"-Kicsim kivel....-kezdte de amint megpillantot szemei szinte szikrákat szortak-Már megint te vagy az?"

-Igen én, de már megyek is-mondtam egyhangúan majd hátat is forditotam ha nem állit meg arehyun megjátszot hangja. Meg a liba bőr is végig futot a hátamon a hangja miatt.

-Sajnálom amiket mondtam-mondta mire muszáj voltam felnevetni emiatt nem csak ő hanem heeseung is értetlenkedve nézet rám, barátnője derekát magához ölelve.

-Nem vettem magamra-hazudtam vállam főlöt hátra nézve rájuk-És nem is haragszok rád kedves arehyun-motyogtam majd a hullám csatot az újaim között forgatva mentem vissza a szobába aminek ajtaját bezártam magam után majd az ágyra dobodtam. Nem kéne érdekelnie még is érdekel mi áll a naploban és hogy változtatnak-e valamin a beleírt sorok. Kiváncsi természetem van ezért hogy eloltsam ezt a nagy kiváncsiságot belekukintok egy kicsit. Kényelmesen elhelyezkedtem majd a naplot kihuzva a párna alól fogtam meg a lakatját majd a kis lyúkba dugtam bele az elhajlitot hullácsat végét. Forgatam párat rajta és nem is volt egyszerű meló de végül a lakat katant és leeset igy bele tudtam kukintani a naploba.

Ahogy kinyitotam a naplot kieset egy fénykép ami rólam és jungwonról készült. Egy bulin voltunk amire a szüleim csak jungwonal engedtek el. Jól éreztük magunkat és ez a kép a medence előtt készült. Az emlékre akaratlanul is elmosolyodom majd magam melé helyeztem a képecskét.
Majd lapozok egyet és szembe is találom magamat bátyám kézírásával.

Akármennyire is félek megkell mutatnom a világnak hogy a zene képes megnyugtatni az embereket és ez álltal békét lelhetsz. Reményt akarok adni az embereknek és hogy bizanak bennem. Kicsit elbizonytalanodtam....félek az embereknek feltárni a múltamat. Félek hogy nem fognak kedvelni. Mikor tovább jutotam azt hittem csak állmodom és az i-landben sokmindent megtanultam. Főleg azt hogy barátok azok akik mindig meletted állnak.
Nem tudom másnak elmondani ezért inkább papira vettem hogy bánom hogy a húgom nem lehetett ott a debütemen és nem lehetet ott az első koncertemen sem.

Könnyeim akaratlanul folyni kezdtek arcómról amik arc szélem peremén folytak le majd pottyogtak a papir lapra ezel eláztatva azt. Nem tudtam hogy idol gyakornok lett. Haragudtam rá és most is. De olvasva menyire félt és még mindig félhet összefacsarodik a szívem hogy nem voltam ott neki. Mert ezeket már nem tudom pótolni. Ezekről már lekéstem. Ahogy olvastam a sorokat mintha átéreztem volna mit érzet....a fájdalmát...a félelmet és a kicsinyke magányt ami csak miattam volt. Lehet nem voltam ott neki de legalább a naplo álltam megtudhatok dolgokat amiket senkinek nem mondott még el.

Húgom a mindenen. Ugy érzem magam mintha saját magam kitéptem volna a szívemből egy darabkát. Bárcsak megtudna nekem bocsántani. Vétkem nem kis dolog. Hiszen bizonyosan felmerülhetet benne a kérdés hogyha szeretem miért léptem le minden szó nélkül. De ezt sosem tudthatja meg. Nem akarom hogy a szüleinket hibáztasa. Mindig is tisztelte őket és felnézet rájuk. Ha elmondtam volna neki az igazat akkor vagy nem hit volna nekem vagy megutálta volna őket.

Magam mellé rakva a naplot szükitetem őssze szemöldökömet a sorok miatt. Még is mire gondolt mikor ezt írta? Miért hibáztatnám őket? Még is mit titkolhat amit ha megtudok megutálom a saját szüleinket?
Megfájdult a fejem a rengeteg bennem felmerülő kérdéstől ezért ugy döntötem elmegyek sétálok egyet addig sem agyalok majd a naploban olvasotakra. Éppen akkor léptem ki a szobámból amikor arehyun heeseungéból ezért amint megpillantot egy gyilkos tekintetel sétált hozzám közelebb az ötméteres tűsarkujában.

-Adjak egy jó tanácsot?-mondta egy undoritó mosolyal ajkain mire kezeimet összefontam magam előtt.

-Nem hiszem hogy pont a te tanácsaidat fogadnám meg de mondjad-nevetem fel gúnyosan

-Maradj távól heeseungtól-suttogta vészjóslóan kicsit közelebb hajolva hozzám-Ő csak az enyém, ezért ha megprobálnád elcsábitani majd válald a következményeket is- eltávolodott majd egy mosolyal ajkain megfordult és lelépcsőzött. Komolyan azt hiszi megakarnám szerezni magamnak  heeseungot? Hogy képes lennék mások boldogságába belegázolni?  Meghaltak a szüleim és ő komolyan azt hiszi majd boldogan élek heeseungal? Csak azért vagyok itt mert muszáj, ha nem kellene akkor már rég máshol lennék. Ő sem gondolhata komolyan amiket mondott. Ha ennyire féltékeny a barátnője akkor heeseungnak alig lehett magán tere. Sajnálom heeseungot.

Fejemet ingatva lépcsőztem le sóhajtva egyet. A nappaliban tartozkodot jake és jungwon is az utobbi csak a tévét bámulta amiben egy idétlen mesét adtak.

-Oh hercegnő-szólitot meg jake egy fülig érő mosolyal ajkain mire megtopantam és rá vezetem tekintetemet.-Hová mész?

-Sétálok egyet mert ugy érzem megfulladok ebben a lakásban-mondtam hajamba vezetve újaimat majd felsóhajtva egyet lepillantotam a lábbaimra-Amugy meg minek nekem annyi ruha?-kérdeztem egekig szökött szemőldökel.

-Szükséged lehet majd rájuk a jövőben-felelte jungwon mosolyogva -Azt gondoltuk mindent megveszünk ami csak tetszhett neked. Az iskolai egyenruhádat beragtam a szekrénybe

-Oké-mondtam egyszerűen majd utamat a kert felé vettem egyenesen a hinta ágyra. A nap sugarai ezer ágra sütötek és iszonyú meleg volt. Még is ugy gondoltam még ha meg is sülők akkor is jobb mint egy hét fiúval összezárt lakásban. Lehuppantam a hinta ágyra majd hajamba túrva vetetem hátra a fejemet és hunytam le szemeimet. Nem tudom mi fog rám várni holnap a suliban új diákként de remélem elfogadnak és kedvelni fognak ha nem is csak nézenek levegőnek. Nekem ennyi is elég lenni. Csupán ne piszkáljanak és hagyanak békén.

-Figyelj haemin-állt meg előttem jungwon halk hangon a földet bámulva-El kell mennünk probálni ugye megleszel nélkülünk is?

-Miért ne lennék? Menjetek csak-sóhajtotam behunyva szemeimet éreztem ahogy leül mellém majd sóhajt egyet-Ha mennetek kell miért nem mész?-suttogtam

-Tudom mennyire megrázot anyáék halála és hogy ugy gondolod nincs kiut de én itt vagyok neked és csak hogy tud szülsége van a világnak egy ilyen csodálatos lányra mint te húgi-mondta remegő hangal kezeit birizgálva ölében-Sajnálom hogy nem tudtalak abba a suliba iratni ahova én is járok de ott lesz heeseung és nyugodtan fordulhatsz hozzá is ha hozzám nen akarsz. Csak kérlek neves még egyszer és mosolyogj ugy rám mint régen-hangja néhol megremeget és szipogot is de mivel sejtete hogy erre inkább nem mondok semmit fel állt majd elindult kifele. A többiek is lassan kijöttek az ajtón majd intve egyet indultak a kijárat felé. Heeseung rám kacsintot ami még több kérdést és gondolatot szült a fejemben majd ő is csapat társai után eredt.

Ahogy vissza mentem a házba furcsáltam a nagy csendet de végülis őrültem hogy végre magam lehetek egy kicsikét is. A kanapéra vetetem magamat majd egészen addig forgolodtam rajta amég csak elnyomot az álom.

Csaladi házunkban találtam magamat még hozzá a szobámban amit a nap sugarai besütötek ezel is kellemes színt adva a szobának. Körbe vezetem tekintetemet a szobám falain amin regeteg családi kép volt köztük a kedvencem jungwonal. Összevontam a szemöldökömet hiszen pontosan emlékszem hogy ezt a képet összetörtem és ahogy jobban megnézem a falak szinei is sárgák pedig már réges régen át festetem anyáékal fehére. Az ágyra vezetem tekintetemet amin én aludtam. Szinte alig akartam el hinni ezért közelebb merészkedve megérintetem amint ez megtörtént muszáj volt hátrálnom. Annyira valóságosnak tünik itt minden.

Sebes léptekel lépcsőztem le a csiga lépcsőn egyenesen a nappaliba ahol a szüleim boldogan nevetgélve nézték a tévét. Könnyeim niagara vízesésként kezdtél el felszántani az arcomat, szám elé kaptam a kezemet és megszaporázva a lépteimet oda akartam szaladni megölelni őket csak hogy amikor már majd nem ott voltam hirtelen melettem elszalad történetesen én majd szoros ölelésbe vonja a szüleimet. Ekkor kicsapodik az ajtó és megérzem jungwonak a jelegzetes illatát. Mosolyogva ugyanakkor könnyezve figyeltem a családomat akik egykor mi voltunk. A friss sütemény illata. A kevenc ételeim illata amit anyukám csinált nekem. Jungwon puha ölelései és apukám viccei. Boldog családként éltünk és lehetünk is volna ha nem történt volna meg az a baleset.

Ajtó félfának dölve néztem ahogy én azon veszekedek jungwonal hogy mit nézünk meg a moziban legközelebb és anya ezt csak vigyorogva nézi végig. Ezek voltunk mi. Jó testvétek két fantasztikus szülőkel.