- Sajnálom [Név]-chan... - suttogta, majd a fejét lehajtva kilehelte lelkét...

- Oi Kirishima! - rázogattam - Kirishima!

Nem válaszolt...

- KIRISHIMA!!! - ordítottam sírva, és a testre hajtottam a fejem.

Nem érdekelt, hogy megsemmisül a bizonyíték, sírtam, sírtam...

[Név] szemszöge:

Mentősök szirénáztak, rendőrök kiabáltak mindütt, de én mégse hallottam ezeket a hangokat. Teljesen összetörtem. Meg tudtam volna védeni Kirishimát, de nem sikerült... Szánalmas vagyok...

- Oi [Név]-chan! - hallottam meg Aoyama hangját.

- Aoyama! - borultam a fiú nyakába - Azt hittem elkaptak Katsukiék.

- Nem, dehogy - mosolyodott el Yuuga, de ez a mosoly sem tartott sokáig - Kirishima? Hol van?

- Ő? Ő meghalt Aoyama - hajtottam le ismét a fejem - Miattam... Megint...

- O-oi - ült le mellém a mentőautó platójára - Mesélj.

Mindent elmondtam neki. Nagyon rosszul esett elmondani, hisz' megint miattam halt meg egy ember.

- Sajnálom - tette a kezét a hátamra Yuuga, majd megveregette - Sikerült valamelyik gonosztevőt elkapni?

- Sajnos nem... - sóhajtottam egy nagyot.

- Kicsim! - hallottam meg apa hangját, de nem válaszoltam.

- Jó estét [Név]-kun - mosolyodott el a mellettem ülő fiú.

- Szia Aoyama - biccent a férfi, majd rám vezette tekintetét - [Név], kicsim, én-

- Sajnálod?! - förmedtem rá - Ez az egész miattam van, és azt mondtad mindenben segítesz, véded a fiúkat a csapattal erre mit csinálsz?! Semmit! Kibaszottul semmit! - ordítottam.

- Csak tudod [Név] kiütöttek minket - sütötte le [Apukád szemszíne] íriszeit apa - Mi sem tudtuk, hogy látnak minket. Agyas ez a Katsuki gyerek, és tudja mit csinál. Otthon van ebben a témában.

- Apa, helyszínelő vagy! Neked erre készülnöd kellett volna! - keltem ki magamból - Hány bevetésen történt ilyen?

- Legalább három - hangzott a felelet.

- Akkor meg miért nem tudtad megcsinálni az alapos felkészülést?! Most is csak egy revolver van nálad meg az egyenruha! Hol a golyóálló mellény? Hol van a kéngáz?

- Ide figyelj kislányom - kezdte a hegyibeszédet apa - Én tudom mit csinálok, és sajnálom, hogy Kirishima-kun meghalt. Már sajnos nem tehetünk ez ellen semmit se.

- Tsk... Wakatta - álltam fel Aoyama mellől - Szóval semmit, huh?! Kirishima halála egy nagy semmi?!

- [Név], én-

- NEM ÉRDEKEL! - ordítottam, majd apa kocsija felé vettem az irányt.

- Kisasszony, jobban meggondolhatná a szavait az apja felé - dobolt a kormányon Horáció, apa társa. [CSI:Miami -sok fel a kezekekkel🙋‍♀️ - Írói megj.]

- Fogja be, és indítson - duzzogtam.

- Várjatok meg - huppant mellém Yuuga.

- Meg engem is - ült be apa Horáció mellé - Mostmár mehetünk.

Még utoljára kinéztem az ablakon a többi helyszínelőre és a halott kémre, aki Kirishima holttestét vizsgálta. Miattam fekszik ott... Nem ezt érdemli, mégis ott fekszik...

- Kislányom - nézett hátra apa - Meg kell értened, hogy-

- Nem érdekel! - förmedtem apára, majd egy nagyot sóhajtva néztem újra a tájra.

- [Név], legalább hallgass meg kérlek - könyörgött apa.

- Tsk... De akkor vedd rövidre - ciccegtem.

- De hát [Név] kisasszony! - háborodott fel Horáció - Így nem beszélhet a tulajdon apjával!

- Hagyja csak - legyintett apa - Makacs teremtés, mint az anyja. [Név] figyelj...

- Figyelek - morogtam flegmán.

- Néha az sors nem olyan életet ad nekünk amilyet akarunk. Sokkal rosszabbat kapunk, mégis ki kell tartanunk, akárhogy is lesz... Kirishima-kun biztos jó helyen van már, és fentről vigyáz rád.

- Én meg azt szeretném, hogy lentről vigyázzon rám - forgattam meg a szemeim.

- De kicsim nem te döntöd el, hanem az élet. A sors.

- És akkor üljek tétlenül? Nézzem, ahogy Aoyamát is szétdarabolja?! - keltem ki magamból.

- Nem ezt mondtam. Aoyamát mi majd a kapitányságon védjük a tárgyalásig. Jut eszembe - vett elő egy kis cetlit - Ezt a sensei küldi neked.

- Huh? Aizawa-sensei mégis mit akar? - kaptam ki apa kezéből a kis papírt.

Kedves [Vezetéknév]-san!
Hallottunk Kirishima Eijirou meggyilkolásáról. Kérlek gyere a U.A-be, amilyen gyorsan csak lehet. Nem akarjuk, hogy téged is elcsípjenek.

Aizawa-sensei

- Huh? Apa, azonnal a U.A-be kell mennünk! - hadartam, de már késő volt.

A gonosztevők körbe vették az autót. Idegesen kapkodtam a fejem, menekülő út után keresve.

- [Vezetéknév]-kun~ - törte be az ablakot Katsuki - Olyan rég találkoztunk~ - duruzsolta, majd rám nézett - Úgy látom igyekeztek valahova. Hadd kísérjem el a bájos kislányát~ - vigyorgott rám a szőke, majd Togáékra nézett - Szedjétek ki a cukorfalatot, és vigyétek el innen.

- Miért csináljuk ezt? - sóhajtozott Dabi, majd felhúzott egy gumikesztyűt, kinyitotta a kocsiajtót, és kirángatott - Ha elmerik valakinek mondani ami történt a lány meghal - morgott unottan, majd elkezdett egy sikátor fele hurcolni.

- Aoyama, fuss! - ordítottam, de Dabi befogta a szám.

- Kuss legyen már - morgott a fekete hajú, majd elkezdett a másik sikátor fele húzni.

Miért kell a kurva gumikesztyűnek ilyen undorító szag?

[Név]-kun szemszöge:

Míg [Név]-et/at/át elráncigálta az a magas fickó, mi feltartott kézzel ültünk a kocsiban.

- Látom a lánya után akar menni - vigyorodott el Bakugou - De nem fog.

- Uram, jobb lenne elővenni a revolvereinket - olvastam Horáció gondolatait, mire alig láthatóan biccentettem.

- Huh? Talán valamire készül, [Név]-kun? - hajolt az arcomba Toga, mire felsziszegtem.

- A lányomat akarom! - kiáltottam, de már csak egy tompa fájdalmat éreztem az oldalamban, és teljes sötétség vett körül...

[Név] szemszöge:

- Itt maradsz - kötözött egy ágyhoz Dabi.

- Most meg fog erőszakolni? - néztem rá ijedten.

- Nem. Ez Bakugou ágya - mondta halál nyugodtan.

- Ez most valami vicc?! - kezdtem el ficánkolni.

- Nem, nem vicc - mormogta az orra alatt a férfi - Jobb ha nyugodtan maradsz [Név] - ment ki a szobából egy sóhajtás kíséretében.

•••

Olyan tíz-húsz percet fekhettem az ágyon, amikor ajtó nyikorgást hallottam.

- K-Katsuki? - ijedtem meg.

- Nem~ - kuncogott az illető, majd kilépett a sötétből - Bár azt akartad volna, hogy Ő jöjjön?~ Aww, ez édes!

- Mit akarsz Toga? - néztem vicsorogva a szőke hajú lányra.

- Egy kis vért~ - vigyorodott el, majd belém döfött egy tűt.

Felsikoltottam és összeszorítottam a szemeim. Szörnyű érzés volt kiszolgáltattotnak lenni. Nem tudtam tenni ellene. Nem tudtam ellenkezni. Olyan mintha egy hangya lennék, aki menekül az ember lába elől, hogy ne tapossa el. De eltapossa, ha csak valaki nem löki félre.

- Oi vérszívó csitri - szólalt meg egy ismerős hang, mire kinyitottam a szemem - Takarodj a tulajdonomtól!

- Na Bakugou-kun! - durcázott a szőke.

- Nincs "Bakugou-kun"! Tűnés! - ordított, mire kiszaladt a szobából - Tsk~ Hülye vámpír...

- K-Katsuki... Arigato - motyogtam.

- [Név], már vártalak - feküdt mellém.

- Te hoztál ide - forgattam meg a szemem.

- De ezt a pillanatot vártam - mosolygott rám kedvesen.

- Ugye tudod, hogy haragszom rád? - fordultam felé, már amennyire tudtam.

- Furahaj miatt? Igen, gondoltam - mosolygott még mindig.

- Ez nem vicces - morogtam.

- De - vigyorgott.

- Nem~

Egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk. Katsuki kiugrott az ágyból, és előhúzott egy revolvert. Üvöltözés, lövöldözés hallatszódott lentről. A hangok egyre hangosabbak lettek, és egyszer csak valaki berúgta az ajtót...

--------------------

Ohayo Minna-san!🌸
Remélem mindenki tökéletesen van, és nem halt bele a várakozásba. Nos Kiri halála sokakat megrendíthetett. Sajnálom. Nos, ebben a részben apukátok is szerepelt, szóval örüljetek😂
A következő részt 4-6 múlva hozom❤
Sziasztok!🌹❤

/Words:1074/