Jimin POV:

Másnap reggel miután felébredtem sajgott a fejem. Az éjjel a rémálom miatt nehézkesen de vissza tudtam aludni még pár órát mielőtt dolgozni mennék. Kimásztam meleg,puha ágyamból majd elindultam a fürdőbe. A tükörbe nézve semmi mást nem láttam, ugyan az a sápadt,kialvatlan és depressziós srác név vissza rám aki minden áldott nap. Nem a legjobb módja ez a pénz keresésnek, de mivel már belemásztam ebbe a "szakmába" így más lehetőség nem igen maradt. Megmostam arcomat,fogamat, ezt követően enyhe sminket tettem arcomra. A szekrényemhez mentem ahonnan választottam egy fekete inget,fekete farmernadrágot és egy bőrkabátot is kihalásztam. Felöltöztem majd megnéztem magam a tükörben és vettem egy nagy levegőt s kifújtam. Ilyenkor nem viszek magammal se telefont,se órát mivel nem szeretném hogy ezek az értékeim amik még megmaradtak eltűnjenek. Legalább ezek megmaradtak abból az időből amikor még magamat is embernek tekintettem..

A férfi aki foglalkoztat küldött a "munka"telefonomra egy sms-t miszerint a közeli sarkon várni fog rám egy kék autó abban pedig egy 30 év körüli pasas akihez mennem kell. Vettem egy nagy levegőt és elindultam a bizonyos címre. Féltem, mint mindig most is a félelem járta át testemet, minden lépéssel ahogy közeledtem a férfi felé a halálfélelem lett úrrá testemen. A prostituáltak félnek, ez nem is kérdés hogy így van-e. Mindenki félti az életét, mivel sose lehet tudni milyen kuncsaftot fogunk ki vagy szervez be a strici. Ha túlélünk egy napot már összetehetjük a kezeinket,hálát adva hogy egyáltalán életben maradtunk. Nem is olyan régen történt egy eset, ahol a srác velem egy idős lehetett, mégis olyan férfit fogott ki aki napokig zárva tartotta a pincéjében, összekötözött kezekkel,lábakkal és menekülési esély nélkül hagyta ott a fiút. Szenvedett sokáig,többször is megerőszakolta annak ellenére hogy prosti volt a srác, mégsem akart meghalni ezért eltűrte a bántalmazást is meg az erőszakot is. Könyörgött az életéért, mindenre képes lett volna csak azért, hogy életbe maradjon, mégsem így lett. A férfi bekattant vagy tudom is én mi volt, a lényeg hogy brutálisan összeverte a fiút, ezután feldarabolta,zsákba rejtette a darabjait amiket kidobált a közeli erdőbe. Félelmetes milyen emberek léteznek a társadalmunkba, mégse tudod eldönteni hogy az ember aki veled szembe jön az utcán szociopata,elmebeteg,mentálisan sérült,sorozatgyilkos vagy szimplán csak egy megtört lelkű egyén. Szerencsémre még sose kerültem ilyen helyzetbe, de nem is szeretnék, hiszen ki akarna.

A kocsi mellé értem,hatalmas levegőt vettem próbálva leküzdeni a félelmemet ami belülről égette testemet. Épp kopogni akartam az ablakon mire a férfi már ki is nyitotta nekem az ajtót. Ez meglep,mivel nem igen szokták ezt tenni az ügyfelek. Beültem mellé,majd becsuktam az ajtót magam mellett. Nem nézett rám a férfi,elég érdekesnek és furcsának találtam amiért még egy mondatot sem hallottam tőle. De ha nem szeretne beszélni, én meg sem fogok szólalni. Elindultunk, a szívem olyan hevesen vert hogy szinte majd kiszakadt a helyéről, még is próbáltam nyugodt maradni az ismeretlen mellett. Félszemem rajta tartottam, és bíztam a sorsban annyira hogy csak nem fogok meghalni, ez is egy olyan nap lesz mint az összes többi, amikor megdugnak kifizetnek és otthagynak...de nem így lett. Észrevettem hogy sorozatos háztömbök mellett haladunk el, a környék egyáltalán nem ismerős tehát magához visz haza. Itt kezdtem igazán félni, ezt meg is láthatta a férfi akinek az arcán egy hatalmas vigyor jelent meg. Őszintén szólva,"összeszartam magam" a félelemtől ahogyan remegni kezdtek lábaim,kezeim és a testem minden pontja. Megállt a kocsival egy nagy,sárga színű ház előtt aminek barna kerítése van. Kiszálltunk, betessékelt a házba, nem szólt egy árva szót sem, bár nem értettem miért mégis azt éreztem legbelül hogy valami nincs rendben.

-Vetkőzz le amíg visszaérek, ha egy ruha is lesz rajtad nem kíméllek meg.-megszólalt, mély,rekedtes hangján amitől libabőrös lettem a félelemtől. Hogy lehet valakinek ilyen félelmetes a hangja és a kisugárzása? Szinte átjárt a félelem, a fejemtől a talpamig annyira megijedtem, hogy talán a szívem kihagyott egy ütemet. Mint aki az életéért küzd, olyan fénysebességgel kezdtem el vetkőzni. Meztelenül álltam,teljes szégyenben éreztem magam mert akárhogyan is de ez megalázó. A férfi 5 perc múlva tért vissza félmeztelenül egy korbáccsal a kezében. Ez komoly? A félelem, amitől annyira reszkettem, maga a megtestesült gonosz állt előttem akinek még mindig ott ült az arcán az a vigyor amitől bennem megfagyott a vér. Elismerem,teljesen félek tőle, a tudat, hogy a velem szemben álló férfi kezében korbács van, a másik keze pedig ökölbe van szorítva, jogosan veti fel a kérdést elmémben, megakar ölni? Vagy így éli ki a szexuális vágyait ahogyan másokat bántalmaz fizikailag, jelen esetben én leszek az áldozat.