Luke szemszöge;

„Lukey, csak Dylan van itthon. Anyámék valami szállodába mentek. Szóval.. Átjöhetnél!:)"

„Hm, 10 perc és ott vagyok. Az erkélyed ajtaját hagyd nyitva, szerelmem!"

„Siess!"

Elmosolyodtam az üzenet láttán. Remélem, nem gondolja azt, hogy csak megfektetni akarom. De nem bírok már várni. Érezni akarom őt. A kertjükbe érve felmásztam a fán, amiről át tudtam szállni Faith erkélyére. Nyitva hagyta az ajtót. Mikor meglátott, a nyakamba ugrott. A combjára tettem a kezem és úgy tartottam.

- Hmm, cseresznye?

- Cseresznyés szájfény! Nem tetszik? - kérdezte incselkedve.

Na ez az, amitől még jobban beindulok.

- Hm, dehogynem. Így még finomabbak az ajkaid! - mondtam majd folytattam, amit elkezdtem.

Ölemben fogva őt léptem az ágyához s letessékeltem. Lerúgtam a cipőmet s felé kerekedtem.

- Luke.. - szólt remegő hangon.

Pedig semmit sem csináltam még..

- Tessék?

- Nem akarom még..

- Miért? Nem értelek Faith - leszálltam róla meg az ágyáról is - hisz biztos lefeküdtél már valakivel! - kiáltottam rá, amit nem akartam, de mégis így jött ki.

- Tűnj el, de most! - mondta remegő hangon, s elindult a fürdő felé és bezárkózott.

- Kérlek, szerelmem! Nem úgy gondoltam! Engedj be! Faith, kérlek! - kérleltem, de nem válaszolt, feladtam leültem a földre s neki dőltem háttal az ajtónak. Éreztem, hogy ő is ezt csinálja. Sőt, hallottam, ahogy zokog. - Faith, gyere ki! Hadd tegyem jóvá!

Hirtelen kinyílt az ajtó és felálltam, elkezdett lökdösni kifelé, de magamhoz szorítottam. Aztán a mellkasomat kezdte ütni verni, hogy engedjem el, de nem engedtem el akkor sem.

- Sajnálom! Sajnálom, ne haragudj kérlek! - éreztem, hogy kezd eluralkodni rajtam a szomorúság.

A hangomban érezhető volt a rimánkodás.

- Sz.. Szűz vagyok még, Luke! - mondta szomorúan s feladta az ütlegelést.

- Azt gondoltam..

- Hogy bárkinek szétteszem a lábam? Hát nem! - vágta rá.

- Sajnálom. Oké?

- Menj el most, Luke.

- Ne! Veled szeretnék aludni..

- Úgy látom, csak aludni nem tudsz. Menjél!

- Faith!

- Menj - mondta s lefeküdt az ágyába. Mellé feküdtem.

- Nem megyek el. Szeretlek.

Nem mondott semmit, durcásan hozzám bújt és lekapcsolta a villanyt.

Reggel egy csókkal keltettem, a karját a nyakam köré kulcsolta utána pedig magához húzott.

- Szeretlek Faith! - suttogtam a fülébe.

- Szeretlek.

- Nem akartalak megbántani az este. Majd akkor csináljuk, ha készen állsz rá, és esküszöm, tökéletes lesz. Mert te csak jót érdemelsz - mondtam s közben a gyönyörű barna szemeibe néztem.

- Nem baj. Miért vagy te ennyire tökéletes, Hemmings?

- Bolond vagy, Faith! - nevettem s közben felöltöztem.

- Most meg hová mész? - kérdezte szomorúan.

- Suliba.

- Ajj utálom, hogy csak évfolyamtársak vagyunk!

- Ilyen ez. Majd a suliban látlak! - nyomtam egy gyors csókot a szájára és elindultam.

A suliba érve találkoztam Ashtonnal meg Calummal. Calumot nem értettem, mivel ő Faith osztálytársa és nincs is első órája.

- Ki vagyok basszátok meg! - jelentette ki, Cal.

- Mi van? - kérdeztük egyszerre, Ashtonnal.

- A te Camilád Lukey Pokey! Kurvára rám mászott az este, Candy meg persze rajta kapott. Alig bírtam megbékíteni. - magyarázta.

- De végül megbékélt nem? - kérdezte Ashton.

- Ja kurva nehezen. Ki akarja nyírni a csajt - mondta Calum.

- Candy meg is teszi. Tuti lesz itt egy kisebb háború. Imádlak Cal, akartam már látni idén egy cicaharcot - nevetett Ashton.

- Tuti lesz ennek még hangja.. - szóltam közbe.

- Hát az tuti - mondták egyszerre.

Elfoglaltam a helyem a teremben. Írtam egy sms-t Faith-nek hogy már most hiányzik. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy a tanár bemutat egy új csajt.. Ne...

- Gyerekek, ő itt Britt Robertson. Ő lesz az új osztálytársatok. Londonból jött.

- Hát, erre a csajra tuti nem megyek rá! - súgta oda Ashton, aki előttem ült.

- Üljön le Luke mellé!

Vigyorogva közelített felém, aztán leült mellém.

- Hiányoztam? - kérdezte miközben megnyalta az ajkait.

- Valakinek biztos, de nekem nem.

Na, ha ezt Faith megtudja....

Faith szemszöge;

Elmentem kocsival Candy-ért és Emily-ért hogy együtt mehessünk suliba. Persze Candy kiborult.

- Elhiszitek ezt? - kérdezte hisztivel teli hangon.

- Mi van? - kérdeztük Em-el.

- Camila tegnap le akarta smárolni Calum-ot!

- Hülye kurva. - vágtam rá.

- Hm van egy ötletem.

Láttam mikor a pirosnál álltunk, hogy Em felvette az ördögi mosolyát.

- Na és mi lenne az? - érdeklődtem felcsigázva.

- Tesi óránk lesz szóval.. Szívassuk meg.. - mondta Em.

Candy egyből kivirult. A sulihoz értünk, és leparkoltam. Egyből az öltöző felé indultunk. A legtöbb lány már átöltözött. Bezártuk az ajtót, és szétvagdostuk Camila rendes cuccait. A cipőjét kidobtuk a kukába is. Megérdemelte. Kicsit sem volt ezután bűntudatom. Ellógtuk az órát, mivel utálok tesizni. Az aulában vártuk a hatást. Sikerült, mert valaki felsikított teli torokból.

-KI A FASZ CSINÁLTA EZT? - ordítozta, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

Candy-vel ezután elindultam órára. Luke-hoz is bementem, csak hogy ott ült mellette Britt. Az a Britt, aki folyton ölelgette, még amikor csak barátkoztunk Luke-al. Megtudnám fojtani. Szúrós szemekkel pillantottam rá. Idegesített, hogy Luke mellé ült, így mit sem törődve vele beleültem Luke ölébe és megcsókoltam, hogy lássa. Ribanc!

- Szeretlek! - mondta Luke.

- Öhm, hellóka Faith! - szólt közbe Britt.

- Szevasz. - köszöntem ridegen, rá sem néztem.

Camila viszont visítozva rohant be a terembe, egyből hozzám rohant. Mindenki nevetett a szétszabdalt ruháin, amit magára vett.

- Esküszöm az életemre, hogy nagyon kibaszok veled még ezért! - vetette oda.

Felnevettem.

- Alig várom, csak nehogy legyen veled még egy ilyen! Nem kellene kurválkodni és rámenni más pasijára!

Felpofozott. Ashton ellökte előlem, én meg rá akartam ugrani. Csak hogy Luke nem hagyott.

- Eresszél! - kiabáltam Luke-ra.

- Semmit nem változtál! - nevetett Britt.

- Hozzád senki sem szólt! - kiabáltam rá, mire megszeppent. Kirohantam a teremből. Ma megbaszhatja mindenki, de komolyan.

Később elmeséltem Candy-nek mitörtént aki újabb bosszút tervezgetett. Az óráim végén hazaindultam. Nem beszéltem az óta Luke-al, de nem is akartam. Éppen hogy hazaindultam volna, Michael ott termett.

- Mióta lett belőled ekkora kurva?

- Takarodj már innen, de komolyan.

- Azt hittem te más vagy!

- Dehogy hitted.

Hirtelen Luke is odajött.

- Haver, nem tudtam hogy ekkora ribanc a csajod!

Luke arca csúnyába ment át, gyilkos pillantással méregette Mikey-t.

- Ismételd meg amit mondtál - lépett közelebb Mike-hoz.

- A csajod egy kurva - mondta a képébe, Luke nevetve fordította el a fejét és végül behúzott egyet neki, aztán a földre terítette.

- Elég, Luke, szállj le róla! - kiabáltam, de nem figyelt rám, így oldalról neki mentem és leterítettem Mikey-ról.

Camila is odajött s felsegítette Mikey-t.

- Na mi van nem bírod fékezni a pasikád indulatait? Vagy nem fogadod el, amit Mikey mondott? - kacagott.

Ennyi, begurultam ledobtam a táskám, megfogtam a haját, ami hosszú volt, feltekertem a kezemre és végig húztam a sulin miközben sikítozott. Végül a földre terítettem.

- Nem vagyok ribanc. De ha még egyszer ezt mered mondani, vagy Luke-ra szólsz egy rossz szót, széttéplek.

Csak bólogatott szépen én meg otthagytam. Luke-hoz sem szóltam csak beültem és hazahajtottam. Sírva fakadtam azok miatt, amit tettem. Utáltam magam érte.. Mióta uralkodtak el rajtam így az indulataim? Faith! Megérdemelte. Kurvára megérdemelte. Hisz felpofozott.. Nagyot sóhajtottam miután kiszálltam a kocsiból. Ma nem akartam senkivel sem beszélni.

Michael szemszöge;

Ez a hülye Camila itt sír már vagy egy órája.

- Hagyd már abba bazdki!

- Rendesen fáj a fejem úgy megragadta a hajam! - hisztizett. Esküszöm megérdemelte, tényleg mindenkire rámegy..

- Tudod mikor bosszuljuk meg?

- Hm?

- Faith szülinapján. Jövő héten lesz elvileg. Asszem hétvégén.

- És?

- Bevetjük az új csajt is. Jó lesz. Hidd el. Te tegyél úgy mintha semmi sem történt volna. Oké?

- Oké - sóhajtott fel.

Elváltunk egymástól én pedig Luke-hoz átmentem, hogy bocsánatot kérjek. Csak azért, hogy ne tűnjön fel neki semmi.