Az előző részből:
-[Név]-chan... Leszel a barátnőm?

Nem nagyon tudtam meglepődni Katsuki szavain, mert tudtam, hogy mostanában fog felmerülni ez a kérdés. Könnybe lábadt szemmel csak ennyit tudtam mondani;

-Igen.

Katsuki magához rántott egy ölelésre, de még mindig fájt a derekam, így felszisszentem. Bakugou csak kuncogott, mikor a derekamhoz kaptam, majd megmasszíroztam a fájó pontot.

-Ez nem vicces Kacchan!-fújtam fel az arcom dühösen, miközben még mindig masszírozgattam magamat.

-De az. Nagyon vicces!-röhögött mostmár a hasát fogva a szőke.

Még mindig durcásan néztem rá, de attól az igazi mosolyától kicsit megenyhült a tekintetetem. Örülök, hogy Bakugou megmutatta nekem ezt az oldalát is.

-És Katsuki...

-Hm?-hümmögött vissza.

-Hogy fogok suliba járni?-kérdeztem halkan.

-Még ezen a héten nem mész, majd csak utána. Minden úgy intéztem el, hogy, senki se tudja meg hol vagy.-vigyorodott el Bakugou.

-Akkor te fogod nekem az anyagot idehozni?-döntöttem oldalra értetlenül a fejem.

-Úgy tűnik.-vont vállat a fiú.-De én most megyek akkor suliba. Addig maradj itt.

-Nem is tudom mit csinálhatnék, azon kívül, hogy a seggemen maradok.-mondtam szarkasztikusan, de Ő addigra már elment.

Úgy gondoltam, nem ártana felfedezni a "lakhelyemet", ha már itt vagyok.

Tulajdonképpen csak egy franciaágyat, egy szekrényt, meg egy íróasztalt láttam, semmit többet. A fényt egy kisebb méretű lámpa adta, ami az íróasztalon volt elhelyezve.

Kicsit körbejártam a szobát, és amikor neki támaszkodtam a falnak, megéreztem, hogy egy tégla kicsit jobban kilóg a falból mint a többi.

Először csak szemeztem vele, és magamban kérdezgettem, hogy beljebb nyomjam-e vagy ne.

Végül a kíváncsiságom győzött, és kicsit megnyomtam. Amint odapasszolt a többi mellé egy ajtó jelent meg a semmiből. Ilyedtemben felsikoltottam, és csak egy mondat járt a fejemben;

-"Ez meg mi az Isten nyilának ketté baszott kurvája lehet ez?"

A szobában egy csomó gyerekkori kép volt elhelyezve rólam és Katsukiról. Mit ne mondjak, meglepődtem. Mosolyogva odasétáltam a falhoz, és visszaemlékeztem azokra a pillanatokra, amiket Katsukival és bandájával töltöttem.

Visszaemlékeztem a közös fagyizásra a/az [Kedvenc Fagyizód Neve]-ben/ban. Amikor közösen löktek bele a strandon a fiúk a medencébe. És amikor először aludtam ott Kacchannál.

Miután felidéztem e drága emlékeket, úgy gondoltam ideje visszamenni a "szobámba". Ott leültem az ágyra, és elkezdtem mindenféle hülyeségen gondolkozni.

É

ppen azon merengtem, hogy mostmár hivatalosan is Bakugou Katsuki barátnője vagyok, meg hogy milyen lesz vele a további életem, amikor ajtó csapódást hallottam meg.
Rögtön gondoltam, hogy Katsuki az, szóval inkább tovább merengtem.

Egy olyan jó két perc múlva éreztem, ahogy két erős kar fonódik a derekamra, és azokat egy fej is követi a vállamon. Katsuki...

-Megjöttem.-suttogta a fülembe, majd gyengéden megharapta érzékszervem.

-Látom, hallom, érzem.-mondtam szarkasztikusan, miközben megforgattam [Szemszín] íriszeimet, majd megkérdeztem;

-Elhoztad az anyagot?

-Aha.-bólintott, aztán elkezdődött az órákig tartó unalmas és siralmas tanulás...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Akkor mostmár érted?-nézett komolyan rám a szőke hajú.

-Aha.-válaszoltam, miközben egyik [Hajszín] tincsemet piszkálgattam.

-Jól van. Akkor most van alkalmam megkérdezni.-tette rá kezeit az enyémekre.-Eljössz velem egy randira?

-P-persze...-dadogtam zavaromban, de amikor már a fejemben az kattogott, hogy mit vegyek fel rohadtul kétségbeestem.

-[Név]? Mi a baj? Olyan sápadt vagy.-cirógatta meg az arcomat gyengéden Katsuki.

-MI A FASZT FOGOK FELVENNI, HA ITT NINCSENEK RUHÁIM?!-akadtam ki teljesen.

-Hát... Mivel a banya tud róla, hogy itt vagy, ezért volt ruhaboltba.-mondta Bakugou, amiközben a szekrényből dobált ki pár ruhát.

-Az jó... De várj...-gondolkodtam el.-Honnan tudja Mitsuki, hogy itt vagyok?

-Onnan, hogy ő is Yandere volt, miután az öregemet megkaparintotta?-vigyorodott el Kacchan.-Pont ugyanezt csinálta, mint én. (Ide direkt kérdőjelet raktam-Írói megj.)

-Furcsák vagytok. Na, de! Ha már itt tartunk, akkor milyen ruhák vannak itt...-nézegettem a különböző anyagokat.-Jézusom, Katsuki! Ezeknek kurvára nagy kivágásuk van!

-És? Nekem ezzel semmi bajom sincs...-kúszott egy perverz vigyor ajkaira.

-Nekem meg van.-fontam össze karjaimat magam előtt, és dühösen elfordítottam a fejem.

-Baszki! Vegyél már fel valamit, azt' induljunk már!-lett egyre idegesebb Katsuki.

-Várj! Most?

-Igen, most. Úgyhogy siess!-sürgetett továbbra is.

-Oké, de akkor menj ki.-szabtam ki a feltételeket, miközben már a ruhák közül válogattam.

-Nem.-jelentette ki Bakugou nemes egyszerűséggel.

-Fhuu~...-fújtam fel magam, de azért kínkeservesen kiválasztottam egy ruhát, majd öltözködni kezdtem.

Próbáltam mindent úgy csinálni, hogy például ne lássa annyit a fehérneműm, de nem sikerült. Egy-egy ilyen mozdulatomnál csak felmordult vagy csak sóhajtott egyet. Tipikus Bakugou...

Amikor végre sikerült elkészülnöm, akkor még gyorsan megbeszéltük, hogy hova menjünk el, hiszen Baku szerint az ÉN véleményem is fontos. Így végül a/az [Kedvenc Fagyizód Neve]-re/ra esett a választásunk.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

A fagyizóban;

-És miért pont ide szerettél volna jönni [Név]?-kérdezte Katsuki, miközben a fagylaltját piszkálgatta a kanalával.

-Tudod, miközben kicsit körülnéztem a "szobámban"-csináltam ujjaimmal időjelet-és találtam még egy szobát, ahol a gyerekkorunk összes pillanatát megörökítő fényképeket láttam. Ezért szerettem volna idejönni.

-T-te meg találtad?-csodálkozott el a szőke fiú.-Ahrgg~ pedig azt hittem nem fogod.

-Miért kéne ezt rejtegetned? Hiszen csak fotók voltak ott!-legyintettem nevetve, amire Bakugou ajkai közül egy nyugodt sóhaj távozott.-Miért? Volt ott más is?

-Nem, nem! Csak...

-Csak?-vigyorodtam el ravaszul.

-Csak... Áhh~! Basszameg! Ez kurva nehéz!

-Mondjad már!-kezdtem egyre idegesebb lenni.-Nem érdekel mennyire rizikós vagy bizarr, csak mondjad már!

-A szobában volt egy nagyobb kukaszerűség, igaz?-piszkálgatta már az üres fagyi kejhét Bakugou.

-Aha. Mi van vele?

-Abba vannak a "barátaid" hullái.-sötétült el egy kicsit a fiú.

-Oh... Értem.-néztem félre szomorkásan, majd betoltam magamba az utolsó gombóc fagyimat is.

-De ne aggódj.-ült közelebb hozzám Kacchan, majd a fülemhez hajolt.-Mostmár csak az enyém vagy! You Always Be Only Mine! Only Mine!-suttogta kéjes hanglejtéssel a fülembe, majd párnácskáimra hajolt.

Csak Katsuki utolsó mondata járt a fejemben, amivel a tudtomra adta, hogy csak is az övé vagyok;

Only Mine!

▪ The End ▪

Konichiwa Minna-san!^^
Na itt is lennék a White Endinggel! Tudom, tudom sokat késtem a tábor miatt, nem kell lebaszni jó?! Akkor már csak a White Epiológus, A Black Ending és annak az epiológusa van hátra. Amúgy ebben a könyvben csakis 1000+ szavas fejezetek voltak! Azta kurva! Na a következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power! PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

Egy kis bónusz ajándék;
Heroes Rising Link;
http://indavideo.hu/video/B0ku_n0_Her0_Academia_Movie_2_-_HosokFelemelkedes_magyar_felirattal_NKWT

/Words:1033/