Na... Kihozott neketek még egy rész? 😊
Hát én. 😁
_________________________________________

Ship név: Lucky  { Thank you Sevurii_Saiku}
Ezt ki kellett raknom, mert nagyon tetszik. 
_________________________________________

Kérdés: Te is Shippeled őket? 
Ha igen csapasd kommebte be, hogy Lucky.

Vagy ha más Ship név van a fejedben akkor azt. 💁😁

Jó olvasást! 😊

– Most pedig szépen kivesszük a sütőből. Oda nézzenek, milyen aranybarnára sült! –mondta a tv-ben lévő fekete hajú nő, amint a sült csirkét leteszi a pultra. Lauren háton fekve nézi a tv-t és egyre éhesebbnek érzi magát. – Most pedig még utólag is behintjük egy kis enyhe fűszerrel.
A lány úgy bele mélyült a képernyő bámulásába, hogy észre se vette, amint Bucky a kanapéhoz sétál. Mielőtt a férfi megszólalt volna, végig nézett a lányon majd az elnyílt ajkait kezdte fürkészni, végül fejét megrázva megszólalt.

– Finomnak tűnik. – támaszkodott meg a háttámlán. Lauren meglepődve nézett fel a férfira majd halványan elmosolyodott és felült. Bucky megkerülte a bútor darabot és helyet foglalt a lány mellett.

– Igen. – kuncogta el magát Lauren. – Szinte üres a Torony. Hol vannak a többiek? – nézett rá Buckyra, aki akkor helyezte magát teljes kényelembe. Haja fel volt kontyolva és egy trikót viselt egy fekete farmernadrággal. Fehér felsője teljesen a mellkasára simult kimutatva izmait, amitől Lauren szeme elkerekedett. Vett egy mély levegőt és a férfiről elvezette a tekintetét a tv-re.

– Néhányukkal Fury beszél a többiek meg kitudja hol vannak. Senki sincs a Toronyba zárva. – mondta rá nézve a lányra. Lauren is ránézett, így tekintetük találkozott. Teljesen elmélyültek egymás pillantásaiban, mire Lauren eszmélt fel legelsőnek.

– Kérsz valamit enni? – pattant fel a kanapéról. – Én elég éhes vagyok. – nézett le a férfira.

– Igen, én is. – mondta Bucky, Laurent nézve miközben beharapta az alsó ajkát.

–O-oké. – dadogta zavarában a lány és enyhe pír szökött az arcára. Elindult a konyhába, még a férfi kikapcsolta a tv-t. Buck beérve megtámaszkodott a pulton és figyelte a lányt. Lauren haja fel van kötve, így Bucky jobban megnézhette egyenes hátát, formás derekát, fenekét, combját, na meg persze hosszú, gyönyörű lábait. A látvány miatt alsó ajkát megnyalta, majd meg is harapta és mély levegőt véve nyugtatta magát. Istenem, milyen gyönyörű!
Lauren miközben valami olyasmi dolog után kutatott, amiből ételt lehet csinál, végig érezte magán az égető kék szemeket. Rettentően zavarban van, az arca szinte lángra kapott, de nem csak erről lehet tudni, hanem a gyors lélegzetvételéből és a bénázásából. Ugyanis nagyon ügyesen levert egy poharat. A szíve felszökött a tokárkába, a fülei zúgta még szemeit összeszorítva káromkodott magában.

– Segítsek? – kérdezte a férfi, mire Lauren iszonyat gyorsan fordult meg.

– Nem! – mordult rá Buckyra. A lány vett egy mély levegőt és úgy válaszolt. – Bocsánat, cseppet sem így szándékoztam megfogalmazni. – mondta és lehajolt az üvegszilánkokért. Bucky elmosolyodott, mert látta milyen zavarba hozta megint őt. Beljebb sétált és segített a lánynak. Meg mert volna esküdni, hogy hallja Lauren szapora szívverését, hogy olyan közel van hozzá.
Mikor már feltakarították és Lauren még most sem tudta mit csináljon ránézett az asztalnál ülő Buckyra majd megszólalt.

– Édes hangulatod van vagy sós?
Bucky elmosolyodott.

– Szabadon választhatok, legyen édes. – mosolygott rá Laurenre, aki nagyot nyelt és megköszörülte a torkát. Elég legyen már! Ha a közelében vagy legalább az eszed keresd meg és tedd vissza a helyére! Korholta le magát.

– Rendben. Nekem is édes a hangulatom. Brownie?

– Jól hangzik. – nyugtázta le Bucky Lauren, pedig neki kezdett elő szedni a hozzávalókat. Elgondolkodott, hogy Barnes közelében mennyire gyenge és félénk lesz és ez zavarta. Már a jelenlétével elgyengültek a lány izmai. Érez iránta dolgokat és a pár nappal ezelőtti kirohanását talán bánja, mikor csak a saját ajtójáig jutott. Át kellett volna mennie hozzá, talán nem itt tartanának, ha át ment volna, de ki tudja, hogy Bucky vajon mit gondol róla? Hisz lehet, hogy csak...érdeklődik utána, de nem úgy ahogy a lány. Talán.. Ő így fogalmazta meg magában a dolgokat.
Lauren épp a csokoládékat szedte elő és mielőtt a recepthez tört volna elsőnek magának és Buckynak tört. Oda ment a férfihoz és megkínálta. Amíg Buck meg nem kóstolta, addig ő bele sem harapott. Végig nézte ahogy ajkai közé veszi és leharap egy falatot belőle. Olyan szédítő pillanat volt, miközben a férfi végig Lauren szemébe nézett, hogy azt hitte a lány ott esik helyben össze. Lauren elmosolyodott és ő is megkóstolta az édes mámort. Vajon Bucky ajkainak is ilyen íze van? Gondolkozott el majd újra neki kezdett a receptnek.
Lauren már egy ideje elfoglalta magát a Brownie készítésével, ez idő alatt Bucky le sem vette róla a szemét. A látvány magába szippantotta, ez egy olyan dolog amivel nem tudd betelni. Mindig érzi azt az érzést, hogy kell még belőle, mert igenis kellett neki belőle.
Lauren valamit megváltoztatott a férfiban még ha nem is volt közöttük komoly kapcsolat. Minden porcikájában érezte. Eddig bele sem akart gondolni olyan dolgokba, hogy barátnő esetleg feleség, családalapítás. De, hogy Laurent megismerte egyre jobban érzi azt, hogy ezeket a dolgokat vele megtenné, megszeretné tenni. De hiába látja a lányon, hogy ő is megőrül az ő közelében, biztosan nem ilyen emberre vágyik család szempontjából. Meg úgy minden szempontból. Talán ha mégis, nem megfelelő az időzítés, hisz a Hydra a nyakukba akar szakadni. Te is tudod, hogy ez nem tart örökké, Bucky. Szólalt meg a kis hang a fejében. Ez igaz, de normális embernek már szinte el sem tudja képzelni magát. Be kellett volna kopognia a múltkor, beszélnie kellett volna vele. Ehelyett csak állt az ajtaja előtt tétlenül.

– Kész! – rakta le végre Bucky elé a most már készen lévő Browniet. A férfi elmosolyodott ahogyan a lány szeme megcsillant, miközben munkáját nézte. Lauren intett Buckynak, hogy vegyen belőle. A férfi érte nyúlt az egyik a felvágott tésztáért és megkóstolta. Be kellett vallania, hogy ez eszméletlenül finomra sikerült. Nem gondolta volna, hogy Lauren ilyen finom ételt is össze tudd hozni.

– Ez nagyon finom. – harapott bele újra. Lauren elvigyorodott ahogyan látta a Katonát, amint ízlelgeti a művét. Bucky torkából jól eső morgások törtek fel amikor egy falatott lenyelt. Lauren elkuncogta magát és ő is megkóstolta a készítményét. Tényleg jól sikerült, pedig annyit bénázott mire végre elkészült. A lényeg, hogy Buckynak ízlik és neki ennyi elég is volt. Csak ez számított. Még Lauren elfogyasztotta az adagját, addig Bucky folyamatosan figyelte. Nem volt magánál, a gondolatai ködösek lettek a szíve pedig majdnem kiugrott a helyéről. Lauren ránézett és kérdő pillantásokkal illette a férfit.

– Mi az? – kérdezte, de nem kapott választ, a Katona továbbra is nézte mély barna szemeit a lánynak. Lauren pulzusa az egekbe szökött és alig láthatóan megremegtek az ajkai amin kifújta a levegőt. – Bucky? – hangja megremegett, amint a férfi nevét kiejtette.
Gyerünk Bucky! Mond meg neki, hogy kell neked! Mond meg neki, hogy megakarod ízlelni az ajkait, hogy érezni akarod a testét! Bíztatta magát belülről Buck, mire tekintetét levezette az asztal felületére majd vissza a lányra.

– Lauren én..

– Browniet érzek? – rontott be a két Maximoff iker. A Katona egyben mérges és csalódott lett, de hamisan csak rá mosolygót a két jövevényre. Kösz univerzum. Morogta magában a férfi.

– Ez isteni! – ízlelgette Pietro, mire Lauren elnevette magát a fiún.

– Tényleg az! Te csináltad? – kérdezte Wanda, mire Lauren bólintott és beszámolt neki, hogyan is készítette el. Bucky továbbra is a lányt nézte és majd meg szakadt a szíve, hogy nem tudott vele beszélni, ismét. Buck sóhajtott majd oldalra nézett, ahol Pietro nézte felhúzott szemöldökkel. Bucky megforgatta a szemét majd elnézést kérve távozott a konyhából.
A lány aggódóan nézett a férfi után, de amint már nem volt a látóterében vissza vezette tekintetét Wandára.

– Rosszkor csőrtettünkbe. – mondta, miközben aprókat rágott és megnyalta az alsó ajkát. Lauren értettlenül nézett a lányra.

– Meglehet sülni mikor egymás közelében vagytok. – kontrázott rá Pietro. Tényleg ennyire észrevehető? Gondolta Lauren, hisz nem hitte volna, hogy ennyire feltűnő. Akkor már biztos tudják egy páran, mennyire odáig van érte.
Enyhe pír szökött fel az arcára és megrázta a fejét.

– Nem tudom, miről beszéltek. – próbált hárítani és kikeverni magát ebből az egészből.

– Dehogyis nem. – vett egy újabb falatot a szájába Pí.

– Most mennem kell. – felelte mosolyogva majd felállt, ott hagyva az ikreket.

Reggel elég későn kelt fel, ahhoz képest amilyen korán kelő típus. Tegnap teljesen elkerülték a konyhás dolog után egymást a férfival. Még Bucky a szobájában szidta az univerzumot és fogadta el a helyzetet, miszerint akárhányszor megpróbálna komolyabban beszélni a lánnyal, valami meg is akadályozná benne, ezért a délutánját végig szenvedte az ágyán gondolkodva. Lauren is zaklatott volt, de ahelyett, hogy a szobájában maradt volna Tony laborjában foglalta le a zsenit. És ez alatt azt értem, hogy zaklatta, mivel olyan dolgokhoz nyúlt amihez nem szabadott volna, végül is a férfi cseppet sem haragudott meg a lány, élvezte a társaságát. Kívülről viszont úgy tűnt, mintha mérges lenne.
Lauren a reggeli kávéja után felkutatta az edzőtermet, ahol éppen a Kapitány is edzet. A boxzsákot olyan erővel ütötte, hogy a lány azt hitte leszakad a helyéről. Csendben lépett közelebb és hallgatta ahogy Steve hangos lélegzetvétellel vezeti le a nagy erőfeszítését. Csendben a férfi mögé sétált és úgy nézte izmait, amik a pólóján is átlátszódtak. Figyelte az ereket ahogyan kidudorodnak rajta, nézte kócos, nedves haját, amint összevissza foglalják el tincsei a helyüket.
Az egyik pillanatban Steve egy nagyobb ütést mért le majd megfordult. Cseppet sem lepődött, hogy Laurennel találta szembe magát, hisz érzékelte, hogy bejött. De Lauren annál jobban. Nagyra nyílt szemekkel nézte a férfi rohamosan fel-le mozgó mellkasát és egy ideig, komoran néző szemeit. Végül Steve elmosolyodott a cuccához lépett és mielőtt hidratált volna megszólalt.

– Eltévedtél? – kérdezte a lánytól, aki nem tudta, hogy ezt most sértésnek vegye vagy ne? Mindenesetre egy olyan emberből, mint Steve nem tudja kinézni, hogy megsért valakit. De akkor is fúrta az oldalát, viszont elengedte az egészet maga mellett.

– Kifárasztottad? – biccentett a zsák felé, amit a Kapitány előszeretettel szétvert.

– Esetleg ő engem. – lélegzett mélyeket majd lerakva innivalóját a lány elé sétált. – Düh?

– Feszültség. – válaszolta, majd kezét elkezdte gondosan bekötni és a boxzsák elé sétált, Steve pedig annak a másik oldalára.

– Nem kell kesztyű? – kérdezte, de akkor már Lauren beleütött egy nagyot. A lány elmosolyodva megrázta a fejét és megvárta még Steve rátart a zsákra. Onnantól kezdve a gondolataiba temetkezett. Csak ütötte és ütötte, még egy idő után mély levegőt véve a Kapitányra nézett.

– Méltó ellenfél vagyok? – kérdezte a szőkére nézve.

– Meglehet..– be sem tudta fejezni a mondatot, mert Lauren olyan erővel rúgott bele a zsákba, hogy a Kapitány eddigi görnyedő testtartását most meg kellet változtatni. Meglepődve egyenesedett fel még így is erősen tartva a boxzsákot. – Oké. – sétált ki mögüle Steve majd a terem közepére sétált. Lauren is követte és felvette a betanult testtartást a férfi előtt. – Mért vagy ideges? – kérdezte Steve, de ekkor Lauren támadott, amit persze, hogy kivédet a Kapitány.

– Hogy is mondjam. – lendítette a Kapitány felé a karját, aki kitért előle és megfogta a lány csuklóját majd lábát kirúgta alóla, így Lauren a földön kötött ki. – A Hydra. – kapott Steve keze után majd lehúzta magához. Lábait a férfi derekára kulcsolta és nagy erővel oldalra gördült vele. – A testvérem. – ült Steve hasán és amilyen gyorsan csak tudta lábával lefogta a Kapitány egyik karját, még a másikat a kezével tartotta szorosan a matrachoz nyomva. – Meg ez a kapszula ami bennem van.
A Kapitány felhúzta lábait és nagy lendülettel kinyújtotta. Lauren legördült róla, mint valami krumplis zsák.

– Csak ennyi? – állt fel a Kapitány.

– Óh, nem tán csalódtál? – állt fel Lauren is. Szusszant egy kicsit majd újra elindult a Kapitány felé. A lány ahányszor ütött, Steve annyiszor védte ki. Karját megfogva Laurennek átbújt alatta, így válla fölött átdobva őt.

– Remélem meg vagy arról győződve, hogy ez teljes mértékben csalás? – állt fel nyöszörögve a lány. Steve összefonva a szemöldökét, kérdőn nézett a lányra.

– Miért lenne az?

– Mert te vagy Amerika kapitány. – mondta a lány, mire Steve elnevette magát, ahogy Lauren is. Most Steve indult meg a lány felé, mire Lauren szaladni kezdet és átcsúszott a férfi lába közt, megrúgva az egyiket és a Kapitány féltérdre ereszkedett. Lauren ahelyett, hogy újra támadott volna, Steve nyakába csimpaszkodott hátulról és úgy pihent a férfi vállán, aki meg sem moccant csak hagyta, hogy kifújja magát a lány. Túl érzelmes vagy Lauren. Állapította meg magában.

– Bucky, igaz? – kérdezte a férfi, mire Lauren egyből tudta, hogy mire érti. A férfi vállába hümmögött, aki már teljesen letérdepelt és a sarkára ült.

– Akárhányszor lépni akarok, valaki oda fentről megálljt parancsol. – motyogta, még Stevevet elengedve, mellé telepedett. – És az se biztos, hogy Bucky akar valamit, hiába is látszik néha az érdeklődő pillantása.
A Kapitány felkuncogott.

– Hidd el Lauren, biztos, hogy akar valamit. Lehet neki is megálljt parancsolnak.

– Akkor jobb lenne, ha tényleg megállnék és egy helyben maradnék. – húzta el a száját, nem tetszően.

– Ne maradj egy helyben. – tanácsolt a Kapitány, mire a lány elmosolyodott. Lépjen? De olyan nehéz. Mindig egy láthatatlan falba ütközik és üvölt, mikor kiakar törni rajta, de az csak fájdalmasan eltompítja a hangját.

– Hiányoztak az érzések. – szólalt meg a kezeit nézve majd ránézett a kapitányra. – A Hydra elintézte, hogy ne érezzek semmit, hogy ne legyenek érzéseim. Mikor Buckyval találkoztam újra éreztem, újra. Elképesztően jól esett. – nevetett fel becsukott szemmel, amit a Kapitány is megmosolygót.

– Eggyel több ok, hogy cselekedj. – nevetett a Kapitány. Lauren is elnevette magát, mivel lehet, hogy igaza van a férfinak. De hogyan? Hogyan cselekedjen? Hogyan lépjen? Ez bonyolultabb, mint hitte. – Látom nagyon töröd magad rajta, pedig nem kell. Hagyd, hogy jöjjön magától. Azt mondtad újra érzel, igaz? – kérdezte, mire a lány bólintott. – Engedd, hogy irányítsanak az érzések. Igaz, mindenki úgy tartja, hogy nem az a helyes, hogy a szíved után mész, de biztosítalak, hogy ebben a helyzetben igenis hallgass a szívedre, az érzéseidre. És minél hamarabb, nehogy ki fussatok az időből. – magyarázta Steve. Lauren elgondolkodott, ez a kifuthatnak az időből, dolog nem tetszett, neki. Azt várta, hogy a férfi lépjen, de ha nem lesz hajlandó megtenni, akkor muszáj lesz Laurennek, mielőtt elszalasztanák az esélyeiket.

– Igazad van. Köszönöm. – mosolygót rá a férfira majd fel állt ült helyéből. Steve is, így tett és elindult a cuccai felé. – Még is hova mész? – kiáltott utána nevetve a lány. Steve mosolyogva, de egyben kérdően nézett rá. – Még nem végeztem veled. Egy jó ütést se kaptál tőlem, addig még ez nem történik meg és nem mondhatom azt, hogy megvertem Amerika kapitány, nem mehetsz sehova. – nevetett fel Lauren a Kapitánnyal együtt, aki vissza sétált elé és támadásba lendült.

Bucky és Natasha éppen ekkor támasztották le a motorjaikat és sétáltak a korláthoz. A parttól nem messze álltak és csendben hallgatták a víz halk hullámzó hangját. Ha Buckyn múlt volna még mindig a Toronyban lenne a szobájában vagy valamelyik szinten ahol nem nagyon járkálnak, de mivel Natasha ezt nem hagyta, kénytelen volt elhagyni a Bosszúállók szállását és egyben központját.

– Mesélj nekem. – szólalt meg Natasha, halvány mosollyal a száján. Bucky értetlenül meredt a nőre és nem állt szándékában megszólalni, hisz miről meséljen neki? – Ugyan már! Akármilyen kemény vagy neked is jót tesz ha kibeszéled magadból, mikor alkalmad nyílik rá.
Mondta nő, de Bucky továbbra sem volt hajlandó megszólalni csak morgott egyet, ezzel tudatva, hogy őt nem érdekli ez "a most én vagyok a pszichológus" dolog.

– Szóval így állunk. Akkor elmesélem én. – egyenesedett fel Natasha. – Lauren iránti érzéseid miatt szenvedsz. Mi lenne ha ezen változtatnál?

– Ne kezdj bele Romanoff. – csitította el a férfi, de mind tudjuk milyen, a mi vörös ügynökünk. Soha nem adja fel.

– De bele kezdek. Tudhatnám, hogy miért szenvedtek mind a ketten, ha egy csettintésre megkaphatjátok egymást? – kérdezte a férfi felé fordulva, aki azért sem nézett rá. Bucky nem szólalt meg csak a vizet nézte. – Olyan vagy, mint egy gyerek. – mondta újra Nat, mire a férfi mérgesen rá pillantott.

– Nem olyan könnyű, mint amilyennek mondod. – fordította el újra a fejét. Furcsa érzések kezdtek el benne kavarogni. Az, hogy Natasha azt mondta egy csettintésre megkaphatják egymást, bizsergető érzéssel töltötte el. Megkaphatnánk egymást. Megkaphatnám Őt. Visszhangzott a férfi fejben.

– Mi ebben a nehézség? – kérdezte, de férfi újra nem válaszolt. – Aggaszt valami?
Naná, hogy aggasztja pár dolog! Bucky elhúzta a száját. Beszéljen, ne beszéljen? De annyira jó lenne tudni, hogy mit tanácsol más neki.

– Talán. – köszörülte meg a torkát.

– Tudhatom? – kérdezte, de újra nem kapott választ. – Nekem nyugodtan elmondhatod.

– Egyszer ki öregedünk a szakmából. Van terved, hogy mit fogsz utána csinálni? – nézett rá Bucky, mire Natasha tüdejében bent ragadt a levegő. – Szerelem? Házasság? Gyerek? Gondoltál ezekre, hogyha itt végeztünk akkor újabb feladatot kell keresnünk magunknak?

– Bármit hozhat még a jövő és talán...talán...

– Látod, erről beszélek.

– Bucky túl gondolod az egészet. Lauren még fiatal. Hidd el ezzel még nem kell foglalkoznod, most a legfontosabb, hogy ne kínozzátok egymást tovább, hanem mutassátok ki a szereteteket, védjétek meg egymást és gondoskodjatok egymásról.
Jesszus! Natashának igaza van, még nem is ápolnak kapcsolatot már is ezen járt az esze. Mégis, hogy gondolhatta?

– A családról, pedig csak annyit, hogyha Lauren szeret veled fog maradni és ha úgy érzi, akkor biztos lehetsz benne, hogy téged választ. De még fiatal, ahogy a te külsőd is, úgyhogy mielőtt ebbe beletemetkeznél, elsőnek is szeresd és vedd a védelmed alá.
Teljesen igaza van az ügynöknek. Van egy feladata, még pedig, hogy Laurent megismerje. Megismerje a gondolkodását, a lelkét, a teste minden egyes részét, hogy megvédje, szeresse, ápolja. A Legfőbb feladata.

A Kapitány és Lauren most sétáltak fel a lépcsőn be a nappaliba, ahol a csapat negyede is volt, beleértve Natasháékat is, akik már visszaértek. Lauren bement a konyhába és töltött egy pohár vizet magának majd kortyolgatni kezdte.

– Uram. Egy videó érkezett. – szólalt meg Péntek, mire az eddig asztalnál érkező Tony felfigyelt.

– Milyen videó?

– Ms.Bartonnak címezve. – mondta Péntek. Lauren szemöldök ráncolva rakta le a poharat és sétált arrébb.

– Péntek, letudnád játszani? – kérdezte a lány, mire a hologram már meg is jelent tőle nem messze. A testvére volt rajta. A ruhája szakadt és véres, ahogyan az arcán is néhol befestette aranybarna bőrét. Lihegett, mint aki most futotta le a maratont.

– Intézkedem, hogy mindenképp megkapd ezt a videót. Nagyon figyelj rám. – Lauren közelebb sétált és összefonta maga előtt a karjait. – Vigyáznod kell Rosiera és Margaretre mindenképpen. Baromi nagy hülyeséget csináltam, nagyon sajnálom, de a veszély legfőbb fejét leállítottam. A lényeg, hogy sajnálom nem hiszem, hogy találkozni fogunk még ebben a világban. A telefonodban van egy nyomkövető, mielőbb távolítsd el belőle. Szeretlek húgi. – ezzel a felvétel, pedig véget is ért. Lauren Bartonra nézett kérdően, mintha a férfi tudna erre bármi magyarázatot is adni. A lány belenyúlt a zsebébe és Tony felé nyújtotta a kis készüléket.

– Ki tudod szedni? – kérdezte, mire Stark bólintott és elvette tőle.

– Szerinted igazat mond? – kérdezte a férfi, mire a lány nagyot sóhajtott.

– A testvérem, bízom benne. – mondta. Tony megint bólintott majd elindult a laborba. Lauren a többiekhez sétált a nappaliba és leült fotelba.

– Jól vagy? – kérdezte Sam. Lauren kérdően nézett rá.

– Már miért ne lennék?

– Tapintatosan mondta el, hogy lehet meghalt.

– Igen. – rántotta meg a vállát a lány. – Tényleg nagy bajt csinált, de kétlem, hogy meghalt volna. Ismerem. Ráadásul ha nem halt meg én fogom megölni amiért ennyire idióta.
Az érzéketlen Lauren beszélt belőle, de legbelül csak reménykedni tudott, hogy semmi baja a testvérének és, hogy fognak még találkozni. Mindene remegett, de a többiek ez nem látták, mert nem is látszott, csak Lauren érezte.
Ez a félelem.