HOƧƎOʞ💜

Fáradtan térek be a lakássunkba. A mai nap kissé hosszúra sikeredet. Korrán reggel rádiós interjú, aztán fotózás, ebéd majd az új koreo gyakorlása. Eléggé kifújtam magam hisz ilyenkor nem csak a tanárrunk de az én szemem is rajta van a tagokon, illetve a felszerelt tükrökkön amiben tökéletesen láttom az összhangot. Ma azt kell, hogy mondjam egész összeszedettek voltak a fiúk. Néha talán Jin lépet másik írányba ami miatt összeütközött Taeval, vagy éppen Jimin kezdte előbb a második szakaszt, de ezektől eltekintve oda tették magukat, szóval nem kellett ott maradnunk tovább és haza jöhedtünk a családunkhoz. A házunk felé baktatva megittam a maradék kávémat. Nem igazán voltam kávés, de mióta az ikrek az életünk részei rászoktam. Ez elkerülhetetlen volt. Előbb vagy utóbb bekövetkezett volna. A munkám ami nem egy átlagos meló, és a magán életem sok energiámat felemészt. Ami abszolút nem panasz. Hisz imádom a feleségemet kényesztetni, a két kis csillagomról meg nem is beszélve. Minden velük töltött perc ajándék.

Benyitva a nappaliba T/N-t a Tv előtt találom. Kezében egy tál étellel, miközben izgatottan nézi a sorozatát, de annyira, hogy rágni is elfelejt. Persze az érkezésemre felfigyel, mert a nőknek megvan azon képessége, hogy egyszerre több mindent is észrevesznek.

- Szia szívem! - Köszönök neki, miközbe edző táskámat a bejárati ajtó mellé teszem.

- Szia! - Majd vissza nézett a képernyőre. - Éhes vagy? Van a tűzhelynél rizs meg csirkés szósz. De van még tegnapi maradék a hütőben. - Mutatt hátra a kanalával.

- Most nem vagyok éhes! - Terültem el a kanapén úgy, hogy fejemet szerelmem combjain tudjam pihentetni. Kezeit feljebb emelte, hogy nehogy lekönyökölje az arcomat miközben eszik. Pilláimat hosszan lehunytam, miközben élveztem az itthon melegét és T/N jelegzetes illatát. A Tv nem üvöltött nyilván azért mert a kicsik aludhatnak. - Gyerekek? - Kérdezek rá azért mégis.

- Alszanak. Majd ha vége akkor majd megnézem őket.

Ekkor elfordítottam a fejemet, hogy én is nézem a Hwarang ismétlését.

- Taehyung mikor jön?

- Már volt, ugyhogy szerintem ma már nem lesz ebben a részben.

- Ahha, mondjuk te úgyis a királyért vagy oda.

- Csak azért mert olyan helyes, amúgy egy idióta karakter.

- Nálam is helyesebb? - Vezettem rá a tekintettemet.

- Azt nem mondtam! - Nézett rám, majd lehajolva szájjon csókolt.

Még vagy egy tíz percig néztük az eseményeket amikor vége lett. T/N hátra dölve a kanapén kikapcsolta a Tv-t és a napomról érdeklődött. Míg ecseteltem neki a nap eseményeit és a vele kapcsolatos gondolataimat addig ő hajamat simogadta míg a másikkal a kezemet fogta, amit meg én simogadtam hüvelykujjammal. Így lehedtünk egy fél órát amikor aztán elkezdtük felkellni, ugyanis ideje volt ránézni a gyerekekre.

Én ajánlkoztam a feladatra, hogy megnézem a lurkókat míg T/N a konyhába ment, hogy előkészítse az enni valójukat.

A sötét szobában egyedül csak a plafonra felragasztott csillagok villágítanak. A kiságyak felől halk suttyorgást hallok, innen tudom, hogy már fent vannak. Nem kapcsolom fel nekik a villanyt mert nem akarom megvakkítani őket.

- Sziasztok álom szuszékok! - Mosolygok rájuk.

- Szia apa! - Mosolyog rám kisfiam.

- Apa, apa - ugrik fel egyből lányom. - Vegyél ki légysziiiiiii - nyúl utánam kis kezével. Megfogom apró derekát és kiemelem, majd szinte kapálodzik is, hogy tegyem le s mikor ezt is megteszem már egyből rohan is ki. Mire felnézek addigra Z/N is felkell az ágyból. Őt is megfogom és kiemelem. Majd mikor leakarom tenni tiltakozik.

- Ne abba ne tegyél le! - Bújik bele mellkasomba, és szorongatja polómat.

- Jól van kismajom. - Indulnék meg kifelé, mikor figyelmeztett, hogy a cipőjük itt maradt. Ő megfogja a sajátját míg én az üresen maradt kezembe fogom a rózsaszín lányos kis cipelőt.

- Y/N a cipőd? - Hallom meg T/N érdeklődő hangját.

- Nálam. Már hozzom is! - Mondom neki. A nappaliban a kanapéra teszem Z/N-t aki magától a lábára húzza a kék dinós cipőjét.
- Y/N gyere ide! - Szólók neki.

- Nem megyek!

- Mi az, hogy nem jössz? - Kérdezem tőle, miközben a cipőjének a tépőzárját csatolom ki.

- Nem akarom felvenni a cipőm!

- De hát akkor így, hogy mész el a bálba?

- Felesleges. Hamupipőke is elhagyta.

- De csak így találta meg a herceg.

- De én nem akarom, hogy valami buta fiú elvigyen itthonról! - Háborodott fel, a kanapé mögül.

- Te vagy a buta! Nem a fiúk! - Tápászkodott fel Z/N, és a kanapéról átnyúlva meghúzta a haját.

- Aaaah NE EZ FÁÁJ! - Üvöltötte a lányom mire szerelmem a semmiből előbukkant.

- Z/N azonnal enged el a nővéredet! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- De azt mondta, hogy a fiúk buták!

- És erre az a válasz, hogy bántalmazol egy lányt? - Szólók én is közbe.

- De ő a tesom!

- Épp azért nem kellene bántanod! Hanem vigyáznod rá! - Nézek rá lággyan mégis nevelő hangsúllyal. Z/N engem néz és mérleggel, majd úgy dönt, hogy elengedi a nővére haját. Aki ettől felocsodulva talra áll és meglöki az öccsét, aki ha nem vagyok mögötte lezakkozik a kanapéról.

- Y/N EBBŐL ELÉG VOLT! - Üvölti el magát T/N amitől mindenki megijed, igen én is. - Y/N teljesen elment az eszed!? Én megértem, hogy mérges vagy, de nem az a megoldás, hogy visszabántod a testvéredet! Mi van ha apa nincs mögötte! Megütti magát! Még a végén elkellett volna vinni az orvoshoz! Azért kislányom gondolkodj mielőtt cselekszel! Ez rád is vonatkozik Z/N! Kérjetek egymástól bocsánatot!

A két gyerek megszeppenve állt, majd Y/N megkerüli a kanapét és megöleli öccsét.

- Ne haragudj, hogy meglöktelek!

- Bocsánat, hogy meghúztam a hajadat!

- Na így már kezd alakulni! Játszatok szépen! Apa te meg add rá végre azt a cipőt! - Utasított engem is T/N és esküszöm nem mertem vele ellenkezni.

- Igen is anya. - Mondtam.

Y/N szó nélkül elém állt. Vállamba kapaszkodva nyújtotta nekem pracliját. Próbáltam vidáman rá adni a kiscipőt, hogy oldjam a helyiségben felgyűlemlet feszültséget, de mikor kisarcára néztem a szívem elfacsarodott. Legkisebbik virágszállam lehorgasztott fejjel sírdogált. Bántja, hogy rossz volt, hogy bántotta a testvérét ami miatt magára haragította az édesanyját.

- Apa egyetlen hercegnője gyere ide! - Tártam ki karjaimat, ő pedig egyből belebújt. - Na semmi baj! - Ringadtam miközben kisfejecskéjét és hátát simogadtam, miközben apró puszikkal halmoztam el.

- Sa-sajná-lom! - Szippogta a szavakat. - É-én nem akartam bántani Zh/Nt. Csak nagyon fájt a fejem és azt akartam, hogy neki is fáhjon.

- Értem.

- Ahnya most nagyon mérges rám!

- Majd megnyugszik! Ő is biztosan megijedt attól, hogy bántjátok egymást. Nekem is fájt. Anyának és apának mindig rossz látnia ha valami miatt civakodtok. Pedig nem kéne.

- Mostantól nem fogom bántani! - Jött oda Z/N is akinek a szeme szintén könnyes volt. Azzal a kezemmel amivel Y/N hátát simogadtam elvettem tőle és magamhoz hívtam vele Z/N-t is, aki félig engem, félig pedig a nővérét ölelte. Ekkor szerelmem jött a konyhából s mikor meglátott minket hármasban ölelkezve felemelt ujjal jelezte, hogy egy pillanat. Visszasetenkedet a konyhába majd visszatért a telefonjával!

- Ez most komoly! - Tátogtam oda neki.

- Muszáj! - Tátogta vissza. Mosolyogva hitetlenül csóváltam a fejemet. - Lassan kész a melegszendvics srácok! - Mondta vidámabb hangon majd eltette a telefonját nadrágja zsebébe.

Hát ilyen a mi kis családunk. Én vagyok a vigasztaló engedékeny apuka. T/N pedig a szigorú anyuka. De mi így működünk együtt.

Fhuu már nagyon régen írtam nektek és őszintén bántott a dolog. Egyszer lebetegedtem, a munka is sok volt, utána meg a kis huncut életkedvem is elment amit a mai napig próbálok csalikkal kiráncigálni a gödörből. (Komolyan mik ezek az agymenéseim!) 😅

Mindenesetre itt vagyok. És lezárult egy újabb tag reakciója. Még kettő van hátra illetve három fincsi rész. Mindig azt mondom, hogy jó lenne már lezongorázni, és még mindig ez a helyzet. Mert már megvannak a jegyzetek, hogy utána milyen témákba akarok írni. 😇

Azonban lenne egy bejelenteni valóm.
(Dobpergést)
Február 14.dikén azaz Valentin napon fog debütálni egy új könyvecském a Novel.
Ez még mindig nem önálló történet lesz, hanem ahogy a cím is hangsúlyózza novellák lesznek benne. Ez egy újabb lépcső fok affelé, hogy egyszer belekezdjek majd egy könyvbe. Mármint ami egy egész sztori.
Azt nem tudom, hogy milyen időnként hozzom a részeket, de arról biztosítalak titeket, hogy hasonló és folymatosan javuló minőségű írásokat olvashattok tőlem.
Amit a könyv tartalmazni fog:
- önálló történetek T/N-nel és banda tagokkal (nem csak BTS)
- ship történetek
- néha pedig csak önálló kis szösszenetek.

Remélem várni fogját és szeretni annyira mint a Reakció könyvemet.
Borítóját már látthatjátok is:

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤