Yang jungwon:

Már fél órája itt ülhetek haemin ágya melett a kezét fogva. Újra kellet éleszteni mert leállt a szíve amint ezt közölte velem az orvos azt hittem össze esek a folyosón. Hihetetlen elhinni hogy a húgom majd hogy nem meghalt, halál és a koma között lebeget ami szerencsére végül még sem következet be. De egy valami biztos, be fogom perelni a korházat ha mégegyszer ilyen megtörténik. Kapot gyógyszereket és ha minden igaz bent tartják még ma megfigyelés miatt. Hyora szerencsére pont arra járt mivel közölni akarta a hírt haeminel miszerint haza engedik ha minden jól alakul. Csak közbe jöt ez az egész igy nem tudta neki elmondani a jó hírt. Heeseung lement egy frissitő kávéért ugyan is állitása szerint nem bírja az ennyire ilyesztő helyzeteket és ébren kell maradnia ha nem akar valamelyik táncprobán bealudni. Én viszont nem voltam hajlandó elengedni a húgom picike kezét igy inkább bent maradtam amég heeseung leugrot a bűfébe. Picike keze elfért az én nagy mancsomban, és édesen szuszogot. Óvatosan kisepertem egy hajtincset a szeméből igy rálátást nyerhetem csodálatosan szép arcára amin az a pár karcolás sem látszik már annyira.

-Hoztam neked is kávét-nyitot be heeseung a kávékal egyensúlyozva majd oda nyujtot nekem egyet amit hálás ugyan akkor fáradt tekintetel köszöntem meg majd vettem kezembe.-Még mindig nem ébredt fel?-kérdezte belekortyolva meleg kávéjába amire megráztam a fejemet sóhajtva haeminre pillantva. Kortyoltam egyet a kávéból majd letetem a kis szekrényre amin még ugyan ott állt a doboz a kedvenc sütéjével. Újra megfogtam picinyke kezét majd szomorú szemekel viszgálgatam arcát.

-Remélem minden rendben lesz és holnap haza jöhet-motyogtam egy ásitás kíséretében, heeseung majd nem megfulladt ezért köhögni kezdet nagy szemekel nézve rám

-Mármint...haza hová? Ugye nem a dormba?-kérdezte teljesen meglepetten kitágúlt pupilával,ugy néztem rá mint egy hülyére hiszen hová máshová vihetném ha nem hozám? Tényleg nincsen senkije rajtam kivül.

-De. Hová máshová? Szerinted van rajtam kivül valakije? Csak nem zavarna?-vontam fel szemöldökömet vádaskodóan amire csak a kávéval a kezében feltartóta a kezét védekezésképpen.

-Nyugi tesó-mondta kínosan nevetve-Csak azért mondtam mert fura lenne ha egy lány befészkelné magát a mi kis házunkba-nevetet kínosan

-De ő nem csak egy lány hanem a húgom-szökött az egekig a szemöldököm amire szemet forgatva bolintot egyet.

-És melyik szobát kapná? Csak hét szobánk van és egy kanapénk-értetlenkedet jogosan. Ezen valóban nem gondolkodtam de mivel a húgom nem kérdés hogy az én szobámat kapja majd.

-Majd alszik a szobámban én meg max a kanapén-vontam vállat lazán amire heeseung fel horkantot

-Értem én hogy a húgod de emiatt csak nem túrna ki a saját szobádból

-Tudom de ismerem-forditotam a fejemet haemin felé-Nem fog egy könnyen megbocsántani sőt lehet soha. Emiatt ha kényszeriteném sem akarna velem egy légkörben tartozkodni. Ezért megkapja a szobámat ezel valamennyire könyebb lesz elviselnie hogy velünk kell élnie-magyaráztam újabbat kortyolva a kávéba majd lerakva a szekrénykére. Mikor megfogtam haemin kezét megszoritota azt -Au!-néztem haeminre aki izadt és motyogot álmában ide oda forgatva a fejét. Heeseung azonal felpattant majd mellém sietet.

-Anya! Apa!-motyogta lihegve-Nem utálak titeket, sajnálom hogy ezt vágtam a fejetekhez csak gyertek vissza. -riadt tekintetel néztem heeseungra aki gyengéden elkezdte ébreszteni húgomat kisimitva egy izadt hajtincset szeméből. Lassan kinyitota a szemét majd ilyedten nézet körbe, rajtam viszont megakadt a tekintete valamint a kezemet ami az ővét fogta. Azonal kirántota a kezét a szoritásomból és kérdőn pillantot hol rám hol heeseungra.

-Mit kerestek itt? Nincs szükségem bébiszittere-olyan ridegen vágta hozzám a szavakat hogy nyelnem kelet egyet vissza tartva kikivánkozó könnyeimet.

-Csak látni akartalak haemin-mosolyogtam rá még ha belül majd belehaltam hogy megölelhesem újra és ő ne lökjön el.

-Látál most mehetsz-vágta rá szárazon

-Haemin-mondtam ki nevét komolyan mire rám vezete tekintetét amiben mérhetetlen csalódotságot és fájdalmat látam ami arra készetetett hogy a földre nézek -Ki volt az a fiú aki bent volt nálad?-kérdeztem

-Miért érdekel? Hirtelen számitok?-nevetet fel gúnyosan mire végleg elegem lett és a korlátra csapva kínomban rá néztem az ilyedt haeminre

-Kérdeztem valamit-emeltem fel a hangomat, nyelt egyet heeseungra vezetve tekintetét majd sóhajtva vissza nézet rám.

-Lee minho, most örülsz? Esetleg meséljem el az életét? Hogy hogy ismertem meg? Életrajzot is írjak csak mert te azt akarod?-vágta a fejemhez gúnytól és utálatól csöppögő mondatát.

-Én komolyan kérdeztem haemin-sóhajtotam homlokomat passzirozva

-Anya azt akarta hogy a pasim legyen egy fontos űzlet miatt-vont vállat elnézve rólam, szemeim kikerekdtek meglepetségemben majd a csak pislogni tudó heeseungra néztem.

-És jársz vele?-kérdeztem rá két oktával magasabb hangon amire gúnyosan elmosolyodot

- Persze, már gyereket is várok tőle. Akarod tudni a részleteket is? Ugyan jungwon, ne játszd az aggódó bátyot mert nem igazán áll jól neked-huzta feljebb magán a takarot még én felsóhajtotam idegesen hajamba mélyesztve újjaimat.

-A húgom vagy, természetes hogy aggódok érted haemin

-Pedig nem kell aggódnod értem. Három hosszú évig megvoltam nélküled is most is megleszek. Nincs szükségem rád most meg aludni akarok szóval megtenétek hogy leléptek?-csak felsóhajtotam heeseungra pillantva aki utolsó korty kavéját is kiita majd a kukába hajitota a poharat.

-Kiálhatatlan személy vagy de komolyan, mi csak segiteni akarunk neked de ha nem hagyod akkor elég nehéz lesz-mondta barátom elég komoly hangnemben ami sosem volt megszokot tőle. Haemin meglepetten nézet barátomra majd felhorkantva meredt az ablakra ami megszokásává vált az itt töltött napjai alatt.

-Kértelek titeket hogy segitsetek?-nevetet fel majd megrázta a fejét még barátom nagy szemekel probált neki vissza szólni de nem jöttek a szavak, csak tátogót mint egy partra vettet hal. 

-Jó északát haemin-tördeltem újaimat de választ már nem kaptam csak befelé fordult ezel nekünk hátat forditva.-Holnap is bejövök hozzád és kezdetét veheti az új kezdet. Hid el jól fogod majd érezni magad a dormunkban

-Az egyetlen hely ahol jól érezném magmat az távol tőled van yang jungwon-suttogta majd ásitot egyet és párpercre csak az egyenletes szuszogásat halodtam.  Bántó szavai késként vették célba a szívemet és amint az ajtón kivülre kerültem kieresztetem könnyeimet. Vajon megbocsánt nekem valaha?