Yang jungwon pov :

Megilyedtem amikor arehyun fenyegetőzőt. De azzal, hogy heeseung észhez térve szakitot vele azt hittem vége a fenyegetéseinek.  De tévedtem úgyan is akkor most nem tartanék a kezemben egy levelet amit ő írt.  A hazugság mindig kiderül én pedig hazudtam a húgomnak. Elmondhatnám neki, hogy a szüleink sosem voltak tiszteségesek. Hogy emberek életét teték tönkre, hogy pénzhez jusanak és én nem bírtam ezt a terhet. Mert nem bírtam. Amikor megtudtam nem tudtam elhinni amit a saját fülemel halodtam. Sajnos rosszkor voltam rossz helyen ezért halodtam meg. Nem akartam halgatozni de akkor túlságosan is foglalkoztatot a dolog.

Jobb lenne az életem ha akkor nem halodtam volna semmit sem. Akkor nem éreztem volna mocskosnak magamat amiatt amit még csak nem is én követem el. A büntudat amit akkor éreztem amikor a húgom boldog szemeibe néztem. A húgom felnézet a szüleinkre. Szerete őket olyanak amilyenek voltak. Ezért eset pett volna nehéz elmondani neki az igazat. Lehet nem hit volna nekem. Ezért könnyebb volt magára hagyni? Nem. Nem akartam ott hagyni a pokolba, hogy aztán maga jöjön rá és csalódjon a szüleinkben. Mert ők tiszteségtelenek voltak haemin még is szerete őket.

Amikor kopogtak a levelet a párnám alá dugtam és kiszóltam, hogy "gyere".

- Jungwon? -dúgta be a fejét az ajtómon haemin majd húzta ajkait mosolyra ahogy megpillantot. Teljesen kinyitota az ajtót majd miútán beengedte magát ő is bejött és leült az ágyra melém.

-Valami baj van?

-Nincs-mosolygot rám majd sóhajtot egyet- Valamikor kimennék anyáék sírjához- tördelte újait és helyetem inkább az újait nézte.

-Akarod, hogy elkísérjelek? - tetem fel a kérdést kezeire fogva, felnézet rám majd csendben megrázta a fejét.

-Amiotta eltemetük őket egyszer sem voltam kint. Ha lehet egyedül mennék

-Legyen ahogy akarod- bólintotam. Látam rajta, hogy van még valami amit elmondana de hezitál effelől.

Furcsán viselkedet amikor hazajöt. Heeseung meg méginkább. Nem is tudom mi lepet meg jobban, hogy verekedett vagy az, hogy baekhyunal tette akivel mindig is jó viszonyt ápolt. Valami komoly dolognak kellet történie ha ők ketten egymásnak estek de nem akartam rá kérdezni.   Haemin szemein is látszik, hogy sírt még csak vacsorázni sem volt kedve.

Heeseung pedig egyhangú volt és folyton az alaksor felé leset. Az ételét is csak piszkálgata. Nem szólt senkihez és jay is furcsálta a viselkedését és mikor rám nézet én csak válat tudtam rántani mert nem tudtam mi a baja.

-Sírtál? - szólaltam meg de csak megrázta a fejét és elforditota tekintetét rólam. - Haemin. Nem tudod elrejteni a feldagadt szemeidet. Mi történt? - nem akartam tolakodó lenni mert tudom utálja ha fagatják még ha a testvére is teszi ezt.

-Igazad volt- forditota felém a fejét majd mosolyodot el keserűen-Nem kelene kedvelnem heet- megingatam a fejemet és gyengéden megfogtam a pici kezét ami most jég hideg volt.

-Én nem mondtam ilyet. Csak annyit, hogy nem akarom, hogy szendvedj. A szerelem fájdalmas és bár hee nem rossz ember nem akarlak miatta sírni látni- cirogatam kezét rá mosolyogva

-Még mindig szereti arehyunt- sütöte le tekintetét én viszont csak felsóhajtotam. - Igaz? - emelte rám szemeit megerősitésre várva.

-Miből gondolod ezt? - döntötem oldalra a fejemet majd néztem rá- A szerelem nem múlik el egyik napról  a másikra ez igaz, de biztosan tudom, hogy arehyunból még én is kiábrándulnék- pöcköltem meg orrát felnevetve mire végre mosolyra húzodtak ajkai

-De jayből nem- pimaszkodot mire éreztem, hogy a fejem pirúl haemin pedig nevetni kezd rajta.

-Ne pimaszkodj- takartam el arcomat, hogy ne lása piros arcomat

-Na de jungwonie- becézet le mire kilestem újaimon - Nem is meséltél még jayről

-Mert nincs mit mondanom- ingatam meg a fejemet mire eldölt az ágyamon és a plafonra szegezte tekintetét.

-Éhes vagyok- dünnyögte lebityesztet ajkakal mire felnevetem

-Látod? Mondtam, hogy éhes leszel ha nem vacsorázol- néztem rá rosszálóan mire felült és boci szemekel nézet szemeibe. Tudtam hogy ilyenkor megakar győzni valamiről.

-De nekem palacsintához lenne kedvem

-Este kilenckor amikor már mindenki alszik? - vontam fel a szemöldökömet amire bólintot egyet belőlem pedig kiszakadt egy sóhaj.

-Jungwonie- fogta meg kezemet és kezdte el rángatni- Te olyan finom palacsintát csinálsz

-Ki van zárva! - ingatam meg a fejemet - Nem akarom felkelteni a többieket. Most kizárolag egy zacskos levesel szolgálhatok- emeltem fel a mutató újamat és néztem rá szigorúan

-Na jungwon- probálkozot tovább mire sóhajtotam.

- Mi lenne ha inkább megnéznénk egy filmet pár chipszel? - dobtam fel az ötletet amire gondolkodó fejet vágot majd szemeit forgatva de mosolyogva bólintot egyet.

Arehyun pov:

-Minho nyugodj meg! Ez még semmit sem jelent. - próbáltam megnyugtatni a dühöngő férfit de amint csuklojára fogtam ő durván el lököt amitől a falnak estem.

-Semmit? Lehet gyanusitot leszek amiatt az idegesitő lotyó miatt. Neked ez semmi? Van egyáltalán fogalmad mit jelent ez? Hogy is lenne- nevetet fel gúnyosan ami kezdet idegesiteni. Velem ne merjen így beszélni. - Annyi eszed sem volt, hogy okosan járj el. Egy egész pénz kötegel mit hittél mire mész? Ha lett volna annyi eszed akkor akkor teted volna mikor a banda nincs ott vele. Elhitetheted volna velük, hogy el lopta vagy valami. De neked ennyi eszed sem volt.

Idegesen nyaltam meg ajkaimat és léptem egy lépést hozzá.

-Ne merészelj így beszélni velem. Mindkettőnknek ártot a liba családja. Úgyan az a mozgató rúgó. Mindketten bosszút akarunk állni- orditotam rá - Ahelyet hogy egymás okoljuk mi lenne ha- simitotam fel mellkasán amin kidudorodtak az izmok és egyből reagált is érintésemre. - Nyugodtabb körülmények között beszélnénk meg a dolgokat. Ne aggódj minho- suttogtam a nevét mézes mázos hangon mikor megéreztem kezeit derekamon- Az az átkozot liba megkeserűli. És mi sem egyszerűbb ha a bátyán keresztül érjük ezt el? - döntötem oldalra a fejemet egy csábos mosolyal ajkaimon. - Mi lehetne kegyetlenebb bosszú mint, hogy a szeretet bátyja megutálja? Senki sem tudná elviselni ha az egyik család tagja nem hisz neki.

-Nem is vagy te olyan ostoba- mosolygot le rám majd hevesen csapot le ajkaimra amit természetesen viszonoztam.

Haemin pov:

Bár még magamon éreztem a diákok tekintetét nem olyan mértékben mint mikor minden kitudodot. Nem kapok már szexuáis ajánlatokat de azért a perverz undoritó tekintetüket éreztem magamon amitől a hideg is kirázot. Fájt, hogy heeseung bunkó velem. Hogy rám sem néz és lassan hozzám sem szól csak ha nagyon muszáj.

A verekedés óta eltelt majd nem két hét én pedig még mindig úgyan ott vagyok. Amiket heeseunghoz vágtam azt úgy is gondoltam. Kezdtem azt érezni, hogy még mindig oda van arehyunért. Hogy még talán ha nem is úgy mint kezdetben de halványan még szereti. Semmi sem lehetet volna észerű magyarázat a dolgokra. A fejemben káosz uralkodot és még a saját gondolataimon sem tudtam kiigazodni.

Azt akartam, hogy békén hagyjon de közben, hogy minden a régi legyen. Hogy bárcsak nem őt szeretném. Ha tudnám mikor lettek érzéseim iránta tővében elfolytotam volna.

Rosé sem tudta elfelejtetni velem heeseungot pedig minden nap felhívot vagy űzentünk egymásnak. A suliban is sokat csevegtem vele és baekhyunal is aki amiota össze verekedet heeseungal hozzánk csapodot és az sem taszitja, hogy rosé mindig olyan megjegyzéseket tesz ami veszekedésbe torkolodik.

Minden egyes szünetben csak őt kerestem. Ügyesen került én pedig próbáltam elfogadni, hogy a kapcsolatom vele megromlot még a többiekel megerősödöt. A többiek pedig már meg sem probálták megkérdezni mi történt mert úgy is tudták akármennyiszer is kérdeznék sosem kapnának rá választ.