- Szia Lia- köszönt Brenda, a könyvtárban délelőttös könyvtáros, akit leváltani készültem óráim végeztével.

- Hali, húzós napod volt? - kérdeztem a nálam pár évvel idősebb nőt, aki középen feltolva szemüvegét válaszolt, míg én beültem az asztal mögé és a számítógép melletti kis készüléken lehúztam a kártyámat, mint ahogy azt egy-egy műszak elején és végén tennem kell.

- Dehogy, alig szállingóztak a csendre vágyó diákok, a rendelt szállítmány is késett, úgyhogy majd neked kell átvenned. Hagytam neked egy adag makarónit a hűtőben, ha megéhezel, tudod mit kell tenned.

- Mintha csak a fejemben olvasnál, éhen halok - sóhajtottam és a gurulós irodaszékben egy félkörívet fordulva betornásztam magam a személyzeti irodába, hogy kihozzam az említett ételt. Fél háromkor még mindig csak az az egy tábla csoki foglalt helyet gyomromban, amit Rebe-től kaptam és komolyan elgondolkodtam azon, hogy ráfanyarodom a vaníliás illatgyertyára, de szerencsére Brenda megmentett egy gyomormosástól.

- Megyek is, már várnak otthon a cicáim. Jó étvágyat.

- Szia Brenda! - integettem neki a villával számba lapátolva egy adag tésztát. A copfos lány távozott a könyvtár kopottas fehér ajtaján, én pedig táskámból előhalászva a füzetemet, nekiláttam az egy hetes határidővel feladott esszémnek. Ugyan belemerültem a biokémia rejtelmeibe, de multifunkciós koncentrációval figyeltem az ajtón betoppanó diákokat, akiknek egy része tanulni vagy egy csendes zugra vágyott, míg a másik része, hál Istennek, a jóval kisebb része pedig egy szexbarlangként használta az eldugott sarkokat. Nincs is izgatóbb, mint Dante Poklát vagy a Hamletet lepedőnek hasznáni...

- Magnolia Mendes? - állt meg az asztal túl oldalán egy királykék overálba öltözött fiú és baseball sapkáját zavartan vette le fejéről, melynek ellenzője a futárszolgálat logójával volt ellátva.

- Igen, miben segíthetek? - kérdeztem becsukva, majd gondosan egymásra helyezve az asztalon szerteszét heverő füzeteimet és tankönyveimet.

- Meghoztam a rendelt könyveket. Legyszíves, írd alá itt - nyújtott át egy csiptetős irattartón ékeskedő számlát, amire felfirkantottam teljes nevemet, majd követve a futárt a parkolóba, segítettem neki behordani a dobozokat. - Megbírkózol ezzel egyedül?

- Lány vagyok, nem gyenge. Ha ennyivel nem tudnék megbírkózni, akkor most feltehetőleg Hitlerrel monopolyznék a pokolban. Megoldom, kösz - vettem el tőle az utolsó karton dobozt és a másik kettőre helyezve egy zsebemben heverő bicskával elvágtam a ragasztószalagot.

- Ó, rendben, akkor megyek - habogta zavartan tarkóját vakarva és vonakodva távozott. Nyugodt sóhaj hagyta el sötétszürke rúzzsal kent ajkaimat, majd a szék hátára terítve bőrdzsekimet,nekiláttam a könyvek kipakolásának.

- Jól elbántál szegénnyel - jegyezte meg egy távozni készülő srác és borostás arcán széles mosoly jelent meg. A doromboló hangból tudtam, hogy Max, a suli sztárkosarasa kötött belém, hiába nem néztem a százkilencvenhárom centis Herkules felé.

- Törődj a magad dolgával - hurrogtam le a székre ülve, hogy a számítógépes táblázatba is felvigyem az új könyvek ISBN kódját és a leltár részévé váljanak mielőtt a polcra helyezém őket.

- Minden ami a felségterületemen történik az az én dolgom, tündérke - felelte és kicsapva a nyikorgó ajtót, egy kacsintás kíséretében távozott.

Max tipikus gazdag kölyök, akinek születésekor egy uralkodóhoz méltó nevet adnak, magánbölcsőde miatt nem szocializálódik, emiatt pedig egy öntelt seggfej lesz belőle, aki anyuci-apuci pénze miatt elhiszi, hogy megtehet mindent, amit csak akar. De Gucci öv, Louis Vuitton hátizsák oda, ő is csak egy srác a sok közül. Lehengerlő külsővel és állakat földre taszító magabiztos szöveggel.

Meglepő módon azonban minden délutánját a könyvtárban tölti a feltehetőleg kastély méretű házában való bulizás helyett. Az órák után csak beül és minden átkozott nap ugyanazt a könyvet veszi le a polcról, majd fél óra után elmegy. Pontos, kicentizett negyven percig van távol s azt követően ismét visszatér és előről kezdődik a körforgás. Végül percre pontosan hat órakor tér haza. A könyvet valószínűleg már kiolvasta, méghacsak fél órás részletekben is, a tanévek során akár többször is átnyálazhatta a mágikus darabot annak vastagsága ellenére.

Miután oly kedvesen hagyott ott, gondoltam csekély bosszút forralok ellene és levettem az olvasóterem kifigyelt polcáról az ominózus darabot. Vallási kötetek - rosszul kezdődik. És bingó! A polc baljától számított negyedik, a gyakran emelgetett könyv nem volt más, mint a Biblia.

- Ironikus - horkantottam fel végigsimítva a borítóba nyomott címen. Kezemben a könyvvel sétáltam vissza az asztalomhoz, hogy a fiókomba zárjam a művet, melynek kulcsát a melltartómba rejtettem, ahol Max semmi áron sem szerezheti meg, én pedig végre kérdőre vonhatom. Miért kételkedem a fiú ártatlanságában? Ha igazán vallásos lenne, otthon tartana magánál egy Bibliát és nem egy könyvtárban cirkálna érte. Ígyhát egyszer s mindenkorra kideríthetem az egyetem élsportolójának mocskos titkait.

S hogy miért nem kukkantottam bele magam a Bibliába? Mert minden nehezen megkeresett centemet megéri, hogy láthatom Maximus Caiden Perez arckifejezését, mikor eljut a furfangos agyáig, hogy egy egyszerűnek gondolt könyvtáros képes volt kijátszani őt. Nem tudhatom biztosra mi van benne, de ha beigazolódik a megérzésem, ami általában nem csal, Max-szel szeretnék szembesülni mekkora szentségsértést tartogathat a szent irat.

Ahogy számítottam rá, fél ötkor felbukkant fekete szakadt farmerban és egy egyszerű fehér pólóban. Bakancsával szelte át a teret, s eközben igéző kék szemeit sunyin járatta, kíváncsian, vajon figyeli -e őt valaki. De be kellett érnie szerény személyemmel, ugyanis a többi könyvtárban tanuló diákot sokkal inkább a tananyag kötötte le, hisz a plázacicáknak mondhatni nem éppen ez a törzshelye, a visszafogott lányok pedig jobban kedvelik az IQ-t, mintsem az egót.

- Nem találok egy könyvet, segítenél? - kérdezte az asztal szélére féloldalasan ülve. Hófehér fogsora már-már vakítóan csillogott magabiztos mosolyának keretében, hangja pedig suttogása mögött ércesen csengett. Ha nem lennék eszemnél, az én bugyim is lecsúszot volna már, de szerencsére nem olyan vagyok, mint a Max féléket bámuló csajok, akik azt hiszik kopoltyújuk van és, hogy a Nap kering a Föld körül.

- Az újságoknál találod a nemibetegséggel kapcsolatos tájékoztatókat - mutattam balra és visszapillatottam a számítógpre.

- A védekezés az első számomra, bébi. Tudhatnád, ha belekóstoltál volna a mennybe - mutatott végig magán.

- Egy ablak melletti, francia ágyas lakosztály vár a pokolban, nem adnám fel azért - vezettem végig pillantásom az előbb általa mutatott területen.

- Most, hogy felhoztad a túlvilágot, megkívántam a vallásos témát. Mondd csak, a Bibliát merre találom?

- Biztos helyen van, higgy nekem - paskoltam meg a fiókot.

- Szeretném kikölcsönözni. Ha nem adod oda, beírok a panaszkönyvbe.

- Egy olyan nővel dolgozom együtt, akinek hét macskája van és mindegyiknek elmesélte a történetet egyenesen Ádámig és Éváig visszamenőleg. Szerinted meghat egy beírás a panaszkönyvbe?

- Add át üzvötletem Hófehérkének, most pedig add ide a Bibliát!

- Ne inkább egy tollat a panaszkönyvhöz? - nevettem el kinyitva a fiókot, majd kezemben a könyvvel kerültem meg az asztalt, hogy Max elé álljak, aki feltápászkodott a fa bútorról és felém tornyosulva próbált fenyegetni.

- Ne kekeckedj velem, bébi.

- Vagy különben mi lesz?

- Nem csak fizikailag lehet bántani embereket. Ha tudod az illető gyenge pontját, mélyebbre szúrhatod benne a kést, mint az egy tényleges pengével tudnád. Mondd csak Magnolia, neked mi a gyenge pontod?

- Az én gyenge pontom - kezdtem közel lépve hozzá amennyire csak lehet és ágyékáhz préselve magam fülébe suttogva folytattam - számodra sosem derül ki.

- De kár - suttogta és egyik kezével végigsimított arcomon, majd nyakamon és haladt tovább egészen a derekamig. A testemnek nem tudtam parancsolni, kirázott a hideg, míg libabőrös kezemen meg nem éreztem Max hatalmas tenyerét. Megragadta a könyvet a másik szélén és maga felé kezdte húzni, míg én akaratosan szorítva a példányt magam irányában ellenálltam. A huza vonánkat vicsorítások és gyilkos pillantások kísérték, de valami hatalmasabb uralkodott el rajtunk, ami eldöntötte a küzdelmet és véget vetett a csatának. A gravitáció. A könyv a földre hullott, míg mi kissé hátrébb tántorodtunk.

Egy ideig a viharkék szempártól megbabonázva álltam megdermedve, ám hamar kizökkenve a földre térdeltem, hogy felvegyem a könyvet, mely lapjaival lefele, nyitottan hevert, így, mikor becsuktam, a padlón még a lapok körvonalait megrajzolva és kitöltve fehér por terült el zöld bankjegyek társaságában. Meglepedten pillantottam Max felé, aki két kézzel hajába túrt és lesokkolódva meredt a kokainra, majd ismét kinyitva a Bibliát egy, a lapok közepén kivájt lyukkal találtam szemben magam.

- Azért jársz a könyvtárba, hogy eladd ezt a szemetet? - kérdeztem elcsukló hangon és magam sem értettem, miért lepődtem meg, mikor valami mocskosra számítottam.

- Meg tudom magyarázni - dörzsölte borostáját.

- Előbb feltakarítom - tettem le a könyvet az asztalra és az irodából kerített seprűvel és lapáttal meg nem történtté tettem az elmúlt tíz percben történteket. - Csupa fül vagyok - fontam karba kezeimet a gurulós székben Max felé fordulva, aki két egymáson tornyosuló dobozon foglalt helyet.

- Órák után ide jövök, beleteszem a cuccot a könyvbe, az ügyfél kiveszi és pénzt tesz a helyére. Ha szorít az idő, az egyik csomagot a kivágott lapok árokjába teszem, a másikat a borítóbelsőbe ragasztom.

- Szép kis hálózatot alakítottál ki, amigo, mit ne mondjak.

- Eddig egyszer sem buktam le. Pedig már gólyaként belekerültem a bizniszbe. Érezd magad külölegesnek.

- Azt nem kell mondani.

- Most hogy mindent tudsz, útjaink el is válnak.

- Ne olyan gyorsan. Mit kapok a hallgatásomért cserében?

- Azt tudom csak, hogy mit nem kapsz. Lelkifurdalást.

- Komolyan beszélek. Annyit kaszálhatnék azzal, hogy a főiskola élsportolójárol elhintem, hogy drogokkal kereskedik az iskola területén, ráadásul biznyítékom is van a... - kezdtem, de Max a fénysebességnél is gyorsabban felpattanva befogta a számat.

- Jól van, legyen, nem ingyen kérem a hallgatásodat - egyezett bele visszaülve a dobozokra. - Gondolom nem igazán fizet jól ez a meló. Mit szólnál egy sokkal jobb álláshoz magasabb fizuval, több izgalommal és egy tágasabb helyen?

- Beveszel a drogbizniszbe? Vagy a maffiába? Pisztolyom is lesz?

- Isten őrizz! Az egy nagyon veszélyes munka, ahol életek forognak kockán.

- Ugyan, nekem a veszély a középső nevem.

- Raelyn.

- Hm?

- Ez a második neved. De tök mindegy, a lényeg, hogy a veszély közelébe sem ér, ahogy te sem.

- Hagyjuk. Mi az ajánlatod?

- Légy a húgom bébiszittere. Nagyon aranyos kiscsaj flegmasággal fűszerezve. Rád emlékeztet.

- Ez lenne az izgalmas meló? Pelenkát cserélni meg cumisüvegől gyereket etetni?

- Kétszáz dollárt fizetek alkalmanként.

- Hogy is hívják a kis drogtündért?

- Juniper - mosolyodott el ám ez más volt, mint eddig. Ez egy őszinte, aranyos mosoly volt és a pézösszeggel összerakva, bizonyára sokat ér neki a húga, ha ezt váltja ki belőe. Max felállt, mely mozdulatát én is követtem és jobb kezét nyújtotta miközben sötétbarna tekintetemet rabul ejtette. - Áll az alku?

- Áll az alku - ráztam meg kezét.

࿐ཽ༵°➚ ¡ 𝙖𝙪𝙩𝙝𝙤𝙧'𝙨 𝙣𝙤𝙩𝙚 !
nos babák, mi a véleményetek max-ról? első látásra szerelem?
köszönöm, hogy időt szántatok az elolvasására.
love you, guys
stay safe
xoxo patricia