Luke szemszöge ;

- Mi van fiam? Hogy nézel ki? - kérdeztem mikor Jack a kanapéra huppant. Mindegyikünk betömörült és vártuk a válaszát. Kivéve Lily ő átvette a főzést.

Jack végig csak kuncogott. Szemei vörösek voltak.

- Tudod mi vagy te apa? Egy köcsög - válaszolta.

- Jack Lucas Hemmings, te be vagy tépve? - ordított rá Faith.

- Ohh a házisárkány is beszállt a buliba. Te anya te beteg vagy, még a betegeidnél is betegebb. Folyton azt várod hogy valami rosszat csinálhassak - magyarázta nevetve.

- Jack! - szólt rá Blue.

- Luke vidd fel, vagy megölöm - mondta Faith.

- Áldás lenne anyuci! - kacsintott rá Jack, mire a hátamra emeltem és felvittem a szobájába és ledobtam az ágyára. - Utállak apa. Utálom mindkettőtöket! - mondta, de ott hagytam.

Mi lett a fiammal, hogy ennyire ostobán viselkedik? Nem vettem magamra, amiket mond, mert tudom, hogy nem így gondolja.

Később vacsora után lecsoszogott Jack a család pedig a nappaliban várta az érkezését. Louis próbált jó hangulatot teremteni, de nem sikerült neki. Faith így is olyan volt mint egy időzített bomba. Mikor meglátta Jack-et egyből felpattant.

- Jack azonnal ülj le! - szólt rá Faith mire Jack rémült képpel teljesítette anyja kérését. Faith mellé álltam a többiek ültek és várták a hatást.

- Na jó. Menjünk szép sorjában - mondta Faith s Hannah-ra néztünk egyszerre.

- Hannah mesélj. - kértem rá.

- Jack azt mondta, ha nem mondom el, bulizhatok. És hát, gondoltam lejövök. Egy lánnyal ittunk folyamatosan aztán nem emlékszem semmire - magyarázta bűnbánóan Hannah.

- Miért kellett neked inni? - kérdezte Faith.

- Nem tudom anya csak ki akartam próbálni. A suliban a legtöbb lány átesett ezen már, csak én nem.

Elnevettem magam.

- Még is min? Hogy lerészegedtek?

- Nem apa! A bulizáson. Én csak.. Sajnálom. Borzalmasan.

- Oké. Egy hét szobafogság. Most pedig menj fel - utasítottam rá mire szót fogadott.

Bule következett.

- Halljuk Blue! - szólt Faith.

- Nincs mit mondanom. Felelőtlen voltam, hogy nem vigyáztam Hannah-ra. Ennél többet nem tudok mondani nektek - felelte szomorúan Blue.

- Ennél többet nem? Így hogy bízzak benned lányom? Ennyire rosszul neveltetek volna? - kelt ki magából Faith.

- És én hogyan bízzak bennetek? Sose meséltek arról milyen volt a gyermekkorotok, soha nem mondtátok el mik azok a hegek apa hátán vagy mellkasán! Soha! A nagypapi is kikerüli ezeket a témákat! Én hogy bízzak bennetek akkor? - üvöltözött Blue.

Erre nem számított egyikünk sem. Blue felrohant a szobájába és faképnél hagyott minket. Louis rémült arccal meredt ránk. Lily felvetette az ötletet, hogy inkább menjenek el kettesben valahová. Így már csak Jack maradt. Faith letörölte a könnyeit, aztán így szólt.

- Mi bajod van neked Jack? Miért kell ilyeneket csinálnod?

- Nem tudom anya. Nem gondoltam komolyan, amiket mondtam, csak úgy érzem nehéz megfelelnem nektek.

Ezt a szar dumát! Tudja jól, hogy kell az anyjában bűntudatot kelteni.

- Hagyd ezt Jack. Itt nem erről van szó. Egyikkőtöktől sem kérünk sokat. Sőt, nem is erőltetünk rátok olyat, amit nem szeretnétek. Inkább csak valld be hogy önző vagy és nem érdekel más magadon kívül - szóltam rá.

- Lehet, hogy igazad van. De akkor is. Csak egy kis szabadságot szeretnék!

- Milyen szabadságot? Minden hétvégén elengedtelek bulizni! Mi van veled? Mi a fene bajod van Jack? Mi késztet arra, hogy ennyire lázadj ellenünk? - kérdezte Faith.

- Szálljatok már le rólam!

- Azt hittem számít neked a véleményünk. Úgy látom, tévedtem - mondta Faith szomorúan és felment a szobájába.

- Jack légyszives.

- Apa tudod, hogy megy ez. Te is voltál tini. Anya sosem bulizott?

- Dehogynem. Igen tudom, viszont anyád félt mindentől.

- Miért? Mitől félt?

- Hagyjuk. A lényeg, hogy szállj magadba kicsit. Blue és Hannah felnéznek rád, de velük sem törődsz! Ez nem te vagy. Tök felesleges az, amit itt csinálsz.

- Oké - mondta s elindult felfelé, én meg utána futottam.

- Jack.. Lefeküdtél a csajjal ugye?

- Ja, miért?

- Ugye védekeztél?

- Igen apa.

- Jól van.

Fellélegeztem. Viszont tudtam, hogy itt még nincs vége. Elindultam Blue szobájába, mikor beengedett leültem vele szemben.

- Mit akarsz apa?

- Blue hagyd abba. Mi volt ez a lenti műsor?

- Tudod jól. Tudom, hogy valamit eltitkoltok előlem. Tényleg miért várjátok el a bizalmat, ha én se tudok bennetek bízni?

- Nem adtunk rá elég okot tizenhat év alatt? Egyikünknek sem volt boldog gyermekkora. De ezt nem akarjuk elmondani, mert egyelőre nem értenéd meg és ehhez túl fiatal vagy még.

- Ne.. Nem volt? - nézett rám szomorúan.

- Nem kicsim.

- Miért?

- Ezt hagyjuk - mondtam s elfeküdtem az ágyon. Mellém bújt.

- Akkor legalább elmesélsz nekem valamit?

- Mit?

- A szerelmeteket a mamával.

- Mit szeretnél tudni?

- Mindent, mindent!

Elmosolyodtam.

- Tizennégy éves voltam, amikor először megláttam őt. A mai napig emlékszem rá. A mamád nem volt ennyire magabiztos abban az időben. Félénk volt és néha dadogott is.

- Dadogott? - nézett rám mosolyogva.

- Igen. Lefejeltük egymást először. Aztán Ashley nénikéd nagyon megszerette. Neki fogtam meg először a kezét és én adtam az első csókom.

- Komolyan? - döbbent le.

- Komolyan. Akkor Londonban éltünk. Csak hogy ő elköltözött. És három évig nem láttam őt.

Az anyaotthonos témát nem mondom el, sem a többi rosszat. Megígértük egymásnak Faith-el hogy erről nem beszélünk, maximum, ha felnőnek.

- És azután?

- Mikor elment, megígértük egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot. Vártam, hogy ő írjon előbb mivel akkor tudtam hova fog költözni. De nem írt, jobban mondva a mamája nem adta fel a levelet. Nem tudom miért. Az volt a baj kettőnkkel hogy nem vallottuk be mit érzünk a másik iránt. Még akkor sem mikor elment. Három évre rá Sydney-be költöztek. Így láttam újra. De haragudtam rá. Ő is rám csak nem tudtam miért. Míg végül kiderült az igazság. Faith azt hitte elküldte a mamája a levelet, de ez nem így volt. Ezután jöttünk össze. Elég sok mindenen mentünk keresztül együtt.

- És mikor lettél híres?

- Mikor leérettségiztünk. A mamád elkezdte utána az egyetemet és.. És én elhagytam őt mert láttam rajta, hogy kikészül a hiányomtól.

- Meddig voltatok külön?

- Úgy egy hónapig. Nagyon megbántam. Ezután nem nagyon akart velem összejönni. Így megkértem a kezét, sokat hibáztam akkor. És ő igent mondott. Akkor derült ki az is, hogy terhes veletek.

- Ohh apa! Tudod..

- Hm?

- Én is szeretnék ilyen szerelmet átélni, mint a tiétek.

- Biztosan átfogsz még! - mosolyogtam rá, majd hirtelen felült, mert kapott egy sms-t. Ujjongásban tört ki. - Minek örülsz ennyire?

- Ohh, semmi, semmi.

- Hm. Viszont kérj bocsánatot a mamától. Nagyon kiborult és Jack-el sem jutott dűlőre.

- Rendben apa. Szeretlek.

- Én is kicsim.

Blue szemszöge;

Hm-hm. Úgy látszik Harry Styles és családja ide fog költözni. És végre személyesen is lóghatok kicsit a fiával, Joe-val. Nagyon helyes srác. Alig várom, hogy láthassam. Persze csak ha nem kapok túl nagy büntetést. Lesiettem pizsiben a konyhába és anya lent mosogatott. Elég szomorúnak tűnt. Megöleltem hátulról.

- Anya ne haragudj rám! Bocsánat! Hidd el, nem lesz ilyen többet. Nem okozok neked csalódást többé! Ígérem.

Megfordult és magához húzott.

- Megígéred?

- Meg mama.

- Szeretlek Blue - mosolygott rám majd adott egy puszit a homlokomra.

Visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Csak hogy Joe irt.

JoeyStyles🙈☺️😋 ; szia szépségem ☺️

én; szia 😊

JoeyStyles🙈☺️😋 ; tudod alig várom màr, hogy lássalak élőben is.

én; na ja. persze ha szabadulok a szobafogságból 😓

JoeyStyles🙈☺️😋 ; megoldjuk 😋

Elmosolyodtam.

JoeyStyles🙈☺️😋 ; hmm, kérdezhetek valamit?

én; persze.

JoeyStyles🙈☺️😋 ; ugye tényleg.. mármint.. nem csak én érzek többet irántad mint barátság? hisz.. nagyon sok mindent elmondtam neked, amit másnak nem.

én; nagyon tetszel nekem és bevallom sokat jelentett az, hogy vigasztaltál Ed miatt.

JoeyStyles🙈☺️😋 ; akkor megnyugodtam :)

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki dobálja az ablakom kövekkel. Kinéztem és arcon talált.

- Mi a fasz? - nyafogtam. - Ed?!