Itt is van az ígért rész! Remélem tetszeni fog.
_________________________________________

Nem tudom, hogyan fogom betartani az egy heti részeket, hisz nagyon bekeményítettek a tanáriam, annyira, hogy már a harmadik napon teljesen elfáradtam, hisz már elsőnap adták lefelé az anyagot, meg hogy jövőre érettségizek vegyem komolyan stb..stb...

Szóval, nem tudom. Valahogy megoldom.
__________________________________________

Kérdés: ( A végén válaszolj)  Mit gondolsz Laurennék kapcsolatáról? Pl.: Túl szerény stb.

Jó olvasást! 😊

Lauren mosolyogva kortyolt bele a meleg kávéba amit Bucky vett az elébb az egyik bódénál. Jól esően melegítette fel a fekete ital, majd a férfi felé fordult. Két hete volt a bál és azóta élvezik egymás szeretetét, sőt sülve főve együtt vannak.

– Szokásos helyünk? – kérdezte a férfi és Lauren tudta, hogy a közeli parkra gondol, ahova a múlthét óta járni kezdtek. Bólintott majd megfogva a férfi kezét elindultak arra. Leültek a parkba majd jobban összehúzták magukon a kabátjukat ugyan is egyre hidegebb erre felé az idő.

– Lauren beszélnünk kell. – mondta hirtelen Bucky. Lauren ezek szavak hallatán megijedt, hisz nem tudta, hogy jót vagy rosszat takar. Általában rosszat. Gyomra görcsbe rándult, de még így is félig a Katona felé fordult, aki nagyban fogalmazta magában a mondatokat. Lauren állkapcsát megfeszítette, miután nyelt egy nagyot, de csendben várt, hogy a férfi összeszedje a gondolatait. Bucky ránézve sóhajtott egyet majd belekezdett. – Gondolom ismered azt a két ügynököt, akiket Natasha képez ki. – mondta, mire a lány csak bele ivott az italába. – Liza, akivel még a múltkor küzdöttél ő...– simított végig az arcán. – Szóval neki és nekem bonyolult a múltunk.
Lauren szemei kikerekedtek és félő, hogy a kávéját is kiköpi. Nem szívleli egyáltalán azt a nő és "hála" annak, hogy a Toronyban van a kiképzésük többször is összefutott vele. Azonban sose állt le vele beszélni csak elviselte, ahogyan mosolyog Buckyra majd rá. Csak rá már gúnyosan.

– Mit értesz bonyolult alatt? – kérdezett.

– Közte és köztem volt valami a múltban és gondoltam jobb tisztázni itt és most, hogy már nincs semmi érzelmem iránta. Csak tudatni akarom veled, hogy ez már a múlt és nem akartam, hogy erre magadtól gyere rá, így inkább elmondtam. Most meg kezdek értelmetlenül beszélni, vagy csak én érzem úgy. – darálta le a szavakat egy szuszra. Laurennek minden leesett, hogy a nő miért szokta felkeresni mindig Buckyt, de őszintén, teljesen másra számított. Nem szólalt meg csak elfordult előre és a kávéjába kortyolt. Jól esett azért neki, hogy a férfi ezt tisztázta előtte, bár nem tudtam eldönteni, hogy örüljön-e a dolognak vagy ne. Most inkább a gondolataiba temetkezett, amit Bucky látott rajta és ezért sem szólalt meg, csak hagyta gondolkodni a lányt. Lauren fogai közé csípte alsó ajkát és Barnes felé fordult.

– Örülök, hogy elmondtad, bár magyarázattal nem tartoztál, attól függetlenül, tényleg jól esett. – köszörülte meg a torkát. Bucky már szólásra nyitotta a száját, mikor is Lauren telefonja jelzett, hogy sms-e érkezett. Elővette majd szemöldökét összefonva olvasta el a szöveget. Hirtelen a férfira kapta a tekintetét és felpattant a padról. – Mennünk kell.

– Mi történt? – állt fel Barnes is.

– Tony kiszedi a kapszulát. – indult meg vissza a Toronyban, nyomában Buckyval.

Lauren a fehér lepedős ágyon ül és vár. Vár még Tony elvégzi az utolsó simításokat a gépen. Mély levegőket vesz még egyik kezével a térdét dörzsöli idegességében. Bucky mellé sétált és megfogta a lábán lévő kezét. Lauren halványan a férfire mosolyog egy pillanatra, de utána egyből visszatér az ideges arc kifejezése. Miért ideges? Tette fel magában a kérdést amire nem tudott válaszolni.

– Csak nyugi. – sétált el előttük Tony a fehér, üveges szekrényekhez. A lány szemöldöke alig láthatóan megrándult. Mégis hogy mondhat ilyet? Egy női egyednek ne mondjon ilyet! Mérgelődött magában Lauren.

– Sok időbe telik még? – kérdezte a lány, mire Tony vissza indult a szerkezethez.

– Mindjárt kész vagyok csak türelem. – látott neki még az utolsó simításoknak.

– Ezzel most arra akartál célozni, hogy türelmetlen vagyok? – kérdezte, kissé mérgesen rá nézve. Tony ránézett Buckyra aki csak megvonta a vállát.

– Nem. Persze, hogy nem. – fordult vissza a géphez.

– Aha. – morogta Lauren majd ránézet a dokira. – Jól van, Banner? – kérdezte a homlokát dörzsölő férfitól. Doki nagyot sóhajtva, fordult feléjük bólogatva.

– Igen, igen. Csak nyugtalan a másik fickó, így eléggé fáradt vagyok. – döntötte csípőjét az egyik asztalnak. Lauren idegessége ijedtségbe váltott át és úgy érezte, hogy jobb lett volna meg sem kérdeznie, hogy mi van vele. Kikerekedett szemekkel nézett le maga mellé Buckyra, akinek fogalma sem volt arról, hogy mit mondjon.

– Kész. – sietett hozzájuk Tony majd Lauren karjára rakott fel egy csuklószorítóhoz hasonlító, vas anyagú szerkezetet, ami össze van kötve a géppel. Tony leellenőrizett mindent azután pedig a Katona felé fordult. – Jobb lesz ha elengeded a kezét.

–Miért? – kérdezte Barnes.

–Ne felejtsd el, hogy képessége van és ez nem fájdalommentes művelet. – lépett el tőlük Stark.

– Igaza van. – húzta el kezét csalódottan Lauren. Nem akarta elengedni, érezni akarta, hogy ott van mellette, de nem akarja bántani.

– Rendben. – húzódott el Bucky majd nyomott egy rövid csókot Lauren ajkaira. Tony vissza sétált és a lány mellett pihenő géphez lépett.

– Oké. Szólj ha kész vagy. – nyelt egy nagyot Stark. Lauren vett egy mély levegőt majd bólintott.

– Mehet.
Stark elkezdte beindítani majd babrált rajta. A lány egész teste remegett, de mikor egy idő után sem érzet semmit, már nem is parázott annyira. Azt hitte fájdalmasabb lesz. Mikor egy kis idő múlva sem érzett semmit rá nézett Tonyra.

– Ez biztos, hogy működik? Csak, mert..– ekkor felkiáltott a hirtelen fájdalom miatt. Szabad kezével a másikon pihenő kütyüre fogott és már Tony nyúlt volna érte, hogy elhúzza onnan, de a lány feltartotta a kezét védekezően és vissza rakta maga mellé. Buckynak is nehezére esett egy helyben maradni és nem oda rohanni a lányhoz, aki jelen pillanatban olyan légzési gyakorlatokat nyomott le, mint az éppen gyermeküket világra hozó anyukák. Lassan megnyugodott a fájdalmat kezdte tűrni és Tony is beállította a gépet.

– Ennek kell egy kis idő. – sétált el onnan Stark. Buck, Lauren elé lépett, kezeit a lány két oldala mellé helyezte megtámaszkodva rajtuk és úgy nézett bele a barna szemekbe.

– Nagyon fáj? – kérdezte a férfi, mire Lauren mosolyogva megrázta a fejét.

– Kibírom. – mondta és megcsókolta a férfit, aki elhúzódott tőle, mintha forró vassal érintette volna össze ajkait. Lauren aggódva nézett a férfira, aki csak nagyra nyílt szemekkel figyelte a lányt. Lauren kezdett megijedni. – Mi az? Rosszat csináltam? – kérdezte. Bucky megrázta a fejét majd elnézett a másik irányba aztán vissza a lányra.

– Ez....olyan fura volt. – mondta megköszörülve a torkát.

– Micsoda? – kérdezte Lauren, mivel szinte semmit sem értett belőle.

– Lauren valamit csináltál a képességeddel. – támaszkodott vissza, az előbbi pozíciót felvéve. A lány nagyra nyílt szemekkel nézett a férfi kék szemeibe. – Csináld még egyszer. – tapadt rá a rózsaszín ajkakra. Bucky újra érezte, hogy a boldogság, az a kíméletlenül jó érzés, melegség elönti egy másodperc alatt a testét, szinte szétfeszíti. Élesen szívta be a levegőt, mire a lány szabad kezével lökött egyet a mellkasán. Bucky zihálva nézett rá, a feje tompán sajogni kezdett a bőre pedig éget. Tony szemöldök ráncolva lépett közelebb hozzájuk.

– Bucky. Jól vagy? – kérdezte Lauren, mire a férfi bólogatni kezdett.

– Persze. – mondta majd kicsit arrébb sétált. Nem tudta, hogy miért voltak ilyen erős érzései az imént, de az tudta, hogy Lauren erejének köze van hozzá.

– Mondtam, hogy sokkal erősebb vagy. – állt meg a lány mellett Tony.

– Mégis mit csináltam? – kérdezte ijedten Lauren.

– Nyugalom. Segíteni fogok kideríteni, de addig is próbáld megkontrollálni.

– Eddig ezzel nem volt gond. – nyelt egy nagyot.

– Sok minden lehet az oka. Például, hogy egy gépre vagy kötve, ami feltehetően nem kellemes a másik meglehet az érzelmeid miatt is. Hisz mióta Buckyval vagy már ezek mutatkoznak, pedig eddig nem voltak.
Lauren nagyot sóhajtott a férfi szavaira, mert teljes mértékben egyetértett vele. Most pedig talán megbántotta Buckyt ezzel vagy eltaszította...a lényeg, hogy szeretné újra maga mellett úgy tudni, hogy nem árt neki. Bucky még mindig messzebb állt tőle a falnak támaszkodva és belül nyugtatta magát, hisz amit Lauren tett azt még most is érzi és mint egy függő a drogra, ő is így vágyott rá, pedig alig kóstolt bele. Viszont a férfiben a kusza, furcsa érzés nem csillapodott, így elnézést kérve ki ment a helységből. Egyből az egyik mosdóba ment, hogy arcát hideg vízzel leöblítse és mikor már az érzés kezdett eltűnni vissza igyekezett. Mikor belépett az ajtón megkönnyebbülve nézte, hogy Lauren végzet. Stark leszedte a lányról a kütyüt majd vizsgálni kezdte. Bucky közelebb ment, viszont közte és Lauren között tisztes távolságot tartott. Ez a lánynak borzasztóan rosszul esett, de nem tette szóvá. Tony mikor végzett közölte Laurennel, hogy minden rendben van és nincs a testében már semmi, ettől úgy ahogy jobb kedve lett. Leszállt az ágyról majd Buckyval elhagyta a helységet, de a férfi még így is tartotta a távolságot. Muszáj volt neki, mert ha ez még egyszer megtörténik, talán köd száll le az elméjére, amitől nem lát és nem gondolkodik tisztán. Mi lesz ha bántja Laurent? Abba bele roppanna.

– James! – kiáltották a nevét, mire érdeklődve a hang irányába fordult. Liza állt ott nagy mosollyal a száján. – Barton lány. – nézett rá, mikor Bucky elé ért. A pillantásában semmi kedvesség nem volt, ahogy a hangjában sem, amiben megbújt az utálat és a gúny. Vissza nézett az előtte álló férfira, vissza varázsolva egy nagy mosolyt a szájára. – Csak szólni szerettem volna, hogy hivatalosan is ügynök lettem, szóval csak kisegítő edzésekre fogok járni, amik nem lesznek sűrűn. Szóval...– hajolt közelebb és a férfi arcára nyomott egy rövid csókot. – ...örülök, hogy jól vagy. – simított végig a kezén, mire Lauren egyik szemöldöke az égbe emelkedett további cselekedete miatt. Összeszűkített szemmel figyelte őket mire karjait maga előtt összefonta.

– Én is annak, hogy te is egyben vagy. – mosolygott halványan Buck.

– Én nem. – szólalt meg Lauren és gúnyosan elmosolyodott, mikor a nő ránézett. – Ohh...– rakta egyik kezét a mellkasára. – Elnézést ha bele rondítottam az idilli pillanatba. – fújtatott mosolyogva majd még utoljára ránézett a nőre, de olyan szemmel, mint aki bármelyik pillanatban neki ugorhatna. Lauren leengedte karjait majd Bucky és Liza között áttörve távozott, ezzel szinte felborítva mindkettőjüket. Mérges volt, nagyon. Bucky akar tőle valami egyáltalán vagy nem? Mert az előbbi esetből kiszűrve jól meg van azzal a Lizával is.
Lauren mérgesen szántott át a nappaliban, így a konyhába érkezve ahol Clint is ült, de most túl mérges volt arra a két személyre és ez azért is volt jó, mert a Clint felé felgyűlt haragját eltudta nyomni. Viszont a férfi félve nézte a lányt és gondolkodott azon, hogy vajon megszólaljon- e vagy ne. De csak az elsőnél döntött.

– Minden rendben? – kérdezte kissé halkan. Laurent nem lepte meg, hogy beszélgetést indított felé, hisz ismeri már annyira, hogy tudja, miket tesz az ilyen helyzetekben.

– Nem tudom. – válaszolta kinyitva a hűtő ajtaját, amiből kivett egy doboz narancslevet és töltött ki magának. – Voltál valaha is féltékeny? – kérdezte a pohár tartalmát fogyasztva. Barton meglepődött, hisz nem gondolta volna, hogy egyáltalán a kérdésére válaszolni fog-e, most meg ő kérdez tőle, ez azért meglepte.

– Talán. Igen. – fogyasztotta tovább az ételét. – Miért?

– Hogy reagáltál rá?

– A nők teljesen máshogy reagálnak, mint a férfiak, hiába mondom el neked, hogy én, hogy reagáltam rá ha te teljesen másképp gondolkodsz a helyzetedről. – mondta Clint és Lauren legbelül igazat is adott a férfinak, de ezt nem akarta neki megmondani.

– Honnan gondolod, hogy én vagyok az, aki féltékeny? – húzta fel az egyik szemöldökét. Clint megrántotta a vállát.

– Szinte én neveltelek fel. – fordult vissza az ételéhez.

– Ugye tudod, hogyha ezt folyamatosan felhozod azzal nem érsz semmit. Ezzel nem tudsz kibékülni velem. – tette le a poharat és sétált arrébb. Clint a szemét folyamatosan rajta tartotta és jól tudta, hogy még nem fejezte be. – Tény és való, hogy te vagy az apám, de most másik kártyát kell bedobnod, mert ezzel nem mész sokra. – hagyta el a konyhát. Mikor már csak a férfi tartózkodott bent, száját összeszorítva túrt bele a hajába, hisz teljesen igaza van az unokahúgának.

– Lauren! – kiáltott az éppen akkor lépcsőkön felérkező lány után Bucky a liftből. Lauren szemét megforgatva indult el a szobája felé. – Ne már, kérlek! – sietett utána és mielőtt betudta volna csukni az ajtót, Bucky oda rakta a lábát.

– Ha nem akarsz törött csontot, elveszed onnan. – nézett rá keményen, de férfi nem tágított.

– Beszéljünk, kérlek. – nézett rá kérlelően, de Lauren fej rázva jelezte, hogy nem szeretne most a férfival beszélni. – Kérlek Lalau.
Lauren megrázta a fejét, de utána egyből eljutott a tudatáig, hogy Bucky, hogyan szólította. Tekintette enyhült és úgy nézett rá Barnesra.

– Hogy szólítottál? – kérdezte Lauren, mire Buckynak egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

– Lalau.
Lauren egyik szemöldökét felhúzva, billentette oldalra a fejét.

– Jobb nem jutott az eszedbe? – kérdezte majd kijjebb nyitotta az ajtót a férfinak.

– Igen, ez..– vakarta meg a tarkóját még besétált a szobába. – ..elég béna, majd találok jobbat.

– Mit szeretnél? – váltott gyorsan témát Lauren.

– Figyelj, bármit is vetél a fejedbe rólam is Liziről, felejtsd el mert semmi sincs köztünk és ne törd magad ezen. – sétált hozzá közelebb a férfi.

– Mi az, hogy bármit is vettem a fejembe? – nézett rá mérgesen. – Már megbocsáss, de mi elvileg együtt vagyunk vagy valami olyasmi és tudod nem volt kellemes látvány, hogy előttem csak úgy letapizott téged, te meg csak hagytad. Már nem azért, de te sem örülnél, vagyis gondolom nem örülnél annak, ha én is így hagynám, hogy letapizzanak engem a szemed láttára. – hadonászott a kezével, de hangját egyáltalán nem emelte meg. Buckynak egy gondolat furakodott a fejében, hogy bárki csak úgy hozzá nyúl Laurenhez, amire arca megrándult.

– Teljes mértékben igazad van. Nagyon sajnálom. – lépett közelebb egy lépést és várt egy pillanatig, hogy a lány elhúzódik vagy sem. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fog hátrálni újra elindult felé. Elé állt majd egyik kezéért nyúlt és összekulcsolta őket. – Többé ilyen nem lesz. – csókolta meg a kéz fejét. – Ígérem. – érintette össze óvatosan az ajkait a lány ajkaival majd mikor elváltak, homlokát a Lauren homlokának döntötte. – Leszel a barátnőm? – kérdezte Bucky, Lauren szemei pedig tágra nyíltak és ízlelgetni kezdte magában a szót. Barátnő. A lány elnevette magát és válaszolt.

– Igen. – mondta, de nevetését nem tudta abba hagyni, olyan boldog volt. – Igen. – ismételte meg még kezét a férfi arcára simította Bucky pedig a lány kéz fejére az övéit.
Még nem jött fel ez a téma, Lauren úgy érezte van egy határ, egy korlát ami sok mindent megakadályozott, de ez, hogy Barnes megkérdezte és hivatalosan is egy párt alkotnak, ez áttörte a korlátot, átlépte a határt, amit minden következmény nélkül megtehettet.

– Istenem. – suttogta Lauren ajkaira Bucky.

– Viszont egy feltétellel. – mondta Lauren, mire Buck ijedten nézett rá. – Ezt a Lalau becenevet ki kell dobnod a kukába, mert borzalmas. – mondta komolyan, de a végére ő is és Bucky is elnevették magukat.

– Nagyon? – kérdezte nevetve a Katona. Látszódott, hogy most igazán boldog.

– Igen, nagyon. – simította meg nevetve az arcát.

– Rendbe, kedvesem. – csókolta meg hirtelen a lányt, aki újabb beceneve hallatán, bele mosolygott a csókjukba. Viszont Bucky megint érezte, hogy valami nem stimmel, érezte azt amit a laborban , hogy újra elönti a testét és inkább elszakadt tőle, addig amíg az eszét is elveszti. – Lauren, megint használod az erőd.
A lány vett egy mély levegőt és a férfi ölelésébe bújt.

– Annyira sajnálom. Biztos az érzelmeim kihatnak rá, ilyen még nem fordult elő velem. – motyogta a férfi mellkasába, aki mosolyra húzva a száját megsimogatta a haját, majd a dús ,barna hajzuhatagba bele is puszilt.

– Semmi baj. – tolta el magától és megcsókolta. Most is érezte az érzéseket, de ez már a normális verziója volt. Ha Lauren használja az olyan, hirtelen robbanású és fokozottan erősödik. Mint mikor az ember ki bont egy felrázott colát.

– Tényleg nem direkt csinálom. Azt se tudtam, hogy érzésekre is hatással vagyok.

– Megoldjuk. – mondta Bucky majd homlokon puszilva a lányt magához ölelte. – Mindent megoldunk, együtt.