ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

Fáradt sóhaj hagyja el ajkaimat. Reggel korában keltem az átlagnál mivel az egyik munkatársamat kellett helyettesítenem. Persze a saját műszakomat is lekellett nyomnom. Egy kifőzdében vagyok konyhai kisegítő, de csak addig míg lenem teszem a diplomámat és nem szedem meg magamat úgy pénzzel, hogy nyitni tudjak egy kozmetikai szalont. Az még legalább nyolc hónap plusz-mínusz kitudja mennyi. Mindegy ha meg is lesz a vizsgám az legalább már elég ahhoz, hogy felmutassam egy-két szalonnak és akkor már nem hagyma szaggal megyek haza. De azt hiszem ezzen ráérek még agyalni hisz nyolc hónap sok idő. Anyám szerint annyi idő alatt akár el is mehetek egy buliba ahol találkozom valakivel és mielőtt megtörténne az első komolyabb randink már várandós leszek. Pff abból nem eszik. A húszas éveim elején járok, végre kiszabadultam a családi fészekből ahol mindig is megmondták mit kellene tennem. Kár, hogy ezekre a szabályokra én magasról tettem. Sőt az ellenkezőjét csináltam sokszor. Szabad lelkű vagyok és szabad szájú. Talán túlságosan is. Emiatt (is) sokszor kerültem bajba. Annak érdekében pedig, hogy ne kopaszodjak meg hamar amit ugye a suli nagymenői biztosítottak volna, apám beíratott harcművészeti órákra. Onnétól kezdve pedig nem volt megállás. Végük volt a ribancoknak.

– Elnézést kisasszony – szólt hozzám egy idősebb Úr.

–Tessék?

– Szabad ön mellett ez a hely?

– Ohh persze jöjjön csak – keltem fel a helyemről.

– Nem akarom, hogy miattam álljon.

– Semmi baj. Lassan úgy is felkellett volna. A következő megállónál leszállok. – Az Úr csak bólintott majd elfoglalta a helyemet. Az ajtó üvegén keresztül kémleltem a város. Egy néni galambokat etet miközben egy másik vele egyidős asszonnyal beszélgetett, friss házasok sétálgattam maguk előtt babakocsival baráti társaságok mentek csoportosulva. Sokuk iskolai egyenruhát viselt. A busz lassítani kezdett. Még egy sarok és megérkezünk. De még a sarok előtt feltűnt egy szemüveges srác aki szint úgy iskolai egyenruhát viselt és eszeveszettül rohant, mögötte pedig ott loholt három másik diák. Az egyikük utána dobott valamit, ami el is találta a srác táskáját emiatt pedig hangosan nevettek. A busz ekkor bekanyarodott és hiába nyújtottam vissza felé a nyakamat már nem láthattam őket.
Zaklatók. Megismerem az embereknek ezt a fajtáját. Volt benne részem ahogy a húgomnak is. Tudom mit tud tenni egy ember önbecsülésével ha téged helyeznek a vicc közép pontjába. Az agyamat egyből elöntötte a düh, és a szívem is hevesebben kezdett el verni az adrenalintól mert tudom, ha kinyílik a busz ajtaja utánuk megyek.
Ahogy megállunk és kinyílik az ajtó elsőként szállok le és futni kezdek. Nem tudok parancsolni magamnak. Nem tudna megállítani senki. Az ösztöneim hajtanak. Ha akarnék se tudnék olyan ember lenni aki elnéz egy ilyen tett fölött. Nem megy. Mert pontosan tudom, milyen érzés bántalmazottnak lenni. És pont ezért nem tudok beállni a csendben fejüket elfordítok sorába.
A város azon szakaszában találtam meg őket ahol kevesebb ember jár. Akik el is mentek csak rosszallóan néztek a négy fiatalra akiknek hangos kacaja és ócsárló szavai vízhangot vertek a környéken. Senki sem állt meg, hogy segítsenek a srácnak.
Nagy levegőt vettem és elindultam a három nekem hátat mutatót egyénnek.

– Na mi van pápaszem? Félsz? – Kérdezte tőle a szőke.

– Chan néz csak rá mindjárt behunyózik a gatyájába! – Röhögött örült módjára a vörös.

– Van egy filced?

– Nekem van – nyújtotta át a kupak nélküli alkoholos filcet a pink hajú harmadik.

– Nos pápaszem, döntsd el mi legyen a homlokodra írva. Hogy mekkora lúzer vagy, vagy inkább rajzoljak egy méretes vastag faszt a szádhoz közel, hogy megtudja mindenki mekkora egy kéjenc faszt szopó buzi is vagy!

– Ez az! – Helyeselt a vörös.
Az előbb hallottak alapján Chan már közeledett volna a filccel a srác homlokához, de hátulról elkaptam a csuklóját.

– Ha egy vonal is rákerül az arcára, akkor garantálom, hogy törött kézzel mész innen haza!

– Ki ez a ribanc? – Kérdezte a vörös.

– Ez a ribanc mindjárt kicsavarja a haverod kezét, utána pedig betöri a te orrodat is.

– Engedj már el bazd meg! – Rántgatja idegesen markomban magát.

– Majd ha bocsánatot kérsz tőle!

– Ch na azt lesheted! – Az ellenkezése hallatán kezét hátra rántottam amitől hangosan feljajdult. A haverjai egy pillanatra ledermedtek, majd mikor észbe kaptak indultak rám vetni magukat. Gyors hátra léptem magammal rántva a szőkét így ő került a helyemre és a nekem intézett jobbos-ballosokat ő kapta.

– Ahh bazd meg! – Üvöltött fel újra.

– Baszki Chan ne haragudj! – Szabadkozott a csöndesebb, akihez végül is hozzá löktem a fogva tartottamat.

– Nem mondom még egyszer. Kérjetek tőle bocsánatot!

– Ribanc – szólt a vörös hajú és nekem rohant az öklével. Fejemet arrébb rántottam így az ökle elment mellettem, a lendület azonban tovább vitte így csak megemeltem a bal térdemet. Én nem bántottam ő szaladt bele. Nyüszítve szorította a fájós hasához a kezét. A másik kettő is nekem bátorodott. Nem akartam nagy fájdalmat okozni nekik úgyhogy nem is ütöttem vissza csak kitértem előlük néha úgyhogy egymásnak vitték be a nekem szánt öklösöket. Elintéztem, hogy egymást verjék és ebben el is fáradtak.

– Elég volt ebből! Végett vetek ennek! – Hallódtam meg mögülem az örült vörös fortyogó hangját, majd közelgő lépteit, de mikor hátra néztem csak a kezét láttam benne egy bicskával, de azt is lefogta valaki. Egy srác volt az. Magas, széles vállú. erős állkapcsa és szőke festett hajjal.

– Azt hiszem kölykök közötti harchoz ez már kicsit túlzás! – Szorította meg jobban a kezét amiből aztán kiesett a kés. – Vedd fel! – Utasított engem én pedig tettem amit kért. – Mi a neved? – Kérdezte a srácot.

– Semmi közöd hozzá!

– Oké. Szóval Semmi közöd hozzá, mit szólnál, ahhoz hogyha az előtted álló hölgy most fogná azt a kést amivel az előbb megtámadtad és jól bordán szúrna. Megtehetné hisz téged én foglak. Eléggé szabad a pálya és gondolom van is benne elég düh, hogy ehhez szánja magát. A harci mozdulataiból amit láttam feltételezhető, hogy tudja is hol lenne a legjobb megszúrni. Egy bénulás elég szar lenne ilyen fiatalon, de ha elég ügyes akár az életedet is elvehetné. Elég para belegondolni, hogy még nagykorú sem vagy már is a föld alól szagolod az ibolyát. De nem teszünk ilyet! Ez nem a középkor. Nem vagyunk barbárok! És nincs is jogunk dönteni más emberek életéről, ahogy nektek sincsen jogotok bántani a diáktársatokat. Sőt senkit sem. De azért a biztonság kedvéért, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő azért kijár a büntetés. Szóval – nézett a szőkére – megtennéd, hogy odaadod a filcet. – De ő csak nem mozdult. – Nos ha nem engeded, hogy én megbüntesselek akkor megteszi más. Kihívhatjuk az egyenruhás kis barátainkat és elmesélhetjük, hogy mi történt. Sőt megmutatom, a telomon lévő videókat. A zaklatás egy durva dolog. Kapnátok érte pár évet. A börtönben sok a kiéhezett rab, és elnézve nektek pedig elég formás a hátsótok. Azért az durva lenne nem? – Nézett a szőkére, aki egyből lehajolt az azóta földön heverő filcért és átnyújtotta a srácnak. – Kösz – vette el és maga elé fordította a vöröset.

– Mit akarsz tenni?

– Talán mit akarsz tenni hyung. Ne mozogj! – Ekkor a homlokára írt valamit és még valamit az arcára. Mikor végzett intett a másik kettőnek is. A végeredményt látva pedig hosszan lehunytam a szemem. Ez egy idióta.
A vörös homlokán a „seggfej” szó szerepelt és cica arcot rajzolt neki, a szőkének elefánt feje lett és a „barom” felirat. A csendesebb nyuszi lett és az „idióta” nevet kapta.

– Kész vagyunk! Most pedig kérjetek bocsánatot és többet ne csináljatok ilyet. Ha még is így tesztek akkor garantálom, hogy a felvételek eljussanak az őrsre. – Nehezen de meghajoltak előttünk. A bocsánat kérés sem volt a legőszintébb, de ezekkel a fejekkel nagyon akkor se tudtam volna komolyan venni. A filcet ahogy a bicskát sem adtuk vissza nekik, amit sóhajtva fogadtak el és mentek is enyhén megalázottan. Nem tudom meddig lesz majd az arcukon de míg haza érnek jócskán látni fogják az emberek, hogy ők bizony Barom,Seggfej és Idióta.

– Tényleg felvetted őket? – Kérdeztem.

– Dehogy – legyintett. – Csak blöfföltem. Meg igazából nem is mondtam, hogy felvettem volna.

– Mhh igaz. Cseles, de írhattál volna mást is rájuk.

– Mint például?

– Mondjuk, hogy zaklatók! A lenéző tekintettek talán kissé elvették volna a kedvüket.

– Mhh lehet. De abban nem lett volna semmi móka. – Terült el arcán egy széles mosoly ami miatt pont ugy nézett ki mint egy nyuszi és emiatt én is elmosolyodtam.

– Izé – szólalt meg mellettünk a srác akit végül is megmentettünk. – Szeretném megköszönni a segítségeteket!

– Nincs mit – fordultam hozzá. – De egyet jegyez meg. Ne maradj csendben ha bántalmaznak! Most mi elintéztük őket, de nincs meg rá a garancia, hogy abba is hagyják. Vagy ha ők békén is hagynak nem esik neked valaki más. Ilyenkor szólj valakinek. Tanárnak vagy szülőnek. Ha nagyon durva a helyzet válts sulit vagy szóljak a hatóságoknak ahogy izé..- néztem a szőke hajú srácra.

– Jeongguk.

– Szóval ahogy Jeongguk is mondta. A legtöbb csak figyelmeztetést kap, de ez is elég ahhoz, hogy jól össze fossák magukat. Megértetted?

– Igen. Ígérem, hogy legközelebb nem maradok csönden.

– Helyes. – Ezután Jeongguknak is megköszönte a segítségét, elköszönt tőlünk és haza is ment.

– Most, hogy kettesben maradtunk.. – kezdett bele.

– Szeretném én is megköszönni azt amit értem tettél. Sokan mentek el mellettünk és senki nem tett semmit.

– Ugyan – legyintett.

– Semmi ugyan. Te idejöttél és segítettél. Ha nem tetted volna talán egy mentős kocsiban lennék. Vagy egy zsákban. Úgyhogy köszönöm.

– Szívesen.

– Akkor én megyek is. Szia Jeongguk – mentem el melle.

– Várj!

– Mhh – fordultam vissza hozzá.

– Megtudhatnám a neved?

– T/N.

– T/N nem lenne kedved megenni velem egy rament?

– Nem is tudom. Legyen kedvem!? – Incselkedtem vele.

– Hátha nem akarsz te is bajuszt magadnak! – Lebegtette meg a filcet a kezében.

– Meggyőztél – biccentettem a fejemmel, hogy menjünk, mire ő mosolyogva oda kocogott hozzám.

Kicsit későn de meghoztam a következő részt. Úgy hiszem elég jól kezdem beleépíteni az életemben, hogy vasárnaponként publikáljak nektek. Ez még nem azt jelenti, hogy esetleg hétköznap ne lehessen néha rész, de szeretném (magamnak is), hogy ez legyen az a biztos nap, amikor leülök írni és hozni nektek tartalmat.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤

Ooh és még valami amit megszeretnék veletek osztani. Ma reggel úgy keltem, hogy esett egy kis hó, amit jó gyerek módjára ki is élveztem. Igen emiatt is csúsztam meg picit. Mindegy is. Szóval két hógolyó meccs között csináltam valamit és ezt szeretném nektem megmutatni.

Legyen szép hetettek! 🖤