KÉRLEK OLVASD EL!

Ez a rész nagyon rövid lett, amit nagyon sajnálok, egyszerűen nem volt rá időm és ma már hoznom kellett nektek.

Erről szeretnék beszélni veletek.

Igaz még csak most kezdődött el, de a helyzet az, hogy nagyon nehéz nekem írni suli mellett.
Sajnálom, de amit most fogok mondani azért biztos, hogy szidni fogtok.

Ha továbbra sem tudom betartani a határ időt, ha továbbra is ilyen lesz a helyzet akkor..

.. szüneteltetni fogom a "könyvet".

Tényleg sajnálom, de nagyon nehéz, sose tudtam egyszerre több dologra figyelni, most sem tudok. Még ez nem végleges, de nagyon afelé hajlunk.

Tényleg sajnálom.

______________________________________

Jó olvasást!

~ Lauren ~

Az egész testem remeg, hisz egyáltalán nem számítottam erre, nem gondoltam, hogy ilyen veszedelmesek. Bucky is ilyen volt? Ilyen...örült gyilkos. Jól van, semmi baj Lauren. Csak nyugodj meg. Mondtam magamnak közben lélegeztem, mint egy terhesnő, aki most készül szülni. Egy nagy gép mögött rejtőztem egy teremben melyben egy szuper katona is jelen van. Nyeltem egy nagyot majd ki néztem a gép mögül és láttam, hogy engem keress. Zajtalanul vissza bújta és próbáltam megnyugodni. Még, hogy vissza fagyasztották őket! Jó vicc.

Eredetileg nekem csak a távolban kellett volna lennem, egy távcsöves puskával és védenem a többieket. Igen, eléggé távol is vagyok tőlük, hisz ők abban az épületben vannak, ami ezzel van szemben. Számomra sajnos, pont kiszúrt ez a Katona és ideje jött. Nem nagyon küzdöttem meg vele, elsőnek is azért nem, mert távolról is majdnem megölt, másodszor pedig lehet, hogy eléggé bepánikoltam. Még a többieknek sem merek szólni, mi lesz ha meghallja?

–  Lauren nem találtunk semmit, gyere le. – hallottam meg Steve hangját, mire szemöldökeimet összefonva néztem magam elé. Na nem mondod.

Kizárt dolog, hogy az ajtón távozzak, akkor tuti észrevenne és nekem annyi lenne. Kibújtam a gép mögül annyira, hogy szétnézzek és pont láttam, hogy még mindig itt van. Nagy levegőt vetem halkan és gondolkodni kezdtem. Az ablak! Jutott eszembe, hogy ahol voltam a fegyverrel -a nagy üveg fal valójában – még segítségemre lehet. Nem voltam magasan a másodikon, talán a harmadikon, pontosan nem tudom. Még egy utolsó mély levegő és kifutottam a gép mögül. Elképesztő adrenalin hasított belém a félelem érzettel együtt. Az üveg falhoz futottam és egy röpke pillanatra lenéztem, ahol a csapat állt és amint kiszúrt a Kapitány már fel is vette velem a kapcsolatot, amit nem tudtam viszonozni, mert pont megjelent mögöttem a Katona, aki egy szőke hajú, körülbelül velem egy magasságban lévő nő. A fegyverre néztem és futni kezdtem felé, mikor elém lépett és a mellkasomba rúgva én hátrébb estem egy jó métert. Elindult felém, én meg gyorsan felálltam és abban reménykedtem, hogy a többiek látnak és segítenek.

A nő ütött, volt amelyiket kivédtem és volt amelyiket pedig nem sikerült. Ekkor a fegyverhez lépett, mire nekem a szívem a torkomban kezdett dobogni. Felvette, mikor én felállva futottam elé és megrúgva a kezét, hogy ne felém tartsa az üveg falon lőtt keresztül. Körülbelül három golyóval fogyatkozott a tár, mikor rám nézett én pedig görcsösen tartottam a kezét, amiben a fegyver van. Kétszer éreztem meg erős öklének az arccsontommal való találkozását majd a fegyvert másképp fogva megpörgetett minket, végül a hasamba nagy erővel belerúgva vágódtam ki az ablakon. A fegyver kiesett a kezemből, én meg fájdalmasan landoltam egy kocsi szélvédőjén. Nem bírtam megmozdulni a hátam beékelődő fájdalom miatt, csak feküdtem ott és néztem az eget. A tüdőm mintha összeszorult volna éreztem, hogy az oxigén nehezen jut el hozzá. Meleg kezet éreztem meg a csuklómon, de a fejemet nem tudtam elfordítani és addig nem is tudtam ki az még felém nem hajolt.

Bucky aggódó tekintettel figyelt engem, azokkal a gyönyörű kék szemeivel melyekben annyiszor eltudok veszni. Beszélt hozzám, de csak morgást hallottam és annyit láttam, hogy tátog. Ezután villámként csapódott belém minden. Hallottam, hogy mit mond, éreztem az összes végtagom amik most a fájdalom tengerében úsznak és a fejem is eltudtam fordítani nagy nehezen.

–  Lauren. Lauren! – simította meleg kezét az arcomra. Mintha ez a kéz tompította volna a fájdalmaim. Nagy nehezen az enyémet is rá simítottam és megpróbáltam a fejjem óvatosan bele simulni. Ekkor viszont óvatosan elvette onnan és lassan körém fonta karjait, hogy fel tudjon emelni. Egyáltalán nem esett jól, sőt nagyobb fájdalom hasított belém, mikor felemelt aminek hatására felnyögtem.

Újra hallottam, hogy a nevemet mondják majd Clint jelent meg mellettünk, pontosabban a fejemnél és nem tágított onnan. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy hiába vesztünk össze annak ellenére is számíthatok rá. Számíthatok rá. Becsuktam a szeme és mikor legközelebb kinyitottam már a Quinjeten feküdtem, Bucky karjaiban, mellettünk pedig Clint még mindig ott volt. Barton kezéért nyúltam és bele bújtattam az enyémet.

– Annyira sajnálom. – nyöszörögtem és féltem, hogy nem is hallja a szavaimat.

– Ez nem a te hibád. Ez az én hibám.

– Nem. – mondtam és újra becsuktam a szemem. Olyan fáradtnak éreztem magam, de egyre jobban múlt el a fájdalom, én pedig fokozatosan tértem magamhoz. Még vissza sem értünk a Toronyba mikor már fel tudtam ülni.

– Csak óvatosan. – segített fel Bucky. Fel ülve szét sem néztem csak fejem az én férfim mellkasába fúrtam. Rettentően nagy megnyugvást nyújtott számomra, hogy tudtam mellettem van és védelmez, mivel karjait továbbra is körülöttem tartotta. Bár még mindig érzem a fájdalmat, még is olyan mintha osztoztam volna rajta, Buckyval, hisz már sokkal jobban vagyok.

Kinyitva a szemem megpróbáltam fel állni, amit Buck nem engedett és szinte birtoklóan tartott erős karjai között. Semmi ellenvetésem sem volt efelé, de kicsit furcsának tartottam ezt a gondoskodást. Sose volt olyan ember aki ennyire figyelt volna rám Clinten kívül. Jól esett, ez az egy biztos, de ugyan akkor idegen érzések kavarogtak bennem ezzel kapcsolatban.

~ Külső szemszög ~

Bucky el sem mozdult a lány mellől egy pillanatra sem. Borzalmasan aggódik érte még akkor is ha Banner azt mondta, hogy nincs komoly baj, egy kis pihenés és rendben lesz. Ám hiába ezt mondta Banner, Bucky úgy kezelte Laurent, mintha darabokra tört volna a lány. Bucky a szobájába vitte őt majd befektette az ágyába és enyhén megtiltotta neki, hogy nem kellhet ki, persze ezt nem így mondta, de Lauren tudta, hogy tényleg meg lett tiltva neki. Barnes kezében egy tányér étellel tért vissza a szobában, ahol látta, hogy a lány az ablaknál áll.

–  Lauren! – mondta még az ételt le rakta a komódra. – Pihened kell.

– Ugyan Bucky. – forgatta meg a szemét. – Jól vagyok. – sétált a komódon lévő ételhez, amiből csipegetni kezdett.

– Ki zuhantál a negyedik emeletről.

Lauren felmordult.

– Negyedik? Én azt hittem a harmadikon vagy a másodikon vagyok. – evett egy falat édes, piros paprikát és rá mosolygott a férfira.

– Ne csináld ezt. – nézett rá Bucky kérlelően.

– Micsodát? – komolyodott el Lauren. Bucky elnézett az ablak irányába és egy ideig nézett ki rajta mikor vissza nézett a lányra.

– Aggódom érted. Ne csináld azt, mintha mindennapos lenne az ilyen. – mondta a férfi, mire Lauren lenyelte a szájában lévő falatot és a földet kezdte el kémlelni. Egy idő után levett két falat Bell paprikát és a férfi elé lépett.

– A lényeg, hogy jól vagyok. Hagyd abba a felesleges aggódást, mert a végén összeroppansz itt nekem. – nyomott egy rövid csókot a férfi szájára még az karjait a lány derekára fonta. – Aztán meg én fogom halálra aggódni magam. – mondta mosolyogva. Bucky arcán is megjelent egy halvány mosoly majd Lauren az egyik csemegét a férfi szája elé tartotta. Mikor Bucky nyúlt volna érte ajkaival, Lauren errébb húzta. Barnes a fejét oldalra döntve nézett rá a lányra egy amolyan "ez most komoly" nézéssel. Bucky még egyszer megpróbálta, de Lauren akkor is arrébb húzta, mire Barnes megfogva a kezét elvette az ínycsiklandó falatot. Lauren elnevette magát és a sajátját kezdte el ízlelgetni, de a nevetését nem tudta abba hagyni.

– Ennyire viccesnek talál, hölgyem? – kérdezte Bucky mosolyogva, még közelebb húzta magához a lányt.

– Csak incselkedem, uram. – fonta nevetve kezeit, Buck tarkójára.

– Igazán? – húzta széles mosolyra a száját, ezzel megvillantva ezer wattos mosolyát, miközben egyik szemöldökét felhúzta.

– Igazán. – csókolta meg Lauren. A lány Bucky mellkasára fektette fejét és ott pihent egy ideig majd utána újra felkapta a fejét és ismét egy enyhe csókot nyomott a férfi szájára, aki hevesebben kezdte el csókolni, közben szorosan magához húzta.

–  Lauren.. – suttogta Bucky, miközben egy kicsit elhúzódott tőle. Nem nézett a lány szemébe és úgy tűnt nagyon gondolkodik valamin, mintha ízlelgetné a szavakat, mielőtt kicsúszna a száján. Lauren szemöldökét felvonva nézett a már két perce csendben álló férfira.

– Van valami baj? – kérdezte, de Barnes csak megrázta a fejét.

– Nem, semmi. Lenézzünk a többiekhez, persze ha jól vagy? – lépett egyet hátrébb. Laurent majd szétfeszítette a tudatlanság, hogy nem tudta, mi járhat a férfi fejében, de persze ezt nem közölte vele.

– Jól vagyok. – mosolyodott el halványan és az ajtó felé indult, nyomában Buckyval.

– Biztos jól vagy? – kérdezte a Kapitány, Laurent nézve, aki epret tömött éppen magába. Lauren tágra nyílt szemekkel és teli szájjal nézett fel rá.

– Ühüm. – hümmögött majd tovább habzsolta a piros gyümölcsöt. Steve nevetve csóválta meg a fejét.

– Igen, nincs semmi bajod. – vett el egy darab epret ő is a tálból. Lauren szemével Buckyt kezdte el keresni, aki Sammel beszélgetett a kanapén, viszont ebben a pillanatban feltűnt egy másik személy is a liftben. Megtörve nézte a lány, 'ki egyből felpattant és az illető felé sietett majd karjaiba vetette magát. Clint megnyomta a lift gombját, hogy a többiek most ne zavarhassák őket.

Lift ajtaja becsukódott, ők pedig úgy szorították egymást, mintha a világ végét élték volna túl.

– Sajnálom, hogy olyan forró fejű vagyok és emiatt folytonos veszek volt köztünk, az igazság pedig az, hogy már nem is tudom, hogy miért haragudtam. – motyogta Lauren, Clint mellkasába.

– Semmi baj. A lényeg, hogy jól vagy. – puszilt bele a barna hajzuhatagba. – Igaz jól vagy? – tolta el annyira magától, hogy a lány szemeibe tudjon nézni. Lauren hevesen bólogatni kezdett, majd vissza bújt a férfi karjaiba és mellkasába. – Ígérj meg nekem valami. – szólalt meg Clint egy kis idő után.

– Mit? – nézett fel a férfira.

– Vigyázol magadra, mindig. Rendben? – kérdezte, mire Lauren szemeiből, könnycseppek bukkantak elő.

– Ígérem. – mondta, mire Clint két keze közé vette a lány arcát és halántékára egy apai csókot nyomot, majd vissza zárta karjaiba. Laurennek nagyon fontos Clint, ahogy Clint számára is Lauren. HA elveszítenék egymást, ki tudja mennyire törnének össze. Viszont, ami a legfontosabb, hogy mindketten jól vannak és újra békében állnak.