assassination classroom ,
akabane karma x reader

「 ──────── 」

「 ──────── 」

Egyszer-egyszer mindenkivel előfordul, hogy nem szól az ébresztője, vagy esetleg megszólal, csak épp az illető alussza át azt, a baj csak az, hogy ez veled ha hetente háromszor nem történt meg, akkor egyszer sem.

Így hát azon a kellemesen hűvös szerdai napon is lélekszakadva rohantál fel a hegyen annak halovány reményében, hogy még épp időben beérsz az első órádra.

A következő pillanatban viszont lendületből ugrottál egyet hátra, minek hatására fenékre is estél. Az akkor hallatott meglepődött sikolyodra pedig legalább három madár fellrepült a fák között.

Ennek oka pedig vörös hajú osztálytársad volt, aki a világ minden határozottságával termett előtted egy pillanat alatt egy vaskos fa ágáról lógva fejjel lefelé, egy hangos „ohayo (név)-chan" felkiáltással.

- Idióta! - bukott elő belőled automatikusan, miközben a mellkasodat masszíroztad a normális légzés előidézésének érdekében.

- Ma reggel is csak úgy sugárzik belőled a kedvesség, (név)-chan! - jelentette ki Karma idegesítően széles mosollyal az arcán, amit te csak egy dühös fújtatással reagáltál le. A fésülködés hiányától eleve kócos hajad most teljesen a szemedbe hullott, ezzel tökéletesítve a durcás összhatást.

- Mit keresel itt egyáltalán? - vontad fel a szemöldököd, ahogy újra végig néztél a denevérként lógó fiún.

- Csak szólni akartam, hogy el fogsz késni - arcáról továbbra sem tűnt játékos vigyora, te pedig egyszerűen csak értetlenül lefagytál ott, ahol voltál. Pár pillanatra volt szükséged, mire fel tudtad dolgozni ezt a mondatot, majd miután realizáltad ennek jelentését, Karmára szegezted a tekinteted.

- Tessék?

Akaratlanul is az órádra pillantottál, ami pont akkor váltott át egy szép kerek számra. Ennek hatására egy egyáltalán nem nőies káromkodás hagyta el az ajkaid, aztán pedig táskádat felkapva a porból újból indulásra készen álltál, immár azzal a céllal, hogy késésedet minél inkább leredukáld.

- Ha már úgyis elkéstél, miért nem lógjuk el az órákat? - kiáltott utánad, de erre már nem válaszoltál, hiszen túlságosan le voltál foglalva azzal, hogy hasznosítsd a terepgyakorlatok során szerzett képességeidet a jövőd érdekében.

―

A napot sikeresen átvészelted, a késést is sikerült megúsznod egyetlen fenyegetéssel, tesin pedig csak egy új véraláfutást szereztél, így azt a napot is sikeresnek könyvelted el, megelégedve a kis sikerekkel is.

- (név)-chan! - a hangos kiáltás mellé megéreztél két kezet is a válladon. Kicsit megugrottál ijedtedben, de szerencsére az ezek mellett feltörő reflexet, aminek hatására majdnem gyomorszájon rúgtad a mögötted állót, sikeresen elfojtottad.

- Mikor szoksz le erről? - sóhajtottad hátra fordulva, hogy Karma szemébe nézhess.

- Mikor jössz el velem randira? - kérdezett vissza lentebb hajolva, mire reflexből a tenyeredet az arcára fektetve toltad el magadtól, enyhén elpirulva.

- Hazamegyek... - motyogtad magad elé zavartan, mint mindig, majd kiforultál a teremből. - Idióta, miért kell ezt csinálnia? - suttogtad magad elé alig hallhatóan.

- (név)-chan! - kapta el a csuklód Karma, mire enyhén felnyikkantál. - Miért csinálod ezt mindig?

- Te miért csinálod? - lehajtottad a fejed és úgy motyogtál. - Én nem értek ezekhez, ez annyira kínos.

- Az, hogy tetszel nekem? - döntötte oldalra a fejét mosolyogva, mire még jobban elpirultál.

- IGEN, PONT EZ! - összeszorítottad a szemeid és teljesen a másik irányba fordítottad az arcodat.

- (név)-chan... - szólított meg halkan, mire enyhén kinyitottad a szemed és félve néztél fel. - Szép vagy - mosolyodott el még szélesebben, erre te csak a szabad kezeddel gyengén mellkason ütötted.

- Hagyd ezt abba! - határozottnak akartál hallatszani, de a hangod megremegett. Karma erre csak gyengéden megfogta a másik csuklódat is és kedvesen nézett le rád.

- Eljössz velem randira? - ezt a kérdést hallva (újra) még inkább megszeppentél.

- Ha... - kezdted félve, nagyot nyelve. - ha elmegyek, abba hagyod ezt?

- Olyan aranyos vagy, dehogy hagyom.

- Akkor nem megyek! - ezt már határozottabban jelentetted ki, de igazából még te sem hitted el.

- Biztos? - annak örültél, hogy elengedte a csuklóidat, így hátrébb tudtál lépni egyet. Feszengve tekintgettél hátra, mire Karma enyhén ijedt fejet vágott. - Nem futsz el megint, ugye?

- mmm-mm - ráztad meg a fejed nemet mutatva. - Csak ez még mindig kínos, de... - beharapott ajkakkal kezdtél el nézni egy repedést a mellettetek lévő falon. - De el... - nyeltél egyet. - Elmehetünk.

- (név)-chan! Olyan aranyos aranyos vagy! - kiáltott fel Karma a kétségbeesett szenvedésedet látva.

- HAGYD EZT ABBA! - ellenkeztél újból a kellemetlen bókok ellen, de akkora már mindegy volt, mert a fiú újból megragadta a csuklódat és húzni kezdett az épület kijárata felé.

kérte: Wolf666666666

2021 / 06 / 13