Este otthon ültem a seggemen és a TV-t bámultam. Mire megcsörrent a telefonom.

-JACKIE! - ordított bele Louis.

Jackie a fedőnevem, direkt. Mikor meghallottam egyből letettem a telefont és bemértem hol van. Ugyanabban a raktárban volt ahol megöltem utoljára Harry-t. Megfogtam a késem és elindultam. Egy pisztolyt is betöltöttem a biztonság kedvéért. De előtte mindenképp felvettem egy maszkot. Akárki is bántja Louis-t nem jól vetné ki magát, ha tudná, ki vagyok. Nyugodt voltam, mert ha pánikolok nem tudok tiszta fejjel gondolkodni.

Mikor odaértem a raktárhoz hátsó ajtón mentem be. Undorító szag volt. Mintha egy hulla lett volna itt.. Egyre beljebb merészkedtem. Elbújtam egy nagyobb szekrény mögé. Láttam a srácot, akin egy maszk volt. Fekete csőnadrágban volt és hosszú ujjú fekete felsőben. Louis egy székhez volt kötözve. A karja tiszta vérben volt. A srác hátraindult valamiért én pedig kaptam az alkalmon odamentem és próbáltam eloldozni.

- Menj innen - nyöszörögte Louis.

- Nem hagylak itt! - súgtam oda miközben próbáltam elvágni a kötelet.

- Felesleges. Ha most nem, máskor majd megölnek!

- Kik? - kérdeztem majd arra eszméltem fel, hogy egy kés van a torkomnál. Szép lassan kiegyenesedtem és kiejtettem a kezemből az én késem. Ezzel jelezve, hogy megadom magam.

- Ki vagy te? - búgta a fülembe.

Elfintorodtam. Ismerős volt a hangja.

- A kérdés inkább az, te ki vagy - mondtam s próbáltam minél jobban elváltoztatni a hangomat. Nem szólt semmit, enyhített a szorításból. Gondoltam eljött az én időm. Kicsavartam a kezét, amiben a kés volt, így az kiesett a kezei közül. A földre terítettem a hátára léptem és úgy húztam a karját még mindig kicsavarva.

- Na most mesélj édesem! - parancsoltam rá immáron a saját hangomon.

Nem szólalt meg így gondoltam ideje eltördelni kicsit az ujjait. A mutató ujjával kezdtem, addig feszítgettem az ellenkező irányba, míg nem hallottam egy nagy roppanást. Még csak fel sem sikoltott. Bezzeg, ha itt lenne a kalapácsom.. Váltottam a pozíción és a hátára térdeltem. Lehúztam a sí maszkját. Nem.. Nem akartam elhinni. Calum?! Annyira meglepődtem, hogy oda sem figyeltem és átfordított. Fölém kerekedett és elővette a kést a földről.

- Ha már levetted a maszkomat, úgy igazságos, ha én is a tiédet. Az ujjamról nem is beszélve. Olyannak tűnsz édes, aki durván szereti. De én megadom ezt neked. Ne aggódj - undorító vigyor lett úrrá az arcán. Lehúzta a maszkom és elképedt. Tökön térdeltem teljes erőmből és ráfordultam. Térdeimmel leszorítottam mindkét karját. A kését kivettem a kezéből és az arcához hajoltam.

- Mesélj nekem baby. Különben meghalsz - leheltem a mondandóm az ajkaira.

- Azt hiszed, az ötven kilóddal megölhetsz? - nevetett a képembe.

Viszonoztam a mosolyt cinikusan. Megfogtam az állát és belevájtam még a körmeimet is.

- Az van, amit én mondok - mondtam mire a késemmel egy enyhe vágást ejtettem az alsó ajkán.

- Nem hinném.

Louis közben kiszabadította magát és elvette az asztalon lévő kloroformos kendőt és Calum arcát beterítette vele. Elájult így felültettük a székre ahol Louis volt és megkötöztük. Miközben vártuk hogy felkeljen Louis-al beszélgettünk.

- Miért akar megölni?

- Nem mondta.

- Louis, ennyire szánalmas lennél? Csak azokkal a lányokkal bánsz el akiket megdugsz és megölsz? Hogy tudott elkapni?

- Faszom tudja! - emelte fel a hangját.

Láttam, hogy kezd ébredezni. Az asztalra kikészített egy csomó tárgyat, amivel Louis-t akarta kínozni.

- Micsoda kínálat Hood! - nevettem fel, mire megfogtam egy kalapácsot, na meg sokkolót. Az ölébe ültem.

- Nem kell így véget érnie drágám - hajoltam közelebb a véres szájához.

- Csinálj velem, amit akarsz. Nem hiszem, hogy igazi gyilkos lennél. Már rég megöltél volna.

- Beszéljünk komolyan kicsikém. Ki akarja megölni Louis-t?

Kerülte a tekintetem. Nem tetszett így felpofoztam. Újra megfogtam az állát, hogy rám nézhessen.

- És miért? - néztem a szemeibe.

Hirtelen megemelkedett alattam a szék. Mi a fa... Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy repülök és a falnak csapódok. Küszködve ugyan, de felálltam.

- Lou... Louis?

- Sajnálom, June. De meg kell, hogy öljelek.

Kikerekedett szemekkel meredtem rá, mire futni kezdtem, csak hogy megemelt a levegőbe. Valami láthatatlan erővel. Aszta.. Mi a? June! June! Gondolkozz! Elővettem a késem és neki hajítottam egyenesen a vállába így a földre zuhantam. Nem mondom, rendesen beszartam. Futni kezdtem.

- Hé! És én? - kiáltott utánam Calum.

Visszafordultam érte, eloldoztam és menekülni akartam de Calum megragadta a karom.

- Meg kell ölnöd. Vagy megöl mindkettőnket.

- Nem vagyok képes rá. - mondtam könnyes szemekkel mire kirohantam Calum pedig utánam. Beültem a kocsimba ő mellém és elindultam a házunk felé.

- Te tudtad ezt?

- Nem.

- Calum!

- Nem tudtam, bazdmeg! Honnan kellett volna?

- Valaki biztos megbízott. Ki és miért?

- Azt hiszed, megbízom benned?

- Szarok rá, hogy megbízol-e bennem. Most már nem csak én vagyok veszélyben, hanem te is.

- Matt Cooper.

- Matt aki intézetben nevelkedett?

- Honnan tudod?

- Ismerem. Barátok voltunk sokáig. Te honnan ismered?

- Ő az egyetlen igazi barátom. De neked nem mindegy, bazdmeg? Különben is, hova a faszba viszel?

- A nagypapi.. És a cuccaim..

- A nagypapád valószínűleg tudta ezt. Sőt. Most meg vissza akarsz menni ruhákért? June Louis ismer! Nem gondolod, hogy ide is utánad jön?

- Hova menjek, bazdmeg? - fakadtam ki.

Nem féltem. Nem. A haláltól egyáltalán nem. Inkább az volt rossz hogy egy olyan ember akar megölni, aki jelentett valamit nekem. De már ez sem érdekel.

- Először is. Állj meg a kocsival és hagyd itt. Én elintézek egy telefont. Addig várj.

Bólogattam. Bár, őszintén nem tudtam miért is bízom meg benne. Hisz az előbb még meg akartuk ölni egymást. Mikor letette a telefont rám pillantott. Nem telt bele tíz percbe, de már valaki hozott egy kocsit.

- Ki ez?

- Luke.

- Ez most komoly Calum?

- Jobb ötletem nem volt.

Beültünk Luke kocsijába.

- Haver te hogy nézel ki? - nézett Calum-ra.

- Csak egy csajjal voltam akit.. Érdekes dolgok izgatnak fel - nevette el magát - Na de Luke. Kéne a kocsid.

- Oké - sóhajtott fel.

Luke hazafuvarozta magát aztán odaadta Calum-nak a kocsi kulcsát.

Egy órát kocsikáztunk mire odaértünk a lakásához. Elhagyatott helyen volt. Mikor beléptem a szobájába invitált. A fal tiszta vér volt.

- Szóval ezért nem fogadsz csajokat.

- Másért is.

A szobájában találtam fertőtlenítőt, magamhoz vettem majd leült mellém az ágyára. Beitattam fertőtlenítővel egy vattapamacsot és a száján lévő vágásra nyomtam. Amit én okoztam neki.

- Miért csinálod ezt? - értetlenkedett.

- Nem tudom.

Tényleg nem tudtam miért.

- Nem kell. Nem fogunk járni vagy ilyesmi.

Felnevettem.

- Senkit nem szeretek és nem tudnék magamon kívül.

- Ha így lenne, leszarnád hogy fáj-e ez nekem.

- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood?

- Nekem kellene téged. - nézett mélyen a szemeimbe.

- Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe.

Láttam, hogy az izmai megfeszülnek ennek hallatán. Újra ránéztem és elvigyorodtam. Beletúrt a hajamba és durván az övéhez húzta az arcom. Megnyalta az ajkaim majd nekik esett durván. Félbeszakítottam és rá néztem.

- Úgy dugj meg, mintha utálnál. Úgy csókolj, mintha hiányoznék Hood!

- Kérésed számomra parancs. Bár felizgatott, amikor felpofoztál, hogy őszinte legyek - kacsintott rám.

Kicsit sem beteg, hogy egy olyan szobába vagyunk, aminek a falán vér díszeleg, ráadásul pár órája még meg akartuk ölni a másikat.