FIGYELEM! A TÖRTÉNET ENYHÉN 16+ JELENETET TARTALMAZ. KÉRLEK VEDD FIGYELEMBE MIELŐTT BELE OLVASNÁL.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Azért hoztam még egy részt, mert nem hírom tűrtőztetni magam.
De ez a megszabodt időpont leginkább azért van, mert magamat kell fegyelmeznem. Muszáj megszabnom magam miatt, nehogy utána egy hónapig ne halljatok felőlem.

Remélem megértitek. 😊

Jó olvasást!

Bucky izmai megfeszültek ahogyan Laurent nézte egy szál törölközőben, az ő szobájában. A lány a férfi szobájában állt és csak egy darab ruha takarja el mindennét Bucky szemeitől! Hát ez nem csodálatos? Lauren közelebb lépett a férfihoz, akin csak a melegítője volt, semmi más. Kezét végig húzta a férfi izmain és kockás hasán, érezni akarta, hogy milyen erős emberrel van dolga, aki a lány kezei alatt elgyengül. Lauren lassan ajkait a Buckyéra nyomta, kinek szája meleg és feszes volt. Nyelvük óvatosan összeforrt és megízlelték egymást. Ohh te jó ég! De rég óta várt erre Bucky! Kezeit a lány derekára vezette és közelebb húzta magához törékeny testét, azt akarta, hogy teljesen neki simuljon. Bucky teste bizseregni kezdett az ágyéka, fájdalmasan lüktetett, kívánta a lányt. Magának akarta.
Lauren elhúzódott a férfitől, aki kérdően nézett rá. A lány megfogva a törölköző szélét egy mozdulattal lerántotta magáról. Buckyban még a levegő is elakadt, amikor a lány anyaszült meztelenül állt előtte. Látta kerek melleit és a lány csábító ágyékát, mégis oly homályos volt számára, mintha nem látna tisztán. Lauren kinyújtotta a férfi felé a kezét, aki nagyot szippantva a levegőből megfogta és hagyta, hogy az ágyához vezesse. Lauren lefeküdt Bucky, pedig a csupasz, enyhén barna lába közé feküdt. Játszadozni kezdett a lány ajkaival, ingerelte, ízlelgette őket. Halkan sóhajtozott alatta a nő, akire vágyott. Bucky áttért a lány nyakára és néhány szívás foltot hagyott maga után. Teljesen begerjedt a lányra, nadrágját a hímtagja szinte szétfeszítette, kellett neki, most. Lejjebb csúszott tovább csókolva a lány forró testét és kezét már a vulvájára akarta simítani, mikor felkönyökölt rá nézve.

–  Bucky! – mondta erélyesen Lauren és hangja visszhangzott a szobában. A férfi értetlenül felnézett és Lauren újra megszólalt. – Bucky! Bucky!

–  Bucky! – ijedt fel Steve hangjára a férfi. A Kapitány éppen a függönyöket húzta el, miközben ő még most tér magához. Álom volt csak, gondolhatta volna. Lassan már egy hónapja a Toronyban van Lauren és pár hete mióta törölközőben látta folyamatosan ezt álmodja. Megfog őrülni, ha továbbra is így fog vele játszani az agya. Ilyen kegyetlenül. –  Kelj fel! Natasha megparancsolta, hogy mindenki ott legyen a reggelinél. – állt meg az ágy előtt karba tett kézzel.

–  Történt valami? – kérdezte a férfi, miközben szemeit dörzsölte.

– Nem tudom, majd kiderül. – mondta Steve és fürkészni kezdte a férfit, kimondja-e a fejében hangzó szavakat a kíváncsisága miatt? Ki. – Laurenről álmodtál?
Bucky meghökkenve ült fel az ágyon és kérdően méregette a barátját. Mégis honnan tudja, hogy a lányról álmodott?

– Beszélsz álmodban. – mosolyodott el a Kapitány. – Még mindig jobb, mintha a múltról álmodnál, ami nem hagyott eddig nyugodni. – sétált az ajtóhoz. – Tíz perc múlva legyél lent. – Ezzel el is hagyta a szobát, egyedül hagyva Buckyt a gondolataival. Mocskosnak érzi magát, nagyon annak. A lányt még egy férfi sem látta, ő meg az álmaiban majdnem magáénak teszi, hogy lehet, ilyen förtelmes ember? Szinte folyton begerjed rá, amikor csak meglátja. Jó, lehet ez túlzás, de akkor is érzi, hogy a vágy felforrósítja a testét és ahogyan belehasít az ágyékába, mikor csak úgy elfantáziál róla... Te jó ég! Bucky!
Nyögve dőlt vissza az ágyba, szemeit erősen összeszorította, mintha ezzel csillapíthatná a gondolatait. Lassan felkelt az ágyból, lezuhanyzott, felöltözött és elindult a többiekhez. Lent a konyhában örömmel kostantálja, hogy nem ő az aki utoljára érkezett. Mielőtt észre venné őt bárki is Laurenre vezeti tekintetét. Egy hosszú fekete, tapadós nadrágot visel, ami kiemeli hosszú gyönyörű lábát és idomait. A felsője csak egy sötét zöld blúzból áll, ami nem mutat sokat, de Bucky már így is látta az álmában, vagyis elképzelte. Mély levegőt véve elvezette a tekintetét, elmormolt egy jó reggeltett és egy adag kávét töltött ki magának. Kortyolgatni kezdte és érezte a barna tekintetett, biztos benne, hogy Lauren tekintette miatt borzong meg a teste. Hátra fordult, igaza volt. Lauren nézte. Halványan elmosolyodott a lány majd a mellette ülő Wandára nézett, aki nagyban mesélt neki. Bucky rendes kezével megdörzsölte a szemét majd elnyomott egy ásítást.

– Valaki nem aludta ki magát, megint? – lépett mellé Sam. Ő is egyből a kávéért nyúlt és már töltötte is ki magának a napi adagját. Ohh ha ő is olyanokról álmodna, mint Bucky nem lenne ő sem olyan ki pihent.

– De. – morogta Buck és a kávéjába kortyolt.

– Mi történt veled, mintha meg lennél babonázva? – kérdezte Sam és ő is megízlelte a fekete folyadékot. Lehet, hogy meg is vagyok. Gondolta magában a férfi, de nem szólalt meg csak a bögréjére meredt.

– Persze, hogy meg van. – lépett melléjük Steve. Barnes rá nézett a férfire és összevonta a szemöldökét, de a szőke férfi csak mosolyog.

– Haver! – üti meg egy kicsit Bucky karját Sam. Már tudta a férfi, hogy ezek csak egymásra nézéssel is megértették egymást. Viszont nem derülhet ki, hogy ő egy nőről álmodik, szó sem lehet róla, hogy Lauren neve felmerüljön. – Nő van a dologban? Együtt éjszakáztatok.

– Csak álmodik róla. – vonta meg Steve a vállát, mire Buck mérgesen rá nézett. A Kapitány már mentegetőzni próbált, de a férfi elfordult tőle. Lauren ekkor sétált a mosogatóhoz, hogy bögréjét bele tegye. A férfinek nagy önuralomra lett szüksége, hogy ne nézzen a lányra.

– Ki a csaj, Bucky? – kérdezte Sam, mire Lauren kezei közül kicsúszott a habos bögre ezzel egy kis zajt keltve. Teljesen elpirult ezért haját az arcába lógatta, hogy mások ne lássák zavarát.

– Senki. Nem tudom, miről beszélsz. – ivott bele a bögréjébe. Nem akart, hogy Lauren fül tanúja legyen a beszélgetésüknek.

– De hát álmodsz valakiről. – mondja Sam kérdően ránézve, mire maga mellé pillant, ahol Lauren éppen öblíti a poharát. – Csak nem?! – fordult vissza nagy mosollyal Buck felé, aki csak mérgesen méregette. Már Sam majdnem komolyan is vette a férfit , mikor a Kapitány megszólalt.

– De. – mosolygott Steve is. Bucky felsóhajtott és a mosogatóba helyezte a bögréjét, amiből előtte kiitta a kávéját. Elakart menni, de rájött, hogy Natasha szeretne valamit mondani ezért csak a nappaliig ment ahol helyet foglalt a fotelben és onnan nézte a többieket. Leginkább Laurent, aki ugyan úgy figyelte a férfit. Eszébe jutott az álom, ami már hetek óta kísérti, teljesen felpezsdíti a vérét, főleg mikor a Lauren körbevevő ruhaanyag a padlóra zuhan és elé tárul a teste.
Bucky megrázta a fejét majd a szemét kezdte el dörzsölni. Mégis milyen perverz vagy már! Üvöltött magával legbelül. Régen volt már lánnyal, nagyon régen. Talán nem is emlékszik tisztán rájuk, csak néhány emlék foszlányra. Most pedig újra feltámadt benne a vágyakozás, az érzések melyek ellepik az egész testét. Csak rá kellett néznie a lányra, ahogy most is, fogcsikorgatva kordában tartani a reakcióját, az önuralmát. Elképesztő miket kivált belőle ez a lány. Lauren fel állt és a pulthoz sétált, kitöltött magának egy pohár narancslevet és kortyolgatni kezdte. Hátát a pultnak döntötte, úgy támaszkodott meg. Bucky szemét végig vezette hosszú, formás lábain, majd Lauren felső testén, végül az enyhén piros arcát nézte, ahogyan pár barna haj tincs belelóg. Egy csíkká préselte a száját majd elvezette tekintetét másfelé. Ha továbbra is ennyire kínozza a vágy, elfogja veszteni a fejét, teljesen.

– Minden rendben? – kérdezte Steve, ahogyan helyet foglal a kanapén. Bucky csak bólogatott, de nem szólalt meg. – Nem úgy látom. Elmondod mi a baj?
Bucky rá nézett a Kapitányra majd válaszolt.

– Semmi. Jól vagyok, semmi bajom. – felelte a Katona. Rá akart nézni Laurenre, de nagy nehezen megállva az órát kezdte el nézni a falon. Legalább arra nem izgul fel minden egyes percben. Steve megrázta a fejét, látszott a szemében az elszántság, nem fogja egy könnyen feladni.

–  Lauren a baj? – kérdezte a Kapitány, mire Bucky teste megfeszült. Nem akart kitálalni róla, valamiért nem. Hiába is volt régen nagy nőcsábász, most mintha egy kisfiú lenne akit rajta kaptak, hogy nyalókát lopott, úgy érzi magát, enyhén szólva. A Kapitány elmosolyodott. – Miért nem beszélsz vele erről?

– Nincs miről beszélnünk. – nézett rá a férfi komoran.

– Látom, hogy oda vagy érte. – győzködte Steve. Azt szerette volna, hogy Bucky megkapja, amire vágyik, hisz a Hydránál töltött idő alatt erre nem nagyon volt esélye. – Beszélj vele. – kérlelte a Katona pedig idegesen dörzsölte meg borostás állát a rendes kezével.

– Szinte nem is ismerem. – vágta le karját a fotel karfájára.

– Pontosan ezért beszél vele. Te is látod mennyire zavarban van a közeledben, teljes mértékben megvagyok abban győződve, hogy ő is érez valamit irántad.
Be kellett látnia Barnesnak, hogy ha ő még elég jól is elrejti mindenki elől a furcsa és érthetetlen érzéseket, a lány egyáltalán nem. Mindig zavarban van, van, hogy nem tud megszólalni, remeg a keze vagy csak szótlanul nézi Buckyt. Ez mindig olyan jól eső bizsergéssel töltötte el a férfi, akárhányszor csak rá néz.
Akkor meg mi tartja vissza? Mindketten egymásba vannak habarodva, ám Bucky úgy érzi, hogy nem ilyen férfit érdemel a lány, mint amilyen ő. Már Barnes sem a régi, nem is bízik magában és fél, hogy egy rossz szóval, cselekedettel össze törheti Laurent. Jobb is így, hogy csak nézik egymást és várnak arra ami soha nem fog megtörténni.

– Ne kínozd magad és őt sem. – szólalt meg újra a Kapitány. De akármit is mondhatott volna Bucky, Stevenek teljes mértékben igaza volt. Remekül összezavartad magad, gratulálok! Ordította a belsőhangja, mire a kezeibe temette egy pillanatra az arcát. – Erről beszélek. – állt fel Steve és vissza sétált a konyhába. Lauren már rég vissza ült a helyére. Talán mégis beszélnie kéne vele... Bucky is fel állt és elindult a konyhába, pontosabban Lauren felé. Már szólásra nyitotta a száját, a lány szemei felcsillantak.

– Figyelem! – száguldott be Tony, Natashával az oldalán. Bucky mélyen átkozta őket, de úgy gondolja, hogy az univerzum is azt akarja, hogy A tervénél maradjon. Ez a beszéljenek dolog, nem is biztató. Lauren csalódott lett, amiért a két személy megzavarta abban, hogy újra alkalma nyíljon Buckyval beszélnie. Mindketten azok voltak. – Nagyon fontos dologról van szó.
Kezdte Tony, mindenki kérdőn nézett rá és köré gyűltek, hogy jobban hallják.

– Még pedig a Hydráról. – dobott le az asztalra egy mappát a vörös ügynök. Lauren torka összeszorult a teste megfeszült és a csukott mappát kezdte el figyelni. Bucky izmai is megfeszültek, szemei a haragtól felcsillantak és keményen nézte a két előtte álló személyt, akik felé fordultak.

– Mind tudjuk mi történt 1991.december 16.-án. – mondta Tony Buckyra nézve, aki az emlék hatására lesütötte a szemét. Jól tudja mit tett és Stark hiába is bocsájtott meg neki nagy nehezen egy év után, mégsem bír a szemébe nézni mikor beszélnek róla. Gyilkos. Sziszegte egy kis hang belül neki, mire megköszörülte a torkát és tovább figyelt.
Lauren viszont értetlenül nézett. Mi történt akkor? Kérdezte meg magától jól tudva, hogy nem kap rá választ.

– Nem csak te vag..– Natasha gyorsan nyelt egyet majd folytatta. – ..voltál a Tél katonája. – mondta ki nagyon lassan, óvatosan a szavakat. Bucky beszívott egy nagy adag levegőt, még valakinek a tenyere csattant az asztalon.

– A Tél katonája? – szólalt fel kissé ingerülten Lauren ahhoz képest, hogy az önkéntelen reakciója után, mindene remegett. Az összes szempár rá meredt, nem értette senki, hogy miért reagált, így. Viszont a lányt ezt cseppet sem zavarta, csak is a homályosan felvillanó emlékek kezdtek eszébe jutni. Az agyát teljesen elködösítette a harag, most már tudja, honnan volt neki ismerős.

–  Lauren..– szólt hozzá kérdően Clint és egy lépést előrébb lépett, de Lauren abban a pillanatban pattant fel a székéből, ami hangosan esett a földre. A levegő megfagyott a konyhában, mindenki nagyra nyílt szemekkel követték az eseményt.

– Te vagy a Tél katonája? – kérdezte ingerülten, miközben a férfi felé sétált. Bucky megilletődve nézte a lány, még így is gyönyörűnek találta, hogy mérges, de ezt csak tudat alatt.

– Voltam. – válaszolta halkan a férfi, mire a lány hisztérikusan felnevetett.

– Most már tudom, hogy honnan voltál ismerős. Mi már egyszer találkoztunk csak akkor el volt takarva a karod. Az ujjaidon láttam, hogy valami nem stimmel. – beszélt még eddig egészen nyugodtan, de újra megtöltötte a düh. – Emlékszel? FML fegyverkereskedő, a hely ahol tároltak mindent, amit fel kellett robbantani, de előtte kihozni néhány dolgot?
Bucky aprót bólintott, mert halványan rémlett valami neki. – Előszeretettel robbantottad rám az egész épületet! – lökött egyet a férfi mellkasán, nem mintha Bucky megérezte volna, de legbelül olyan érzése támadt, mintha két erős kéz szorongatná. A férfi nem akart le állni magyarázkodni, nem lett volna értelme ezért a lány lángoló tekintetébe nézett majd megszólalt.

– Emlékszel mikor a Hydráról beszéltünk csak mi ketten? Emlékszel, hogy azt mondtam a Hydra szörnyeteg és azt amit utána is mondtam?
Hogyne emlékezne rá! Bucky azt mondta neki : A Hydra szörnyeteg, te csak áldozat voltál. Ahogy te is. A lány megrázta a fejét, tekintetét a padlóra vezette és nagyot sóhajtva vissza sétált az elborult székhez, amit felállított majd helyet foglalt rajta.

– Sajnálom. Folytasd csak. – nézett rá Natashára. Igaza volt Buckynak és ezt Lauren is jól tudta, viszont a dühe elborította az agyát és még most se lát tőle jól. Barnes folyamatosan a lányt nézte, még ha ő képtelen is rá nézni. Hogy bánthattad!?!  Üvöltötte egy hang a fejében. Bántottad! Majdnem megölted!  Bucky arca eltorzult és mélyeket kezdet lélegezni. Bántottad! Bántottad! Szörnyeteg! Bántottad!  Bucky felnyögött a hajába túrt, miközben félig elfordult a többiektől. Mikor vissza fordult kapott pár kérdő pillantást, de csak megrázta a fejét. Egyedül a mély barna szemeket kereste, amik az asztal fényes felületét kémlelték. Bucky szomorú? Igen. Igen, szomorú, amiért bántotta és amiért nem nézz rá.

– Szóval..– köhögött Tony egy aprót. – A SHIELD szerint még hat olyan katona van, mint Bucky. – dugta zsebre a kezeit. Kijelentésére mindenkinek tágra nyílt a szeme.

– A szérum előtti legelitebb halálosztagról beszélünk. – fonta maga előtt össze a kezét Natasha. – És most kiolvasztották őket.

– Ha olyanok, mint Bucky akkor nehezen, de hamar elintézzük őket. – ült le Sam az asztalhoz Laurennel szemben. Egy cseppnyi gúny is érződött a férfi hangjában. 

– Rosszabbak. – sóhajtott Barnes. – Irányíthatók, harminc nyelven beszélnek, észrevétlenné válnak, beszivárognak, egy este alatt tönkretehetnek egy országot a semmiből. – állt egy helyben a férfi állát dörzsölve feszülten. Lauren szíve kihagyott egy ütemet a félelem miatt. Tudta mire képes a Hydra, távolból még régen látta Buckyt harcolni és ha nála rosszabbak vannak... el sem tudja képzelni, hogy mennyien halhatnak meg.

– A Hydra akcióba lépett. Tudomásunk szerint elsőnek Queens van megjelölve a térképükön.

– Aztán Manhattan, Newark, Elizabeth, Staten Island, Brooklyn. – fejezte be a vörös ügynök. Lauren szemöldökét ráncolva nézet fel a nőre és a mellette álló zsenire.

– Körbe akarják keríteni New Yorkot, mégis miért? – kérdezte értetlenül.

– Miattunk. – felelte a Kapitány. – Sarokba akarnak, minket szorítani. – dörzsölte meg a szemöldökét. Ha most valaki végig nézett volna a csapaton, azt mondta volna, hogy megtörtek, pedig csak magukban gondolkodnak. Minden egyes variációt végig pörgettek az agyukon.

– Tudjuk mikor fognak le csapni Manhattan-re? – kérdezte meg az eddig csendben ülő Pietro. Lauren ránézett és meglepődve figyelte, hogy a fiúnak is kék szeme van akárcsak Buckynak. Már megint Buckyn gondolkodik. Megrázta a fejét és várta a választ. Nem terelődhet el folyamatosan a férfira a gondolata.

–  Fury szól, amint történik valami, ahogy Péntek is. Amint jelet kapunk akcióba kezdünk. Készenlétben kell állnunk. – nyomkodta Tony az iPad-jét. A lány nem tudta eldönteni, hogy megszólaljon vagy nem, hisz nem a csapattagja és nem tudja mi a teendője, de pár percnyi szájrágcsálás után megszólalt.

– Nem úgy néztek ki, mint akiknek segítségre van szüksége, hisz hősök vagytok, de ha kell akkor szívesen segítek. – ajánlotta fel. Bucky tekintette mérgessé változott és a lányra nézett, aki elkapta a pillantását. Talán meg is ijedt tőle.

– Nem! – Clint és Barnes egyszerre szólaltak meg tiltakozóan, amiért Bucky kapott egy-két furcsa pillantást is, de nem törődött vele. A legfontosabb számára, hogy Laurennek ne essen baja, mert igenis megakarta védeni.

– Segíthetsz, de mivel úgy ragaszkodik mindenki azért, hogy be legyél zárva a szobádba inkább..– nézett Tony gúnyosan Barnesra és Bartonra. – ...csakis a távolból. Gondolom értesz a fegyverekhez, szóval ennyiben elkél a segítség.
Ám nem örültek neki, mégis csendben figyelték ahogyan Lauren bólint. A lány sem volt odáig a dologért, mi van ha kitörik belőle a Hydra csiszolta Lauren? Bele sem mer gondolni mi történhet ha elveszíti a fejét. Mindig is mikor összeütközött néhány Katonával...fura érzés vette hatalmába, ijesztően jó érzés.

– Rendben. További szép napot, én megyek fényezem tovább a tudásom, amivel megáldott az ég. – fordult sarkon Stark és megiramodott a lift felé. A légkör feszült volt a konyhában, de nem sokáig, hisz szinte majdnem mindenki megindult a dolgára. A nappaliban a Kapitány, sólyom és Bucky foglalt helyet még a konyhában Clint ült le Lauren elé és nem kedves pillantásokkal méregette. A lány jól tudta miért szór szikrákat a férfi szeme, így felsóhajtott majd megszólalt.

– Mégis miért ne segítenék be? Ingyen lakom ezen a helyen, hősök között, akik segítenek rajtam. Ez a legkevesebb ami tehetek. – kezdte el dörzsölni ujj begyével a márvány lapot.

– Észnél vagy Lauren? Ezek nem átlagos emberek! – kiáltott fel Clint. A három férfi tekintette rájuk terelődött a hangos, mérges Barton hangja miatt. Lauren kérlelően nézett a férfira, hogy ne ordibáljon és, hogy csendben vezessék le a dühüket, de ez nem ért semmit. – Azt mondtam vigyázok rád, erre őrült gyilkosok közé kell, hogy vigyelek?! Mi a fenét képzelsz?!

–  Clint..– csitította volna a lány.

– Meg ne szólalj nekem! Meg akarod öletni magad?! – állt fel, mire Lauren is és a férfi elé állt.

– Kérlek, nyugodtan beszéljünk. – fogta meg a karját, mire a férfi elhúzta. A lány türelme kezd fogyni.

– Nyugodtan?! Ezt, hogy lehetne nyugodtan?! Az apád mellé akarsz kerülni?! – kiabálta, mire az egyik pillanatban Clint arcába éles fájdalom keletkezett. A fájó ponthoz nyúlt és a lányra nézett kinek keze ökölben volt. Igen, megütötte. A három fiú is fel állt ültükből és az egymással farkasszemet néző személyekre néztek.

– Képes vagy felhozni őt? – nézett rá a lány, mérgesen. – Megértem, hogy mérges vagy és feldúlt, de ne hozd fel, főleg ne ilyen módon!
Clint szégyenkezve préselte egy csíkká a száját. Igaza van az unokahúgának, egy idióta barom, aki nem gondolkodik mielőtt beszél.

– Elvetettem a sulykot, bocsánat. – lépett közelebb a lányhoz, aki ugyan úgy lépett egyet hátra.

– Ha majd észhez tértél beszélünk, addig kerülj el. – indult meg a lift felé, Clint meg, meg sem próbálta megállítani. Ismerte a lány és ilyenkor jobb ha békén hagyja, különben nem csak az arca fog sajogni a fájdalomtól. Lauren előtt bezárult a lift ajtaja, mire Sam a konyhában álló férfi felé fordult.

– Gratulálok Katniss Everdeen!
Clint mérgesen meredt a férfira majd ő is elindult, de nem a lifthez hanem a lépcsők felé. Amikor már nem volt a helységben Steve ránézett Buckyra és kezét a férfi vállára helyezte.

– Menj, beszélj vele. – mosolygott rá. Barnes halványan elmosolyodott és a lift felé ment. Beszállt majd amint becsukódott az ajtaja idegesség tört rá. Izgult, hogy találkozik a lánnyal, még a szavakat is elfelejtette, így, hogy fog beszélni vele?