Balázs kedden visszautazott az Arab Emírségekbe, így egyedül maradtam a nagy házban Mackóval.
Az első két éjszaka egyedül nem volt valami nyugodt. Csak forgolódtam és minden neszre kinyílt a szemem.

Petra elrángatott moziba magával szombaton, így nem unatkoztam. Tánc órát csak egyet tartottam, azt is óvatosan.

Roland csak kétszer hívott fel a randink óta, nem ér rá az edzések miatt. Talán kicsit hiányzik, hogy lássam. Tudom, nem szabad belelovalnom magam semmibe, hiszen nem ismerem a széndékait.
Viszont lassan két hete nem találkoztunk, ami aggaszt.

Péntek lévén beültem kedvenc kávézómba délután, hogy a stúdió levelezéseit elintézhessem. Kint ültem a jó levegőn és észre sem vettem, hogy valaki megáll felettem.

-Leülhetek?- kérdezi a számomra jól ismert hang, ami mindig mosolyt csal az arcomra.

-Szia- köszönök meglepetten- ülj csak le- majd helyet foglal mellettem.

-Min dolgozol?- kíváncsiskodik napszemüvegét levéve.

-Csak a stúdió- legyintek egyet- Te hogy hogy erre?

-Edzésről jövök, holnap meccsünk lesz.

-Sok sikert- mosolygok.

-Igazából szeretnélek megkérdezi, hogy eljössz e holnap?

-A meccsedre?- kérdezek vissza meglepetten, de izgatottan, hiszen jól esik a kérdés és szívesen mennék. Válaszként csak bólint és várja válaszom- Nem is tudom...

-Kérlek- nyúl kezemért, amit ölébe vesz.
Hogy lehet neki nemet mondani?

-Jó, elmegyek- mosolyodok el tehetetlenül.

-Köszönöm- vigyorogva egy puszit nyom számra- Nincs kedved átjönni hozzám? Csinálok neked vacsorát- nézi közben meg telefonján az időt, én pedig még levegőt is elfelejtek venni.

-Nem tudom, jó ötlet e ez- kezdtem kínosan érezni magamat. Alig ismerjük egymást két hónapja, de már áthív magához. Vagy csak én gondolom gyorsnak?

-Főzök neked valami finomat, mit szólsz?- hajol közelebb az asztalon támaszkodva.

-Egy második randi?- nevetem el magam, mözben lecsukom laptopomat.

-Akár- mosolyog- Na, mit mondasz?

-Legyen- egyezek bele mosolyogva.

Eddig hiányoltam, amiért nem találkozunk, most meg nem akarok vele lenni? Néha én sem értem magam...

-Hazaviszlek- állt fel mosolyogva ellentmondást nem tűrő tekintettel.

-Máris jövök- indultam be az üres kávés poharammal fizetni, míg Roland napszemüvegét feltéve kint várt rám.

-Mehetünk?- kérdezi, mikor kilépek az üvegajtón, és csak bólintok.
Laptopomat táskámba helyezem, mobilomat pedig kabátzsebembe csúsztatom és elindulunk Budapest egyik legszebb utcáján, míg el nem jutunk fekete autójáig.
Amíg előkeresi kocsikulcsát észreveszem, hogy pár ember  igencsak megbámul. Gondolom, felismerték Rolandot és kíváncsiak, én ki vagyok.

-Miért bámulnak az emberek?- kérdezem, miután elindultunk haza.

-Biztos tudni akarják, ki az a gyönyörű nő, aki velem van- válaszolja az utat figyelve, mire elnevetem magam és csak megrázom a fejem.

-Jól gondolom, hogy téged nem érdekel mit gondolnak?- fordulok felé kíváncsian.

-Semmi közük a magánéletemhez Viki- mosolyog egy pillanatra rám, majd bekanyarodik az utcánkba.

-Mikor menjek?- csatolom ki övemet.

-Majd érted jövök- állítja le a motort- Valami kényelmeset vegyél fel, csak otthon leszünk.

-Ne segítsek a főzésben?- kérdezem meg, mielőtt még az ajtó kilincsért nyúlnék.

-Megoldom- vigyorodik el, majd átnyúl arcomhoz és közelebb húzva magához óvatosan megcsókol. Ösztönösen csókolom vissza, kezeimmel átfogva nyakát.
Lassan elválok puha ajkaitól, mielőtt bárkinek szemet szúrnánk, majd kinyitom az ajtót és kiszállok.

-7re itt vagyok- int egyet, mire csak mosolygok és kinyitom a kiskaput, ő pedig elhajt.
Mibe keveredtem?

Mackó ugrálva fogadott, ahogy beléptem az ajtón. Miután lenyugodott kezembe vettem mobilomat és a kanapén elhelyezkedve tárcsáztam Petrát, aki pár csörgés után fel is vette.

-Mizu?- hallom meg vidám hangját.

-Segíts nekem- sóhajtok- Roland áthívott magához ma este.

-De ez jó hír, miért vagy letörve, mint a bili füle?

-Azért drága Petra, mert nem ismerem Rolandot és nem akarok vele rögtön  ágyba bújni- akadok ki.

-Te hülye vagy- röhögi el magát a vonal másik végén- Ha attól félsz, hogy egyéjszakás kaland vagy neki, akkor fel kell világosítsalak. A férfiak nem tesznek meg ennyit egy nőért, aki csak arra kell nekik. Roland már két hónapja epedezik utánad és te is kezded megkedvelni. Itt az ideje, hogy szintet lépjetek. Nem azt mondom, hogy feküdjetek le. Ő volt már nálad, semmi gáz nincs, ha most ő hív át téged.

-Jó lehet, hogy igazad van- hunyom le szemeimet egy pillanatra.

-Na akkor ne pánikolj. Csak lazán kezeld a dolgokat.

-Mintha laza lennék- forgatom szemeimet.

-Tetszik neked, ez nem baj. Ne rejtsd el az érzelmeidet, ő se teszi.

-Jó, rendben. De mit vegyek fel?- tértem a lényegre.

-Mivel csak hozzá mész át, ne csípd ki annyira magad. Elég egy viszonylag csinos otthoni ruha. De ne a cicás zoknidat vedd fel!- teszi hozzá gyorsan.

-Mi bajod a cicás zoknimmal?- háborodok fel.

-Semmi, de ha Roland meglát benne, elmegy a kedve az ágybabújástól is- nevet hangosan.

-Köcsög vagy- mérgelődök- Amúgy holnap találkozunk a meccsen.

-Te is jössz?- szökik hangja magasra a meglepettségtől- Elhívott igaz? Ez olyan romantikus!

-Ne nyálaskodj!- szólok rá nevetve.

-Te meg készülődj inkább. Mennem kell, Liát egyedül hagytam a konyhában.

-Puszilom a kiscsajt!

-Szerintem ő is téged, már hiányzol neki annyit emleget.

-Szia Petra- köszönök el.

-Érezd jól magad. Puszi- majd ki is nyom.

Hiába lett feleség és anyuka, ugyanolyan bolond és megmaradtak a hóbortjai, amit csodálkozok, hogy Tomi tud kezelni. Én néha csak leütném.

Petrának egyébként teljesen igaza van. Roland próbál kedves lenni, én pedig nem lökhetem el ezért magamtól. Egy esély mindenkinek jár.

Egy szürke Nike melegítő szettet vettem fel, aminek nadrágja a bokámnál összeszűkített volt. Imádom az ilyen melegítő nadrágokat. A felsője csak egy sima kapucnis belebújós volt, a kedvencem.
Hajamat kifésültem, sminkemmel nem szórakoztam, hiszen reggel megcsináltam. Csak egy kis alapozó, szempillaspirál és barna nude rúzs volt rajtam. A szokásos.
Szintén Nike cipőmet húztam fel az előtérben, amikor csöngettek.
Ez biztosan Roland.

Mackó ugatni kezdett, én pedig csupán telefonomat vettem magamhoz. Felkaptam vékony őszi  kabátomat és miután leellenőriztem, hogy Mackónak van inni és enni is, bezártam a lakást.
Roland a kapuban várt zsebre tett kézzel. Ő is szintén melegítőben, amiben edzésről jött haza. Tökéletesen festett. A kapuig elérve ügyelnem kellett rá, ne legyen tátva a szám, hajlamos vagyok erre.

-Nagyon pontos vagy- lépek közel hozzá és átkarolom nyakát lábujjhegyre állva, ami meglepi, de nem zavarja.

-Nem szeretnélek megvárakoztatni- hajol közel derekamat két kezével közre fogava és egy rövid csókot nyom ajkaimra.

-Helyes- engedem el pirultan.

Kezét nyújtja, amit nem kis hezitálás után megfogok. Érzem ahogy az ármaütésszerű érzés végig fut egész testemen.
Nagy tenyeréven elveszik az enyém. Nem bírom abbahagyni a mosolygást. Mi van velem?
Némán sétálunk az utcán, mindketten el vagyunk merülve gondolatainkban.
Csak akkor eszmélek fel, mikor megállít egy ház előtt és kinyitja előttem a kaput, amin belépek. Megvárom, hogy becsukja, majd együtt indulunk meg újra a mogyoró barna házhoz.

-Érzed magad otthon- nyitja ki nekem a bejárati ajtót, amin belépek és szinte el is ámulok. Ízlésesen berendezett lakása van, mit ne mondjak.

-Mi fonomat eszünk?- kérdeztem, amint megéreztem a levegőben uralkodó illatokat.

-Gyere- vezet az ebédlőbe, ahol már meg van terítve, a vacsora az edényekben letakarva.
Roland illedelmesen segít helyet foglalnom, majd leül velem szemben- Nem nagy a főző tudományom, de remélem ízlik- mondja zavarában, mikor elkezdtem szedni a batátát és a pácolt csirkét párolt zöldségekkel.

-Ez isteni- válaszolom megízlelve az első falatot- Még én se csinálok ilyet. Ha a foci nem jött volna össze, lehettél volna szakács- mondom mosolyogva, mire elkezd nevetni.

-Jobb ez így- mosolyog.

Le a kalappal Roland előtt. Ki gondolná, hogy focistaként ilyen jól főz?!
Teljesen meglepett ezzel. Desszertnek mini palacsintákat csinált, amit aranyosan ki is díszített.

-Nagyon finom volt, köszönöm- töröltem meg számat a szalvétába, majd hátra dőltem a széken, kezemben a vörösborral, amit kitöltött nekem is.

-Biztos ízlett?- kortyolt italába.

-Minden elismerésem- mosolyogtam kedvesen- Megleptél.

Vacsora után a nappaliban foglaltunk helyet, hogy filmet nézzünk.
Roland karjai között ültem, aki kapcsolgatta a csatornákat.

-Mihez van kedved?- kérdezi a képernyőn tartva szemeit, én pedig felpillantok rá.

-Rád bízom- válaszolom és kezemmel végigsímítok borostás arcán, ami mosolygásra készteti.
Rám néz, majd lehajol ajkaimhoz, amikre lecsap. A  távirányítót maga mellé ejti és lassan végigdőlünk a kanapén.
Nem érdekelnek az elveim, csak élvezni akarom a pillanatot.
A focista könyökén támaszkodik és falja ajkaimat, másik kezével melegítő felsőm alá nyúl és érintéseivel szinte felperzseli bőrömet.
Hangos sóhaj hagyta el számat, mikor nyakamat nedves csókokkal hintette be. Kezeimmel haját birizgáltam, mikor megszólalt a csengő.
Mindketten összerezzentünk, mint valami kisgyerekek, akik megijednek, ha szüleik rájuk szólnak.

-Majd elmegy- tért vissza ajkaimra, de óvatosan eltoltam magamtól.

-Hátha fontos- néztem szemeibe, amik csillogtak.

-Egy perc- mászott le rólam, én pedig fentebb kúsztam a kanapén és megigazítottam magamon felsőmet.

Sietve indult az ajtóhoz, ugyanis a hívatlan vendég már kopogtatott.

-Ádám, szia!- nyitotta ki az ajtót, hangján éreztem a meglepettséget.

-Szeva, zavarok?- mikor felismerem az illető hangját, lever a víz. Ha megtudja, hogy itt vagyok, beköp Balázsnak.

-Nem, dehogy- tudja, ha igent mond, elkezd gyanakodni.

-Bejöhetek?- meg sem várja a választ hallom ahogy befelé jön, nekem pedig hatalmas gombóc keletkezik torkomban- Azt hittem van nálad valaki, hogy ilyen kócos vagy- nevetgél és ekkor megpillant engem- Viki?- döbben le teljesen Szalai, mikor felállok és felé sétálok. Roland zavarban van, a szemeiből látom.
Ádám se hülye, levágja miért kócos Roland és az én hajam is.

-Szia Ádám- köszönök nagyot nyelve- Hát te?

-Ezt én is kérdezhetném- vonja fel szemöldökét.

-Viki csak átjött vacsorázni Ádám- szólt közbe Roland.

-Csak vacsorázni mi?- húzza kaján mosolyra száját- Mindegy, azért jöttem, mert nem vetted fel a telefont, most már tudom is miért. Jövőhéten szombaton szervezek egy pokert, remélem eljössz- fordul focista társához- Vikit is hozhatod- vigyorog rám.

-Kössz a meghívást, ott leszek- válaszolja gyorsan Roland.

-Szuper, akkor én nem is zavarok tovább- vigyorodik el- Tovabbi kellemes estét!- indul az ajtóhoz, majd miután elköszönt, Roland ki is kíséri.

Fájdalmasan elneveti magát és visszaül mellém, majd két keze közé veszi arcomat.

-Hol is tartottunk?- hajol közelebb ajkaimon tartva tekintetét.

-Ott, hogy Szalai lebuktatott minket- mondom nevetve.

-Mindig rosszkor jön- csókol meg újra, de csörögni kezd a mobilom- Fenébe már- húzódik el újra.

-Ne haragudj- húzom el számat.

-Ne vedd fel- nyúl kezem után, de látom, hogy Anyu keres.

-Gyors leszek- nyomok egy csókot szájára, amit durcásan fogad.

-Vikikém, azt hittem már fel sem veszed- hallom meg édes hangját.

-Szia Anyu- szólok bele mosolyogva és Rolandot nézem, aki figyelmesen pislog rám- Hogy vagy?

-Á, tudod megint egy kicsit fáj a térdem, de minden rendben. Te veled mi a helyzet? Mi van a fiúval, akit meséltél?- hirtelen Rolandra kapom tekintetem és nagyon remélem, hogy nem hallotta meg.

-Alakul- dadogom a készülékbe.

-Zavarlak édesem?

-Nem, csak- tűröm fülem mögé hajamat zavaromban, amin a mellettem ülő focista jót kuncog- Én most nem vagyok otthon- mondom ki végre.

-Vele vagy?- kérdezi pár pillanat múlva.

-Igen- mondom ki nemes egyszerűséggel.

-Viki, arra kérlek, vigyázz nagyon! Megígéred?- némi aggódást vélek felfedezni hangjában.

-Megígérem anyu! Holnap felhívlak, jó?

-Szép estét Kicsim!- köszön el, én pedig bontom a vonalat.

-Most már kikapcsolod ugye?- kérdezi Roland a kanapén tamasztva fejét, miközben az asztalra helyezem telefonomat.

-Több hívást nem veszek fel, ígérem- kuncogok és körfonon nyakát, ő pedig óvatosan átölel és percekig csókcsatát vívunk.

A filmnézésről lemondtunk, mivel jobb dolgunk is akadt annál. Közben az eső is elkezdett szakadni és nagyokat dörrent az ég.

-Lassan haza kellene mennem- törtem meg a csendet, hiszen már lassan tíz óra lesz.

-Ilyen időben nem engedhetlek haza, én pedig már nem vezethetek- simít el arcomból egy hajtincset, amivel elkezd játszani.

-Nem maradhatok itt nálad- pattanok fel hirtelen, ami őt is meglepi.

-Miért nem?- kérdezi értetlenül- Ha szeretnéd alszok én a kanapén.

-Dehogy, neked ki kell pihenned magad holnapra. Teljesítened kell.

-Viki- húz közelebb derekamnál fogva- Maradj itt- dönti homlokát az enyémnek, én pedig teljesen elgyengülök.

-Legyen, de az ágy másik végén maradsz- fenyegetem mutatóujjammal, mire elneveti magát.

-Ahogy akarod- ölel magához nevetve, majd kikapcsolja a tévét.
Bezárja a bejárati ajtót és együtt sétálunk fel az emeletre, ahol a hálóba vezet- A fürdő balra van, adok egy pólót, megfelel?

-Persze- vettem el a felém nyújtott szürke pólót, amit kivett a szekrényéből.
Besétáltam a fürdőbe és magamra húztam az ajtót, majd a tükör előtt támaszkodva néztem szembe magammal.
Mit csinálsz Viktória?
Mivel mielőtt eljöttem otthonról zuhanyoztam, így nem kellett ezzel is bíbelődnöm.
Levetettem melegítőmet, majd melltartómat is és felvettem a pólót, aminek Roland illata volt és combom közepéig takart.
Édes Istenem, ez de hülyén hangzott...
Mégis nagyot szippantottam illatából, majd összehajtogatva ruháimat tettem le a kis ruhatartóra.
Óvatosan kinyitottam az ajtót, de csak résnyire és kidugtam a fejem.

-Kész vagy?- kérdezte melegséggel teli hangján, telefonját nyomkodva.

-Igen, ágyban vagy?- kérdezek vissza.

-Hol máshol legyek?- kuncog- Gyere már.

-Oké, de ne less! Csukd be a szemed! Becsuktad?

-Becsuktam- takarja el kezével szemeit, én pedig lábujjhegyen futok el az ágyáig és bújok be a takaró alá. Még jó, hogy nem egy takarón kell osztoznunk- Szép lábak- veszi el tenyerét maga elől.

-Te lestél- háborodok fel és meglököm, mire nevetni kezd.

-Ugyanmár, nem fogadtam vakságot- fordul felém és megtámaszkodik könyökén. Csak az eső kopogását lehet hallani az ablakon. Fényként csak az éjjeli lámpa szolgál, ami még ég.
Mosolygós arcáról tekintetem lentebb vándorolt és mivel nem viselt pólót, így félig-meddig megpillanthattam tetovált karjait és mellkasát.

-Nem tudtam, hogy tetkó függő vagy- símítottam végig a vállán levő mintát.

-Te sem panaszkodhasz- nyúlt csuklómért, amin kapásból három tetoválás is van- Gondolom nem csak itt van- mosolyog pimaszul- Egyik követi a másikat. Nem tudsz leállni.

-Fél éve egyet sem varrattam- kuncogok.

-Balázs hogy viselte el? Tetkóellenes. Hallottad volna, én mit kaptam tőle!

-Hát nem repdesett az örömtől, amikor meglátta az elsőt, de elfogadta. Muszáj volt- teszem szám elé kezem, hogy leplezzem az ásításomat.

-Fáradt vagy?- símít végig arcomon kedves mosollyal ajkán.

-Hosszú volt a hét- bólogatok nevetve- Neked is formában kell lenned, jobb  lesz, ha alszunk.

-Nagyon odafigyelsz rám- kúszik közelebb.

-Ha már te nem teszed, legalább én figyelek rád- incselkedek mosolyogva.

-Aludj jól Viki- csókol meg hosszasan, majd lekapcsolja a villanyt, így sötétbe borul a szoba.

-Jó éjt Roland- helyezkedek el, majd mivel sehogy se jó a póz, kicsit közelebb húzódok a focistához, aki nagyokat pislog, végül rám hagyja és átöleli derekam.
Megnyugodva csukom le szemeimet és alszom végig az éjszakát.

Reggel az ablakon beszűrődő napsugarak ébresztenek, sose tudtam elviselni. Megfordulok, így szembe találom magam a mellettem szuszogó Rolanddal, aki még békésen alszik.
Mennyi lehet az idő?
Fedetlen testének bámulása viszont  jobban leköt, mint az idő. Percekig nézem, ahogy veszi a levegőt.
Megpillantom a mögötte levő éjjeli szekrényen a mobilomat, így óvatosan felemelem takarómat és átnyúlok felette, de alig érem el, így nyújtóznom kell.

-Mit keresel?- hallom meg Roland reggeli dörmőgő hangját, ami megmosolyogtat.

-Csak a mobilomat- fogtam meg az említett tárgysat, de Roland közre fogta két kezével derekam, így visszarántott, mire egy sikítottam egy kisebbet, telefonom pedig visszaesett a kis asztalkára.
Mikor feleszméltem Rolandon feküdtem, ő pedig mosolyogva figyelte reakciómat.

-Jól aludtál?- kérdezi el nem engedve, én pedig mellkasán támaszkodva.

-Soha jobban- csókolom meg és széttúrom amúgy is kócos frizuráját.
Kezei derekamról lefelé vándorolnak, egyik lábamat átemeli derekán. Kezei az általam viselt pólója alá vándorolnak, de nem tovább. Tiszteletben tartja azt a bizonyos határt.

-Mit szeretnél ma csinálni?- kérdezi két csók között.

-Mit javasolsz?- csókolom vissza.

-Mit szólsz, ha ma maradnánk ágyban?- söpri ki szememből szőke hajamat, hogy rám tudjon nézni.

-Nem lehet, este meccsed van- gurulok le róla mellé- Nem lustálkodhatsz.

-Ki kell pihennem magam- vigyorog, majd megdörzsöli szemeit- Csinálok reggelit, kávézol?- kérdezi, mire bólintok és amíg ő lesétál, addig a fürdőbe megyek feltöltözni. Kifelé menet azon gondolkozok, hogy lehet ilyen formás feneke?
Hajamat csak kezemmel igazgatom el, nem vészes.

Csendben reggeliztünk meg, majd miután Roland is felöltözött haza kísért, hiszen a kutyámat egyedül hagytam.
A napom kissé unalmasan telt. Nem csináltam semmit azon kívül, hogy mindenhol felporszívóztam és felmostam. Tegnapi maradékomat fogyasztottam el ebédként kutyám társaságában, aki állandóan kilesi a falatot az ember szájából. Mintha éheztetve lenne...

Mivel ma elég hűvös van, így jobbnak láttam melegen öltözni a meccsre, így a világos farmeremhez egy Adida kapucnis felsőt vettem fel és az elmaradhatatlan őszi dzsekimet. Lábamra épp húztam fel a bokacsizmám, mikor csöngettek.
Tudtam, hogy Roland lesz az, hiszen vele megyek. Magamhoz vettem pénztárcámat és a telefonom, majd gyorsan bezártam az ajtót, hogy ne várjon rám túl sokat.

-Szia- ültem be mellé mosolyogva és egy puszit nyomtam imádni való borostás arcára.

-Mehetünk?- tette ki az indexet és csak bólintottam- Kezdő leszek, szóval ahogy megérkezünk mennem kell.

-Nem baj, majd Petrával elütöm az időt- mosolygok.

-Petrának mondtad, hogy nálam aludtál?- kérdezi kíváncsian.

-Még nem- nyeltem egyet- Csak a vacsorát említettem.

-Számíts egy kis lecseszésre. Szala felhívta Tomit, aki leadta a drótot a barátnődnek- nevet kínosan, s közben megelőz egy autót.

-Tudtam...- hunyom le idegesen a szemem- Kinyírom Ádámot!

-Ráérsz- nevet.

Csendben nézelődök kifelé az ablakon, a stadionhoz érve már emberek tömkelege fogad minket. Miután Roland leparolt, kivette táskáját és derekamat átfogva mentünk be a már ismert fotocellás ajtón.
Felkísért a VIP részleghez, ahol egy gyors csókkal váltak el útjaink. Ő ment a dolgára, én pedig Petrához raportra...
Már ölbe tett kézzel és szúrós szemmel várt a büfé előtt.

-Szia Petra- köszöntem félve.

-Nem akarsz nekem mondani valamit?- dobolt lábával idegesen.

-Mégis mit?- tettettem a tudatlant. Imádom idegesíteni.

-Mondjuk Vargával kapcsolatban! Hogy mit kerestél tegnap este az ágyában?

-Petra halkabban- sziszegtem, ugyanis a pincér srác elég furán nézett minket. Karját megfogtam és félrehúztam- Csak ott aludtam nála. Nem feküdtem le vele.

-Nem hiszek neked!- nevetett ki, de mikor látta, hogy komoly az arckifejezésem, abbahagyta- Ez most komoly?

-Teljesen- bólogattam- Elég csúnya idő volt már este, és mindketten ittunk.

-Pedig amikor Ádám felhívta Tomit nagy lelkesen mesélte, hogy rajta kapott titeket- biggyesztette le ajkait szomorúan.

-Ádám hülye ahogy van- nevetem el magam- Nem tudja a részleteket és csak pletykál.

-Na és milyen volt vele aludni?- ültünk le közben szokásos helyünkre- Olyasmi borotája van, mint Alexnek, nem?

-Alexet ebbe ne keverjük bele légyszi- rázom meg fejem- Teljesen más a két ember.

-Azért van egy kis egyezés. Mindkettő focista.

-Lényegtelen- sóhajtok- Pedig megfogadtam magamnak, hogy nem kezdek többet focistával.

-Ez a sorsod- ütögeti meg combomat- Nézd csak- mutat a pályán melegítő focisták irányába, ahol meglátom Rolandot Priskinnel passzolgatni és dekázni- Tudod hány lány képzeli el maga mellett Rolandot?- mondja, de amikor furán nézek rá, folytatja- Mi van, te nem olvasol híreket?

-De, de nem róla- utalok a fradistára.

-Pedig elég sok érdekes dolgot talál az ember. Legalább egy tucat fanpage van róla.

-Foglalkoznom kellene ezzel?- kérdezem értetlenül.

-Csak ne lepődj meg, ha lesznek rosszakaróid amiért te vagy az oldalán, nem pedig ők- von vállat. Erre eddig még nem is gondoltam, azt hittem a magyar focistákkal ilyen nem fordul elő. Londonban kaptam hideget és meleget, de azt hiszem ezeket már tudom kezelni.

-Elbírok velük- mosolygok és visszavezetem tekintetem a pályára. Roland mosolyogva int egyet, amit viszonzok.
Boldogan tölt el a tudat, amikor visszagondolok a reggeli ébredésünkre. El sem tudnék képzelni jobb dolgot, mint hogy mellette  ébredjek.
Térj észhez Viktória! Ő is focista!

Sziasztok!
Nos, megérkeztem. Nagyon siettem, hogy tudjam hozni az új részt.
Remélem tetszett, ha igen nyugodtan fejtsétek ki véleményeiteket kommentben. Jöhetnek kritikák is, mindent szívesen veszek!
Millió puszi & ölelés ❤❤