EmeseTndrMakk kérésére~ 💖✨ (gommen a sok késésért!)

- Dabi! Siessünk, mert ha elkésünk Shigaraki leveszi a fejünket! - mondom idegesen.

- Ígyis már késésben vagyunk! Azt sem tudjuk mi olyan fontos neki! - mondja fáradtan, mire lelassítok.

- Igazad van.. - mondom államra téve kezemet. - De te fogsz először meghalni! - nézek rá összevont szemöldökkel.

- Hai Hai! - mondja, majd folytatjuk az utat, mostmár sétálva.

- Dabi! [Név]! Hol a picsában voltatok!? - kérdezi idegesen Shigaraki, mikor a főhadiszállásra értünk. Ahol valaki oda volt bilincselve a székhez.

- Ha nem tudjuk mit akarsz ne számíts arra, hogy sietni fogunk! - teszem keresztbe kezeimet, ahogy Shigaraki felé kezdek sétálni.

- De jó! Te is kezded átvenni az égett stílusát! - csettint nyelvével.

- Na, de ki a kis barátunk itt? - kérdezi Dabi, mire megfordulva egy ismerős alakot vélek felfedezni.

- Ne mond, hogy megint ezt akarod átcsábítani! - nézek Shigarakira unottan. - Midoriyát nézve a hősök már biztos úton vannak! - nézek vissza kék hajúra.

- Akkor neked minnél előbb el kell innen tűnnöd, Togával karöltve! - néz a szőkére, aki éppen késével játszik.

- Nemár~! Tomu-chan! Miért mindig mi maradunk ki a mókából? - kérdezi Toga sértődötten.

- Most szerintem inkább hallgassunk Shigarakira. - mondom Togának, mire lemondóan sóhajt egyet. - Gyere Toga! Menjünk! - mondom, ahogy elkezdünk futni.

|Írói szemszög|

- Esküszöm mostmár edző tippeket fogok kérni tőle! - mondja Dabi, mire Shigaraki furán néz rá. - Ez a város másik feléből majdnem idáig elsprintelt! Hogy a f@szomba csinálja? - kezd nyafogni Dabi.

- Ne most kezd! Mindjár betörik az ajtót a hősök, neked meg itt sír a szád! - mondja Shigaraki idegesen, miközben nyakát kezdi vakarni. Majd hirtelen a fal be is tört, és néhány hős megjelent.

- Bakugou fiú! Minden rendben? - kérdezi All Might. - Körbevettük az épületet! Nincs értelme menekülni! - mondja All Might, mire Dabi úgy sápadt le. Hisz lehet elfogták [Név]-et, és Togát. Viszont a hősök, csak Togát hoztám bilincsben be, melyre már Shigaraki bőre is lesápadt.

- Megkeresen [Név]-et. - mondja halkan Dabi, Shigarakinak, aki csak bólint.

Dabi szerencséjére talált egy helyet, ahol ki tudott menni, így már kereste is a [H/sz] hajú lányt. Viszont ahogy elhaladt a sokadik sikátor mellett, észrevett egy vörös tollat. Mivel rossz érzése lett egyből a sikátorba ment, ahol megpillantotta [Név]-et ahogy alszik, és az egy méter távolságot tartó Hawks-ot. Meghallva lépteket viszont a vörös szárnyas is feltekintett.

- Gondoltam, hogy te fogsz érte jönni. - áll fel ülöhelyzetből. - [Teljes Név]. Régen a U.A.-be járt, csak a gonosztevők elrabolták. - néz le a lányra Hawks, majd vissza Dabira. - Mert a nagy All Might otthagyta őt, míg Bakugout hazavitte. - lép közelebb Dabihoz. - Így neki a hősei, pont a hősök ellentéte. - lép mellé, majd megfogja Dabi vállát. - Vigyázz rá! - mondja Hawks, majd elszáll.

|Reader szemszöge|

Mikor felkeltem azt éreztem, hogy valaki visz. Amint kinyitottam a szemeimet egy ismerős alakot véltem felfedezni, mire hozzábújtam.

- Felkeltél? - hallom meg Shigaraki hangját, aki mellettünk sétál.

- Igen. - bólintok egyet.

- [Név]-chan felkelt?! - hallom meg Toga izgatott hangját. - Tudod mennyire aggódtam érted?! - kérdezi meg durcásan.

- Sajnálom! - mosolygok rá, mire viszonozza azt. - De ahogy látom nem csak te! - kuncogom el magam.

- Persze, hogy aggódunk! Hisz a társunk vagy! - mondja Twice, majd elkezd magával veszekedni, hogy nem ő nem aggódott.

- Mindenki jól van? - kérdezem meg, ahogy körbenézek.

- Igen! Túlelőnyben voltak a hősök, viszont ki tudtunk jutni! - mondja Shigaraki, mire bólintok egyet.

- Viszont.. Nincs hova mennünk. - sóhajt Dabi.

- Mi lenne, ha hozzám mennénk addig? - kérdezem meg, mire teljesen meglepetten tekintenek rám. - Az erdő közepén éltem, ahol egy nagyobb emeletes ház van, és a pincében egy bár, ami szerintem Kurogirinek tökéletes lenne! - mondom, mire Shigaraki rábólint.

- Kurogiri! Vigyél oda minket! - csettint Shigaraki, mire megnyílik egy portál, amin átlépve már az ismerős házban vagyunk.

- A ház falai hangszigeteltek, így nem hallatszik ki semmi sehonnan, az ablakok golyóállóak, és a pince lejárat, és a lépcsők itt helyezkednek el a házban! - magyarázom el, mire mindenki csodálkozva tekint körbe, mire leesik, hogy még mindig Dabi kezeiben vagyok. - Nem szeretnél letenni? - kérdezem meg.

- Nekem ez így pont jó. - rántja meg vállát.

- Nem vagyok nehéz? - kérdezem, ahogy keresztbe teszem kezeimet.

- Pont, hogy túl könnyű vagy. Te jány eszel te rendesen? - kérdezi meg.

- Én igen! - teszem fel védekezően kezeimet.

- És ki hol fog aludni? - kérdezi Shigaraki.

- Van fent 3 szoba, az kettőben van 2-2 ágy, és az enyémben franciaágy van. - mondom, ahogy Dabi letett a földre. - Én befoglalom a saját szobámat, azt úgy letisztázom! - mondom egyből. - Szóval harcoljátok ki kik fognak itt aludni a kanapén! - mondom, ahogy felmegyek a szobámba, ahol elkezdem a képeket nézegetni. Az egyiken rajta vannak a szüleim, én, és a két kisebb testvérem(ha nincs akkor most lesz xd).

- Ez volt a családod? - hallok meg egy hangot hirtelen mögüllem.

- Azta-! - ugrok fel, ahogy megfordulok. - Dabi! Tanuld már meg, hogy nem ijesztegetsz! - nézek rá durcásan. - Amúgy a kérdésedre válaszolva.. Igen ők voltak. - mosolyodok el halványan. - Mostmár valahol Amerikában vannak. - sóhajtok egyet. - De itt van velem a másik családom! - mosolygok Dabira, mire ő először furcsáló tekintettel nézett, majd amint leesett neki mit mondtam szorosan átölelt. - D-Dabi! Ez nem vall rád! - ölelem vissza nevetve.

- Nem érdekel! - morogja, ahogy fejét nyakhajlatomba fúrja.

Végülis... Hálás vagyok a hősöknek, hogy ott hagytak engem akkor, és nem vittek haza Bakugouval. Hisz akkor nem ismertem volna meg ezt a gyerekes társaságot, akiktől szinte egész Japán tart. Hisz egy összetartó bagázs, és még tűzön is átmennénk, ha egymásról van szó. De imádom őket, és remélem sokáig lehetek, majd még velük.