YANG HAEMIN:

Elsétáltunk az egyik közeli cukrászdába amiről baekhyun azt mondta népszerű a fiatalok körében de az ízek is valami fenségesek és hogy tutira jobb kedvre deritene ha megkostolnék egyet a kedvenc édességeimből. Kedves volt tőle hogy minden erejével azon volt hogy felviditson de csak arra tudtam gondolni hogy szeretnék eltüni a föld színéről a ma történtek után. Sok mindent nem mondtam el a bátyámnak ahogy erről a képről sem tudott ugyan is aki készitete azt állitota hogy már kitörölte. Ezek szerint hazudott. 
Az ajtó fölött elhelyezkedő csengő jelezte hogy új vendégek léptek be a cukrászdába az az mi. Baekhyun kedvesen rám mosolygot majd előre engedet hogy én válaszak asztalt magunknak. Egy szimpatikus asztalt választotam ami távol volt a többi fiataltól akik párjukal fagyiztak és nyálasabbnál nyalasabb dolgokról beszélgetek. Lehet azért mondom hogy nyálas dolgokról mert jól esne ha lenne valaki az én életemben is?  Lehetséges. Jó lenne ha valaki édes dolgokat mondana nekem. Érintésekel, bókokal és szeretetel halmozna el. Aki olyanak szeretne amilyen vagyok. De sajnos a valóság sokal pokolibb a fejben kialakitot képnél. A valóságban minden sokal fájdalmasabb. Ha nem lenne fájdalom vajon minden sokal jobb lenne?

-Ezek után hogy nézek a bátyám szemébe?-meredtem magam elé teljesen megtörten-Még csak nem is tudot arról a képről mert nem mondtam el neki mindent-sóhajtotam fel összetörten mire megéreztem baekhyun kezét az enyémen mire azonal a kezére siklot a tekintetem majd egyenesen a szemébe néztem.

-Haemin-szólitot meg lágy hangon-Azért hívtalak ide hogy kicsit felviditsalak ezért kérlek amég velem vagy ne is gondolj a ma történtekre söt amikor nem is vagyok veled akkor se

-Nehéz lenne-huztam el a kezemet-Biztos te is azt gondolod hogy könnyen kapható ribanc vagyok-hajtotam le a fejemet hogy elrejtsem kikivánkózni akaró könnyeimet viszont baekhyun alamtól fogva emelte fel a fejemet ezek arra kényszeritve hogy szemébe nézek.

-Soha ismétlem soha nem gondoltam ezt. És egy kép miatt nem is fogom, ezt gondolni. Te egy különleges lany vagy és én amiota csak meglátalak ezt is gondoltam rólad. -mosolyodot el ahogy egy halvány mosoly jelent meg az arcomon

-Csak nem bókolsz?-szipogtam párat felnevetve mire baekhyun is felnevetet

-Ved is bóknak mert annak szántam-vigyorgot mint a tejbetök majd az asztalra könyökölve hajolt közelebb-Szóval milyen izű fagyit szeretsz?

-A mentás fagyit szeretem-bologatam egy vigyoral a képemen amire baekhyun elfintorodot amire csak felnevetem

-Fogkrém-grimaszolt ezel újra megnevetetve engemet előtem ülve. Sérteten csaptam a kezére mire mégjobban kezdet el nevetni.

-Pedig igen is finom-kértem ki magamnak-Ha megkostolnád bizonyára izlene

-Nincs az az isten hogy én megkostoljam-rázta meg a fejét mosolyogva mire csak megforgatam szemeimet majd fel sóhajtotam kinézve az ablakon. Az egyik itt dolgozó hangja ébresztet fel az elmélkedésből majd fordultam a dolgozó felé aki a rendelesünket vette fel.

-Én egy csokis fagyit a hölgy pedig egy metás fagyit szeretne-adta le a rendelésünket baekhyun mire csak mosolyogva bolintotam

-Sajnálom de márcsak pároknak való fagyi kehelyel tudunk szolgálni-huzta el a száját a fiatal felszolgaló, sóhajtva néztem baekhyunra akinek a szája sarkába egy ravasz vigyor jelent meg amit hirtelen nem tudtam hová tenni.

-Tökéletes lesz köszönjük-kacsintot a felszolgálóra aki csak elpirulva hagyot ott mindket hogy kihozhasa a rendelesünket.

Amint kihozták a nagy fagyi kelyhet elámultam milyen nagy és hogy menta és csoki keveréke igy baekhyun nem uszhata meg hogy ne egyen a mentából is.
-Rá basztál baekhyun-nevetem fel arc kifejezésén ami azt sugalta bárcsak meg se szólalt volna

-Nem vicces-duzzogta mire nevetve tetem a számba a mentas fagyiból amiben voltak csoki darabkák is ezel még finomabbá varazsolva a hideg édeséget. Hümmögve néztem baekhyunra aki csak szemét forgatva dölt hatra karba font kezekel.

-Hogy tudod megenni? Olyan undoritó mintha fogkrémet ennél-grimaszolt újfent

-Ezt mondod te-vágtam vissza vigyorogva közben beljebb tolva magamat a székel

-Mindenki fogkrém izűnek mondja akkor minek kostoljam meg ha olyan mint a fogkrém?-kérte ki magának mire megálltam a fagyi evésben és amolyan ez most komoly fejel néztem rá.

-Még soha nem kostoltad meg? -kérdeztem mire bolintot belőlem meg kitört a nevetés

-Most meg mi ennyire vicces?-szököt szemöldöke a magasba és nézet rám kérdően

-Ha valamit soha nem kostoltál honnan fogod tudni hogy nem fog izleni?-mosolyogtam rá megingatva a fejemet, a kanálra szedtem egy kicsit a fagyiból majd felé tartotam de ő csak elfintorodot-A kedvemért sem kostolnád meg?-néztem rá boci szemekel-Végül is azért vagyunk itt hogy jó kedvre derits. Itt a lehetőség-vigyorogtam rá amire felsóhajtot de ugyan ugy ellenált

-Várj kérek egy másik kanált mert ezek szerint csak egyet adtak -álltam volna fel de bakehyun hirtelen kikapta a kezemből a kanalamat és nyammogva ette meg a fagyit amit a kanálra szedtem. Szemeim nagyra tágultak és hitetlebkedve néztem rá ő meg csak önelégülten vigyorgot rám

-Igazad volt nem is rossz-nyalta meg feltűnően a száját amire nyelnem kellet egyet és inkább elnéztem róla

-Szóval...-kezdtem volna ide oda makogni ha nem vág közbe

-Máskor is lóghatnánk együtt

-Én benne vagyok-mosolyogtam rá végül de tekintete a hátam mögé tévedt szemei pedig elsötétedtek. Nem értetem mi történt hogy még a mosolya is az arcára fagyot de mikor heeseung termedt az asztalunk melett  reagalni sem tudtam.

-Heeseung?-nyögtem ki ezt is nehezen de ő csak pár gyilkos pillantásal díjazta baekhyunt majd kezemtől fogva kezdet el a kijárat felé rángatni idegesen. Probáltam kihuzni kezemet szoritásából de túl erősnek bizonyult ezért amint megállt kihuztam kezemet és megdörzsölgetem a csuklomat ami sajgot a keze miatt.-Ez meg mire volt jó? -kérdeztem kikelve magamból

-Neked áll feljebb?-emelte fel ő is a hangját mire egy pilanatra megilledődtem dühös énje miatt-A kiadó teljesen kiakadt jungwonra és a bandára és ez csak a te hibád

-Csak ennyi?-kérdeztem vissza idegeségemben. Nem tudtam fékezni az indulataimat-Vagy esetleg  zavart hogy baekhyunal sokal jobban elvagyok mint veled?-üvöltötem rá majd fogtam magamat és kikerülve otthagytam. Tudtam hogy ez lesz. Hogy a kiadó tudni fog rólam de nem igy kébzeltem el. Hogy pont akkor szereznek rólam tudomást amikor minden ellenem van. Arehyun hibája még is valahogy fel kéne nyitnom heeseung szemét hogy arehyun nem olyan mint amilyen. Tudnia kell milyen is valójában de amikor beléptem a dormba jungwon fogadot aki idegésében fel s alá járkált. Heeseung pont utánam jöt be de nem törödtem vele csak a szobám felé akartam menni ha jungwon hangja nem állit meg

-Megmagyaráznád azt a képet?-megtopantam majd sóhajtva fordultam meg és néztem rideg szemeibe amik ledöbbentetek. Hiszen tekintete mindig is melegséget és szeretett tükrözöt csak hogy felém most csak ridegséget tükröz.

-Nincs mit magyarazni rajta. Csak egy kép-vontam válat mire idegesen túrt hajába

-Az nem csak egy kép. Félmesztelen vagy rajta és nem elég hogy a hype nem tudot rolad de ez a kép még nagyobb port kavart. Lehet kirugnak miattad.-orditota rám mire heeseung oda sétálva jungwon mellé kezére fogot. Sose orditot velem. Most még is.
Nyeltem egyet hogy elnyeljem könnyeimet csak hogy nem ment.

-Talán mesélned kellet volna nekik rólam-motyogtam könnyes szemekel majd hátat forditva nekik szaladtam a szobámba majd megfogva a fekete táskámat dobáltam bele pár cucomat és dugtam az ágy alá. El megyek. Ez lesz a legjobb döntés. Elköltözök a fiúk dormjából hogy ne legyek a terhükre. Igy is sok problémát okoztam nekik. De mielőtt ezt megteszem beszélnem kell jayel. Tudnia kell az igazat amit a bátyám régóta titkol. Lehet ezel még jobban megutáltatom vele magamat viszont muszáj megtennem.

Szipogva egy óra gondolkodás után ki léptem a szobámból jungwon naplójával majd jay szobája előtt megtopanva. Nincs vissza út igy még egyszer megfontolva a dolgokat kopogtam be majd nyitotam be. Jay csak az ágyán feküdt és telefonozot de ahogy beléptem rideg szemekel méregetet ami miatt lehajtotam a fejemet majd az ágyától nem messze megálltam.

-Tudom hogy mind utáltok engemet és hogy emiatt akár ki is rughatnak de ne aggódj ez is majd megoldodik-nyeltem nagyot majd felemelve fejemet vettem mély levegőt-Jungwon naplóját tartom a kezemben. Az elején csak azért kezdtem el olvasni mert ugy voltam vele rá bukanok az igaszságra ami miatt 3 évig magamra hagyott. Probáltam dühös lenni a bátyámra. Utálni de sose sikerült hosszú távon. Nem tudtam mindig rideg és elutasitó lenni vele. Jungwon...-szipogtam egyet letörölve egy kosza könnycseppet- Szeret téged. De nem ugy mint egy barátot. Lehet nem kellet volna elmondanom de ha rajta múlik soha nem mondta volna el neked. Azt is tudom hogy ebbe nem kellet volna beleszólnom de csak segiteni akartam neki. Nem tudom hogy te is ugy szereted-e ahogy ő téged de remélem egyszer képes leszel te és a banda is megbocsántani a mait. -halványan elmosolyodtam majd meg sem várva a válaszát tetem le a naplot az ágyra majd mentem vissza a szobámba és zártam be az ajtót.