12 évvel korábban

Amaya a konyhában sürgött- forgott, hogy bátyának elkészítse a reggelit. Szokásos reggelit készített, mivel tudja, hogy szereti. Lépteket hallva maga mögött szemeit a konyha ajtóra emelte szemeit, ahol megjelent fekete haját felkötve Baji Keisuke. Szokásos Toman egyen ruhájában jelent meg, hiszen ő volt, a Tokyo Manji Gang egyik alapítója.

-Jó reggelt Nii-san-mosolyogva fordult az említett felé, aki elmosolyodva lépett oda, és megölelte szeretett húgát-A szokásos reggelid készül, ha lesz időd megenni-emelte fel fejét a bátyára

-Lesz. Chifuyunak is készítenél? Hamarosan itt lesz. Együtt megyünk majd a gyűlésre-tette húga fejére állát Baji

-Persze. Mi lenne veletek nélkülem?-kuncogott a lány. majd kibújt bátya öleléséből, hogy Chifuyunak is csinálhasson reggelit

Baji elmosolyodott, majd leült az asztalhoz. Nem sokkal később csengettek, majd a fiú elment ajtót nyitni, majd egy szőke hajú fiú lépett be a lakásba. Chifuyu köszöntötte a fekete hajút, majd közösen bementek a konyhába, ahol a lányt is köszöntötte. Ők hárman mindig is jól kijöttek egymással. Olyanok voltak egymásnak, mintha ők mindig is hárman testvérek lettek volna. Amaya mosolyogva nézett a két fiúra, majd elgondolkozott. Szeretné, hogy mindig ilyen legyen a kapcsolatuk, és szeretné. ha mindketten megtalálják a boldogságot. Miután elfogyasztották a reggelit, a fekete hajú elmosogatott, majd táskáját a vállára vette, hiszen lassan az iskolába kell mennie.

-Nii-san mikor akarsz a többieknek is bemutatni?-emelte vissza a szemeit bátyára a lány-Úgy megismerném már őket is. Nem csak Chifuyut szeretném ismerni. Megszeretném ismerni a többieket is-szemei csillogtak, kíváncsi, hogy bátya belemegy e abba, hogy megismerje a többi Toman tagot. Különösen Mikeyra és Drakenre volt kíváncsi. A Toman vezetője és jobb keze

-Sajnos elszomorítalak. Nem foglak bemutatni nekik. Nem szeretném, hogy bajod essen húgi. Te vagy már csak nekem. Nem keverlek bajba téged Ama-borzolta a fekete tincseket Keisuke- Szóval nem leszel bemutatva a Toman tagoknak

-Ahj....-a hangjából csalódottság hangzott ki. Szerette volna ha bátya bemutatja őt. De sajnos ez lehetetlen- Nem szeretsz engem Nii-san?

-Szeretlek, ezért is akarlak megvédeni-nyomott puszit húga homlokára-Na de nyomás az iskolába

-Hangulat romboló vagy-lépett ki a lakás ajtaján Amaya, majd elindul az iskolája irányába. Nem szeretett abba az iskolába járni, hisz az iskolában előszeretettel piszkálják

Mikor az iskola elé ért egyből megpillantotta az iskola legnépszerűbb lányát, aki mindig piszkálja őt. A fekete hajú sóhajtott egyet majd, elindult befele. Jobb ha előbb túl esik a piszkálódáson. A lány nem emelte szemeit rájuk. De amikor elhaladt ott, egyből elkapták a kezét. Szemeit egyből a barna hajúra emelte, majd undorodva figyelte őt.

-Nocsak nocsak. Amaya-vigyorodott el Nanami- Régen láttalak erre felé. Csak nem kerülöd az iskolát? Vagy talán én kergetlek el?

-Ne aggódj. Előbb törik le a körmöd, minthogy én tőled féljek. Bárki megfázhat, vagy elkaphat egy vírust. Engem nem fogsz olyan könnyen ebből az iskolából eltűntetni. Nem hagyom magam egykönnyen fruska-emelte szemeit az egyre vörösödő Nanami szemeibe

-Te kis...-a barna hajú ütésre emelte a kezeit, majd lassan lendítette előre, és majdnem megütötte a fekete hajút, ám ekkor hirtelen elkapta valaki a karját, és erősen szorított a csuklóján. Barna szemeit Nanami az illetőre emelte idegesen- Hogy mersz beleavatkozni? Egyáltalán ki is vagy te?

-Oh. Elnézést-szorított megjobban a barna hajú csuklójára- Milyen modortalan vagyok-mosolyodott el egy vörös hajú, ezüstös szemű lány- De egy kicsit kezd idegesíteni, hogy feltartasz itt mindenkit, mintha valami császárné, vagy királyné lennél-a vörös egy percre sem engedte el- De ha valami ilyesmi volnál ne haragudj. De szerintem egyik se vagy. Inkább csak anyuci és apuci elkényeztetett lánya vagy

-Hogy mered?-homlokát ráncolva figyelte az ezüst szempárokat, amik egy percre sem hagyták figyelmen kívül az ő barna szemeit-Egy kis senki vagy. És van merszed hozzám érni?-lépett közelebb a lányhoz

Hirtelen a vörös mögé két napszemüveges fiú lépett. Egyből rájuk emelte tekintetét, majd ők ketten elmentek. Talán azt hitték, hogy a lánynak segítség kell. De a vörös hajú tettei nem erről árulkodtak. Hiszen szembe szállt Nanamival is. Amayát meglepte a vörös bátorsága, és kissé elgondolkozott, hogy milyen is lehetne, ha neki is ilyen bátorsága lenne. Lily egyből a fekete hajúra nézett.

-Nem bántott nagyon apuci kicsi Hercegnője?-mosolygott barátságosan Amayára- Ha igen szólj csak, és a körmeinek annyi lesz-továbbra sem engedte el a lányt- Szóval? Letörjem őket?

-Oh. Ne foglalkozz egy ilyen emberrel. A bátyám is mindig azt mondta. Bár ő többszörösen vissza is adta annak idején a dolgokat-gondolkozott el a bátyán, hiszen rengetegszer verekedett az iskolában is már. Nem csodálkozott rajta, mikor Sano Manjiroval megalapították a Tomant

-Ki a te bátyád? Ki ilyen bölcs?-mosolygott továbbra is a lányra-Hátha ismerem őt

-A bátyám Baji Keisuke. Nem hinném, hogy ismernéd őt-gondolkozott el Amaya, sose látott egy lányt sem a közelében. De az is igaz, hogy egyik barátját sem ismeri Chifuyun és Kazutorán kívül. Szemeit az ezüst szemekre vezette melyek most felcsillantak

-Te vagy Kei-kun húga? Amaya ha jól tudom igaz?-lépett el Nanamitól, majd Amaya elé lépett-Lily vagyok. Kei-kun egy régi barátja vagyok. Még a Toman megalapítása előttről. Örülök, hogy végre megismerhettelek téged is-mosolyogva ölelte meg a lányt Lily

-Sose mesélt rólad. Sem Kei, sem pedig Chifuyu-emelte fel rá szemeit- De végre örülök, hogy ismerhetek valakit a Nii-san baráti köréből. Nem enged megismerni senkit sem-szomorodott el Ama. Nagyon szerette volna megismerni a Toman tagjait, de bátya nem engedte meg ezt neki

-Hah? Az a két jómadár nem mesélt rólam? Na most ezért kapni fognak-a vörös hajú arcáról szomorúságot lehetett leolvasni. Rosszul esett neki, hogy egyik fiú sem mesélt róla. Pedig régen nagyon jóban voltak. Míg meg nem jött a Toman megalapításának ötlete. A vörös is szeretett volna a Toman csapatába tartozni, ám egyik fiú sem engedte neki. Mikey, Draken, Pah-chin, Mitsuya, Baji és Kazutora sem. Azzal az indokkal, hogy lány, és baja eshet. Ezért Lily egy időre az összes fiúval megszakította a kapcsolatot

-Rosszul esett gondolom-figyelte az őt ölelőt- Nekem se esik jól, hogy egy barátjának sem mutat be. Azzal az indokkal, hogy ezzel is véd

-Tudom. Engem is ezzel nem engedtek a Tomanba-sóhajtott egyet majd elengedte Amayát, és felkötött haját megigazította, hogy a gumi egyetlen hajtincsét se engedje ki- De most ideje lenne már végre őket is meglátogatnom-gondolkodott el a vörös hajú- De talán még egy kicsit bűntetem őket, és addig az új legjobb barátnőmmel leszek-mosolygott a fiatalabb Bajira

Amaya most tudta rendesen megnézni Lilyt. A lánynak gyönyörű élénk skarlát vörös színű haja volt, ehhez gyönyörű ezüst színű szemek társultak. Lilyn egy fekete spirálpántos póló volt, melyet betűrt bordó szoknyájába. A pólót rengeteg apró kövek díszítették, melyek úgy csillogtak a napfényben mintha ezernyi gyémánt lenne. A szoknyán észrevehető volt egy lánc. Mely csak még jobban feldobta a ruha darabot. Ehhez egy fekete, szaggatott fazonú combzokni társult sportcipővel. Ahogy figyelte Lit, megfigyelte, hogy a napfényélén kissé élénkebb vörös színben pompázik a haja. A lány arcát is megfigyelte. Alig észrevehető szeplői voltak. Melyeket nem akart sokáig megbámulni, mivel nem biztos, hogy a vörös szereti szeplőit. A napfényének köszönhetően a fekete hajú észrevette, hogy ajkain szájfény van. Amaya gyönyörűnek tartotta a lányt. Ezzel szemben ő nem volt ennyire szép. 

Éj fekete színű haja a vörös hajúval szemben nem volt felkötve. Ezért néha amikor a szél lengedezett a lány arcába fújt néhány tincset. Bátyához hasonlóan neki is bronz színű szeme volt. Amayán iskolájuk egyenruhája volt. Mely egy sima fehéringből állt, hozzá pedig egy fekete szoknya társult. Ezen a szoknyán nem volt semmi érdekes. Egy sima szoknya volt. A fekete hajún még egy fekete combzokni volt még, egy fehér cipővel. Amaya arca sima volt. Nem borították szeplők, és pattanások sem. Ajkaira reggel felkente kedvenc szájfényét, mely cseresznyés volt. De emellett szeretett barackos ízű szájfényt is használni. Ez volt az egyetlen smink amit eltudott viselni magán. Nyakában hála nem kellett nyakkendőt viselnie mint másik iskolában hallotta. Helyette egy nyaklánc díszelgett a nyakában. Ezt a nyakláncot még a bátyától kapta. A medál szív alakú volt, és kinyitható. Amaya a bátyáról tárolt benne egy fényképet. A szív másik felét viszont üresen hagyta, majd annak a személynek akivel majd összeköti az életét.

Eközben az iskola kapun a diákok léptek be, hogy a mai napjukat is eltöltsék az épületben több órán keresztül. Voltak diákok akik beszélgetve lépkedett az épület bejárata felé. Sok érzelmet lehetett leolvasni az arcokról. Valaki nem örült, hogy ismét itt van. Valaki ellenkezőleg, legjobb barátjával társalgott, vagy nevetett. Megbeszélve a délutáni programot, vagy éppen a fiúkról beszélgettek, sőt néha feléjük is pillantottak, majd zavartan kapták el tekintetüket, ha éppen rájuk nézett a kiszemelt fiú. Kint az utcákon rengeteg kisgyerek sétált az anyukájával az  ovi felé. Vagy éppen a nagyszülőhöz igyekeztek, mivel a szülők dolgoztak. De sokan autóval is igyekeztek munkába. Néha még egy dudálást is lehetett hallani, ami arra engedett következtetni, hogy valaki kiléphetett az autó elé, és a sofőrnek hirtelen fékeznie kellett, nehogy baleset történjen. Majd hirtelen az iskola ajtaján az igazgatóhelyettes sietett ki, majd szemeivel a kint álló diákokat kezdte figyelni, mintha keresne valaki, majd Amyaáék felé emelte tekintetét, és nem sokkal később elindult feléjük. Amikor odaért Lilyre emelte szemeit.

-Lily Yuriitchy?-keresztbe fonta a kezeit, majd végig mérte a vörös hajút. Barna haja szokásosan felvolt fogva neki, 40-es évei felé közelítő nő nagyon szerette betartani az iskola szabályit. Ezért utálják sokan-Már vagy 20 perce az igazgatónál kéne lennie. Igyekezzen-fordult meg a nő és elindult be. A vörös elköszönt Amayától, majd követte a nőt

💎💎💎💎💎

Az órák végeztével Amaya felvette táskáját, majd kiindult az iskolából. Az órák alatt a délelőtti napsütést felváltották a szürke esőfelhők. Ahogy kilépett az ajtón felemelte szemeit. A felhők rideg szürke színben borították be az égboltot. A lány gondolataiban arra gondolt, hogy ezekből a rideg szürke felhőkből hamarosan nagy eső lesz. És most nem hozott magával esernyőt. Bátyának hiába szólna, hogy ugorjon el érte, most nem lesz ideje rá. Mivel a Toman 1. osztagának vezetőjeként muszáj ott lennie a megbeszéléseken. Amaya sóhajtott egyet majd útnak indult. Az utcákon mindenki igyekezett, hogy az eső előtt haza érjenek. Néhol egy kisgyerek sírását hallotta, aki nem akart haza menni, játszani szeretett volna még. A fekete hajú beugrott még a közeli boltba, hogy vegyen alapanyagot az esti vacsorához. Mikor kilépett az ajtón egyből megérezte testén a hideg esőcseppeket. Felemelte fejét az égre, majd arcáról elkezdett lefolyni az eső. Csendben indult tovább, ingje már teljesen elázott pedig még csak pár métert haladt tovább. Nem sokára haza ért, majd lepakolt a konyhába, a szobájába ment tiszta ruhákért, és a fürdő felé indult. 

A fekete hajú kinyitotta fürdőszoba ajtaját majd belépett a kicsi helységbe. Gyorsan lecserélte vizes ruháit, majd a konyhába sietett, hogy neki álljon a vacsorának. Nem esett neki nehezére, hogy főzzön a bátyára. Tudja, hogy fontos neki a Toman, és a családja is. Ezért egy kicsit megérti, hogy nem akarja a többi Toman tagnak bemutatni. Amaya elkészített mindent a vacsorához. Már csak a bátyát várta. De nem tudhatta pontosan, hogy mikor is fog haza érni. Hiszen van amikor ezek a gyűlések elhúzódnak. Kiemelte szemeit az ablakon. Az eső megállás nélkül esett, mintha dézsából öntenék. Egy darabig még biztos nem áll meg. Reméli, hogy ma ezt a gyűlést nem tartják sokáig. Nem szeretné, ha emiatt bátya megbetegedne.