...először fürdötök együtt.

➷ dazai osamu ; nakahara chuuya ; edogawa ranpo ; miyazawa kenji ; akutagawa ryuunosuke

→ Dazai Osamu

Dazaijal szemben ültél a kádban, a nyomasztó légkör tagadhatatlanul körbe ölelt benneteket, legfőképpen téged. Tudtad, hogy ez minden kapcsolatban nagy lépés, de így, hogy veled történt, még feszülteb lettél. Nem gondoltad volna, hogy ez egyszer tényleg ilyen reakciókat vált majd ki belőled.

- Figyelj- - kezdted bizonytalanul, de hamar meggondoltad magad és oldalra fordítottad a vöröslő arcodat. A felhúzott térdeidet leengedted, hogy közelebb csúszhass pár centit. Erre Dazai, aki addig majdhogynem rezzenéstelenül nézett téged, most enyhén elmosolyodott és az arcodra simította a tenyerét.

- Én - még közelebb húzódtál hozzá és végig húztad a kezed az egyik nagyobb hegen a mellkasán. - szeretek mindent ami te vagy.

Dazai tekintete végleg megenyhült a kedves mosolyodat látva.

Ez volt egyben az első alkalom is, hogy levette előtted a kötéseit, de te minden kétségét el tudtad oszlatni, mintha sosem léteztek volna.

- Én is szeretlek.

→ Nakahara Chuuya

- Ez lenne a világ legkínosabb dolga, ha nem lenne bennem alkohol - suttogtad mosolyogva. Bár ez a halkság inkább csak a fáradtság jele volt. Chuuyával szemben ültél és a vállára hajtva a fejed piszkáltad a haja hosszabb, vizes tincseit.

- Mondtam, hogy a bor mindenre jó válasz.

- Úgy beszélsz, mint egy kiöregedett alkoholista - kuncogtál fel, majd kiegyenesedtél, hogy láthasd is.

- Öregnek tartasz? - kérdezett vissza egyből, mire hangosan felnevettél és vissza kellett dőlnöd a mellkasára a lendülettől.

- A mondatnak csak ezt a részét érezted alaptalannak? - törölgetted a nevetéstől kicsordult könnyeid, bár az arcod csak nedvesebb lett ezektől a mozdulatoktól.

Chuuya erre a kérdésre csak elfordította a fejét, hogy ne lásd a halvány, de látható piros sávot az arcán és úgy motyogott. - Utállak.

→ Edogawa Ranpo

- Ez nagyon kínos - motyogtad magad elé, ahogy a már vizes hajadat piszkáltad lehajtott fejjel.

- Annak érzed? - karolt át Ranpo hátulról, mire még vörösebb lettél.

- Hát nem is viccből mondtam! - ezt már kicsit hangosabban jelentetted ki, de így is megmaradt minden frusztrációd.

Ranpo látványosan elgondolkodott, majd egy elégedett hümmögő hangot hallatva hajolt ki félig a kádból. Alig pár másodperced volt ezt a tényt feldolgozni, mert utána egyből egy darab gumicukrot nyomott a szádba, ami benned elég sok kérdést vetett fel

- Eft honnan szefted? - ez tűnt a legfontosabb kérdésnek mind közül, szóval gondoltad jó ötlet ezzel kezdeni, még ha nehezen is ment a szavak formálása teli szájjal. Eközben pedig az egész fürdőszobát bejártad a tekinteteddel, de nem láttál semmit, így csak jobban összezavarodtál.

- Titok - hajtotta vissza Ranpo a fejét a válladra, te pedig kissé értetlenül néztél rá.

- Én komolyan tudni szeretném, hogy ez hogyan történt - motyogtad, miután lenyelted a gumicukrot, hiszen vizes kézzel hozzáérni nem lett volna túl bölcs dolog.

- A világ legjobb detektívjének tudnia kell, hogyan vidítsa fel a barátnőjét - hangzott a természetesen teljesen komoly válasz, ami miatt el is nevetted magad halkan. Kétségtelen, hogy még ez is könnyen sikerült neki.

→ Miyazawa Kenji

Természetesen az egész kádat beborították a habok, amik már alapból segítettek oldani a hangulatodat, de még ezt az oldottságot is könnyen lehetett fokozni.

- Ez komoly? - a kezeid közé vettél egy gumikacsát és kedvesen felnevettél. Azt hitted borzalmasan nyomasztó lesz a légkör, hiszen most először csinálnál bárkivel ilyesmit, de meglepetésedre a feszültség egyetlen cseppjét sem érezted. Minden kétséged eltűnt másodpercek alatt, mintha sosem létezett volna.

- Igen, van tehenes is! - tartott Kenji az arcod elé egy gumitehenet vidám mosollyal. A fiú veled ellentétben a kezdetektől vidám volt és gondtalan, ez is segített a te problémádon. Amint a kezedbe vetted a tehenet, az csipogott egyet, mire az előzőeknél is hangosabban nevettél fel.

- Ezeket nem kutyáknak gyártják? - kérdezted boldog mosollyal, ahogy tovább csipogtattad.

- Ahhh, a kutyáknak tényleg ilyeneket adnak? - csodálkozott rá Kenji megszeppenve. - A városiak furák!

→ Akutagawa Ryuunosuke

A világ legbüszkébb emberének érezted magad. Természetesen saját magadra voltál büszke. Már az nagy szó volt, hogy alig félóra veszekedés után sikerült lerángatnod a barátodról a féltve őrzött és biztonságot nyújtó rashoumont, de még azt is sikerült elérned, hogy együtt fürödjetek.

- Látod? Nem haltál bele - mosolyogva, leplezetlen boldogsággal ültél háttal Akutagawának. A hátra hajtottad a fejed, hogy a vállára támaszthasd a tarkód és játékosan megbökted az arcát.

- Még mindig utálom ezt - morogta, majd oldalra nézett kissé duzzogva. Nem volt hajlandó levenni a tekintetét a mosógép tetejére hajtogatott kabátjáról. Rendesen féltékeny is voltál arra a kabátra a hajtogatás pillanatában, mert gyengédebb mozdulatokkal csinálta, mint ahogy téged valaha is hajlandó volt átölelni.

Nagyot sóhajtottál ezt hallva, talán kicsit csalódottnak is érezted magad. Épp szólásra nyitottad a szád, hogy felajánld, hogy hagyjátok abba a fürdést és menjetek ki, de Akutagawa gyorsabb volt nálad.

- De így egész tűrhető - suttogta alig hallhatóan és még jobban átölelte a derekad. Őszintén elmosolyodtál erre és hirtelen el is felejtetted, hogy valaha féltékeny voltál egy kabátra.

↪ kérte: LunaNaito-chan<3<3

↪ HELP ME TÚL GYÖNYÖRŰ EZ A MANGA

2021 / 06 / 20