- Srácok nem megyünk ma kávézni egyet ide a közeli kávézóba? - kérdezi Uraraka.

- Benne vagyok. - mosolygott Deku.

- Ez egy rendkívüli ötlet Uraraka-san! - egyezett bele Iida is.

- Én nem tudok jönni. - mondta Todoroki majd el is indult.

- Akkor megyünk hárman! - mondta Uraraka. - Menjünk! - indult meg.

* Reader szemszöge *

Éppen takarítottam a kávéfőzőt, miközben meghallottam csengeni a szélcsengőt, azaz nyílt az ajtó. Majd ismerős alak lépett be.

- Sziasztok! Mit adhatok? - nézek rájuk kedvesen.

- [Név]-chan? - kérdezte meglepetten.

- Valakire nagyon hasonlít. - mondta gondolkodva a barna hajú lány. - A senseire! - jelentette ki körülbelül 1 percel később. Majd bejött mégegy vásárló. Aki a kedvencem, mivel napi szinten bejár.

- Toshinori-san! - mentem oda ahova leült. - Hogy vagy? - kérdeztem miközben szokásos kávéját kezdtem csinálni.

- Köszönöm a kérdésed! Mostanában jól vagyok. - mosolyodott el. Majd megcsináltam a kávéját is. - Köszönöm Aizawa-chan! - mosolygott rám az ezer vattos mosolyával.

- [Név]-chan ismered All Might-senseit? - kérdezte a barna hajú lány.

- Ő itt a törzsvendégünk. Mindennap itt van, és itt kávézik! - néztem rá a kis csoportra.

- Várjunk azt mondta Aizawa-chan?! - kiáltott fel a lány.

- Aizawa [Név] a teljes nevem igazából. - vakargattam tarkóm.

- Nem is tudtam, hogy a senseinek van lánya. - mondta gondolkodóan a lány. - Amúgy Uraraka Ochako vagyok! - mutatkozott be.

- Iida Tenya! Örülök, hogy találkoztunk! - kiálltott fel, majd meghajolt. Én Toshinorira néztem amolyan "őmindigilyen?" nézéssel mire bólintott.

- [Név]-chan Deku-kun honnan tudta a neved? Ismeritek egymást? - kérdezte, mire mindkettőnk arcára pír kerekedett.

- Tényleg Izuku! Katsuki még mindig "úgy" viselkedik? - kérdeztem meg megnyomva az "úgy" szócskát. Amit ugye a másik három vendég nem értett.

- Tudod milyen. - vakargatta tarkóját. - De nem most jár le a műszakod? - kérdi meg Midoriya.

- Jajj! Köszi, hogy emlékesztetsz! Harumi-chan te jössz! - kiálltottam be hátra, majd elmentem átöltözni.

Pár perc múlva egy szakadt farmerban, és egy [K/sz] színű felsőben léptem ki a helyiségből.

- Deku-kun... Te, és [Név]-chan jártok? - kérdezi Uraraka, mire a nyálamat is majdnem félrenyertem. De mondjuk Uraraka hangjában láthatatlan gúny is volt.

- Igen. Én, és Izuku Alsó közép második évében jöttünk össze. - mondtam büszkén mire Urarakán látszott a féltékenység.

- Ahogy mondja! - mosolygott rá Midoriya, majd felém nézett. - Mehetünk? - kérdezi kedvesen mire boldogan bólintok.

- Sziasztok! - intettem a bent levő embereknek, majd elindultunk kézen fogva.

- Bocsáss meg Uraraka-chan miatt... Tudod nemrég utasítottam vissza... - mondta szomorkásan.

- Nem haragszom, csak kissé rosszul esett, hogy gúnyt akart csinálni a kapcsolatunkból. - mondtam ki az igazat.

- Amúgy Kachannal kibékültünk! Már nem üvöltözik velem ok nélkül, és megbékélt a képességemmel! - mosolygott boldogan.

- Ennek örülök! Mondtam, hogy második évetekre nem lesz semmi gond! Újra összeállhatna egyszer a kis hármas. - mosolyodtam el én is.

- Ki emlegeti a kis hármast? - jött mögöllünk egy rekedtes hang.

- Katsuki! Haliii! - köszöntem neki a kézfogásunkal (mivel nem ölelgetik ők egymást) majd Dekunak megborzolta a haját.

- El is felejtettem, hogy Aizawa lánya vagy. - mondta Katsuki. - Na de menjünk hozzám. - rántott vállat. - Átbeszélünk mindent, és újra minden a régi lesz. - mosolyodott el halványan.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                          ฅ^•ﻌ•^ฅ

Na de régen volt rész! Vissza kell még szoknom erre. Próbálok minnél aktívabb lenni, de nem nagyon fog sikerülni. De próbálkozok! Most hoztam egy Midoriyás részt mert ez ritka, meg még tervezek egy Tokoyamis részt, meg olyakat akik még nem voltak. Persze lesznek Yurik is meg midnen is! Na de lépek is! Pákó emberek!

Tsókacsaládnak!!💖