezavarodva a fiú, egyáltalán nem értve mi történik.

- mondjuk, hogy kölcsönös - mosolyodtál és aztán a helyzetet és a jövőtöket könnyítendően hozzá tetted: - viszont a randit bízd rám, könyörgöm.

══════ ∘◦❁◦∘ ═══════

kérte: Szikra-chan

2021 / 07 / 26