Xx_unpopular_weeb_xX kérésére! Ehez a részhez csatolt egy videót. Szóval az alapján készült!

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                                ฅ^•ﻌ•^ฅ

- Sho! - Törte rám az ajtót Hizashi. - Nézd meg az új tanárt! - mutatta meg a papírt. Én csak kivettem a kezéből. Egy elég ismerős ember volt a képen.

- Valakire emlékszetet. - gondolkodtam el. - E-ez [Név]? - néztem fel Hizashira.

- Tudtam, hogy örülni fogsz neki! - ugrált már lassan az örömtől. - Vajon, hogy nézhet ki mostanra. Ez még itt készült. Ott az akkori egyenruhánk. - mutatott a képre mosolyogva.

- Én is. - motyogtam, majd egy halvány mosolyt ejtettem.

* Reader szemszöge *

Most szálltam le a gépemről. A két erőmből az egyik olyan mint fél öcsémé Hawské. Csak nekem fehér szárnyaim vannak. A másik pedig az árnyékba ovadás. Szóval igen.

- Mostmár búcsúzom kedsev Keigo. - hajoltam meg öcsém előtt, majd felszálltam.

Egy ideig repültem, míg meg nem láttam az ismerős épületet. A sok feltörő emlék miatt halvány mosoly telepedett számra. Majd le is szálltam az iskola előtt.

Ahogy befele sétáltam megpillantottam rég nem látott barátnőmet éppen másik barátommal beszélgetni. Majd Toshinori pont erre pillantott. A meglepődöttsége miatt Nemuri is ugyan ezt tette.

- Milyen rég is voltam itt. Nem de? - sétáltam közelebb mire Nemuri egyből nyakamba ugrott.

- Úristen! Ez tényleg te vagy [Név]? Nagyon megváltoztál. - engedett el, majd végignézett rajtam. - Hiányzott a barinőm! - ölelt meg újra.

- Te is hiányoztál Nemuri. - mosolyogtam rá. - Te is Toshinori! - öleltem át a férfit is. Aki egyből visszaölelt.

- Szia [Név]. Te is hiányoztál. - mondta mosolyogva.

- Jajj megesküdtem, hogy nem fogok sírni. - töröltem ki szemembe gyülekező könnyeket.

- Én is megfogadtam. - néztett felfele Nemuri. - 12 év az 12 év. - mosolyogtunk el mindketten.

- Nekem még beszélgetnem Nezuval. - mondtam majd egy intéssel el is köszöntünk.

Ahogy beléptem nem változott semmit az iskola. Boldogan lépkedtem végig a folyosókon amiken utoljára 12 éve lépkedtem. Majd megáltam az igazgatói előtt, ahol sok csínytevésem miatt sokat voltam. Kopogtam, majd hallottam egy "Gyere"-t, szóval benyitottam.

- Szia Nezu! Rég láttalak. - mosolyogtam rá.

- [Név]! Szia. Látom emlékszel erre a helyre. - kezdett viccelődni.

- Mégiscsak rengeteget voltunk itt együtt. Régi szép idők. - kuncogtam egyet.

- Örülök, hogy újra találkozunk. Üres volt az iskola a poénjaid, és hülyeségeid nélkül. - mondta mosolyogva.

- Nemár Nezu! Mindjárt elsírom magam. - töröltem le láthatatlan könnyemet.

- A tanáriban már vár rád Hizashi, és akkor már gondolom Aizawa is. - mondta, mire nekem nagyot dobbant a szívem. Mert be vallom még mindig szerelmes vagyok abba a feketehajúba.

- Rendben! Akkor már vissza sem jövök. Hétfőn még bejövök köszönni. - intettem egyet majd kiléptem.

Elindultam a tanári felé, ami egyértelmű a suli másik felében van. A néhány diák elég meglepetten néztek rám. Mivel néhányuk osztályában van oklevelem, és rajta még gimis képeimmel. Majd megérkeztem a tanárihoz. Vettem egy nagy levegőt majd benyitottam. Ahol 2 ismerős, és meglepett arcot láttam.

- Úristen! Ezek tényleg ti vagytok Shota, Hizashi. - néztem rájuk mosolyogva.

- [Nééééév]! - ölelt át egyből Hizashi. Majd meg is szorongatott.

- H-Hizashi... Kérlek. Ne. Folyts. Meg. - kérleltem mire elengedett.

- De hiányoztál! - mondta Hizashi.

- Ti is hiányoztatok. - mosolyodtam el. Majd Aizawához léptem, és megöleltem őt is. Ő is visszaölelt.

- Unalmas volt a sok csínyed nélkül. - mondta Hizashi.

- Oh van abból még a tarsolyomban egy csomó. - mosolyodtam el gonoszan.

- Mint a gyerekek. - rázta meg a fejét. - Milyen tanár leszel? - kérdezte meg.

- Jelenleg az elsőévesek biosztanára. Szóval A osztálytól J osztályig. - sóhajtottam.

* 1 héttel később *

- [Név]-sensei! - hallottam meg ismerős hangot a hátam mögül.

- Szia Kirishima-kun. Mit szeretnél? - kérdeztem meg a mellém érő diáktól.

- El tudná magyarázni mégegyszer az anyagot. Nem értem. - mondta kínosan, mire csak kuncogtam egy sort.

- Persze. Úgyis most lesz óránk. Akkor ismétlünk. - mondtam mosolyogva, mire egy boldog mosoly telepedett arcára, majs a teremhez futott.

- Látom kedvel az osztályom. - mondta hirtelen mellém termedt ember amire megugrottam.

- Ne ijezgess kélrek. - tettem kezemer szívemre. - Aranyos osztályod van. Amúgy tudnál segíteni? - értünk az osztály elé.

- Miben? - kérdezte meg.

- A dogák előállításában. Mind a 10 osztállyal máshol járok, és nehéz. - néztem fel rá.

- Egy feltétellel. - mondta mire kérdően néztem rá. - Gyere velem vacsorázni ma este. - mondta mire magamban már felrobbantam.

- Ezt most randinak veszem. Na szia! - köszöntem el tőle, majd benyitottam a terembe. - BAKUGO! Tedd le Minetát! - csuktam be magam mögött az ajtót.

* Írói szemszög *

Amint bementél Aizawa feje egy paradicsommal egyezett meg. Nem gondolta volna, hogy belemész ebbe. Nem csak meglepődve volt, de nagyon örült ennek. Mert, hogy nagyon rég óta szerelmes beléd. Sokszor gondolt arra, hogy felkeres, de nem tudta rávenni erre magát.

Délután megbeszéltétek, hogy 5-re meg érted, és, hogy hova mentek. Aizawa egy fekete inget vett fel, egy fekete farmerral, te pedig egy [Kedvenc Színű] elegánsabb egyberuhát vettél fel.

* Reader szemszöge *

Amint az óra délután 5-öt ütött kopogtattak az ajtón. Odasétáltam az ajtóhoz, és ajtót nyitottam. Amint kinyitottam egy Aizawát láttam, 2 szál [Kedvenc színű] rózsával.

- Szia [Név]. - eresztett egy halvány mosolyt, miközben végig nézett rajtam. - gyönyörű vagy. - mondta miközben felém tartotta a rózsákat.

- Szia Shota. - vettem el a virágokat full vörösen. - Mindjárt jövök. Berakom ezeket egy vázába. - mosolyogtam rá.

Előkerestem egy vázát, majd feltöltöttem vízzel, és beleraktam a 2 szál rózsát. Visszamentem hozzá, és a kezét nyújtotta egy halvány pírral. El fogadtam a kezét, így összekulcsolt ujjakkal indultunk a kocsija felé. Miután beszáltunk a kocsiba egyből be is indította.

Amint odaértünk a foglalt asztalunkhoz vezettek minket.

- Most így belegondolva... - szólaltam meg hirtelen. - Mikor gimisek voltunk reméltem, hogy egyszer elviszel egy randira. - mosolyogtam rá.

- Ha tudtam, volna, hogy 12 évig nem látlak nem vesztegettem volna az időm. De most nem is fogom elvesztegetni. - mosolygott rám halványan.

- És én sem a sajátom. Rengeteg dolgot kell még megtennem, hogy olyan legyen mint régen. - mosolyodtam el, miközben bekaptam egy falatot az ételből.

- Csak... Többet ne menj el, és hagyj itt minket. - nézett rám kissé szomorúan. Csak arcához nyúltam.

- Mostmár itt fogok maradni, és nem megyek el. - nyomtam egy puszit az arcára, mire halványan elmosolyodott.

Kb. 1 órán keresztül ehettük az ételünket, miközben megbeszéltük mik történtek velünk. Utána haza vitt.

- Köszönöm az estét. Nagyon élveztem. - mosolyogtam rá.

- Megismételhetnénk ezt még? - kérdezte meg, mire csak kuncogtam egyet.

- Persze Shota. - mosolyogtam rá.Aizawa közelebb lépett, és megcsókolt. Első csókom volt, de megérte kivárni.

- Holnap szabad vagy? - kérdezte mire csal bólintottam. - Akkor holnap délután elmegyünk moziba. - adott egy puszit a számra. - Szia. - intett egyet.

- Szia Shota! - intettem neki mosolyogva.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                                ฅ^•ﻌ•^ฅ

Szóval meg is jött. Remélem jó lett, és gommen a helyesírási hibákért. Személy szerint imádom Aizawát, szóval jah. Remélem eltaláltam magát a karaktert, és nem lett olyan elviselhetetlen. Na de én lépek! Pá!

Tsókacsaládnak!! 💖