KipStar kérésére 💗

- Vajon milyen lehet árvaházban felnőni? - kérdezte hirtelen Hawks.

- Rossz. - mondtam semlegesen. Erre persze rámkapta a tekintetét. - 14 éves koromig árvaházban éltem, ha kérdeznéd. - néztem arany szemeibe.

- Sajnálom [Név]-chan! - kezdett bocsánatot kérni.

- Nembaj nemtudtad. - mosolyodtam el halványan. - De küldetés van, szóval arra figyeljünk. - pöcköltem orron, mire bólintott egyet.

Bár nem tartott sokáig. Hawks végig beszélte az egész utat. Már ott tartottam, hogy inkább elteleportálok erőm segítségével.

- Hawks ha nem fogod pe a szádat 2 másodpercen belül itt hagylak, és elteleportálok! - néztem rá idegesen.

- Bocsika. - mosolyodott el. - Mikor leszünk már ott? - kezdett türelmetlenkedni.

- Most értünk ide madár agy! - néztem rá idegesen, majd beléptem az épületbe. - Endeavor-sama! Megjöttünk. - szóltam megkönnyebbülve. - Legközelebb egyedül jövök ez meg idetalál úgy ahogy akar. - ültem le főnököm jobb oldalára.

- Hawks! Ne készítsd már ki az egyetlen olyan személyt akivel el tudlak engedni téged. - sóhajtott idegesen Endeavor, mire Hawks csak megvonta a vállát, majd mellém állt.

- Endeavor-san ne vidd túlzásba. Én, és [Név]-chan nagyon jól kijövünk! - mosolygott, majd kezével átkarolta vállam.

- Utállak. - szisszentettem, majd Endeavor másik oldalára teleportáltam. Erre Hawks mintha kissé szomorú lett volna.

Nem vallanám be, de szerelmes vagyok a szárnyas hősbe. Az árvaházban megtanultam elrejteni érzéseimet ezért tudok kemény maradni. Aminek jelen esetben örülök, mert belül már felgyulladtam háromszor.

- Viszlát Endeavor-sama! - köszöntem el főnökömtől, majd kiléptem az ajtón, ahol egy nemvárt személy fogadott. - Dabi? - lepődtem meg. Szó nélkül kezdett maga után húzni egy eldugottabb helyre. - Neked is szia. - sóhajtottam. A helyhez érve megállt, és elengedett.

- Tudod mi történt Hawksal? - kérdezte meg, mire kérdően néztem rá. - Úgylátszik te sem. - sóhajtott gondterhelten. - Bőg mint egy kisgyerek. - mondta mire teljesen lesokkoltam.

- Hol van? - kérdeztem kissé idegesen. - Tudtam, hogy Endeavort le kellett volna állítanom! - fogtam a fejem. - Megint összekaptak, csak már nem voltam bent! - néztem idegesen meglepett Dabira. - Ott van? - kérdeztem kiemelve az "Ott" szót. Ő erre csendesen bólintott. - Majd elmondok mindent! - intettem, majd el is teleportáltam.

Ez a hely... Ahol én meg Hawks még kicsiként együtt játszottunk Dabival. Ez a hely nagyon sokat jelent nekünk. Dabi tudja, hogy én vagyok az egyetlen akinek elmond mindent. Ezért is keresett fel.

- Keigo. - szólítom meg igazi nevén, amire megrezzen. - Mi a baj? - ülök le mellé. - Az Enji elleni veszekedés? - kérdeztem mire aprót bólintott. Ölembe hajtotta fejét én meg elkezdtem haját simogatni. - Min vesztetek össze, hogy ennyire kiakadtál? - néztem aranyló szemében, amiben most boldogság helyett szomorúság volt.

- Belegázolt a lelkembe. - suttogta bánatos hangon. - Nem kicsit. - miután kimondta lehunyta szemeit.

Tovább simogattam haját, míg ő lehunyt szemmel élvezte. Elkezdtem d údolni kedvenc dalát. Egy kis idő múlva szuszogására lettem figyelmes.

- Kár, hogy el kell mennem... - suttogtam magamnak, míg egy könny lefolyt arcomon. - Ezt értetek csinálom. - adtam puszit szájára, majd fejét fűbe helyeztem, és elmentem.

Folytatjuk...