Namjoon családjával vásárolni ment, aminek nem igazán örült, mivel egyébként sem szerette a hosszú órákba nyúló sétálgatást egy-egy termékért, másrészt meg nagyon rossz előérzete volt. Nem tudta megmagyarázni miért, de felettébb furcsa érzése volt.

A kislánya meglátott a kirakatban az egyik boltban egy babát, ami kettőt mutatott az ujjával. Furcsán nézett rá az apa, hiszen ilyet még soha sem látott, de mivel a kislánya annyira szerette volna, nem tulajdonított különösen nagy figyelmet rá. Elvégre csak egy egyszerű baba volt. Legalábbis azt hitték...

Lefekvés előtt a kislány berakta egy dobozba, amit gondosan átalakított babaágyra, majd be is takarta egy darab anyaggal, ami a takarót szolgálta. Azonban egyszer csak azt hallja „már kijöttem a dobozból", de nem tulajdonított nagy figyelmet rá és igyekezett visszaaludni, ami ugyan nem ment, mert nem sokkal később ugyan ezt a vékony hangot hallotta „már az ágyadnál vagyok". De mint előzőleg, most nem figyelt oda a kislány.

Reggel Namjoon benyit a kislánya szobájában, csakúgy mint mindennap, azonban meg is dermed abban a pillanatban, ahogy benézz a szobába, ugyanis kislánya élettelen teste az ágyon fekszik, levágott feje a hasán, a baba pedig közvetlen mellette van, de immáron három ujja van fent.