Még mindig sokkos álapotban voltam. Nem tudtam,hogy mit mondjak vagy hogy reagáljak. Csak néztem ahogy Martin ordíbál Olivérel,majd arra eszméltem fel,hogy a fiúk összeverekedtek és Olivér rohamosan távozik.
-Kapjátok be!-ordította,majd becsapta ajtót. Azonnal Martinhoz rohantam.
-Jézusom, jól vagy?- mondtam majd a konyhába rohantam egy vízes zsepiért mert vérzet az orra.
-Igen jól vagyok.-mondta,majd megtörölte az orrát és leült a kanapéra. Odaültem mellé,erre Martin átkarolt és egy puszit nyomot a homlokomra. Láttam Martinon,hogy nagyon ideges,( nem tagadom én is az voltam!) ezért arra gondoltam,hogy összeütök valami reggelit gyorsan, aztán bekapcsolom Martin kedvenc filmjét(Amerika kapitányt,hozzáteném én Vasember fan vagyok❤️) A tervem bevált viszont még mindig éreztem hogy Martin feszült.
-Hé! Biztos minden rendben van?-kérdeztem aggodóan.
-Nincs! Nem értem,hogy Olivér mért jár a nyomodba mért akar minket minden áron szérvasztani és mért tört be a házba? És félek attól,hogy elvesztelek!-borúlt ki Martin.
-Figyelj ezekre a kérdésekre nem tudom a választ,de abban biztos vagyok,hogy nem fog tudni minket szétválasztani és nem fogsz elveszteni!-mondtam,majd megcsókoltam.

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️ SZERINTEM EZ A RÉSZ NEM LETT ANNYIRA JÓ, DE HA TETSZESZIK AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT ÉS JELEZD KOMMENTBEN!!!!❤️❤️❤️