Nem bírok több vitát,
nem bírom.
Ez a kapcsolat mindkettőnknek árt,
engedjük, hogy belepje a homály.

Nem kell megmagyaráznom.
Nem kell.
Éjjelente csak arra vágyom,
hogy emlékedet elvigye az álmom.

Nem akarok emlékezni rád. Nem akarok emlékezni rád, soha már.

Nem akarom, hogy hívj, hogy írj, hogy várj, hogy bánd, hogy gondolj rám egy unalmas órán.
Hogy félts, hogy kérj, hogy békét remélj,
hogy lásd, van más, utánam akár.

Nem érdekel mit mondasz, nem érdekel.
Az erődet a gyengeségemből nyered,
engedj el, ha nekem nem jó már veled.

Nem akarok emlékezni rád.
Nem akarok emlékezni rád, soha már.

Nem akarom, hogy hívj, hogy írj, hogy bánd,
hogy utánam rögtön találj mást.
Hogy keress, hogy felejts, hogy szeress, hogy utálj, hogy bánts,
hogy lásd az összes hibám.

Gyűlölt pillanataink emléke felemészt,
közös múltunk összes perce kísért.
Hamis mosolyod reményeket ígért,
és én elhittem neked az összes mesét.

Nem akarok emlékezni rád. Nem akarok emlékezni rád, soha már.

Nem akarom, hogy hívj, hogy írj, hogy várj, hogy bánd,
hogy gondoljrám egy unalmas órán.
Hogy félj, hogy kérj, hogy békét remélj,
hogy lásd van más utánam akár.

Nem akarom, hogy hívj, hogy írj, hogy bánd,
hogy utánam rögtön találj mást.
Hogy keress, hogy felejts, hogy szeress, hogy utálj, hogy bánts,
hogy lásd az összes hibám.

Nem akarok emlékezni rád, soha már.