Eltelt egy teljes hét. Minho tárgyalásának az időpontja is meglett. Szerencsére eléggé eltolták, mert a szüleim ügyében még folynak a nyomozások. De bent tartják. Minden vágyam az lenne, hogy börtön rácsok mögött láthasam azt a rohadékot. Annyit ártot nekem és a családomnak is. Megérdemelné a börtönt. Sosem ítéltem el az embereket, de ő aztán tényleg sok mindent tett, ami határokon felüli cselekedet volt. A napokban voltam bent jungwonal, hogy felvegyék a vallomásomat mégegyszer. És elmagyarázták, hogy mikor lesz a tárgyalás. A megjelenésem kötelező csak nem tudom, hogy fogom megoldani ha addigra már rég amerikában leszek.

Mindenesetre van időm kigondolni. Jungwonal mindent elintéztünk az utazásomal kapcsolatban. A fiúknak azt hazudtuk, hogy tesós napot tartunk, hogy ne fogjanak gyanút. Muszáj volt hazudnunk, hogy ne bukjunk le. Bár a többieknek elmondanám ha tudnám biztosra nem mondanák el heeseungnak. Neki fáj hazudni a legjobban. Hogy minden rendben van és boldog vagyok.

Az az igaszág, hogy boldog vagyok és nem is. Boldog vagyok mert tudom hee szeret és ez kölcsönös viszont szomorú vagyok, hogy el kell hagynom őket csak is a mi érdekünkben. De tudom, hogy ez lesz a legjobb mindkettőnknek és hee hamar túlteszi magát azon, hogy elhagytam és küldföldre utaztam. Remélem majd boldog lesz és megérti az okaimat.

Jungwon ha nem ezerszer de némán kérdezte a tekintetével biztos vagyok-e benne. Nem akart elengedni de támogatot. Kinéztem egy szép kis a lakást a suli közelében és már ki is béreltem. A visszajelzéstől kicsit tartotam de örültem, hogy felvetek abba a suliba. Tényleg rengeteg figyelemre méltó szakjaik vannak. És sok minden. Mellesleg a környék is elég barátságosnak tünik ahol van az iskola.

A szüleim sírjához is kimentem. Muszáj volt még utoljára elbucsúznom tőlük. Nem voltak jó emberek de a szüleim voltak. Felneveltek és mindent megadtak amire csak vágytam. A szememben mindig is ők maradnak a szüleim akiket szeretem. Bár nehéz volt úgy állni a sírjuk előtt, hogy elmegyek és talán ki tudja mikor jövök vissza újra. Elmeséltem nekik mire készülők. Hogy hamarosan békére lelhet a lelkük. Tudtam, hogy nem hallják még is jó volt kiadni magamból. Jungwon mindvégig ott volt velem és együtt emlékeztünk azokra az időkre amikor éltek és jungwon is melettünk volt. Amikor még a régi önmaguk voltak.

Nagy nehezen de arra is rávettem magamat, hogy a családi házunkba el látogasak. Ez volt talán a legnehezebb. Minden emlék ide köt. Attól féltem ha átlépem a küszöböt megrohamoznak az emlékek és sírva fakadok. Hamarabb kelett volna ide eljönnöm de nem vitt rá a lélek.

Amiotta a szüleim meghaltak már semmi sem kötöt ehez a házhoz. Talán akkor vált igazán üresé amikor jungwon magamra hagyot. Egy hétel ezelőtt jártak itt a rendőrők, hogy átkutasák a házat bizonyiték gyanánt vagy hátha találnak valamit. Találtak is pár eldugot szerződést és iratokat amiken minho aláírása is szerepelt. De semmi lényegre töröt nem.

Azonnal sírva fakadtam amint beléptem. A lábbaim remegtek és ha jungwon nem lett volna melettem, hogy lelket öntsön belém a lábbaim összerogytak volna. De végig melettem volt. Fogta a kezemet és letörölte a könnyeimet. Viszont egy idő útán az ő szemei is könnybe lábadtak és akármennyire is akaratosan igyekezet nem sikerült vissza fogni a könnyeit. Tudom, hogy csak erősnek akart mutatkozni de megtört.

Ahogy a régi családi házunkban voltunk, tele képekel, emlékekel nem tudtuk megállitani a könnyeinket. Az érzelmek elhatalmasodtak feletünk. A szüleim hálójában a félig nyitva hagyot szekrényhez léptem és anyukám egyik blúzát kivettem. Beszívtam illatát amit halványan éreztem csak de örültem, hogy még megmaradt az illata ha csak halványan is. Mellkasomhoz szoritotam olyan erősen, hogy már fájt de nem érdekelt.

-Haemin? Jobb lesz ha mostmár indulunk. Nem tesz jót neked ez a sok érzelmi lavina. - vette ki a blúzt a kezemből majd rakta vissza a szekrénybe. Látva könnybe lábadt szemeimet azonnal körém fonta karjait és magához húzot, hátamat simogatva. - Ne sírj húgi mert én is fogok, és nem szeretnék a húgom előtt újra elbőgni magamat- motyogta mire szipogtam egyet majd eltoltam magamtól. 

-Hát akkor sírj! Rajta jungwon! Nem mutathatod magad mindig erősnek. Néha jobb ha kiadód magadból. A bandában lehet, hogy te vagy a leader de a valóságban az érzelmeidnek nem tudsz a vezetője lenni. - ingatam meg a fejemet két kezemet arcára csúsztatva- Ne tartsd vissza  tudom, hogy sírni akarsz- ennyi kelett bátyám szemei újra megteltek könnyekel és hangosan felzokogot én pedig megöleltem őt. Teste rázkodot a sírástól és szorosan szoritot magához miközben én hátát simogatam nyugtatásképpen. -Emlékszel anya mit mondogatot nekünk mindig? - kérdeztem- Minden embernek tudni kell megtörni. Mert mind emberek vagyunk és nem vagyunk acélból- emlékeztem vissza arra amit anya mondogatot mindig.

-Hogy is felejthetném el? - motyogta szipogva mire felnevetem.

Későn hagytuk el a házat. Talán este lehetet amikor haza mentünk. Előtte betértünk egy árúházba, és bevásároltunk. Vettünk rament is mert tudom, hogy hee szereti. Jungwon pedig tudja, hogy miatta dobtam bele a kosárba de nem szólt érte. Viszont a szemei elárulták, hogy mosolygot a maszkja alatt. Együtt megvacsoráztunk a fiúkal. Kivételesen most én főztem és jay aki jungwont tanitota. Mert a bátyám mindenképp megakart tanulni főzni, hogy főzhesen jaynek. Én elvoltam a saját kis gondolataimban amég heeseung karjai nem fonodtak körém és ölelt volna meg hátulról. Őt nem zavarta, hogy a konyhába tartozkodot jay és jungwon is. Én viszont rettentően zavarba jöttem és majd nem le is forrásztam magamat miatta. De igazából szerintem már mindenki tudja a bandából, hogy heevel van köztünk valami. Szóval ez nyílt titok.

Este hee befészkelte magát melém. Ez volt az utolsó estém amit velük töltök. Már előző este becsomagoltam és az ágyam alá csúsztatam a böróndeimet, hogy ne vegyék észre. A szekrényembe is hagytam pár ruhát, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy hirtelen eltűnt a ruháim nagy része.

Egész este nem tudtam aludni. Nem ment. Hee már békésen szuszogot mögöttem. Én viszont csak mocorogtam és sóhajtoztam. A gondolataim nem hagytak aludni. Felé fordultam és néztem ahogy aludt. Már ennyi képes volt megnyugtatani, hogy csak figyeltem ahogy néha néha pillái megrebenek az átélt álom miatt. Nagyon aranyos volt és nem tudtam betelni a látványával. Viszont kiakartam élvezni az estémet vele. Lágy puszikal kezdtem el belepni arcát magamban mosolyogva. Látam ahogy elmosolyodik és álmosan kinyitja szemeit. Derekam köré fonja kezét és közelebb von magához.

-Nem tudsz aludni ezért felébresztesz engem is? - mormogta rekedtes hangján amibe beleborzongtam. Heet pedig szórakoztata a reakcióm.

-Nem örülnőd kelene, hogy most az egyszer én kezdeményeztem? - csúsztak fel kezeim mellkasára mire megfeszült és megnyalta ajkait amit a beszürödő hold fénye miatt tisztán kivehetően láthatam.

-És mit szeretne a hercegnőm? - hajolt közelebb, kezei pedig újfent becsúsztak pólom alá- Hm?

-Ki mondta, hogy akarok bármit is? - játszodtam a hülyét, kicsit húzva az agyát amire pimasz mosoly ült ki arcára

-Akkor nem akarsz? Rendben. Akkor vissza alszom- hunyta le szemeit mire elmosolyodtam és közelebb hajoltam hozzá de megálltam tőle pár centire. Szemeit kinyitota majd szemeibe nézet, lepillantot ajkaimra majd megnyalta sajátait és derekamba marta kezeit.

Oldalra döntöt majd fölém kerekedve kezeivel csak fejem melett támasztota. Alig két centi választotta el ajkainkat egymástól. Éreztem minden lélegzet vételét és, hogy neki is felgyorsult a lélegzet vétele ahogy nekem is. Én szüntetem meg a távokságot és mohón tapadtam ajkaira kezeimet nyaka köré tekerve és lejebb húzva magamhoz. Annyira hirtelen érhete, hogy percekig csak ledermedve támaszkodot feletem. Csak pár másodperc elteltével viszonozta a csókomat, úgyan olyan stílusban. Lábaimat köré fontam és egyik kezemet puha tincsei közé vezetem ezzel kicsalva egy férfias morgást belőle. Egyik keze felcsúszot az oldalamon és megálltak meleimen amikbe belemarkolt, a csókba nyögtem ami mosolygásra késztete a fiút. Édes ajkaival nyakamat lepte el pillangó puszival én pedig nem bírtam sóhajokal elégszer a tudtása adni mennyire jólesik ninden egyes érintése.

                   ..................................

Heeseung pov:

Elmondhatatlanul boldog voltam mert haeminel remekül alakulnak a dolgok és jungwon sem ellenzni mint ahogy azt én gondoltam. Baekhyunal pedig rendeztem a dolgokat és szurkolok, hogy újra összejöjön a szőkével. Bár sejtem nehéz lesz újra meghóditanai rosét. De nem lehetetlen. Látszik, hogy rosé is még szereti.

Amikor felkeltem fura érzés keritet hatalmába. Mintha hiányozna valamim Mintha nem lenne valami rendben. De nem tudtam megmagyarázni mi vagy miért támadt ez az érzésem. Haemin nem volt melettem. Hült helye volt ezért gondoltam lent van vagy a mosdóban. Megakartam lepni valamivel ezért kiosontam a szobából és elindultam a konyha felé de megtopantam jungwon szobája előtt.

-Nem tudom jay. Szerintem rossz döntést hoztam. És büntudatom van, hogy heeseungnak nem mondhatom el.- halodtam meg jungwon szomorú hangját

- A legjobb amit tehetél, hogy támogatod haemint a döntésében. - össze ráncoltam a szemöldökömet mert nem tudtam milyen döntésről van szó. És az sem érdekelt ha hallgatozok. Haeminel kapcsolatos dolgok engem is érintenek- Ha küldföldön akar tanulni az az ő döntése -nagyra tágult szemekel kaptam fel erre a mondatra a fejemet és már bent is voltam a szobábam. Jay és jungwon az ágyon ültek miközben jay jungwon kezét fogta.

-Hogy, hogy küldföldön akar tanulni? Mirről beszéltek? - néztem előszőr jungwonra aztán jayre. Mindketten le fagytak és csak bámultak. - Mondjatok már valamit! - emeltem fel a hangomat mire jungwon csak lehajtota a fejét.

-Haemin küldföldre utazik, nem rég vittem ki a repülő térre- a fülem besipolt és hirtelen hátráltam egy lépést. Azt hittem rosszul hallok. Mindez csak egy rossz álom lehet. Haemin miért akarna elutazni ha szeret? Most amikor minden jól is alakulhatna. Miért menne el? A mi történetünk csak most kezdőthetet volna el igazán.

-M-Már miért akarna elmenni? Miért hagyna el? - remeget meg a hangom

-A húgom új életet akart kezdeni máshol. Szeret téged hee, de nem akarja a bandát zűrbe keverni és a karriered utjába sem akar állni. Szerinte így lesz a legjobb mindkettőtöknek- nyeltem egyet majd idegesen a hajamba túrtam

-Miért csak most tudok róla? Miért nem mondtad el? - néztem egyre idegesebben jungwonra aki nem tudot a szemembe nézni, jay pedig könyörgően próbálta jelezni tekintetével nem a legjobb pillanat jungwon sincs jól.

-Ő kért meg rá. Megigértem neki hee. Hid el minden egyes másodpercben elakartam neked mondani de aztán eszembe jutot, hogy a húgomnak ez volt az utolsó kérése tőlem. Ezért nem tehetem- hajtota le a fejét bünbánóan

-A francba is jungwon- szitkodtam idegesen  - Hogy engedheted el?Miért nem álitotad meg? - tehetetlenül ejtetem le válaimat és temetem kezembe arcomat.

-Mert egy felnőtt nő. Nem szólhatok bele az életébe- állt fel majd sétált közelebb-Amit tehetek, hogy támogatom- mosolyodot el keserűen

-Most... Most mi tévő legyek?- kérdeztem sokal inkább magamtól mind tőlük- Hiszen szeretem

-Akkor mire vársz még? Menj utána. Talán még utol éred. A gépe csak fél óra múlva indul- állt fel jay is majd nézet rám. Hevesen bólintotam majd szélsebbes léptekel futotam le a lépcsőkőn és meg sem álltam egészen a bejáratig. Késő lett volna taxit hívni ezért kénytelen voltam a menedzserünk régebben itt hagyot kocsiját kölcsön venni.

Csak ne legyen késő

Csak ne legyen késő..... Haemin megyek.... Várj meg....

Hi mindenki!

Közeledünk a végéhez ~~

És a kedves wattpad leszedet pár képet ebből a storyból is. Bár nem értem why amikor csak pár ártatlan képecske volt. Na mindegy. A lényeg, hogy mindenképp javitom ha már a wattpad adott nekem munkát xD

ENHYPEEEEEN COMEBAAAAAAAAAAACK🥳🥳