Lee heeseung pov:

-Heeseung! Ugye minden rendben?-érkezet a kérdés jungwontól aki aggodalomal tekintetel ült le mellém a kanapéra. -Napok óta  nem szólsz egy szót sem és alig eszel. Szűkszavú vagy és kedvtelen-folytata karomra simitva lágyan mire felsóhajtva néztem a földre.

-Jól vagyok-néztem jungwonra bolintva egy aprót. Bár még magam sem tudtam elhinni hogy ez lenne az igazság.-Csak kell egy kis idő amég hozzá szokok ehez az egészhez. Nem gondoltam volna hogy, ennyire megvisel majd a szakitás-dünnyögtem szomorú mosolyal amire jungwon elhúzta a száját egy kínos mosolyal ajkain

-Bocsi a kijelentésért de arehyun egész végig csak a hitel kártyádra pályázót -mondta ki a tényeket leaderünk a pattogatot kukoricát maga mellé rakva. És mintha megkönnyebült  volna hogy végre kimondhata . Úgy  tünt  mintha leszakadt volna egy teher a váláról hogy kimondta azt amit egész végig tudtam.

-Tudom-sütöttem  le szemeimet még jungwon szemei kikerekedtek  döbbenetében

-Várj!....te egész végig tudtad és nem szakitotál vele?-kérdezte egy oktával  magasabb hangon hitetlenül cikázva szemeivel tekintetemben.

-Talán azért nem tetem meg, mert vele jól éreztem magamat. Kedveltem őt, és azt gondoltam idővel ő is megkedvel elégé ahhoz  hogy ne kelljen  a pénzem neki. Vágytam a szerelemre és ő megadta.  Néha azt éreztem hogy szeret ezért is hittem hogy talán még is rosszul gondoltam és valójában  nem érdekli a pénz és a hírnév. Ezel álltatam  magam-sóhajtotam fel hajamba túrva majd hátra vetetem fejemet a kanapén. Jungwon elnyílt szájal nézet  engem majd megingata a fejét rosszálóan egy maréknyi kukoricát a szájába tömve.

-Annyi lány van a suliban sosem értetem miért pont arehyun-rázta meg újra fejét csámcsogva amire én vállat vonva fel álltam majd felé fordultam

-Asszem levegőzők egy kicsit- motyogtam zsebre vágva kezeimet, bicentet egyet majd vissza vezete tekintetét a tv képernyőjére.

-Ne maradj sokáig. Tudod hogy van még egy próbánk -emlékeztetett mire bolintotam egyet.

Kapusznimat fejemre húzva mentem a bejárati ajtóhoz majd kinyitotam és miután kiléptem a friss levegőre be zártam magam után az ajtót.  Friss  levegőre vágytam. De nem tudtam merre menjek. Fejben le beszéltem magamal hogy elmegyek a sulival szembeni parkba. Ott mindig ki tudom szelőztetni a fejemet. Elég fél óra és felszabadultabb leszek ahogy ott sétálgatok. Kevesen is járnak arra felé igy nem bukok majd le. Nyáron ott a legjobb, virágok illata lengi be az egész parkot amivel jó illatot kölcsönőz a parkban. Gyerekek futkosnak egymás után. Rengetegen piknikeznek és fagyiznak. Sokan random dancelnek és ilyenkor mindig megállok egy percre hogy megnézem ahogy a fiatal tehetségek a kedvenc bandájuk koreoját táncolják. Talán ebben az évszakban a legszinesebb a park. Gyermeki kacagásokal és sok mosolygos emberel.

A mai előadásunkat lemondták igy unatkoztam otthon és nem akartam magamba zárkozni. Valójában  nem arehyun hiánya viselt meg ennyire hanem haemin ridegsége. Azt akartan hogy szeresen. Hogy mosolyogjon rám és hogy megérinthesem. Nem tudtam megmondani pontosan mi lehetet az oka annak hogy ilyen velem mert a barátnőm hiábáiért nem lehetek én a hibás. Nem tudtam mit tervez, ha tudtam volna megakadályoztam volna. Nem tudtam hogyan vélekedjek haeminről. Hogy hogyan viszonyuljak hozzá. Tudtam hogy érez valamit irántam de nem mertem magabiztosan állitani. Lehet fére értelmeztem pár dolgot ami arra következtetet  hogy szeretne. Magam sem tudom.

Megtopantam egy pillanatra az égre felpillantva majd lehunyt szemekel mosolyodtam el, élvezve ahogy a lágy szelő cirogatja az arcomat. Percekig állhatam ebben a pózban mikor egy édes nevetés csapja meg a fülemet tőlem nem messze. Ismerős volt a nevetése. Ekkor csapot a felismerés hogy haemin nevetése is hasonló.

Azt hittem kezdek begolyózni hogy már haemin nevetését is hallom a fejemben de ahogy közeledtem meglátam baekhyunt és haemint nevetgélni az egyik padon csücsülve. 
Fájt a szívem ahogy rájuk néztem és féltékeny voltam. Ez nem is kérdés. Én akartam baekhyun helyében lenni. Én akarok haemin szépségében csodálkozni. A tudat hogy vele boldog fel emészt  belüről és ősszetöri a szívemet. Meg annyi kérdésem lett volna. Együtt vannak? Szereti őt? Utál engem? Vajon szeretne engem többként?
De a választ még saját magamnak sem tudtam volna meg mondani. Olyan felhötlenül nevetet vele. Az arca szinte ki virult.

Áll kapcsomat összeszoritva néztem végig ahogy baekhyun elhívja őt valamelyik étterembe amibe haemin széles mosolyal bele ment. Nem tudtam fékezni dühömet és akármennyire is akartam volna oda menni és elrángatni haemint barátom mellől még sem tetem. Ehelyett  inkább végig néztem ahogy egymás mellet mosolyogba sétálnak.  Az egyik énem azt sugta menjek haza de a másik viszont azt hogy kövesem őket.  Győzött  a második igy kapusznival a fejemen néztem őket a távolból. Végig néztem ahogy be ülnek egy étterembe majd megkajálnak de azt is ahogy mosolyogva ülnek le egy padra. Csak megakartam bizonyosodni arról hogy mi folyik közötük amire nem kellet sokáig várnom.

Legnagyobb döbbenetemre haemin baekhyun ajkaira tapadt aki nem restelte viszonozni csókját. Ilyenkor képes lettem volna a pokolra kíváni  a barátságunkat de eszembe jutot az is hogy nem tudhata  hogy nekem tetszik haemin ha sosem mondtam neki.
Mivel eleget láttam ezért hátat  forditva az egymás szájában turkáló párnak indultam el valamelyik közeli bár felé hogy le igyam  magamat és elfelejtsem ezt az egészet.

Írói szemszög:

Haemin tudata azt sugalta hogy ha nem szeretheti heeseungot akkor  megprobál tovább lépni. Baekhyun helyes és kedves srác igy úgy  gondolta miért ne adhatna neki egy esélyt. Boldog akart lenni és el akarta felejteni arehyunt és heeseungot is. Haemin egy rendkivül erős nő volt, még is az általa gondolt viszonzatlan szerelemel ő sem tudot megbirkozni. Nem bírt  erős maradni minden helyzetben mert minden ember képes megtörni. 

Igy nem gondolkodva hajolt baekhyun ajkaira szorosan össze zárva szemeit. Várt arra a bizonyos  érzésre amiről mindenki beszélt. A pillangokra de nem jött.  És bár baekhyun viszonozta csókját pár perc után még is eltolta magától az összes zavarodott lányt majd szelíden  rá mosolygott.

-Mind ketten pontosan tudjuk hogy te nem szeretsz engem-szólalt meg a vörös tincses fiú

-Én...én-próbált valami értelmeset  kinyögni haemin de igy is szégyellte  magát a történtekért.

-Te heeseungot akarod, és nem engem-nézett  szemeibe teljesen ledöbbentve a lányt. Baekhyun tudta. Pontosan tisztában volt haemin érzéseivel. Hiszen imádja az embereket megfigyelni. Haeminről meg lerít  hogy nem közömbös neki a srác. Érezhető volt a szikra közöttük  ami nem kerülte el a vörös hajú fiú figyelmét sem.

Yang haemin pov:

"Te heeseungot akarod, és nem engem-"

Ez az egy mondat kavargot a fejemben. Nem hagyot szabadulni a gondolata sem. Igaza van még sem merem be vallani magamnak. Most arehyun sincs a képben és így  egyszerű lenne beszélni a fiúval. Nyíltan elmondta hogy tudja hogy érzek valamit iránta az más kérdés hogy szórakozot-e velem vagy komolyan gondolta amit mondott.

Aish de szégyellem  magamat.

-Megjöttem-kiáltottam  el magamat egyhangúan ahogy beléptem a dormba majd kibujtam cipőmből és kabátomat is a fogasra akasztottam  Beljebb lépkedve találtam szembe magamat hat aggódó szempáral amire felvontam szemöldökömet értetlenül.-Történt valami?

-Nem találkoztál heeseungal haza felé? Nem jött a probára és aggódunk érte-szólalt meg jungwon homlokát passzirozva idegeségében.

-Nem találkoztam vele-ráncoltam össze szemöldökömet majd telefonom képernyőjét megnyomva néztem meg hány óra. Este tíz. Szemeim kikerekedtek a számra. Eddig elvoltam?-Próbáltátók  hívni?-kérdeztem azonnal mire sunghoon azonnal hevesen bólogatott 

-Igen, de ki van kapcsolva-sóhajtva probáltam nem pánikba esni de képtelen voltam rá. Elurakodtak  rajtam a negatív gondolatok és aggódtam a fiúért.

Féltem hogy baja esik

-Szerintem csak valamelyik klubban  iszik-vont vállat lazán niki felpillantva telefonjából-Mindig ezt csinálta amikor arehyunal össze veszet így most sem lehet máshogy. -megforgata szemeit majd halál nyugodtan nyomkodta tovább a telefont amég én a hajamat is kitépem az aggodalom miatt.

-Niki! Te egy zseni vagy-mosolygot a fiúra jake majd gyorsan elő kapta telefonját-Meg van a klubb száma így felhívhatjuk és megkérdezhetjük ott van-e heeseung-magyarázta el azonnal tárcsázva is a számot és füléhez emelte a keszüléket. Ajkaimat egy vonalba préselve szugeráltam  jake arcát még a kezeimet is össze  tetem-Rendben, köszönöm. Jó majd be nézek valamikor-mosolygot majd le rakta a telefont és megkőnnyebülve  lehuppant a fotelre-Ott van-nyögte ki egy mosolyal amire megnyugodva fújtam ki a levegőt és mosolyogtam hálásan jakere.

-Nem gondoltam hogy ennyire megviseli a ribancal való szakitás-ült sunghoon a kanapé karfájára keresztezve kezeit maga előtt-Én még felszabadultabbnak is érzem magam

-Rendben, most hogy meg van a szőke herceg elmegyek aludni hogy reggel egyáltalán fel tudjak kelni -csapta össze tenyerét sunoo mire a többiek is álmosan bólogatni kezdtek  és egy jó éjtel el is batyogtak a szobájukig.  Jungwonon  kivül aki elém sétálva tárta ki karjait hogy oda bújak  egy ölelésre. Szorosan fontam karjaimat köré nyakhajlatába furva fejemet és beszíva kellemes illatát.

-Rendben, kis prücsök-tolta el magától egy szelíd  mosolyal ajkain-Jó éjszakát!

-Én megvárom azért hogy haza jöjön igy nem fekszek le-motyogtam mosolyogva mire bolintot egyet egy sejtelmes mosolyal ajkain. Jay bukkant fel hirtelen mellettünk majd jungwonon át dobta a kezét és rám pillantot. Jungwon  persze tűz piros lett  jay tete miatt de elmosolyodot azért.

-Lenyulom a babámat ha nem bánod-közölte lazán mire mosolyom egyre csak szélesedet és egy mindentudó mosolyal néztem jungwonra aki végül tenyerébe temete arcát. Jay kacsintva egyet rám, ragadta meg jungwon pici kacsoját majd kezdte el az emelet felé húzni . De a lépcső felénél jungwon még felém fordult majd küldött egy puszit a levegőben amit le utánoztam.