Blue szemszöge;

Péntek reggel hamar keltem fel. Igazából nem is értem miért. Lesiettem a konyhába, hogy reggelizhessek csak anya épp lent volt.

- Jó reggelt anya! - mondtam s adtam egy puszit az arcára.

- Szia kicsim. Hát te ilyen korán?

- Na és te?

- Ilyenkor szoktam kelni édeslányom.

Imádom, amikor azt mondja édeslányom. Olyan vicces. Kuncogva leültem a bárszékre és elém tett egy bögre kakaót.

- Mama visszatérhetünk a keddi eseményekre?

- Mármint?

- Mondtam, hogy szeretnék csajos dologról beszélni.

- Ohh na, akkor rajta szívem.

- Milyen a szex?

Kikerekedett szemekkel bámult rám, majd ölbe tette a kezét s oldalra fordította a fejét.

- Ezt most miért kérdezed Blue Hemmings?

- Hát izé.. Tudom, hogy kell vagyis bioszon tanultunk róla de..

- De?

- Milyen érzés ez?

- Először is remélem, tudod, hogy nem csinálhatod!

Mégis kivel csinálnám?

- Persze anya.

- Akkor miért kérdezed?

- Mindketten tudjuk, hogy egyszer fogom. És arra lennék kíváncsi milyen az első. Mindenki azt mondja, hogy fáj. Ez igaz?

- Elég kellemetlen ez a téma. Fájni fáj, de nem annyira. Fontos hogy olyan legyen az első, aki szeret téged. Aki vigyáz rád közben, és akinek teljes szívből oda tudod magad adni. Testileg és lelkileg.

- Mama..

- Igen?

- Neked apa volt az első?

- Bizony! - kacsintott rám majd kortyolt egyet a kávéjából.

Borzasztóan szeretem a szüleimet. Ezek után meg végképp. Annyira felnézek rájuk. Nagyon szeretik egymást mindenféle veszekedés ellenére is. Szeretnék én is valakit, aki így szeret és ennyire szeretem. Közben Jack is lejött, anya elé tette a csoki szirupos palacsintát. Csatlakozott hozzá nagypapa meg Hannah na meg apu.

- Tudjátok ma elmegyünk munka után hétvégére.. Mondanom sem kell a szabályokat. Ugye? - kérdezte anya.

- Azért sorold fel baby! - mondta apa.

- Nincs buli, nem hívhattok át senkit, nem zavarhattok minket holmi apró cseprő dolgokkal. Vasárnap mire hazajövünk, lecke kész legyen! Viselkedjetek úgy, mint a kisangyalok. A nagypapátok és Liz nagyi fog rátok vigyázni. Ne kergessetek az őrületbe senkit. Ja és.. Jack. Ha megtudom, hogy valami rosszat csinálsz, egy hónapig leszel szobafogságban. Világos voltam? - magyarázta anya mire mindannyian bólogattunk. - Luke vidd be őket suliba légyszives! - kérte meg anya apát.

- Rendben szívem! - mondta anyának s adott neki egy puszit, majd apa ránk nézett - Siessetek!

Felsiettünk a szobánkba és gyorsan összepakoltunk majd elindultunk. Apa rám mosolygott.

- Istenem!

- Mi az apa?

- Olyan vagy mint Faith volt. Ez annyira.. Durva.

- Vicces vagy apa. Még jó, hiszen az anyám! - kuncogtam.

- Apa tedd be a ti dalotokat! - szólt a hátam mögött Hannah.

- Melyiket?

- A She Looks So Perfect-t!

Apa vigyorogva játszotta le. Nagy ritkán még ma is énekel. Nagyon szeretem a hangját. Néha titkon este hallgatom a régi dalait. Mert megnyugtat. Minden este énekelt nekem régen és nagyon hiányolom. De nem merem megkérni, mert azért mégis csak tizenhat vagyok..

Mikor beértem a suliba egyből letámadott Tate. Harmadikos és az agyamra megy. Jól néz ki, de egy igazi seggfej.

- Szia Blue cica!

- Ohh kérlek, csak ma hagyj békén! Talán én vagyok az egyetlen, akivel nem feküdtél még le a suliban?

- Valami olyasmi! - kacsintott rám.

- Ahh tűnj el!

Még így sem szállt le rólam, de szerencsémre becsöngettek. Órán bemutattak egy új lányt és mellém ültették. Fekete haja volt, ami kétoldalt be volt fonva és kék szeme. Talpig feketében volt, még a sminkje is abban pompázott. Próbáltam vele barátkozni. Hisz abból nekem elég kevés van.

- Szia! Mi a neved? - fordultam felé.

- Rachel. Na és te?

- Blue. Blue Hemmings.

Meglepődött arccal nézett rám.

- Most mi az?

- Semmi, semmi. Szerettem apukád bandáját. Még a mai napig is hallgatom a dalaikat.

- Ki volt a kedvenced? - kérdeztem kuncogva.

Elmosolyodott.

- Ashton.

- Tudod, van egy fia. A bátyám legjobb haverja. Nagyon hasonlít rá - célozgattam mire kivirult.

- Hmm. Bár nem hiszem, hogy én az esete lennék.

- Ki tudja lehet hogy mégis!

A suli elég gyorsan eltelt és kijelenthetem, hogy lett egy barátnőm. Rachel nagyon aranyos a rémisztő külseje ellenére is. Gyorsan hazasiettem, de Jack és Tom elkapott így velük kényszerültem hazamenni.

- Blue lenne itt valami. - kezdett bele Jack.

- Jack hagyjál. Nem fogok Miával beszélni.

- Szarok Miára már.

- Akkor mit akartok tőlem?

- Nos holnap este egy nagy bulit akarunk tartani nálunk! - magyarázta Jack.

- A fél suli jönne! És legalább a szülinapom is megtartanánk! - mondta Tom.

- Te nem hallottad anyát? Igy is büntetésbe vagy. Meddig akarsz abban lenni?

- Ugyan már! Vasárnap jönnek haza. Nem fognak rájönni! - győzködött Jack.

- És a nagyszülők?

- Bízd ide Blue!

- És Hannah?

- Ráveszem, hogy tartsa a száját! - mondta Jack.

- Bárcsak arra is ennyi energiád lenne, hogy jó testvér legyél! - mondtam sértődötten és hazarohantam. A nappaliba érve nagypapa észrevette, hogy sírok.

- Gyere Blue sétáljunk kicsit! Liz ugye maradsz? - kérdezte nagypapi.

- Persze! - válaszolt neki, majd elindultunk a part felé.

- A mamád mondta, hogy szeretnél már megismerni.

- Igen. Sose meséltek rólad sokat.

- Érthető. Sok mindent elrontottam. Szereted a szüleidet? Van miért felkelned reggel, Blue?

- Persze nagypapi. De ezeket miért kérdezed?

- Amikor anyukád értem jött akkor elmesélte mi van veled. Nagyon szomorú volt.

- Tudom. Igazából csak kiborultam. Őket hibáztattam a történtekért.

- Milyennek írnád le a szerelmed az iránt a fiú iránt?

- Ed. Ed annyira udvarias, kedves, gyengéd. Tudom, hogy nagyon szeretett engem. Mint anya apát.

- Mint anyád apádat? Tudod egyáltalán ők mennyi mindenen mentek keresztül?

- Nem. Ezekről nem nagyon meséltek nekem még.

- Édesem sokat kell még tanulnod az életről. Az első szerelem gyönyörű, de nem mindegyik lesz olyan, mint a szüleidé.

- Mi?

- Ezt sem tudtad?

- Én.. Nem..

- Mindegy. A lényeg hogy hidd el, vár rád egy fiú valahol. Vagy az orrod előtt van, csak nem akarod észrevenni.

Most mire gondol?

- Ezt nem értem..

- Talán van egy fiú, aki titkon odavan érted ki is mutatja, csak nem veszel róla tudomást.

Olyan csak egy van. És ő nem olyan.. Vagy várjunk.. Nem! Neem.. Harry Styles fia?! Szoktam vele beszélni majdnem minden nap. De ő két évvel idősebb nálam és nem itt él.. Majd megkérdezem erről Louis bácsit.

- Lehet. Jól érzed magad velünk?

- A legjobban! - mosolygott rám.

Nagyon sokáig voltunk lent, mindent elmesélt magáról. Legalábbis nagyjából. Anya gyermekkorát folyton kerülte.. De ettől függetlenül, jól éreztem magam.

//szombat este//

Jack rávette a nagyszülőket hogy lépjenek le. Nem tudom hogyan, de megtette. Hannah-t is a hallgatásra, Hannah cserébe azt kérte, hogy ő is bulizhasson. Ennek nagyon nem lesz, jó vége úgy érzem. Jobbnak találom, ha le se megyek abba a káoszba.

Később este tizenegy óra felé úgy éreztem, hogy nem bírom már. Szétment a fejem a szaros zenéjüktől. Lementem és a húgomat láttam, ahogy vedeli a vodkát. A tizenhárom éves húgom! Megfogtam és kihúztam a kertbe.

- Hannah nézz rám! - pofozgattam finoman, de csak nevetett és összevissza motyogott. Hirtelen eltorzult az arca és hányni kezdett. Mikor már mindent kiadott magából próbáltam felvinni az emeletre a szobájába. Ez sikerült is. Majd Jack szobájába indultam, mert lent sehol nem találtam. Mikor benyitottam épp dolgozott egy csajon. Gyorsan becsuktam az ajtót és rám jött a hányinger. Fujj! Most komolyan láttam ezt?

- Mindenki azonnal húzzon a picsába! - hallottam lentről apa ordibálódását.

Úristen! Most végem.. Végünk.