...együtt alszotok.

≣ ➴
levi ackerman ; hanji zoe ;
dazai osamu ; nakahara chuuya ;
kaminari denki ; jirou kyouka

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

⇢ Levi Ackerman

Álmosan ültél fel az ágyon. Bár elhatároztad, hogy aznap el nem alszol addig, amíg nem lesz a barátod is melletted, de a végén csak elnyomott az álom várakozás közben.

Amikor magadhoz tértél kint már elég sötét volt az ég, de még valahol éjfél előtt volt.

A szemed dörzsölve másztál ki a szobából, hogy megkeresd Levit és magaddal rángasd, hogy aludjon végre. Kiérve a szobából azt hitted menten harakirit követsz el, amint megláttad őt még mindig az asztalánál ülni.

- (név)? - a gyér fénynél alig láttad az arcát, de azt még épp igen, hogy épp valamilyen papírt bámult mielőtt rád nézett. - Miért nem alszol? - te csak pislogtál ezt a kérdést hallva, nem akartad elhinni, hogy pont ő kérdezi ezt tőled.

- Téged vártalak és- Te mi a fenéért nem alszol? - értetlenül álltál meg előtte és letekintettél az asztal tartalmára, majd vissza rá.

- Dolgom van.

- Dolgod van... - ismételted őt sokkoltan. - Vagy velem jössz aludni, vagy felgyújtom a papírokat és máris nem lesz dolgod - mosolyogtál rá ijesztően kedvesen.

- Ne legyél gyerekes, mondtam, hogy- Mit csinálsz? - szemöldök ráncolva figyelte, ahogy az egyik szekrény fiókjában turkálsz.

- Gyufát keresek - jelentetted ki mintha teljesen normális lenne, amit tervezel. Levi csak sóhajtott egyet és hallottad, hogy megnyikordul a széke.

- Menjünk - tette a válladra a kezét, mire győztes mosolyt villantottál majd ártatlan arcot felvéve fordultál meg.

- Nahát! Mi győzött meg? - biccentetted oldalra a fejed mosolyogva. Nem kerülte el a férfi figyelmét, hogy az ujjaid között tényleg egy gyufás dobozt forgattál.

- Mindegy, gyere! - finoman kiszedte az ujjaid közül a gyufát és csuklódnál fogva húzni kezdett vissza a szoba felé.

- Mindig én győzök - suttogtad elégedetten, amikor már az ágyban feküdtetek. Fejedet a mellkasába fúrtad, majd érezted, hogy Levi a hajadba puszil.

- De csak mert szeretlek.

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

⇢ Hanji Zoe

Beléptél a hálószobába egy túl méretezett hálóingben, amit amúgy a barátnődtől csórtál. - Hanji, kicsit nagy rám ez a-

- (NÉV)-CHAN~! - szakította félbe a mondatod csillogó szemekkel.

- Hanji? - kérdően néztél rá, de ő csak hihetetlen sebességgel eléd rohant és ölelgetni kezdett. - Jól vagy?

- Igen, csak nagyon szép vagy! - meg mertél volna esküdni, hogy még bele is könnyezett a mondatába, de a gyér fény miatt nem lehettél ebben biztos.

- Hát én... - elakadtak a szavaid, mert már alig kaptál levegőt a szorongató karjaitól. - Megfojtassz - nyögted ki nagy nehezen, mire végre hajlandó volt engedni az ölelésén, de nem hagyta hogy kibújj a karjai alól.

- Bocsánat! - még egyszer megölelt, immár kevesebb hévvel majd a csuklódnál fogva bentebb húzott a szobában. - Alvás előtt még meghallgatod az új kísérletem részleteit ugye? - csillogó szemekkel megfogta mindkét kezed, mire csak hebegni tudtál, de végül elmosolyodtál.

- Ki nem hagynám - mondtad őszinte vidámsággal, mert tényleg szeretted hallgatni őt.

- Úgy szeretlek! - kiáltott fel boldogan, te pedig magad elé tartott kezekkel védekeztél az újabb fojtogató ölelés ellen.

Végül egész este hallgattad őt a legújabb kísérleteiről, miközben folyamatosan ölelgetett. A mesélése tökéletes esti mesének bizonyult, de nem tudott megharagudni rád, amiért elaludtál a mondandója közben, hiszen majdnem elolvadt attól, ahogy hozzábújva szuszogtál.

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

⇢ Dazai Osamu

- Könyörgöm vedd már le! - kiáltottál fel fél óra hadakozás után.

- Biztos nem! - Dazai durcás kisgyerek módjára állt ellen neked, aminek hatására tényleg az anyjának érezted magad egy kicsit.

- Haza megyek! - fenyegetted meg szigorú tekintettel. A kijelentésed nyomatékosítva el is indultál a hálószoba ajtaja felé, mire kétségbeesetten kapott utánad.

- Ne! - nagy sóhajjal fordultál vissza. - Ne menj el!

- Nem alszom veled, amíg rajtad vannak azok az izék! - jelentetted ki a kötéseire mutatva, amik még a pizsamájaként szolgáló ruhák alatt is ott voltak.

- De (név)-chan~

- hah - felsóhajtottál és leültél mellé az ágyra. Oldalról átkaroltad és a vállára hajtottad a fejed. - Tisztában vagyok a múltaddal, nem tudsz semmivel sem elkergetni.

- Most akartál elmenni - juttatta eszedbe, hogy nem valami helytálló a kijelentésed.

- Tudod hogy hogy értem, ne tereld a témát!

- Persze hogy tudom - közelebb hajolt hozzád és belpuszilt a hajadba. - Szeretlek.

- Én is - elmosolyodtál és visszavezetted a tekinteted a kötéseire. - Szabad? - feszülten, de bólintott egyet, amit te is érzékeltél ezért lassan, de szétszedted a kötést.

- Köszönöm - elmosolyodtál és a karját végig simítva apró csókot adtál az ajkaira.

Dazai elmondani nem tudta volna, hogy mennyire jól esett neki, hogy azon az estén egy szót sem szóltál a kötések alatt húzódó sebekre, csak hozzá bújtál és hagytad, hogy álomba ringasson, miközben nem győzted elmondani mennyire szereted őt.

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

⇢ Nakahara Chuuya

- Chuuya~ - szenvedtél látványosan az ágyon. Már sötét volt a szobában, nagyjából hajnal egy óra körül lehetett.

- Igen?

- Szeretsz engem? - kérdezted egy este alatt már negyedjére.

- Eléggé megnehezíted - sóhajtott egy nagyot. Te kissé felnyomtad magad az ágyon.

- Szóval nem szeretsz? - kérdezted lebiggyesztett ajkakkal.

- De igen, - sóhajtott egy újat. - és még jobban szeretnélek, ha aludnál végre.

- De nem tudok~ - ekkor már szó szerint szegény Chuuyán csüngtél, mint egy koala, de ő csak tűrte mint általában, amikor ehhez hasonló fura dolgokat csinálsz.

- És mit szeretnél, mit csináljak? - fogta ujjai közé az egyik tincsedet.

- Nem tudom, csak szeress! - motyogtad a mellkasába fúrva a fejedet.

Végül fél órába telt, mire sikerült elaludnod. Az alatt Chuuya halkan suttogva teljesen jelentéktelen dolgokról mesélt neked közben folyamatosan simogatva a hajadat. A végére teljesen lezsibbadt, mivel továbbra is rajta feküdtél és eszedben sem volt elengedni, de egyáltalán nem zavarta.

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

⇢ Kaminari Denki

Átverve érezted magad. Ha valamit Hollywoodtól megtanultál az az, hogy az együtt alvás mindig romantikus és mesékbe illő.

Persze ez a példa egyértelműen nem volt átvetíthető rátok, hiszen elaludni esélyed sem volt, ezzel pedig az együtt alvás is elvesztette az értékét.

- Alszol, (név)-chan? - bökte meg sokadjára a válladat Denki. Azon az éjszakán talán hetedjére.

- Sajnos nem - motyogtad a párnába fúrva a fejedet.

- Ébren vagy, király! Szóval eszembe jutott, hogy-

- NEM ÉRDEKEL! - hirtelen ültél fel az ágyon és frusztráltan a hajadba túrtál. - Denki. Nagyon szeretlek, de az elmúlt három órában számtalan értelmetlen kérdésre válaszoltam, kitöltöttünk egy netes kérdőívet arról, hogy milyen kutya szimbolizálja a kapcsolatunk és egyszer majdnem elektrosokkot kaptam! - suttogtál, de az éjszaka csöndjében ez is hangosnak hatott. - Aludni akarok! - két kézzel elkaptad a vállát és kétségbeesetten néztél rá. - Aludni, érted?!

- Miért nem szóltál?

- he?

- Azt hittem nem tudsz aludni - erre a kijelentésre teljesen leálltak az agyi funkcióid és csak pislogni tudtál tágra nyílt szemekkel. Elerenyedtek a kezeid és már nem szorongattad szegény fiú vállát sem.

- Nem is tudok, mert folyton beszélsz - sóhajtottad visszanyerve a hangodat.

- Oh.

- Most hogy ezt ilyen szépen megbeszéltük, aludhatunk végre?

- Persze, (név)-chan! - ezt hallva visszavetődtél a párnák közé. Érezted, hogy Denki átkarolja hátulról a derekad, így minden meg volt a tökéletes alváshoz.

- Alszol, (név)-chan? - hallottad meg újra a túl sokat is emlegetett kérdést, aminek hatására kedved támadt posztapokaliptikus népirtásba kezdeni.

- Könyörgöm ne kezdjük előlről... - suttogtad lelkileg összetörve.

- Csak annyit akartam, hogy szeretlek - a fiú a nyakadba fúrta a fejét, te pedig hirtelen azt is megbocsátottad volna neki, ha egy kést állít a hátadba alvás közben, mert valljuk be: rohadt aranyos volt.

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

⇢ Jirou Kyouka

Sok tervezgetésbe telt, de sikerült leszerveznetek, hogy nála aludhassatok. Ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltok. Semmi okod nem volt frusztráltnak lenni, hiszen imádtad őt, imádtad a családját és a családja is imádott téged, csak egyetlen problémád volt.

- Valami baj van, (név)-chan? - kérdezte Jirou, amikor meglátta, hogy a kezeidet tördelve, szinte remegsz az ágy szélén. Közelebb mászott hozzád és megpiszkálta a hajadat, hogy rá figyelj.

- Pe-persze! - vágtad rá nem túl meggyőzően.

- Biztos? - a sötét miatt nem igazán látta az arcodat, de a hangod alapján egyértelmű volt, hogy nem mondasz igazat.

- Csak mindig félek idegen helyeken elaludni - suttogtad abban bízva, hogy nem hallja, de persze ezt remélni teljesen felesleges volt.

- Tudok segíteni? - erre a kérdésre megfordultál, hogy szemben legyetek egymással. Zavarban voltál és az arcod is vörös volt, de bólintottál egyet. Kissé érdeklődve nézett vissza rád, te pedig halkan, de csilingelő hangon válaszoltál.

- Énekelj nekem!

- Te-tessék?! - a lány teljesen lesokkolt, de te csak átölelted a derekát és a nyakába fúrtad a fejed. Mindketten zavarban voltatok, ezt tagadni is kár lett volna.

- Kérlek - a kissé kétségbeesett és szomorú hangodat hallva meglágyult a lány szíve. Nehezen, de legyőzte a zavarát és lágy dallamot kezdett dúdolni neked.

Hallottad a hangján, hogy rettentően ideges és bizonytalan is, de semmi más nem tudott volna jobban megnyugtatni abban a pillanatban.

Végül felbátorodva, Jirou egészen addig énekelt neked halkan, amíg el nem aludtál. Kissé talán utána is, mert teljesen elvarázsolta, ahogy édesen szuszogsz a karjaiban.

<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>◇<>

kérte: anonymassassin

― 𝙙𝙖𝙩𝙚 : 2021 / 04 / 01