- Faith nyugodj meg kérlek!

Dylan velem együtt rogyott a földre. Az ölében sírtam, ő közben ringatott nyugtatásképp.

- Dylan.. - néztem rá.

- Hm?

- Téged is megütött?

Dylan egy szót sem szólt, kerülte a tekintetem és előre nézett.

- Mondd már! - parancsoltam rá. Bólogatott.

- Faith, ő nem az apám..

- Mi? - döbbenten meredtem rá.

- A nevelő apám. Nekem nem voltak szüleim.

- Miért nem mondtad el?! Anya tudja? - fakadtam ki s kiszálltam az öléből.

- Nem hiszem, hogy tudná.

- Dy.. Dylan.. És.. Mit csinált veled? - harapdostam a szám belülről. Rettegtem a választól.

- Erről nem beszélhetek..

- Pedig jobb lesz.

- Ha nem úgy viselkedek, ahogy ő akarja, akkor megver.

Levette a pólóját, a hátán ott díszelgett egykét vágásnak a nyoma. Szinte fájt ránéznem is. Kirázott a hideg.

- Ezt két éve kaptam.

Sírva fakadtam. Édes istenem, amikor az ember azt hinné, hogy megjárta a poklot és ennél rosszabb már nem lehet, na akkor még borzalmasabb lesz a helyzet. Újra rettegésben kell éljek?

- Nem.. Nem akartál.. Nem akartál megszökni?

- Kihez? Nekem nincs senkim.

Ennyi, kiborultam. Nem mehetek el innen egyedül. Nem hagyhatom itt Dylan-t. Ki tudja mennyit szenvedhetett még ezen kívül. Hirtelen a nyakába borultam.

- Megoldjuk Dylan! Ígérem! - súgtam a fülébe s bólintott egyet.

Utána kiment a szobámból. Még nem akarok szólni Louis-nak. Majd a szülinapom után. De mit akar? Vesz nekem egy házat vagy mi? Nem is értem.. Ami a legrosszabb, hogy ha eljövök innét, akkor hová? Nem hagyom itt Luke-ot. Nem. Őt nem fogom feladni semmiért.

Gyorsan letusoltam s ágyba bújtam. Próbáltam elfelejteni ezt az egészet.

Másnap délig aludtam. Anya bejött hozzám. Magához húzott s megölelt.

- Annyira sajnálom. Találkozhatsz Luke-al csak kiborultam. Féltelek.

- Rendben. Nem gáz.

Minek ellenkezzek már? Tudom úgy is, hogy nem maradok vele. Az biztos.

- Szeretlek! - mondta, én undorodva húzódtam el tőle.

A fürdőszobámba indultam, hogy elvégezzem a szokásos rutinom. Mire végeztem, már nem volt a szobámban. Felöltöztem, és elindultam Luke-hoz de az ajtónál megállított anya.

- A szülinapodon elmehetnénk a nagyihoz. Talán Louis is ráér - mosolygott rám anya.

- A szülinapomat Luke-al szeretném tölteni. De szombaton mehetünk, felőlem.

- Rendben. Ne maradj sokáig! - szólt anya majd nyomott egy puszit az arcomra.

Luke-hoz értem s megkönnyebbültem. Náluk minden olyan.. Nyugtató. Mintha egy igazi családba csöppennék. Ashley odafutott hozzám, és megölelte a lábam.

- Faith! Menjünk játszani! - nézett rám nagy boci szemekkel, s közben Luke is lejött. Ő hátulról ölelgetett.

- Menjünk. De beugorhatnánk hozzánk. Hogy hozhassam Molly-t is. Szegénnyel alig foglalkoztam mostanában - magyaráztam.

Luke és Ashley egyetértően bólogatott s elindultunk vissza hozzám. Lehoztam Molly-t majd egy park felé indultunk. Egy öreg néni odajött hozzánk.

- Milyen szép fiatal kis család! - mondta.

Luke-al egymásra néztünk, hogy ezt most komolyan gondolja-e. Ashley 9 éves!

- Ő a húgom – javította ki Luke és Ashley felé mutogatott.

- Ó, ne haragudjon fiatalember! - nevette ki saját magát a néni.

- Semmi baj. - mosolyodott el Luke.

- Szép kis család lennének - mondta szeretetteljesen a néni - Minden jót, viszont látásra! - mondta búcsúzóul.

Luke-al felnevettünk.

- Milyen anya lennék már?

- Tökéletes - mondta, s a nyakamba csókolt.

- Szeretlek - suttogtam s közelebb hajoltam az arcához, hogy megcsókolhassam, de akkor Ashley odajött, és közénk állt.

- Mit csináltok? - kérdezte ártatlan képpel.

- Ömm..

Luke egyből zavarba jött.

- Csak adni akartam egy puszit a szájára - magyaráztam. - Ash itt van Molly, menj vele játszani. És el ne engedd! Ja és szem előtt légy!

- Gyertek már! - kérlelt. - Be akarok mutatni valakit.

Előre futott Molly-val mi meg követtük. Egy kisfiúhoz húzott.

- Ő itt Sam. - végigmértem a kis srácot, aranyosnak tűnt, közben kortyoltam egyet a vizemből - Ő a barátom! - mondta Ashley és kiköptem a vizet ennek hallatán.

- Hogy.. Hogy mi? - kérdezte Luke.

- Ő a barátom. Mi is puszilkodtunk már.

Hirtelen felnevettem kínomban. Luke arca elvörösödött a dühtől. Sam kb. 11 éves lehetett, szőke hajjal és zöld szemekkel.

- Ashley te nem puszilkodhatsz! - jelentette ki Luke.

Sam hirtelen Luke sípcsontjába rúgott. Alig bírtam visszafojtani a nevetést a reakciója láttán.

- Micsoda barátod van, Ash. - kuncogtam.

- Pfh, na most szépen elmegyünk innét!

Azzal Luke felkapta a vállára Ashley-t és elvitte. A kis srác engem is meg akart rúgni, de a fejére tettem a kezem, eltolva magamtól, így sehogy sem tudott.

- Nem vihetitek el Ashley-t - nyafogott miközben kapálózott.

- Talán nem kellene ennyire szemtelennek lenned te kis piszok - vágtam rá nevetve.

- Engedj el vagy..

- Vagy? Rámuszítod a mamád? - kacagtam, s közben megjelent Britt.

- Nem, maximum engem - szólt közbe és arrébb tessékelte Sam-et. - A nővérét.

- Nem ijedtem meg így sem. Neveld meg a hülye öcsédet, szerintem - kacsintottam rá, s faképnél hagytam.

Ez a lány mindenhol ott lesz?!?!

Utolértem Luke-ot aki a homokozóba ült kinyújtott lábakkal.

- Sanyarú sorsod van Lukey.

- Ne is mondd! - sóhajtott fel, s közben Ashleyt bámulta, aki próbálta betemetni az egyik lábát.

- Ash, ez mire jó? És ki ez a hülye gyerek?

- Már rég be akartam temetni Lukey-t - kuncogott - Nem is hülye! Ő a szerelmem!

- A mid? - kérdeztem csodálkozva.

- A szerelmem, mint neked Luke.

- Hát, ha ilyen szerelmem lenne, megnevelném! - feleltem, mire Luke felállt átkarolt és bedőlt velem a homokba. Elkezdett velem hemperegni, Ashley is csatlakozott. Rosszabbak voltunk, mint a malacok, akik dagonyáznak.

- Elég! - sipítottam, mire Luke végre elengedett.

- Még egyszeer! - kérlelt Ashley.

- Előbb ölöm meg magam! - vágtam rá durcásan.

Kezdett besötétedni.

- Anya örülni fog neked Ashley - szólt Luke.

Ashley vállat vont, s elindultunk hozzájuk. Mondanom se kell, mindenki bámult minket. Mikor beléptünk az ajtón Rose le volt sokkolva.

- Hát ti hogy néztek ki? - kérdezte mérgesen.

Ashley vigyorogva trappolt végig a nappalin.

- Le ne merj ülni Ashley! - szólt rá Liz. - Mindenki fürdés!

- Anya, nekem jobb ötletem van. Itt hagyom Molly-t később majd jövök Faith-el! - jelentette be Luke, Liz pedig bólintott, jelezve hogy megengedi.

A hátára kapott és a part felé futott velem. Mikor megállt a stégen, vetkőzni kezdett.

- Neem, Hemmings. Felejtsd el!

- Gyere már baby! - megfogta a kezem s elkezdett húzni a stég elejébe.

- Nem!

- Kérlek! - kérlelt, meglöktem, csak hogy magával rántott így beestünk a langyos vízbe, ami inkább hidegebb volt.

- Hmm, nem úsztad meg! - vigyorgott, s magához húzott.

- Chh.

- Kérek egy csókot! - ránéztem, a szájára pillantottam, majd a szemébe - Most! - hangját felemelte kicsit, direkt belemarkolt a fenekembe.

Több sem kellett. Megkapta, amit szeretett volna, ajkaim az övére nyomtam. Olyan hévvel faltuk egymás ajkait, hogy alig kaptam levegőt. Őt ezt nem zavarta, ahogy engem sem. Csak ő és én voltunk. Csókunkat az eső törte meg. Zihálva néztünk egymás szemébe, homlokunk összeolvadt.

- Esik - mosolygott.

- Mint az első csókunknál! - viszonoztam a mosolyt, s beleharaptam a szám sarkába.

- Te vagy a mindenem Faith! Te vagy minden, amire vágyom.

- Nekem is te. És ez soha nem fog változni, Luke.

- Szeretlek minipingvin.

- Én is, Lukey.