Keigo Takami

A nappaliban ültem és az unalom leghalálosabb pontján jártam mikor Endeavor megjelent az egyik csatornán. Persze azonnal hangosabbra is vettem, hogy jól halljam mi is történt.
"Régóta próbálja titokban tartani gyermeke halálát de mára már képes róla beszélni" tudtam, hogy vannak gyerekei, de azt nem hogy az egyik meg halt
"A legidősebb fia volt, igaz?" kérdezte a férfi amit egy "igen" követett
"Mi is volt a teljes neve?" tette fel ismét a kérdést a férfi
"Todoroki" kezdte el mondani a nevet mire gyomrom azonnal meg remegett és majdnem le estem helyemről a döbbenttől "Touya" mondta végül és a név hallatán majdnem el sírtam magam. Meg halt? Az nem lehet azt éreztem volna, nem? És Endeavor... Endeavor az apja? Ezért titkolta annyira? Ezért nem akarta, hogy tudjam? Ő bántotta őt..., engem akart megvédeni? Körbe rajongtam körülötte őt miért nem mondta el?...
Könnyeim saját életet élve kerestek ki utat szememből és a férfiak beszédével nem foglalkozva zártam magam szárnyam közé és úgy sírtam. Hiszen meg halt, gyászolhatok nem igaz? Bár nem beszéltünk jó ideje és még csak a családjáról se tudtam akkor is barátok voltunk.
A hősöm egy csomó borzalmas dolgot mondott a fiúról aki értékesebb volt mint ő valaha lesz. Úgy tűnt ezzel el temette magát előttem és minden lehető módon meg halt a szememben ameddig Touya még mindig él. Azok által amiket el mondott a férfiról még az lehet, hogy ő kényszerítette, hogy túl használja az erejét. Második számú hős..., francokat egy nagy semmi egy vénember, egy rossz apa minden amit csak el tudok mondani rossz. Talán ezt nem akarta a fiú, talán ezért nem mondta el. Talán előbb meg kellett volna tudnom és akkor segítettem volna talán ott tudtam volna még tartani talán... Még életben lenne.

Telefonom csörgése zavarta meg sírásom és TV hangja közt ki alakult kiss összhangot persze nem akartam fel venni aztán újra és újra hívni kezdtek mire már el ballagtam az idegesítő kiss tárgyig.
Misa neve jelent meg a készüléken és igazán elgondolkodva próbáltam olyan hangot ki alakítani ami nem sejteti, hogy bőgtem. Végül fel vettem és vártam, is hogy bele szóljon.
-Hawks! Minden rendben? - kérdezte mire akaratlanul is le gördült egy könnycsepp arcomról
-Persze bocsi nem hallottam- mondtam meglepően borzalmas hangon
-Mi a baj? Borzalmas a hangod. Beteg vagy? - tette fel kérdéseit
-Persze jól vagyok- mondtam ismét olyan hangon - Meg tennél valamit a kedvemért?
-Persze mit?
-Meg tudakolnád, hogy hova temették el Todoroki Touyát? - kérdeztem mire gondolom meglepődött ezért egy kiss csend keletkezett az oldal másik végén
-Endeavor fiára gondolsz? - kérdezte zavartan
-Igen- mondtam tartva magam
-Persze meg érdeklődöm hátha nem titkolják annyira. Ismerted?
-Egy régi barát- mondtam egyszerűen mire egy "hm" hang hagyta el a másik oldalt
-Amint meg tudom hívlak- mondta majd egy "szia" után le tette.
Vissza ültem helyemre és tovább hallgattam a beszédet. Egy csomó értelmetlen dolgot mondtak és egy képet is be vágtak róla.
Az adásnak vége lett én viszont még mindig ott ültem és vártam egy Isteni sugallatot persze ez nem történt meg csak egy telefon hívás ütötte meg fülemet és mikor meg láttam a nevet azonnal fülemhez is kaptam
-Mit tudtál meg? - kérdeztem köszönés nélkül
-Tudom hova temették- mondta a nő nem figyelve előbbi illetlenségemre el is mondta pontosan hol találom
-Imádlak Misa köszönöm- nem győztem köszönni a nőnek ezt az óriási dolgot
-Még valami- szólalt meg a nő-Csk úgy anonimnak nem adták volna meg szóval muszáj voltam a neved használni remélem nem baj
-Ugyan dehogy a lényeg, hogy meg van. Tényleg nagyon köszönöm.
-Kérlek nem tesz semmit- mondta a nő hangjából tudtam, hogy mosolyog
El köszöntem majd gondolkodás nélkül öltöztem át és indultam el utamra.

Todoroki Touya

Viszonylag korán végeztünk így szinte lelkemet is égette a vágy, hogy meg látogassam saját sírhelyemet amit már nem tettem meg legalább egy hete. Ilyenkor mindig ki tudom szellőztetni fejemet ami nem kiss feladat rám nézve.
Lassan ballagtam a szó szerint kihalt területen ahol az én helyem értelmetlenül foglalja a helyet. Maszk takarta arcomat és persze kardigánom kapucni része takarta fejemet. A kiss nevemmel el látott részhez érve meglepődve néztem a friss virágokat amik nem olyan régen kerülhettek ide.
A sír egy hős gyermekéhez illő volt, személytelen de akkor is látványos. Nagyot sóhajtva húztam le maszkomat arcomról majd guggoltam le a fűbe.
Már nem Touya vagyok már Dabi.
A Todoroki név teljesen ki halt belőlem. Nincs szükségem rá. Nincs szükségem semmire ami a múltamhoz köt ez egyértelmű.
A távolból léptek hangjaira kaptam fel fejem majd azonnal fel álltam helyemről és maszkom fel húzva bújtam el a fák mögé.
______________________________________
05.17.