– Biztos vagy ebben? – hangja gyengéden és bársonyosan csengett, ahogy egyenesen a szemedbe nézett. Azok a nagy mélybarna szemek, amelyekbe beleszerettél, most ezüstösek voltak, mint a hold. Jelenleg a falnak voltál támasztva, miközben ezt kérdezte a forró csók közepén. Ti ketten most jöttetek a jubileumi vacsoráról, és alig vártátok, hogy hazaérjetek. Mindketten szemmel faltátok egymást egész este, és amikor a lakásban voltatok, nem tudtatok bírni magatokkal.

– Persze, biztos vagyok benne. Olyan régóta vártam erre. Ha még egy napot a tested nélkül kellene élnem, valószínűleg meghalnék. – mosolyogtál. Szavaidtól a férfi felnevetett, és ismét szenvedélyes csókra hajolt.

Amikor a kezed a hajához ment, és megmarkolta a sötét tincseit, hallani és érezni lehetett a morgását. Állatias volt, semmiben sem hasonlított az emberi énjéhez. Tudtad a kis titkát, és el kellett ismerned, hogy a farkas oldalát is szereted. Csak a kép, ahogy megvadul, és csak az ösztönei alapján cselekszik, magával ragadott. A szorítása erős volt, amikor átölelt, de érezni akartad, ahogy az ujjai olyan durván belemerülnek a bőrödbe, hogy mozdulni sem tudsz.

Megfogtad a kezét, és a fenekedre helyezted. A vérfarkas automatikusan megmarkolta a húst a tenyerében, amitől hangosan belenyögtél a csókba.

– Bassza meg... – suttogta, miközben megtörte a csókot. Lehajolt és az alakodra nézett. – Soha nem akartam követelni senkit. De most szükségem van rád. Mindenkinek látnia kell, hogy ez az angyal az egyetlenem. – fújta ki a levegőt, miközben heves tekintete rád szegeződött. Félénken felnevettél, a kezedbe fogtad az arcát.

– Gyere – csak ennyit kellett tőled hallania, hogy teljesen felébressze benne az állatot.

Újabb morgás hallatszott, amikor ismét összeérintette ajkaidat. Gyorsan felemelt, és a lábadat a derekára tette. – Lassíts, farkas. Én... soha nem voltam senkivel. Nagyon örülnék, ha elvennéd az ártatlanságomat. – elpirultál. Soha nem beszéltél neki a tapasztalatlanságodról.

– Azt hiszed, nem érzem az illatát? – kuncogott vonzó mosollyal az arcán. Az arcod azonnal forrósodott, és kezeddel eltakartad azt. – Hé... – szólalt meg, megfogta a kezed, és lassan feltárta az arcod. Vonásai lágyak voltak, tekintete csodálatra méltó. – Szerencsés vagyok. Én lehetek az első, aki örömet szerezhet neked.