1,37K Reads and 232 Votes

Köszönöm. Ennek alkalmából hoztam egy részt.
______________________________________

Kérdés: Voltál már bálban?

Me: Nem, még egyszer sem.
_____________________________________

Szerdán ha minden jól megy újabb résszel jelentkezem.

Jó olvasást! 😊

Lauren ámulattal lépett be a terembe melynek falai krém színűek, amin néhány hosszú bordó, selyem függöny lógott. Elképesztőnek találta és egyben csodálatosnak. Még soha nem járt ilyen helyen, így egy időre a látványba temetkezett. Bucky csillogó szemekkel nézett le a lányra, hisz még Lauren a berendezést találta szépnek és ámulatba ejtőnek, addig Barnes pont a lányt illette ezekkel a szavakkal. Persze csak a gondolataiban. A lány karján szorított egy aprót még ő felé nézett és elmosolyodott. Az asztalukhoz léptek mely direkt a bosszúállóknak lett fenntartva és helyet foglaltak. Az asztal terítője is krém színben pompázott és az azon lévő kisebb, dísz terítő pedig bordóban.

– Össze öltöztél a hellyel. – súgta a férfi Laurennek, mire a lány elmosolyodott.

– Igen, úgy látszik. – kuncogta el magát a lány.

– Gyönyörű vagy. – nyúlt Lauren kezéért. A lány lenézett az összekulcsolt kezükre. Olyan furcsa érzés lepte el mely kellemesen áradt szét a testében, meleget sugározva.

– Bucky ezt már..nem is tudom hányszor mondtad mióta elhagytuk a Tornyot. Azért ennyire nem vagyok az, hogy minden egyes tíz percbe megismételd. – mosolygott rá a férfira. Bucky összehúzta a szemöldökét egy féloldalas mosollyal a száján.

– Azért mondom, mert nem tudok betelni a látvánnyal.
Lauren elfordult, hisz érezte ahogyan arcát elönti a pír. Vett pár mély levegőt és vissza nézett a férfira. Az öltönye tökéletesen állt rajta, még fém keze gondosan takarva van. Feljebb emelte a tekintetét a férfi borostás arcára majd még feljebb csillogó, kék szemeire. Tudatlan cselekedetében megnyalta alsó ajkát, amit Bucky nem bírt ki széles mosolygás nélkül. Fehér fogsorát megvillantva nevette el magát halkan, amitől Lauren iszonyú zavarba jött. Viszont nem fordult el, tovább figyelte a rajta jót szórakozó férfit. Istenem, gyönyörű mikor nevet. Jegyezte meg magában. Egy kis idő után szétnézett, hogy ki ki mellett ül az asztalnál. Ahogy így végig nézett a kis társaságon, amint jól mulatnak, úgy érezte, hogy egyáltalán nem illik a képbe. De leginkább ebbe a társaságba, gondolta. Bucky észrevette, hogy valami nem stimmel, így lejjebb hajolt a lányhoz és haját a füle mögé fésülte ujjaival majd suttogni kezdet.

– Mi a baj? – kérdezte.

– Semmi. – rázta meg hevesen a fejét és rá mosolygott Buckra. Újra elvezette a tekintetét mivel a férfi a mellette ülő Stevevel kezdett beszélni. Lauren melletti hely üresen áll, amit nem tudott mire vélni. Valaki hiányzik? Kérdezte meg magától és most kapott is rá választ ugyan is Thor ebben a pillanatban sétált hozzájuk és köszöntött mindenkit majd a neki kiszabott helyre ült le. Pontosabban Lauren mellé. A lány végig nézett az Istenen, aki egyáltalán nem tűnt annak, mint aki nem oda való lenne. Fekete öltönyt viselt, még szőke hajának fele fel van kötve, néhány fonással díszítve. Thor hirtelen a lányra kapta szemeit, aki megakart szólalni. Ajkai elnyíltak egymástól viszont a szavak a torkán akadtak. Még is csak egy Istenség ül mellette.

– Jól van? – kérdezte Thor, mire a lány becsukta a száját és elmosolyodott.

– Elnézést. – rázta meg a fejét majd kezét a levegőbe emelte Thor felé. – Nem hiszem, hogy mi személyesen bemutatkoztunk volna szóval...Lauren Barton.

– Oh a Tél katonájának párja, ha nem tévedek. – fogadta el Lauren kedves gesztusát. A lány arcára pír szökött és egy apró hajtincset tűrt a füle mögé.

– Hát...ezt a rám tapasztott nevet még nem hallottam. Nem gondolja, hogy..

– Egy kicsit hosszú? – kérdezte nevetve az Istenség. – De. Tegeződjünk, rendben?

– Rendben.

Halk zene töltötte meg a termet miután Tony beszédet mondott. Elég sok ember érkezett, akiket jó formán maga Tony sem ismert. Finom ételek kerültek az asztalra majd eljött a lassúzás ideje. Natasha és Steve elveszve az ismeretlenek közt ringatóztak egymás karjaiban. Wanda pedig forgolódva ült Lauren előtt. A lány összefonta a szemöldökét és előrébb hajolt, hogy drága barátnője hallja, amit mondani szeretne.

– Minden rendben Wanda? – kérdezte meg tőle Lauren, mire a lány megtámasztotta karját az asztalon és fejét a kezére hajtotta.

– Táncolni szeretnék, de nincs egy tökös férfi sem, aki eljönne velem. – sóhajtott fel a lány. Lauren maga mellé nézett mi szerint meg kéri az Istenséget, de nem volt mellette , így a másik oldalára nézett. Bucky kíváncsian nézett rá a lányra.

– Táncolj vele egyet. – biccentett a Maximoff lány felé. Bucky kérdően meredt a mellette ülő lányra majd felnézett Wandára.

– Nem, nem. – húzta ki magát Wanda, mire Lauren elmosolyodott. – Nem akarom, hogy megölj vagy, hogy haragudj rám.

– Nem foglak megölni és haragudni sem fogok. – nevettet Lauren majd Buckyra nézett.

– Mindjárt jövök. – csókolta meg a férfi és fel állt az asztaltól. Wandával a táncparkettre léptek a tömegben ők is eltűntek. Lauren arra eszmélt fel bámulásából, hogy valaki egy pohár pezsgőt rak le elé. Felnézett az illetőre, aki abban a pillanatban ült le mellé. Lauren rá mosolygott majd kortyolt egyet a poharából.

– Eltakartad a sebhelyeid. – nézett rá Lauren csupasz bőrére. – Persze, így is látszik halványan annak számára, aki már látta.
A lány hümmögött egyet.

– Nem kellett volna eltakarnod, hisz most már azzal kell együtt élned. El kell fogadnod, hogy az is te vagy. – mondta Tony torok köszörülve. Te jó ég! Próbálja őt meggyőzni arról, hogy hogyan viszonyuljon a múltjához, ahogyan Buckyt ő a fém karjáról!

– Ohh. – nézett maga elé.

– Hidd el nekem, hogy azokkal is gyönyörű vagy. – mosolygott rá Stark. Lauren már rosszul van a gyönyörű szótól, de csak bólogatva megköszönte a férfi bókját vagy bármi volt is ez.

Wanda kissé távolságtartóan táncolt Buckyval és be kell vallania, hogy talán egy kicsit félt is a férfitől, de ezt elhessegetve nézett fel Barnesra.

– Tudod, nagyon aranyosak vagytok Laurennel. Odáig van érted. – mondta Wanda, mire Bucky zavartan rá mosolygott.

– Köszönjük? – inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek mert tulajdonképpen még erről nem beszéltek, hogy most akkor együtt is vannak-e.

– De...– nézett oldalra Wanda. – Tegnap összefutottam Natashával és a két tanítványával. És.. – húzta el a szót és lenézett a lábaikra majd megint oldalra. – Bele néztem a fejükbe. Persze nem volt jogom hozzá, tudom, de furdalt a kíváncsiság. – darálta gyorsan az utolsó mondatott. Bucky mély levegőt vett a gondolattól, amiről Wanda lehetséges, hogy tudd. – Azzal a nővel, komoly múltatok van.

– Ki tud róla még? – kérdezte Bucky és nem a "múlt" szóra értette, hanem a "komolyra".

– Senki, csak én. – felelte a lány olyan halkan, hogy azt hitte Bucky nem fogja hallani. – Lauren tudd róla?

– Nem. – rázta meg a fejét a férfi. – És nem is akarom, hogy tudjon róla. Majd egyszer elmondom neki.

– De mindenképp mond meg neki. – állt meg a lány a táncolásban. – Nehogy utána ez tegyen tönkre mindent.
Bucky komoly tekintettel bólintott majd Wanda elindult vissza az asztalhoz, miközben a tömegen furakodott át. Viszont már nem jutott el odáig, mert Steve felkérte táncolni. Barnes sóhajtott átgondolva az egészet majd vissza ment Laurenhez. A lány éppen Tonyval nevetett az oldalán, mikor Bucky vissza ült mellé.

– Szia! – fogta meg Lauren a férfi fém kezét. Szavai furcsán hangzottak, amire Bucky kérdően nézett a lányra. Tekintetét a kezében lévő boros pohárra vezette majd azután az asztalon lévő másik pohárra, ami üresen állt ott. Összeálltak a képkockák és a lány csillogó egyben bágyadt barna szemeibe nézett.

– Lauren mennyit ittál? – kérdezte a férfi, mire a lány gondolkodni kezdett, de utána nevetve nézett fel rá.

– Nem tudom. Az előbb még esküdni mertem volna, hogy pezsgő van a kezemben, de most....– rántotta meg a vállát miközben a kezében lévő pohárt tanulmányozta aztán ajkaihoz emelte és inni kezdte a tartalmát. Bucky hezitálva, de kivette a lány kezei közül. – Bucky, még is mit csinálsz? – kérdezte komolyan, mire utána elnevette magát.

– Eleget ittál. – mondta majd a lány mögé nézett, ahol Stark furán méregette őket, könyökölve az asztalon.

– Hagyd csak hajas baba. Enged, hogy igyon. – Tony szavai is furcsán hangzottak, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a férfi sem valami józan. Bucky meglepődve nézett le, mert Lauren hirtelen a mellkasára fektette fejét.

– Annyira forog minden. – motyogta a lány. Néha kinyitotta a szemét, néha pedig becsukta, de sehogy sem volt jó a számára. Barnes a megölelte a derekánál fogva egyik kezével, még a másikkal a lány haját kezdte el simogatni. Lauren a szemét végül becsukta és élvezte, hogy lassan simogatják.

– Mi történt? – sétált köreikbe Barton, aki leült a Bucky melletti székbe.

– Stark. – felelte a férfi és már nézett volna rá Tonyra, aki egyáltalán nem ott volt ahol még az elébb.

– Nem kellett volna engedni, hogy igyon. – nézte a lányt Clint majd felnézett a Katonára.

– A baj, hogy én eddig nem tudtam a határait. Most már tudom és azt is, hogy ne hagyjam egyedül Starkkal.
Kínos csend állt be közéjük, amit Clint tört meg.

– Utál engem. – ivott bele a poharába. Bucky szólásra nyitotta a száját, de egy pár pillanatig úgy is hagyta ajkait, mivel azon gondolkodott, hogy mit kéne mondania.

– Nem utál. – mondta, mire Barton keserűen felnevetett.

– Igaza van. – emelte fel a fejét Lauren, de egyből felkönyökölt az asztalra, hogy megtudja tartani, mert úgy érezte, lefog esni a helyéről annyira könnyű. – Nem utállak. – tette kezét a szája elé, ahogyan ásított. – Csak...kissé már nagyon apáskodó vagy. – mondta csukott szemmel.
Mielőtt Clint megszólalhatott volna Bucky fel állt és arrébb sétált majd leállt Sammel beszélni, fél szemét Laurenen tartva.

– Őszintén. Néha az apádnak érzem magam. – masszírozta meg a a homlokát majd kiitta a poharát és újabb italt töltött magának.

– De nem vagy az. – felelte Lauren egy idő után. – Néha van, volt, hogy én is éreztem.

– Tudom. – itta ki félig a poharát. – Nagyon sajnálom.

– Tudom. – mondta Lauren, mire Clint kicsi szomorúan fordította el a fejét.

– De azt is tudod, hogy szeretlek, igaz?

– Haza akarok menni. – állt fel hirtelen, amibe bele szédült, így Barton tartotta meg, hogy vissza ne essen a székbe.

– Haza viszlek.

– Nem kell. Egyedül is megy. – indult el az ajtók felé. Clint nem ment utána csak elnézett az egyik irányba majd nagyot sóhajtott.

– El sem hiszem, hogy megkérem. – suttogta és elindult a férfi felé. – Haza vinnéd Laurent? Valahogy nem kér a társaságomból.
Bucky nem válaszolt csak bólintott és kiszúrva Laurent a szemével azonnal a lány felé sietett. Akkor érte utol, mikor már kilépett az ajtón. Lauren a hideg levegőre összébb húzta magát még Barnes levette az öltönyét és a lányra adta, aki bágyadtan mosolygott fel rá.

– Gyere fogjunk egy taxit. – kulcsolta össze a kezeiket a férfi majd elindultak taxi vadászatra. Lauren nagyban sóhajtozott és próbálta várni a hatást, hogy a hideg levegő egy kicsit kitisztítsa a fejét.

– Nem kellett volna jönnöd. – mondta, mire Bucky kérdőn fordult felé.

– Tessék?

– Nem akartam elrontani az estédet, nyugodtan menj vissza. – biccentett az épület felé a lány. Bucky nagy mosolyra húzta a száját majd a lány álla alá nyúlva emelte fel a fejét.

– Nem rontottad el az estém és nem megyek vissza. Nincs értelme ha nem vagy ott. – puszilta meg az ajkait amin érződött az alkohol íze.

– Annyira imádom, ahogyan bánsz velem. – ölelte meg a férfit még fejét a mellkasába fúrta. Bucky csak a barna hajzuhatagba temette fejét, ahogyan azt általában is szokta. Lauren valamit motyogott Barnes mellkasába, de férfi semmit nem értett belőle.

– Hogy mondod? – kérdezte kicsit eltolva magától.

– Azt mondtam, hogy Clint azt hiszi, hogy utálom. – nézett fel a férfira. – Pedig nem, így van csak mostanában rosszul esnek a szavai.

– Ezzel biztosan tisztában van ő is. – simította meg a lány arcát majd húzta volna el a kezét ha Lauren nem kap utána és vezeti vissza a puha bőrére.

– Még mindig forog velem minden. – mondta Lauren, mire Bucky elnevette egy kicsit magát.

– Fogjunk egy taxit és menjünk haza. – hajolt közelebb hozzá majd megcsókolta, de Lauren elhúzódott és bágyadtan rá nézett.

– Nem zavar az alkohol íze? – kérdezte. Bucky kissé szemöldök ráncolva félre döntötte a fejét.

– Nem, de én is ittam szóval annyira nem érzem. – nevette el magát a Katona és azonnal megcsókolta. Hosszú csókjuk után a lány arcát a kezeibe vette és úgy nézett le rá.

– Álmos vagyok. – felelte a lány csukott szemmel. Barnes mosolyogva fogta meg a kezét és intettek le egy taxit nem sokkal utána.

Lauren a tükör előtt állva nézett vissza magára. Most, hogy már lezuhanyzott, nem fedi semmi a sebhelyeit. Na meg persze hála a hideg zuhanynak Lauren valamennyire magához tért az alkohol hatása alól. Már nem forgott vele semmi, sőt jobban is érezte magát, de nagyon sajnálta amiért Buckynak ott kellett hagynia a többieket, miatta. Úgy érezte tönkretette az estéjét.
Lauren még a tükör előtt állt, addig sok minden megfordult a fejében. Elsőnek Rosie, akit felakart hívni, de tekintettel a késői órákra, már nem akarta őket zavarni. Aztán még Jonathan is ott bujkált a gondolataiban. Él-e még egyáltalán? Sokáig gondolkodott, hogy írjon-e smst, miután rájött, hogy meg sincs neki a száma. Sóhajtva terelődött el az anyára a gondolata, hogy vajon melyik férfi ágyában van vagy, hogy olyan részeg otthon a kanapén feküdve, mint általában szokott?
Mérgében ellökte magát a mosdókagylótól majd a szobájába sétált. Bucky vajon fent van? Gondolkodott, de inkább az ágy felé indult meg. Két lépés után csak megállt és elgondolkodott, hogy biztos nem fogja zavarni ha át megy. Fel húzott egy rövidnadrágot a hosszú, combjáig leérő fehér póló alá majd kilépett a szobájából és a férfi ajtaja elé állt. Kopogjak? Kérdezte meg magától, de valamiért nem kopogott csak simán belépett. Bucky nem volt a szobában, de hallott a zuhanyt a fürdő felől. Csak nem veszi tolakodásnak ha bejövök. Vállat rántva besétált és leült az ágyra török ülésben, várva a Katonára.
Szűk hat perc múlva Bucky kilépett a fürdőből. Meglepődve nézte a lány, akinek arca lángba borult látva a férfit egy szál törölközőben.

– Baj van? – lépett kijjebb Barnes. A lány nyelt egyet megrázva a fejét majd nagy nehezen válaszolt.

– N-nem.
Bucky bólintott és a szekrényéhez sétált. Kivett egy alsónadrágot és egy melegítőt.

– Mindjárt jövök. – mondta belépve a fürdőbe. Lauren nagy adag levegőt engedett ki a tüdejéből. Olyan zavarban volt, de mindent megadna azért, hogy újra lássa ezt a látványt. Lauren elővette a telefonját, amin egy lassú számot indított el és fel állt az ágyról. Bucky is kilépett a fürdőből, vizes haját egy hanyag kontyba elkötve, felső teste pedig szabadon látható volt Lauren számára, aki pár nehéz lélegzetvétel után gyorsan pislogott párat.

– Gyere. – nyújtotta felé kezét a lány.

– Mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva Barnes, de a lány kezét elfogadta, 'ki a szoba közepére vezette.

– Nem táncoltunk és mivel nagyon zavar a dolog, amiért miattam ott hagytad a többieket ezért gondoltam ezzel kárpótollak. – vezette kezeit a férfi tarkójára, még Bucky a lány derekára illesztette az övéit. Lassan mozogtak a zene ütemére. Érezték ahogyan testüket elönti a meleg, feszítő érzés. Szívverésük felgyorsult mikor egymás szemébe néztek. Lauren ajkai elnyíltak egy pillanatra egymástól, ahogyan feltérképezte az előtte állót. Bucky ajkai a látványra felduzzadtak, égtek, muszáj megcsókolnia őt. Nem is hezitált a lány ajkai ellen nyomta az övéit és kiélvezte, ahogyan összeforrnak. Lauren úgy érezte, hogy ennél több kell neki, kezeit a férfi arcára simította, hogy jobban magához tudja nyomni. Bucky is így volt vele és a lány vadabbul, hevesebben csókolta, még kezeit a barna tincsek alá vezette, egyenesen fel a tarkójára. Derekánál fogva a testét a sajátjához szorította, amire mindegyikőjükön egy jól eső bizsergés ment végig. Amikor végleg elváltak egymás ajkaitól észrevették, hogy a zene véget ért. Bucky elmosolyodott majd újra megcsókolta a lányt. Elválva tőle megfogta a kezét és az ágyra húzta. Lauren ijedten és hezitálva, de befeküdt Bucky mellé, a férfi pedig magukra húzta a takarót.

– Megijedtél az elébb. Miért? – kérdezte elhelyezkedve Barnes.

– Nem is. Mikor? – fordult felé Lauren.

– Mikor húzni kezdtelek az ágy felé. – mondta, mire a lány elvezette róla a tekintetét. – Nézz rám. – mondta Barnes. Lauren felnézett rá és egy ideig nézte barna szemeit. – Még korai lenne és az engedélyed nélkül soha. – nyomott egy lágy csókot ajkaira majd mellkasára húzta. Lauren elmosolyodott megkönnyebbülve és fejét a férfi mellkasán pihentetve aludt el, még Buckyt a barna hajtincsekkel játszva nyomta el az álom.